Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-09 / 7. szám, péntek
Politika és ideológia A moszkvai Pravda cikke Vasil Bejda könyvéről 1970. decemberében — tíz esztendővel ezelőtt — Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága korszakos Jelentőségű határozatot hozott „A Csehszlovákiai Kommunista Pártjában és a csehszlovák társadalomban a párt XIII. kongresszusa után kialakult válság tanulságairól". A dokumentum összegezte annalk a harcnak a tapasztalatait, amelyet a párt marxista —leninísta erői folytattak a CSKP-ban felmerült jobboldali revizionista veszély határozott visszaszorításáért — ez a párt történetének egyiik drámai oldala. A párt Központi Bizottságának határozata helyesen hívja fel a figyelmet arra, hogy a szocialista forradalom fejlődésének bizonyos törvényszerűségei és kritériumai vannak. A csehszlovák kommunisták tapasztalata is igazolta, hogy a szocializmus állandó és örök érvényű elvei sorába tartozik: a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezető szerepe, a szocialista államnak, mint a proletárdiktatúra eszközének szerepe, a marxista— leninista ideológia és ennek valamennyi tömegbefolyásolási eszköz útján történő terjesztése, a termelési eszközök szocialista tulajdona és a népgazdaság tervszerű irányítása, a proletár internacionalizmus elvei és ezeknek következetes megvalósítása a külpolitika terén. Ezek a határozat legfőbb következtetései. Minél inkább a múltba tűnnek az 1968—69-es csehszlovákiai válság fejleményei, annál világosabban kidomborodik a marxizmus—leninizmus ügyéhez hű kommunisták hős tettének nagysága, akik a jobboldali revizio- nizmus ellen folytatott eszmei harcban megvédték a szocializmus esziméit, Csehszlovakia népének becsületét, jelenét és jövőjét A CSKP történetének ezeket * fedhetetlen oldalait nagyszerűen ábrázolja Vasil Bejdának, a jeles csehszlovák tudósnak Politika és Ideológia című monográfiája, amely most jelent meg orosz nyelven a moszkvai Prog- ressz Kiadó gondozásában. A mű mélyreható elemzéseiben feltárja annak az ideológiai harcnak a történelmi tapasztalatait s ezeknek ma is időszerű jelentőségét, amelyet a CSKP vívott annak idején azok ellen, akik a „demokratikus“ szocializmus zászlaja alatt a társadalmi fejlődés visszafordítására törekedtek. Könyvében Bejda rámutat: „A válságos évek jobboldali opportunista és revizionista tehertételének következetes leküzdése nem csupán a múltnak, hanem a jelennek is állandó, időszerű feladata. Az 196H—69-es válságl időszak eseményeinek elemzése és tanulságainak levonása örök érvényű történelmi jelentőségű a nemzetközi kommunista mozgalom számára. Ez a következtetés azért is helyes, mert a szocialista világ s a csehszlovák és nemzetközi reakció egyesített erői között a háború után kibontakozott, egyik legszívósabb osztályharc elemzéséről van szó“. Az osztályharcnak ez a hevessége, valamint a szocializmus ellenségei által a csehszlovák nép nagy társadalmi vívmányai ellen kitervelt cselszövények egyre erősbödő folyamata szolgált alapul V. Bejdának eleven tollal megírt, érdekfeszítő könyvéhez. A szerző bő témaanyag alapján ismerteti a hatvanas éveik Csehszlovákiájában a politikai válság érlelődésének objektív és szubjektív okait. A kötet leleplezi azokat a minden rendű és rangú hamisítókat is, akik a szocializmus építése közben jelentkező nehézségeket sorra-rendre a hatalmon levő kommunista pártok politikájában ,,hibáknak“ és „torzulásnak“ próbálják feltüntetni. A könyv bebizonyítja., hogy a CSKP-ban a jobboldali reformista szárny kialakulása főként olyan belső és külső tényezőkkel volt kapcsolatban, amelyek befolyásolták a társadalmi osz- tályerők eloszlását, s a szocialista reformok érettségének fokát. A mű egyúttal megállapítja, hogy a szocializmus építésében előforduló hibák és az ezzel párhuzamosan objektíve jelentkező nehézségek pontos számbavétele visszatükröződött az ellenforradalmi erők egész politikájában és minden cselekedetében. De mégsem ezek a körülmények szolgáltak indokul a szocialistaellenes front kialakulásához és megerősödéséhez, amely a szocializmus legdühödtebb ellenségeinek erőfeszítése folytán a pártot és a csehszlovák társadalmat politikai válságba döntötte. Közismert, hogy a CSKP ellen vívott harc reformista ellenforradalmi fegyvertárába vezető helyet foglal el a nacionalizmus — a jobboldali erők a párt- és az állami építés minden terül©* tén ezt erőltették szívós igyekezettel. A nacionalizmust — ez jelenleg is az antikom mun izmus fő eszköze — az imperialista reakció „nemzeti“, „humánus“ és „demokratikus szocializmus“ védelmére használja. V. Bejda művében jogosan állapítja meg, hogy a mai ellenforradalmat az az igyekezete, hogy alkalmazkodjon a világ porondján kialakult új eröelosztáshoz, arra készteti, hogy tüntető buzgalommal gondoskodjon a szocializmus „ tökéletesítéséről“, a szovjet „modellek“ ellentmondó valóban „nemzeti“ jelleggel való felruházásáról. A csehszlovákiai politikai válság alatt a világimperializmus stratégiája teljesen a CSKP soraiban levő revizionista, nacionalista erők támogatására épült — ezek a szocializmus „libera- lizásánaik“ zászlaja alatt küzdöttek. Az imperalista reakció azonban ezeknek az erőknek a trójai faló szerepét szánta. Ezeknek a messzire terjedő ellenforradalmi terveknek már jóval a válság kirobbanása előtt elméleti alapot nyújtott Z. Brzezinski, a hírhedt antikommunista. Azokban az 1968-as nyári napokban, amikor Brzezinski Prágában tartózkodott, úgy vélte, hogy az internacionalizmus temetésének szemtanúja lehetett — ez a nacionalista hisztéria és a „nemzeti kommunizmus“ nyomásának eredménye volt. Miután visszatért az Egyesült Államokba, Brzezinski lelkesen azt írta, hogy mindez a szovjetellenes politika győzelmének és a szocialista közösség politikai válságának megmásíthatatlan tényezője. Ám túl korán parentálta el az internacionalizmust és a szocializmus cseh szlovákiai vívmányait is. Csehszlovákiában és másutt a világon is voltak- olyan erők, amelyek meg tudták védeni ezeket a vívmányokat: a tőke hatalmának béklyóit lerázó népek közös kincsét, Elsősorban a szocialista államok közössége ilyen erő. Monográfiájában V. Bejda feltárja a „demokratikus“, „nemzeti" szocializmus jobboldali-revi- zionista elméleteinek leküzdése és a fejlett szocialista társadalom csehszlovákiai építése közti dialektikus kapcsolatot. A párt e mindennapos tevékenysége, amely szorosan egybefonódik a szocializmust építő nép eszmei, szellemi nevelését célzó, eredményes munkával — megfelel az alapvető nemzeti érdekeknek és a szociaJista közösség országai nemzetközi pozíciói megerősítésének is. Ép^ pen ez a létező szocializmus nemzeti és nemzetközi vímá- nyainak konkrét gyarapítása. V. Bejda a szocialista építő munkát fontos nemzetközi aktusként vizsgálja, amelynek feltétele az, hogy a benne részt vevő mindegyik nemzeti osztagot nagy fokú mternacionális felelősség hassa 'át a világszo- cializmus sorsáért, Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártjának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke e folyamat lényegét ábrázolva, rámutatott: „Mi csehszlovák kommunisták a nemzeti célokért és a nemzetközi érdekekért vívott harcot a forradalmi folyamat két elválaszthatatlan oldalának tekintjük. A CSKP, amely jól ismeri hazafias és nemzetközi felelősségét, mindent elkövet azért, hogy országunkban folytatódjék a szocializmus építése — ez népünk érdekeinek és a szocializmus eredményes fejlődése, a haladás és a világbéke érdekeinek is megfelel“. A szocialista közösséghez tartozó mindegyik ország osztályérdekeinek nemzetközivé válása napjaink objektív törvényszerűsége. V. Bejda érdekes tanulmányában ez a marxista—leninista pártok eszmei tisztaságáért, az antikommunizmus és a szov- jetellenesség ellen világszerte folyó küzdelem frontjának megszilárdításáért vívott harc szemszögéből tárul fel. A CSKP részéről a jobboldali revizioniz- mus és az opportunizmus ellen folytatott határozott harc történelmi jelentőségű tapasztalata, amely manapság a munkás- osztály nemzetközi közikíncsévé vált, szintén ezt a nagy célt szolgálja. M. MUHTASZIPOV kandidátus Egy barátság története — Egy kovács nem kovács, két kovács egy kovács, tanítja a szólásmondás, mert hiszen a Ikovácsműbelyben legalább két ember kell ahhoz, hogy igazán jól dolgozhassanak. Ez érvényes a mi szakmánkra is —- magyarázza a kommunista Barta Károly,* rozsnyói (Rožňava) Járási Ipari Vállalat mérlegjavító mestere. Fiatal munkatársa, a 28 esztendős Anton Harhovs- k ý , aki otthon, Pača községben az ifjúsági szervezet tisztségviselője, azt tartja fontosnak, hogy mindig remiben legyenek a szükséges szerszámok. ö mondja: — A mi gondjainkra bízták a szerelőkocsit, egymást váltva so f őrködünk, és rendszerint magunk javítjuk a szerszámokat is. Ütra kész a szerelőkocsi. Indulunk tehát a Terményfelvásárló Vállalat pelsőci {PleSi- vec) raktárába, ahonnan már telefonáltak értük, s útközben folytatjuk a beszélgetést. — Látja az útszéli fákon pí- rosló almáikat? — kérdi a fiatalember. Ott vész el mind, mert nem A szervezték meg a felvásárlást. Szavamra mondom, ha mi is így dolgoznánk, hát nem sokra jutnánk. — Csak nyugalom, Tono — mondja Barta Károly. — Ezt már megvitattuk. Most fontosabb, hogy a magunk háza táján tegyük rendbe a dolgokat. — Az rend bein v«.n — hangzik a válasz. — Már megvitattuk, és be is jelentettük a szocialista vállalást. Megállunk a raktárépület bejárata előtt, és amíg a fiatal szakmunkás elintézi a kötelező formaságokat, ja bejelentkezést, a belépési engedélyt, Barta Károly elmondja kettőjük barátságának történetét: — Pártfeladatként kaptam, hogy törtődjek a munkabrigádban a közösségi érzés, gondolkodás és magatartás fejlesztésével. Tereljem helyes irányba a fiatalok aktivitását. Akkor osztották melléin Tonót. Vele kezdtem. Ügyes fiú, tanulékony. Ez jó. Kiváló lakatosra, mérlegjavítóra mindig szükség van. Csak persze, ez kevés. Mondogatni kezdtem hát, hogy aki tartja magát valamire, megválogatja a barátait..., hogy aki csak a tenyerét tartja fizetéskor, annak pénze akkor is lehet, ha nincs is becsülete... Egy alkalommal, amikor Jolsván dolgoztunk, sürgős volt a munka, túlórázásról azonban szó sem lehetett. Mondom neki, hogy estére befejezném akkor is, ha nem csupán munkatárs, hanem barát dolgozna mellettem. Egy szót sem szólt, de együtt fejeztük be a munkát. Azóta barátok vagyunk. Nyílik a kapu, beengednek. Alaposan szemrevételezik a javításra váró mérleget. Nem egészen pontosan értem, hogy miért, de végig kopogtatják, mint az orvosok a beteg mellkasát. Mozgatják jobbra, balra a súlyos szerkezetet, döntik előre, hátra. — Kulcsokat, fogót, reszelőt meg egy kézi satut kérek! A szerszámokat a fiatal szakmunkás hozza be. Ez az ő dolga. Vele tartóik. Miközben válogat, táskába rakja a kért szerszámokat, így magyaráz: — Azt hiszem már észrevette, hogy mi kelten nemcsak, munkatársak, de barátok is vagyunk. Jó ez. Hasznát vesszük az ifjúsági szervezetben is, ha valaki okos, baráti tanácsokat ad. Nem olyanra gondolok, aki azt mondja: Figyelj csak ide fiatal barátom, most mondok neked egy okosat... Ha mi ketten beszéljük meg a dolgokat, a fiatalokat izgató kérdéseket, problémákat, mindig rájövök valami jó megoldásra. Még ha közben vitatkozunk is, mert utána végiggondolom,, hogy mit mondott.. Úgy érik meg a szándék a fejemben, mint fán a gyümölcs. Egyik ilyen szándékom, elhatározásom, hogy elmegyek a pártba zottság elnökéihez és kérni fo* gom, vegyenek fel tagjelölt-, nek. Károlyt kérem meg, hogy legyen az egyiik ajánlóm. A mérleg előtt állunk már, amikor megkérdem: — Komoly ez az elhatároz zás? Helyette, mintha csak végig'! hallgatta volna beszélgetésünket, Barta elvtárs válaszol: — Szóba hoztam egy pá.r* szór Tononak, hogy belőle jó párttag lenne, amire ő mindig azt válaszolta, ami késik, nem múlik. Tegnap már ő terelte erre a beszélgetést. Hát így történt, már nem csak barátok, de elvtársak is leszünk. Aztán kezébe veszi a csavar* húzót, fellép a mérlegre és visszaszól: — Akikor pedig lássunk munkához! HAIDÜ ANDRÁS A pórtélét hírei 1981. Elénk munka folyik ezekben a napokban a poprádi erdőgazdaság- hoz tartozó smižanyi faiskolában, amelynek dolgozói a facsemete I. 9. két és a magvakat osztályozzák. A képen: Mária Remiašová és Stefan Labuda mérnök a facsemeték tárolását ellenőrzik (A. Haščák felvétele — CSTK) • A SOMEŤ Teplice konszernvállalat dolgozói 1978-tól vesznek részt a hatékony és minőségi termelés komplex módszerének alkalmazásában. Az elmúlt két esztendőben a , vállalat figyelemre méltó eredményeket ért el, teljesítette a terv minőségi és mennyiségi mutatóit, s kedvező feltételeket teremtett az új feladatok végrehajtásához. A vállalat üzemi bizottsága és az alapszervezeti pártbizottságok a társadalmi szervezetekben és a gazdasági vezetőségben dolgozó kommunisták révén irányítják a munkahelyi kezdeményezést. Az egyéni és a kollektív felajánlások főleg a termelés folyamatossá tételére, az exportfeladatok hiánytalan teljesítésére, az anyagi költségek csökkentésére irányulnak. Nem feledkeznek meg a vállalatban a munkakörnyezet javításáról sem. • A michalovcei állami gazdaság üzemi pártbizottságának politikai-nevelési kabinetje következetesen biztosítja a zökkenőmentes pártoktatást. Főleg a propagandisták neveléséről gondoskodik. A propagandistaaktíva tagjainak több mint a 80 százaléka elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemét, a többiek pedig középfokú pártoktatásban részesültek. Igen helyesen arra törekszik az üzemi pártbizottság, hogy a pártoktatás szoros kapcsolatban álljon a mindennapi élettel. Minden pártalapszervezetben létrehozták a gazdasági alapismeretekkel foglalkozó kört. A politikai kabinet nagy segítséget nyújt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szervezete tagjainak politikai nevelésében is. €> A Bratíslava-vidéki járási pártbizottság a közelmúltban a kommunisták figyelmét az évzáró taggyűlések alapos élőké szítésére hívta fel. A járási pártbizottság nagy segítséget nyújtott a párták pizervezefek- nek, elsősorban az évzáró taggyűlések tartalmi előkészítésében, de arról sem feledkezett meg, hogy az új pártbizottságokban a legalkalmasabb kommunisták — kiváló dolgozók, újítók, szocialista munkabrigád- vezetők, mesterek kapjanak helyet. Vagyis olyanok, akik társaiknak mindenben példát mutatnak. A járásban a kommunisták az évzáró taggyűlések előkészítését összekapcsolták a hetedik ötéves terv feladatainak a megtárgyalásával, valamint a gazdaságirányítás tökéletesítését szolgáló komplex intézedé- sek ismertetésével. —Ifi— Munka közben. Balról jobbra: Anton Harhovský és Barta Károly (Gyökeres György felvétele)
