Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám, szerda

im ■■ 10 MONKAVAL KOSZONTIUK A CSKP XVI. KONGRESSZOSflT! ★ ★★★★★★* EREDMÉNYEK ******** VÉLEMÉNYEK ******** TAPASZTALATOK ******** *** KÖZÖSSÉGBEN - KÖZÖSSÉGÉRT Szinte lehetetlen megmon­dani, hogy a CSKP XV. kong­resszusa óta mennyi hasznos és kulturális életünk fejlődé­sét serkentő esemény történt intézetünk közreműködésével, hány olyan tanfolyamnak, ren­dezvényinek, találkozónak le­hettünk szemtanúi, amelyek színvonalukkal, művészi érté­kükkel közösségtudatunk erő­södését is szolgálták. Az em­ber hasznosságérzete nélkülöz­hetetlen ott, ahol azon fára­doznak, hogy közösségben és közösségért alkossanak. Olyan közösségben és közösségért, amelyben mindenki egyenran­gú, kibonthatja magából mind­azt, ami szerinte érték, s amit értéknek minősíthet a környe­zete is. Nem mindeigy, hogy a munkás vagy a földműves, a mérnök vagy az orvos magá­nyosnak, haszontalannak érzi e magát szőkébb környezetében, vagy olyan alkotó embernek, aki jelenlétével, alkotó mun­kájával együttest éltet, aki önkifejezésre ösztönöz, aiki a másikban segít fölébreszteni azt a hasznosság érzetet, amely nélkülözhetetlen mind az alkotásban, mind a lenme- Jésben. A gyár az amatőr szí­nésztől, a mező az énekkari tagtól, a tanári kar a gyer­mekszínházi rendezőtől ezen a ponton lesz elváiaszhatatlan, ezen a ponton hatnak kölcsö­nösen egymásra. Ennek a kölcsönhatásnak a tudatában dolgozom én is Kossá n (Ko­šice), szervezve a Kelet-Szlo- vákiában élő magyar ajkú mű­kedvelőiknek különböző tanfo­lyamokat, feszti válóikat. A XVI. pártkongresszust megelő­ző időszakban az egyik legfon­tosabb rendezvénynek azt az amatőr gyermekszínházi rende­zőknek tartott több ciklusú taníolyamot tartom, amelyen közel húsz tanító, munkás, népművelő sajátítja el a szín­házi alapszabályokat, ismerke­dik a színháztörténettel, a gyermek lélektanával. A CSKP XV. kongresszusa is úgy hang­súlyozta az amatőr művészeti mozgalom össztársadalmi sze­repét, mint a tömeggon do Hko­zás egyik fontos meghatáro­zóját, olyan tényezőt, amely­nek hiányosságai negatívan befolyásolhatják gazdasági éle­tünket Is. Ezért emelte ki, hogy ahol még nincsenek cso­portok, alkotó közösségek, ott alakítani kell, ezzel is segítve a közösségben való gondolko­zást. A magyarnyelvű országos seregszemlénkön, seregszemlé­ken, többek között a Csengő Énekszó gyér me kéne kikari fesztiválon, a Kodály- és a lókai-napokon rendszeresen képviseltetjük magunkat, nem­egyszer aratva országra szóló sikert. A Dunamenti Tavaszon azonban rengetegszer elhang­zott, hogy a keleti végeken nincsen elég gyermekcsopor­tunk. Vajon miért nincsen? Kevés lenne a gyermek? Ne­tán tehetségtelenebbek az it­teniek? Vagy a szervezés aka­dozik? Ami a tehetséget illeti, tavaly a Dunamenti Tavaszon a gyermekszínjátszás pálmáját a rozsnyói (Rožňava) Mandiko szerezte meg, a kassai Szép Szó ifjúsági színpad alakítását a martini országos amatőr szín­házi fesztiválon a három leg­jobb iközé rangsorolták, és énekkaraink is jól képviselték kerületünket. Mi hát a hiá­nyosság? Az, hogy a kerület­ben folyó nemzetiségi amatőr művészeti életnek nincs min­denütt tömegbázis jellege, s hogy gyér az utánpótlás. Nos, «*zen próbálunk segíteni a gyermekszínjátszó csoportok rendezőinek tanfolyamával, amelynek köszönhetően már eddig is alakult néhány gyer­mekcsoport. És a március el­ső hetében Királyhelmecen (Královsiký Chlmec) megtar­tandó fesztiválon, amelyen né­hány nap leforgása alatt a kerület jeg jobb szava lói, kis- színpadai, színjátszó csoport­jai mutatkoznak be — első ízben lépnek színpadra kerüle­tünk gyermekszínházi csoport­jai is. Vagyis az utánpótlás, jó együttműködésünk a CSE- MADOK járási bizottságával pedig feljogosít arra, hogy higgyem, a ikirályhelmeciek igen jó fesztiválhamguiatot va­rázsolnak majd a vendégek­nek, s hogy valamennyi meg­hívott csoport a CSEMADOK, illetve a népművelési intézet helyi és járási szerveitől min­den erkölcsi és anyagi támo­gatást megkap az alapos fel­készüléshez, a fesztiválon való teljes jelenléthez. Február közepén munkatár­sai leszünk a Kassai Munkás megjelenése 60. évfordulójára rendezett ünnepségnek. A szlo­vákok, az ukránok és magya­rok internacionalista együtt­éléséneik kulturális vonatkozá­sait tárgyaló szinpozionra ősz­szel került sor, ami jó alka­lom lesz az ismerkedésre, a barátkozásra. Ez — és több hasonló rendezvényünk — tö­rekvéseinket, szándékainkat is jelzi. Az ama tőr művészeti mozgalomban ma már létfelté­tel az egymás látása, egymás hallása. Ezt szolgálja majd az az őszre tervezőit rendez­vényünk is, amelyen a kerü­letben működő művelődési klu­bok vezetőségi tagjai találkoz­nak egymással, hogy tapaszta­latot cseréljenek, valljanak célkitűzéseikről, munkájukról. Megemlítendő, hogy itt sem csupán fiatalokról van szó. Bár jelentőséget julajdonítunk az utánpótlás biztosításának, arról sem feledkezünk meg, hogy különféle csoportokban, együtteseikben szép számmal akadnak idősebbeik is, akiknek elsősorban szervezői tapaszta­latát és az amatőrv művészeti tevékenységben való hitét kell megismernünk és hasznosíta­nunk. Nyilván megfogalmazó­dik az előttünk álló kongresz- szuson is: az amatőr művé­szeti mozgalom szocialista kul­turális életünk ftgyiik fontos területe. Közösségeket formáló, közösségi hagyományokat meg­őrző és újFa alkotó közös te­rületeikről van szó. Olyanokról, amelyek összetartásra, bennün­ket, népművelőiket pedig ala­posabb, felelősségteljesebb munkára ösztönöznek. BÜS MÄRIA. a Kelet-Szlovákiai Kerületi Népművelési Központ munkatársa AZ IDÉN ÚJ LÉTESÍTMÉNYBEN Aki ezekben a napokban Fel­ső Csallóköz patinás kisvárosá­ba, Somorjára (Samorín) érke­zik, szinte minden utcában erő­gépeket lát. Átalakul, korszerű­södik a város arculata. Új la­kótelep és bevásárlóközpont épül, bővül az egészségügyi lé­tesítmények száma, a tervek szerint most már nagyobb ütemben folytatják az autó­busz-pályaudvar járulékos épít­kezéseit s további utcákon rak­ják le a gázvezetéket. A so- morjaiak a legjobban mégis ta­lán unnak örülnek, hogy az idén végre elkészül a korszerű művelődési otthon. A helyi la­kosok és az amatőr csoportok több évtizedes álma valósul meg, hiszen a hatvanas évek elejétől csupán a moziban lé tesített alkalmi színpadon lehe­tett különböző, nagyobb szabá­sú kulturális műsort szervezni. Az építkezést és a különböző belső szereléseket végző válla­latok felajánlották, hogy a CSKP XVI. kongresszusa, vala­mint a város felszabadulásának évfordulója tiszteletére meg­tartják a megszabott határidő­ket és minőségi szempontból Is kifogástalan munkát végeznek. Reméljük, továbbra is állják a szavukat. Mi jogos büszkeséggel mond­hatjuk el, hogy a nehéz körül­mények ellenére városunkban különösen az utóbbi időben pezsgő és sokrétű kulturális élet zajlik. Úgy érzem, e szín­vonalas munkában nem kis sze­repe van az átgondolt irányí­tásnak és az ellenőrzésnek. A városi párt- és állami szervek közül a városi nemzeti bizott­ság tanácsa rendszeresen érté­keli a városi művelődési ott­hon, valamint a társadalmi és a kulturális szervezetek tevé­kenységét, s igyekszik megfele­lő anyagi és egyéb feltételeket teremteni e fontos munkához. Ez a rendszeres figyelem és ellenőrzés abból a felismerés­ből fakad, hogy á kultúra és a művelődés pótolhatatlan szere­pet tölt be a dolgozók szocia­lista tudatának és életszemléle­tének formálásában. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy eredményes munkát vég­zünk. Nemcsak városunkban, hanem az országos rendezvé­nyeken is kiválóan szerepelt a CSEMADOK városi szervezeté­nek és művelődési otthonunk HÍD vegyeskara. A CSALLÖ népművészeti . együttest leg­utóbb a csehszlovák televízió­ban is láthattuk, ahol a tavalyi gombaszögi fellépésüket eleve­nítették föl. Reméljük, hogy az lgric, valamint a Magister ne­vű zenekarok is az ő nyomdo­kaikba lépnek. Tavaly nagy érdeklődés nyil­vánult meg a társastánctanfo­lyam, valamint a szabás-varrás fortélyait bemutató foglalkozá­sok iránt. Sokan tekintették meg a különböző képzőművé­szeti tárlatokat, valamint a honismereti otthonunk állandó kiállítását. Nagy az érdeklődés a különböző előadások iránt is. Mindezek és más eredmények nem vezethetnek önelégültség­hez. Mi most arra törekszünk, hogy az átadás előtt álló mű­velődési otthonban már most megteremtsük a sokrétű kultu­rális munka feltételeit. Azt sze­retnénk, ha ez a létesítmény valóban a szocialista művelő­dés otthona lenne, és minél több lakos szellemi gyarapodá­sát szolgálná. A már jól dol­gozó amatőr csoportjaink vég­re megfelelő próbalehetőséget kapnak, de sokkal jobb körül­mények között dolgozhatnak a szakkörök is. Jelenleg éppen a színjátszó csoport megszerve­zésén fáradozunk, igyekszünk feltámasztani és tovább, gazda­gítani a somorjai amatőr szín­játszás hagyományait. A gyer­kőcöknek szeretnénk örömet szerezni a bábcsoportok, vala­mint a gyermek irodalmi szín­pad beindításával. Pártunk közelgő kongresszu­sát még hatékonyabb munká­val köszöntjük. Mi erre az idő­pontra igazán szép ajándékot, korszerű művelődési otthont kapunk. Az átadást követő dol­gos hétköznapokon pártunk kulturális politikájának szelle­mében igyekszünk hozzájárul­ni ahhoz, hogy lakosságunk szellemi gyarapodása lépést tartson az anyagi jóléttel. FÜSSY TIBOR, a Somorjai Városi Művelődési Otthon vezetője Egyre többen a művelődési klubban Ötödik éve létezik Nagyme­gy erén (Galovo) a CSEMADOK városi szervezetének Stelner Gá­bor Művelődési Klubja. 1977-ben, amikor az új művelődési forma kialakítását elhatároztuk, még csak reménykedtünk abban, hogy alig 8000 lakosú városunk­ban megfelelő számú érdeklő­dőt vonz majd a művelődés, a közvetlen találkozás lehetősége kulturális és közéletünk jeles képviselőivel. Ösztönzőleg ha­tottak ránk a már sikeresen működő művelődési klubok, kü­lönösen a vágsellyei (Sala) és a somorjai (Samorín) klub mun­kája. Városunkban a klubélet kiala­kításában és továbbfejlesztésé­ben jelentős szerepet vállalt Ke- szegh István tanár, a klub volt elnöke, de ugyanúgy tevékeny­kedik a jelenlegi vezetője, Né­meth. Tibor is. A kezdeti nehéz­ségeket leküzdve az 1978-as év­től a Nagymegyeri Városi Mű­velődési Ház kistermében egy­mást követték a klub vezetősége által szervezett rendezvények. A péntek esti klubtalálkozók rend­szerességéről tanúskodik, hogy rövidesen az ötvenedik rendez­vényünket készítjük elő. Az elmúlt öt év alatt klubunk­ban megfordultak a csehszlová­kiai magyar kulturális és tudo­mányos élet jelentős képviselői: íróks költők, tudományos dolgo­zók, muzeológusok, közgazdá­szok, orvosok csakúgy, mint ön­álló kulturális műsorral fellépő előadóművészek. Az emlék­könyvben egyre szaporodnak a bejegyzések, ott találjuk Dr. Püspöki Nagy Péter történész, Szanyi Mária néprajzkutató, Dr. Bauer Győző kutató orvos, Végh László szociológus, Pintér Ist­ván tudományos dolgozó, Mi­hály Géza mérnök, Csontos Vil­mos költő, Or dód y Katalin író, Dr. Jakab István nyelvész, Borá­ros Imre színművész és még számos más vendég üdvözlő so­rait. Külön örömünkre szolgál, hogy nemcsak a klub tagsága, hanem a meghívott vendégeink számára is élményt, további munkájukban pedig ösztönző erőt jelentettek ezek a találko­zók. Erről tanúskodnak Dr. Püs­pöki Nagy Péternek, klubunk egyik leggyakoribb vendégének az emlékkönyvbe jegyzett sorai: „Örömmel tölt el Megyer népé­nek érdeklődése gazdag múltjuk iránt. Ez megkétszerezi a város történetének megírásához szük­séges erőmet és bizalommal tölt el, hogy a könyv elkészülte után nem marad majd olvasat- lanul.“ ' Mindaz a törekvés, amely munkánkat irányította, hogy fó­rumot, lehetőséget teremtsünk a város lakosságának ismeretei bővítésére, kulturális és közéle­tünk képviselőinek megismeré­sére, fokozatosan visszhangot váltott ki városunkban. Ma már klubunknak 30—40 állandó tag­ja van, a jelenlévők száma azonban a rendezvények jelle­gének megfelelően alakul. A klub tagsága és látogatói között megtaláljuk a város különböző foglalkozású és életkorú lakóit. Mindez azt bizonyítja, hogy a művelődési klub ma már szer­ves részévé vált Nagymegyer kulturális életének, nem csak a tagság, hanem az egész város művelődését szolgálja. Erről győztek meg bennünket például iegutolsó rendezvényeink, az egyes előadásokon megjelentek száma meghaladta a százat. Meggyőződésünk, hogy a klub által szervezett honismereti, néprajzi előadások ösztönzőleg hatottak arra a néprajzi gyűjtő­munkára is, melynek eredmé­nye: Nagymegyeren az 1980-as év végén néprajzi tájházat ad­tunk át. A klub jelentőségét felismer­ték a város kulturális életének felelős képviselői is, megfelelő támogatást nyújtanak a tevé­kenységhez és munkákhoz. Kü­lönösen elmondható ez Morva Pálról, a művelődési ház. igaz­gatójáról. A klub szorosan együttműködik a városi könyv­tárral, ha író-olvasó találkozók­ra, irodalmi emlékestekre kerül sor. Igyekszünk a lehető leg­jobb kapcsolatokat kialakítani a város magyar tanítási nyelvű is­koláival. A Steiner Gábor Művelődési Klub az elmúlt időszakban olyan fóruma lett, amely a tagság és a város lakosságának világné­zeti nevelését is szolgálja. Az elért eredmények további jó munkára köteleznek. Szeret­nénk ebben az évben klubunk munkájának további javításával, megfelelő változatos és színvo­nalas művelődési program ösz- szeállításával még több ember, különösen az ifjúság érdeklődé­sét felkelteni a művelődés és a klub tevékenysége iránt. Terve­ink közt szerepel, hogy emlék­estet szervezünk a CSKP mega­lakulásának 60., valamint a ko­súti sortűz 50. évfordulója al­kalmából; az első félévben ven­dégünk lesz többek között Dr. Baculák Vera orvosnő; emlékes­tet szervezünk Bartók Béla szü­letésének 100., valamint Kazin­czy Ferenc halálának 150. év­fordulója alkalmából. Az év elejétől kialakított el­képzelésünk értelmében — két klubestet szervezünk minden hónapban, az első ismeretter­jesztő előadás, illetve emlékest, a hónap második rendezvénye kötetlenebb, klubfoglalkozásra épiiló program. Egyént és közösséget, tagsá­gunkat és a város lakosságát, nemzetiségünket, és egész társa­dalmunkat egyaránt szolgálni kívánjuk munkánkkal. Bízunk abban, hogy e törekvésünket tá­mogatja Nagymegyer város la­kossága is; hogy véglegesen közüggyé válik az ötéves Stei­ner Gábor Művelődési Klub munkája. VARGA LASZLÚ, a CSEMADOK nagymegyeri városi szervezetének elnöke Zenebarátok aktív köre Rimaszombat (Rimavská So­bota) sokat fejlődött az utób­bi tíz esztendőben, jelentős eredményeik születtek például az ipar fejlesztésében, a lakás­építés területén. A rohamos fejlődéssel párhu­zamosan növekszik a lakos­ság kulturális igénye is, amelynek a kielégítésére azon­ban még nincsenek megfelelő feltételek. A gondokon közö­sen próbálunk enyhíteni a le­hetőségek bővítésével. Egyik ilyen lépésnek könyvelhetjük el, hogy a j'árási egészségügyi intézet igazgatósága készség­gel fölajánlotta a helyi poli­klinika nagyon szép és akusz­tikai szempontból is kitűnő nagytermét hangversenyek ren­dezésére. A városi művelődési ház ezután egy új hangver­senyzongorát helyezett el Itt. A koncertek iránti érdeklő­dés örvendetesen növekszik, általában száz körül mozog a hallgatók száma egy-egy elő­adáson. Közrejátszik ebben a városi művelődési ház kereté­ben alakult zenebarátok köre is, amelynek mintegy száz tagja van jelenleg. A tagto­borzás során kerülik a kam­pányszerűséget, személyes kap­csolatok révén igyekeznek föl­kelteni az érdeklődést a zene, a hangversenyek lránt. A ze­nebarátok körének tevékeny­sége nem formális, jelzi a lel­kesedés is. A város zenei életének fej­lődése ígéretesnek mutatkozik. Természetesen, korábban is voltak zenei rendezvények, a művelődési ház művészeti ügy­nökségekkel együttműködve számos jeles hazai és külföldi művész, zenekar fellépését szervezte meg. A művészettel kialakított eleven kapcsolat, tudjuk, sze­mélyiségformáló erő. Tudatá­ban vannak ennek a zeneba­rátok köréneK tagjai is. így járulhatnak hozzá sikeres munkával a kulturális élet te­rületén szocialista jelenünk alakításához. ELENA PUSZTAYOVA, a Rimaszombati Városi Művelődési Ház munkatárs?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents