Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-22 / 18. szám, csütörtök
Jellegzetes San-Salvador-i utcakép. A salvadori junta katonái kegyetlenül fellépnek mindazok ellen, akik az ellenállás legkisebb jelét mutatják (ČSTK-felvétel J Mélyülitek a juntán belüli ellentétek MEDDŐ VITÁK HELYETT KONSTRUKTÍV LÉGKÖRT Szovjet vélemény a jövő héten folytatódó madridi találkozóról (Folytatás az 1. oldalról) lüli további ellentétek a partizánok sikeres támadásai következtében tovább mélyülnek. A rádióadó szerint a junta több katonája nem hajlandó fegyvert fogni. Salvádorban egyébként országszerte folytatódik az általános sztrájk annak ellenére, hogy a junta keményen jár el a sztrájkolókkal szemben. A gyárak egy része katonai ellenőrzés alatt áll. Katonák ellenőrzik a városi tömegközlekedést és a hivatalokat is. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a Forradalmi Demokratikus Front Politikai Bizottsága közleményt adott ki, amelyben határozottan tiltakozik Robert White San Salvador-i amerikai nagykövet azon kijelentése ellen, miszerint az Egyesült Államok nem engedik meg, hogy Salvadorban „marxista kormány kerüljön hatalomra. A hasonló nyilatkozatok arról tanúskodnak, hogy Washington durván beavatkozik a salvadori belügyekbe, és a fenyegetésekhez folyamodik. Salvador jövőjéről csak is maguk a sal- vadoriak dönthetnek, hangsúlyozza befejezésül a közlemény. A panamai kormány tiltakozott az amerikai fegyveres erők dőli főparancsnokságánál, amely a Panama-csatorna övezetében van, hogy a panamai hatóságok engedélye nélkül az ország területére salvadori tisztek érkeztek, hogy a Fort Gullck-1 Americas ikatonal akadémián kiképzésben részesüljenek. A spanyol fővárosban egy hét múlva folytatódik a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencián részt vett országok képviselőinek tanácskozása a második, befejező szakasszal. Közismert, hogy bizonyos nyugati körök a madridi találkozó első szakaszában a Helsinkiben született eredmények aláásására törekedtek. Taktikájuk a problémák kölcsönösen elfogadható megoldásának a keresése helyett a konfrontációra irányult. Ezért ezek a körök a találkozón meddő vitákat akartak folytatni részlet- kérdésekről, amelyek sehogy sem függtek össze a találkozó napirendjével. A TASZSZ hírügynökség kommentátora emlékeztet arra, hogy a madridi találkozó meghiúsítását célzó taktika azonban nem vált be, mivel az enyhülés már mély gyökereket eresztett a nemzetközi életben. A találkozó első szakaszában (ČSTK) — New Yorkban az ENSZ Namíbia-tanácsa elé terjesztették a múlt héten meghiúsult genfi Namíbia-értekez- Ietről szóló jelentést. A világszervezet afrikai tagállamai korábbi tanácskozásukon állást foglaltak amellett, hogy az ENSZ-közgyülés most folyó 35. ülészaka vitassa meg a namíbiai kérdést. „E vita feltétlenül szükséges“ — jelentette ki Theo ben-Gurirab, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) állandó ENSZ-megfl- gyelője. A közgyűlés Namíbla-vltáját valószínűleg az el nem kötelezett országok új-delhl értekezhogy Washington kötelezettséget vállal: a jövőben tartózkodik az Iráni belügyekbe való beavatkozástól. Az Egyesült Államok ezzel formális ígéretet tett arra, hogy felhagy a teheráni amerikai nagykövetség elfoglalását és a diplomaták túszul ejtését kiváltó 'korábbi politikájától. Bár az iráni diáikok akciója megsértette a nemzetközi jogot és a diplomáciai személyzet védelmére vonatkozó nemzetközi megállapodásokat, tettük értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a volt iráni sah az emberi jogokat durván megsértve uralkodott, s tette ezt a mindenkori amerikai kormányokkal való szoros együttműködésbon. A túszejtést közvetlen előzményeiként, Carter elnök engedélyezte a sahnak, hogy az Egyesült Államok területére lépjen, bár mind az elnök, mind legközelebbi munkatársai tudatában voltak annak: egy Ilyen döntés veszélybe hozhatja a teheráni amerikai nagy- követség dolgozóit. Az Egyesült Államok jobboldali körei az amerikai—iráni a részt vevő államok több mint 90 javaslatot terjesztettek elő, s ezek felének szerzői a szocialista országok. Most az lesz a feladat, hogy konstruktív módon megvitassák e javaslatlkat, és az összes résztvevő számára elfogadható megoldást találjanak. (CSTK] Zsivkov—Ceausessu találkozó (ČSTK) — Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, az Államtanács elnökének a meghívására tegnap Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, államfő egynapos baráti látogatást tett Szófiában. A két államférfi áttekintette a kétoldalú kapcsolatok állását, s megvitatott néhány időszerű nemzetközi kérdést. az ENSZ-ben lete után tartják meg. Előkészítősére munkacsoport alakult, ennek tagja a SWAPO is. A felszabadítási szervezet arra számit, hogy a Biztonsági Tanács Is megvitatja a kérdést és gazdasági büntető intézkedéseket hoz a dél-afrikai fajüldözők ellen. Edém Kodjo, az Afrikai Egységszervezet (AESZJ főtitkára tegnap a tanzániai Arusliában a Namíbiát megszállva tartó dél-afrikai fajüldöző rezsimet tette egyértelműen felelőssé a múlt héten eredménytelenül véget ért genfi Namlbia-értekez- let kudarcáért. megállapodást élesen bírálják és azt állítják, hogy az USA a túszok kiszabadításáért valamiféle „váltságdíjat“ fizetett. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az a pénz, amit az Egyesült Államok Iránnak kifizetett, Irán tulajdona, s csak Jogellenesen zárolták az amerikai bankokban. A túszok fogva tartása és általában az amerikai—iráni kapcsolatok válsága a Carter- kormányzat több külpolitikai tévedésének volt az eredménye. A válság során megmutatkozott, hogy az elnötk és a Zbigniew Brzezinski vezette politikai tanácsadók képtelenek voltak alkalmazkodni a változó világ realitásaihoz. Carter vereséget szenvedett Iránban, mert az utolsó pillanatig támogatta a sahot, és lebecsülte az iráni nép forradalmi harcát. Az iráni—amerikai válság azzal a tanulsággal szolgálhat Washington számára, hogy az elképzelés, miszerint az Egyesült Államok a világ vezető hatalma és önkényesen dönthet más népeik sorsáról, ma már nem érvényes. (CSTK) „Viszály" Némi meglepetést okozott az a hír, hogy Kína úgy döntött: nagyiköveti szintről ügyvivői szintre csökkenti diplomáciai kapcsolatait Hollandiával. Meglepetés, de csak első hallásra. A holland kormány a múlt héten döntött arról, hogy két tengeralattjárót ad el Tajvannak. Ennek Ismeretében a meglepetés már nem is olyan nagy, hisz köztudott, hogy Peking rendkívül érzékeny Tajvanra, s amint valamiféle jele mutatkozik annak, hogy a Nyugat együttműködni óhajt Tajpejjel, azonnal élesen reagál erre. így volt ez Reagan egyik „megfontolatlan“ választási beszédét követően (a re-i publikánus elnökjelölt a Táj* vannal való kapcsolatok rendezésének a lehetőségét vetette fel), amikor Is Peking a diplomáciai kapcsolatok meg- szüntetésével és egyéb „szankciókkal“ fenyegetőzött. Igaz, a pekingi vezetők talán némiképp megnyugodtak két re* publikánus párti politikus nem* rég tett kínai látogatását követően, de továbbra is árgus szemekkel figyelnek minden Tajvannal kapcsolatos ügyletet. Hollandia és Peking „viszálya az első komolyabb válság a nyugati tőkés országok (Jelen esetben Hollandia) és Kína kapcsolataiban, amelyek a hetvenes évek második felében indultak gyors fejlődésnek. Az elmúlt években számos gazda* sági, kereskedelmi s nem utolsósorban katonai megállapodás született a nyugati államok és Kína között. A tajvani hadsereg Igen erős, felszerelése korszerű, s ezt a holland szállítmányok csak fokozzák. Az ilyen együttműkö* désnek magán a tényén kívül' valószínűleg ez késztette a pekingi kormányt a fent említett! reagálásra. A Zsenmin Zsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lapja az ügylettel kapcsolatban azt Irta, hogy „veszélyezteti Tajvan és a kínai szárazföld békés egyesítését, Ázsia és a csendes-óceáni térség békéjét s a hegemonlzmus elleni harcot.“ A lap több politikus nyl-i latkozatát idézte, s ezek szerint a holland kormány döntése „rövidlátó és ostoba“. Peking nem tűri, hogy bármely ország a „két Kína“ politikáját folytassa — írta a Zsenmin Zsipao. ÜJ vonásként fogható feí, hogy a kínai kormány az ügyért a washingtoni Tajvan- lobbyt is felelőssé teszi. Nem kétséges, hogy ezek az erőik Amerikában Reagan megválasztása után előretörtek, s Pe- kingnek ez valószínűleg még 901k gondot fog okozni a Jövőben. Jelen esetben csupán tengeralattjárókról van sző, de a lényeg nem ez. Fokozatosan ugyanis felszínre kerülnek azok az ellentétek, amelyek a Nyugat és Kína viszonyában a „reményteljes“ időszakban (a hetvenes évek végén) nem oldódtak meg, csupán megkerülték őket: az imperialista erők növekvő távol-keleti agresszivitása és a kínai kormány elképzelései nem mindig esnek egybe. Mint pl. Tajvan esetében... (pap —) Az FKP nyilatkozata (ČSTK) — A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága élesen elítélte a kormány ama döntését, hogy a kommunista polgármesterek által irányított 23 város választól névjegyzékéből több tízezer szavazót törölni kell. A politikai bizottság hangsúlyozza, hogy e választás előtti machinációk célja az FKP gyengítése. A FKP PB emlékeztet arra, hogy a kommunista polgármesterek azáltal teljesítették kötelességüket, hogy a választókat — főleg a fiatalokat — megismertették jogaikkal, és lehetővé tették számukra, hogy a városházán kívül Is beiratkozhassanak a választói névjegyzékbe. A nyilatkozat felszólítja a listákról törölt választókat, hogy még egyszer Jegyeztessék be magukat, de most már közvetlenül a városházán. Reagan első elnöki ígéretei Leonyid Brezsnyev távirata (ČSTK) — Amint azt már közöltük, beiktatták az új amerikai elnököt. Roland Reagan mintegy 15 perces székfoglaló beszédében, amelyet munkatársai programadónak nevezte, a választási kampány alatt már részletesen kifejtett nézeteit Ismételte meg. A 40. amerikai elnök az Egyesült Államokat kínzó súlyos „gazdasági betegségről“, az ország történelmének „leghosszabb és legmakacsabb Inflációjáról“ beszélt, s ígéretet tett a több éve tartó folyamat megállítására. Reagan elkötelezte magát a szövetségesek iránti lojalitásra, az Egyesült Államok békevágyáról és jókívánságok — figyelmeztetéssel Ronald Reagan beiktatása a nemzetközi közvélemény érdeklődésének homlokterében állt. A Washingtonba érkező számos gratuláció, üdvözlő távirat annak a kívánságnak ad hangot, hogy az új amerikai kormány járuljon hozzá a nemzetközi légkör javításához, és újítsa fel a párbeszédet a Szovjetunióval a leszerelésről. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár az elsők között üdvözölte az új amerikai elnököt. Táviratában a nemzetközi egyensúly megőrzése mellett Polgármester-választás (ČSTK) — Pénteken választja meg a nyugat-berlini képviselőház a város új kormányzó polgármesterét és teljes szenátusát. Az SDP Hans-Jochen Vogel bonni igazságügy-minisztert jelölte a kormányzó polgármesteri tisztségre a korrupciós botrány nyomán lemondani kényszerült Dietrich Stobbe utódjaként. A burmai külügyminiszter Hanoiban (ČSTK) — Tegnap hivatalos látogatásra Hanoiba érkezett a burmai külügyminiszter. A külügyminiszteri találkozó Időpontjában még tavaly az ENSZ-közgyűlés ülésszakán állapodott meg Nguyen Co Thach vietnami és ü Lay Maung burmai külügyminiszter. A mostani tárgyalások célja a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése. A Teheránban 444 napig fogva tartott 52 amerikai túsz tegnap a kora reggeli órákban az NSZK-beli Wiesbaden katonai kórházába érkezett, ahol 3—4 napot töltenek, hogy alapos orvosi kivizsS álásnak vessék alá magukat, mielőtt visszatérnek az Egyesült .Hantokba. A két repülőgép fedélzetén a túszokkal tegnap az éjszakai órákban érkezett az algériai fővárosba (felvételünkön). Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára üdvözölte az amerikai túszok szabadon bocsátását, ami pontot tett több személyiség, kormány és intézmény hosszú erőfeszítéseinek a végére. Waldheim külön köszönetét mondott az algériai kormánynak az amerikai—iráni megállapodás közvetítéséért. A túszügy tanulságai „tettrekészségéről“ biztosította a „lehetséges ellenségeket.“ Kijelentette, hogy az Egyesült Államok elegendő erőt fog fenntartani ahhoz, hogy fölényben legyen. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Roland Reagant, az Egyesült Államok elnökét beiktatása alkalmából. Táviratában Brezsnyev annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a jelenlegi feltételek között sürgetően szükséges valamennyi állam aktív erőfeszítése a nemzetközi helyzet javítására és a béke megszilárdítására. foglalt állást és hangsúlyozta, hogy folytatni kell a szovjet- amerikai fegyverkorlátozási tárgyalásokat. Számos politikus az amerikai elnök beiktatását arra használta ki, hogy Ismételten figyelmeztessen a korábbi amerikai kormányzat politikájának a hibáira. A több mint egy évig túszként fogva tartott 52 amerikai diplomata esete a washingtoni külpolitika számára tanulságul szolgálhat, hogy a nemzetközi problémák megoldása sorén sokkal hasznosabb a politikai realizmus, mint a szembenállás politikája. Sem Carter Iránnal szembeni gazdasági bojkottja, sem pedig a hatalmas katonai erők összevonása a Perzsa-öbö'l térségében nem volt elég hatékony a nyomás eszközeiként. Az amerikaiak emlékezetében él még a kudarcba fulladt túszmentő akció, amelynek során teljesen fölöslegesen nyolc amerikai katona vesztette életét. A túszokat végül Is diplomáciai tárgyalások eredményeként engedték szabadon, amikor megmutatkozott, hogy a katonai fenyegetés épp ellenkező hatást váltott ki. A Közel-Kelet túl sok konfliktus színhelye, s ezek megoldásához béke szükséges és nem egy újabb amerikai Intervenció. Ezért az Irán és az Egyesült Államok között létrefött megállapodás együk fő pontja, Namíbiáról A dél-afrikai fajüldöző rezsim elleni szankciók kilátásban
