Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-22 / 18. szám, csütörtök
Fegyelmezettek, megértok, egyenesek a ma Kommunistái Ä munkatársai néven szólítják. Ha valaki azt mondja neki: vezető elvtárs, mindjárt tiltakozik — mire való ez a hivatalos hang? — Legfontosabb a közvetlenség — mondja. — Szinte rosszul éreztem magúm, amikor egyszerre a vezető dolgozó szerepében kellett fellépnem1^ ezokkal szemben is, akik nél&sy éven át feletteseim voltak. Ernest Stohlt bízták meg három évvel ezelőtt a bratislavai Nemzetközi Nőnap vállalata 01-es számú üzemében a fonoda vezetésével. A vállalat vezetősége és a pártalapszervezet nem véletlenül szánta rá magát erre a lépésre. Mikor tudomást Szereztek róla, hogy az üzemrészleg eddigi vezetője egészségügyi okok miatt lemond tisztségéről, több számításba vehető jelölt munkáját is feltérképezték. Szakismeret, politikai fejlettség, érzék az új munka-* módszerek gyors alkalmazása iránt, szervezési készség, jellembeli tulajdonságok és mindenekelőtt az emberekhez való viszony. Mindez az ő javára billentette a mérleget. A ružombe- rokl V. I. Lenin Pamutipari Vállalatban tanulta ki a szakmát. Már 19 éve dolgozik az üzemben, ha beszámítja a katonai szolgálat két esztendejét is,. Amikor fiatal szakmunkásként munkába lépett, nem volt még oly nagy mértékű a munkaerőhiány, mint manapság. Ezért nem Is csodálkozott, bár kitanult textilipari szakmunkás volt, hogy neki csak a géptisztító munkája jutott. Szorgalmával egy-kettőre elérte, hogy ő lett a géptisztító csoport vezetője, később karbantartó volt, aztán mester és művezető. — Azt értékelem nála — mondja Josef Sramo, a pártalapszervezet elnöke, hogy sose mondja azt: ezt nem lehet teljesíteni. Meg vagyok győződve: sose lesz belőle bürokrata, aki sokat képzel magáról, keveset tud az emberekről és nem ismeri a termelési problémákat. Ha érti a munkáját, lelkesedik a közös ügyért, miért ne adtunk volna számára lehetőséget? Hisz az a legfontosabb, hogy feltárjuk képességeit és hasznosítsuk az ügy érdekében. Magára vállalta a felelősséget, bár tudatában volt, hogy a fonoda mindig jó és folyamatosan fel* felé ívelő munkaeredményeket ért el. Ezt megtartani, sőt tovább fokozni, nem könnyű, Azok, akik előtérben állnak, mindig feszített tempóban dől* goznak, s nem topoghatnak egy helyben. Fenn kell tartani a dolgozókkal a jó kapcsolatokat, Aki elveszti — nem lehet jó vezető. Kicsi, a régi termelési feltételekre jellemző iroda a fonoda közepén. A falakat a vállalati igazgató és az üzemi pártbizottság öt vándorzászlaja és a Slo- vatex vezérigazgatóságának ti* zenegy elismerő oklevele díszíti. Mint a legjobb fonoda, a szocialista munkaversenyek során nyerték valamennyit. Az utolsót 1980 második negyedében. A fonóműhely három szinten üzemel. Hatalmas termetű férfi. Tekintetében őszinteség, emberszeretet. Tán sosem történt még meg, hogy bejött volna addig ide az irodába, a munkahelyére, amíg meg nem győződött, rendben van-e a munka a földszinten és az első emeleten. Megáll a hántológépeknél vagy a hengeres szárítóknál, beszél a mesterekkel és a fonónőkkel. A napi jelenések csak a tájékozódást segítik. Fontosabb a közvetlen érintkezés az emberekkel. Ezeken a találkozókon nem érezteti az emberekkel, hogy ő a felettesük. Mikor leül az asztala mellé, nem leli helyét. Legszívesebben a gépek mellett tájékoztatna bennünket. De ott túl nagy a zaj, a saját szavunkat sem értjük. A dolgozószobájában aránylag mégiscsak nagyobb a csönd. Számunkra legnagyobb gondot a minőség okoz. Naponta foglalkozunk vele. A múltban romlott a minőség és már harmadik éve kínlódunk vele. A minőség romlását létszámhiánynyal, a gyapot, vagyis a nyers* anyag rossz minőségével magyarázták. Ebben van valami igazság. A létszámból állandóan hiányzik 15-20 emberük, akik itt dolgoznak, azok sem felelnek meg mindannyian a magas követelményeknek. A fonodái mun* kára nem tolonganak az emberek. Dehát azért vannak a ve* zetők, hogy gondolkozzanak. Néhány dolog már sikerült. A legjobb fonónőkre támaszkodhatunk. Kilenc fonónőnk 1980 október elsejétől az önellenőrzés rendszere szerint dolgozik. Jó minőségű munkájukat jutalmazzuk. Minden ledolgozott óráért 1 korona béremelést kapnak. Igaz, a szaratovi mozgalomba sokkal több ember kapcsolódott be. A 470 dolgozó mintegy hét* ven-nyolcvan százaléka. Mióta e módszer szerint dolgozunk* javult a minőség is. Ezt szemlélteti ez az áttekinthető táblá* zat. Mikor 1977-ben elkezdtük figyelni a gépek minőségét, a szabvány szerint csak hatvan százalékos teljesíményt értünk el. 1978-ban ez az arány már hetven százalékos, 1979-ben több mint 78 százalékos és 1980 első felében már 91,4 százalékos volt. Elhallgatott, mint aki érzi, hogy túl sokat beszél a számokról. Azután gyorsan feltalálta magát. E tények mögött emberek vannak. Mégemlíti, hogy a fonodában hat szocialista mun* kabrigád dolgozik. Három fonónő már 1979 végén jelentette, hogy a hatodik ötéves terv feladatait teljesítette. Bántja őt is, hogy az ilyen munkásnők eredményeit nem tudják kellőképpen propagálni, bár szükség lenne rá. Hisz ezek olyan asszonyok, akik két váltásban dolgoznak, s nem kevés túlórát váfl* lalnak szabadidejük rovására. Az ilyen példák lelkesítenek, ösztönzik a többieket. Megérdemlik a munkatársak tiszteletét, megbecsülését, s azt is, hogy kövessék őket. Értékes kötelezettséget vállaltak a-CSKP közelgő XVI. kongresz- szusa tiszteletére a Kelet-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozói. Felajánlották, hogy idei termelési tervüket 15 millió ko* rónával, az áruszállítások tervét 410 ezer koronával, a nyereség- képzés tervét pedig 1 millió 200 ezer koronával túlteljesítik. A képen: Ľudmila Tahanková (baloldalt) és Ľudmila Dudiéová sonkát csomagol (a, HaSCák felvétele — ČSTK) Már kétszer rajtakaptam magam azon a gondolaton — mondja Ernest Stohl, miközben bemutatja a termelést — hogy a nőkkel jobban együtt tudok dolgozni, mint a férfiakkal. Véleményem szerint fegyelmezettebbek, megértőbbek, egyenesebbek. Elmondliatom^jjéiul^hogy ami « szivükön, tf Szájukon, de még többet is: nemcsak beszélnek, hanem tesznek is. Több, elsősorban a szállítói-megrendelői kapcsolatokban előforduló hibát, vagy a tervezés és szervezés módszei'ének, a munka szervezésének hiányosságait csak az ő munkakezdeményezésük segítségével sikerül elhárítani, pedig a nők kezdeményezését elsősorban ahhoz kellene kihasználnunk, ha valami többletet akarunk nyújtani. Megköveteljük tőlük, hogy aktívan dolgozzanak, de néha a szemünkre vetik, és joggal: Nézzétek csak, milyen öreg masinákon dolgozunk, még 1902-ben gyártották őket! Bizony, 94 ilyen gépünk vanl Az egyik műhelyben csakis ilyeneken dolgoznak. Ne* héz rajtuk elérni a megkövetelt termelékenységet és minőséget, Még szerencse, hogy vannak modern fonógépeink is. Ha belekezd a gépek, a technológia ismertetésébe, az általa vezetett emberek jellemzésébe, Ernest Stohl elfelejti azt is, hogy mi tulajdonképpen azért jöttünk hozzá, mert róla aka* runk írni. Ilyen otthon is, mond* ja a felesége Éva. Még szerencse, hogy gyakorlatilag egy. „brancsba“ tartozunk. Ha a termelésről és a munkatársairól beszél, az engem is érdekel. Hisz a Textilipari Szakközépiskolában dolgozom, a gyakorlati képzést vezetem, s „a lányaim“ ugyanabban a gyárban igyekeznek behatolni a gyártás rejtel* meibe. A férjem és az én mun* kahelyem problémái rendszerint itt kerülnek a család magánéletébe is. Együtt élünk a gyárral, tán túlságosan is. A férjem, bejár szombaton is, ha csak egyetlen váltás dolgozik, akkor is, — Csak egy kicsit benézek —* szokta mondogatni, de végig bent marad. Ami kis ideje van, azt a családjának szenteli. Nekem, meg a tizenkétéves fiúnk* nak. A nap lényeges része a gyáré, időt talál a népi milícia üzemi egysége számára is, és ő vezeti a marxizmus—leninizmus esti egyetemét. Fiatalabb korában sportolt. Szeretett kosárlabdázni. Mikor abbahagyta a sportolást, felszedett néhány kilót. Most is olyan még, amilyennek megismertem, mikor együtt jártunk a dolgozók esti iskolájába, — csendes, érzékeny természetű, kis dolgok fölött is sokat gondolkodik. Nincs nyugta, míg meg nem oldja a problémákat. Meggyőződtünk róla, hogy olyan ember, aki nem csak akarja, de el is tudja érni, hogy az emberek, ha szükség van rá, megfeszített erővel dolgozzanak a maximális teljesítményért. Az az elve, hogy néha célravezetőbb, ha maga dönti el, mi a teendő és csak aztán jelenti be elhatározását a munkatársainak, máskor meg az a Jó, ha előre tárgyal a munkakollektíva minden tagjával, megszerzi egyetértésüket a készülő határoza* tokhoz. Ha valami közben nem sikerül, nem takargatja a tévedéseit, nem bújik a kollektív határozatok mögé, mert tudja, hogy munkatársait csak a munkához való becsületes hozzáállással tudja megnyerni a közös munka érdekében. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések megvitatása során, nem egyszer Vette kezébe a ceruzát, számolt, a helyi viszonyokra alkalmazva az egyes tételeket, sőt, tagja volt az üzem küldöttségének is; a szomszédos Magyarországon látogattak meg hasonló üzemeket és fonodákat. Értékes tapasztalatokat szerzett, elsősorban azt, hogy ott a fonodákban minden gépen három műszakban dolgoznak, míg itthon csak két váltásban folyik a termelés, s még az se mindenütt. Nem ártana a dolgokat jól megvitatni, az ismereteket elemezve nálunk is változtatni a jelenlegi állapotodon —- mondotta befejezésül Ernest Stohl. JAROSLAV VAVRINEC Kommentáljuk Következetes ellenőrzéssel Aligha kételkedhet valaki abban, hogy az ellenőrzés és a felelősség elválaszthatatlan egymástól, Ahol rendszeres és alapos az ellenőrzés, ott nincs helye a felelőtlenségnek, a hanyagságnak. Persze csak akkor, ha az ellenőrzés során tapasztalt, bárminő fogyatékosságért felelősségrevonják azokat, akik elmulasztották kötelességeik teljesítését. A vezető dolgozóknak természetesen az is a kötelességeik közé tartozik, hogy másoktól is megköveteljék feladataik hiánytalan teljesítését. Mindezt aláhúzták a kommunista párt alapszervezeteinek évzáró taggyűlései és az eddig megtartott üzemi pártkonferenciák is. A pártbizottságok beszámolói részletesen foglalkoznak a különböző ellenőrzések eredményeivel, tapasztalataival, rámutatva arra, ki, vagy kik a felelősek az észlelt hibákért. Az őszinte, elvtársi bírálat pedig megteremti a megfelelő légkört az önbírálathoz, s egyben a kivezető út kereséséhez és megtalálásához. S éppen ez a célja minden ellenőrzésnek, így a pártellenőrzésnek is De hadd említsünk meg legalább néhány konkrét példát azokból a tapasztalatokból, melyekre a különböző pártellenőrzések során tettek szert. A közép-szlovákiai kerületi pártbizottság ellenőrző és revíziós bizottsága például megállapította, hogy igen jól érvényesítik a párt ellenőrzési jogát egyebek közt a zvolení Bučina üzemben, s ezt az üzem gazdasági eredményei is tükrözik. Kiváló termelési eredményeik bizonyítéka, hogy elnyerték a kormány és a Szak- szervezetek Központi Tanácsának vörös zászlaját. Az ellenőrzés során azonban az is kiderült, hogy akadnak olyan vállalatok, üzemek is a kerületben, ahol nem eléggé élnek a párt alapszabályzatából következő fogukkal, s nem érvényesítik kellőképpen a pártellenőrzést. Vagyis, ez azt jelenti, hogy az alapszabályzatból eredő köteleségüket nem tel jesítik kellőképpen. így van ez például a Banská Bystrica-i Slovenkában, a zvoleni Húsüzemben, a Banská Bystrica-i Pékségben. Főleg a gazdasági vezetőket nem ellenőrzik eléggé a pártalapszervezetek. Más szóval, a gazdasági tisztségviselők nem elég gyakran számolnak be a pártbizottságnak a termelési terv teljesítéséről, még kevésbé a tervteljesítést hátráltató körülmények okairól, a felmerült nehézségekről. Pedig konkrét, mindig névre szóló bírálatot kellene megkövetelni tőlük. S természetesen azt is, hogy elmondják, milyen intézkedéseket foganatosítsanak a hibák eltávolítása céljából. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a pártellenőrzés helyettesítheti a gazdasági ellenőrzést. Csupán arról van szó, hogy a kommunisták a gazdasági terv teljesítését olyan társadalmi fontosságú feladatnak tekintik, amelyek teljesítéséért mindent el kell követniük. Beleértve a leghatározottabb fellépést azokkal szemben, akik valamilyen kibúvót keresnek a terv teljesítésére. így például a Považská Bystrica-i járásban levő Lednické Rovné-1 Üvegkészítő Üzem párta lapszervezetének tagjai bírálták az igazgatóhelyettes álláspontját, aki a pártgyfílésen azt fejtegette, hogy a* üzem termelési terve nem teljesíthető. Igen sok helyen tették szóvá a kommunisták munkájuk értékelésekor, hogy nem terjed ki a pártellenőrzés a szállítói-megrendelői kapcsolatok keretében vállalt kötelezettségek teljesítésének rendszeres ellenőrzésére, főleg a határidők be nem tartásáért felelős vezető dolgozók felelősségrevonására. Az ellenőrző tevékenység javítása rendkívül időszerű követelmény, hiszen új ötéves tervidőszak kezdődött, s a terv feladatainak teljesítése az eddiginél is nagyobb követelményeket támaszt minden egyes dolgozóval szemben. FÜLÖFIMRE Az ideológiai munkáról Hasznos és mindenképpen szükséges újra és újra visszatérni az ideológiai munka fontosságára. Amikor célul tűzzük ki a hatékonyság növelését és a minőségi követelményeket, akkor az ideológiai propaganda nemcsak a termelőmunkára vonatkozó közgazdaságtanra és politikai gazdaságtanra szorítkozik, haneift a tudatformálásra is. Hiszen az ideológiai munka legfőbb feladata a világnézeti tudatformálás. Gyakran találkozunk téves álláspontokkal e kérdésben. Létezik egyfajta leegyszerűsítése, sőt lebecsülése is az ideológia szerepének. Meg kell mondanunk, hogy nem egy pártszervezetben még mindig formális az ideológiai munka. Ennek legfőbb oka: „Ami jó volt tegnap, jó lesz az holnap is“ szemlélet. Az ekképpen gondolkodók megfeledkeznek — vagy nem is tudatosították magukban eléggé — azt a klasszikus marxista tételt, hogy az ideológiai harcban nincs megállás és megalkuvás. Hiszen az ideológia gyakorlatilag jelen van minden társadalmi kérdésben, legyen szó belvagy külpolitikai, gazdasági, közművelődési, szociális, tudományos, vagy éppen belső pártügyről. Az ideológiai tevékenység tehát nemcsak a pártélet, de az élet minden területét átszövi. Különösen meghatározó, hogy a pártmunkában, a gazdasági irányításban — mindenekelőtt a vezetőknél — érvényesüljön az ideológiai tudatosságnak a követelménye és igénye. Kimunkált elméleti tételeink gyakorlati alkalmazása során rendre újabb és újabb kérdések vetőci- nek fel, amelyekre választ kell adnunk. Masiészt az is nyilván » való, hogy szorosabbá kell fűzni az elmélet és a gyakorit kapcsolatát, E téma boncolgatásánál nyomban felvetődik ben* nünk a kérdés: vajon mindig és mindenütt a legalkalmasabb, a legrátermettebb, a legképzettebb kommunistákat bízzuk ö meg az ideológiai munka irányításával? A CSKP KB Elnökségének 15. ülésén sürgetően figyelmeztet* tek arra: „A fejlett szocialista társadalom további építése mindenkitől magas fokú öntudatosságot, áldozatkészséget, fegyelmet, alkotó megközelítést és az új Iránti érzéket követeli meg. Ez lényegesen nagyobb igényeket támaszt az egész ideológiai szférával és minden ideológiai dolgozóval szemben." Az idézetekből az is tükröződik, hogy növekszik a szubjektív tényezők, tehát a személyiség, az emberi habitus minőségének szerepe Is. A minőségi kiválasztást itt is érvényesítenünk kell. A most folyó évzáró pártgyűléseken, konferenciákon erről sem feledkezhetünk meg. A tisztségbe való megválasztás komoly kötelességeket, felelősség- vállalást és elkötelezettséget jelent egy adott közösséggel szemben. A megbecsülés, a tisztelet csak lelkiismeretes, felelősségteljes munkával, tudással, jellemes magatartással és szerénységgel érdemelhető ki. A Központi Bizottság 15. ülésén azt is világosan és egyértelműen megfogalmazták: „Továbbra is törekedni fogunk a káderek egészséges stabilizálásra“. De ugyanakkor azt is kimondták: „Ez nem jelenti felelős posztokon azoknak megtartását, akik nem biztosítják a feladatok teljesítését, fejlődésük megrekedt, és kötelességeiket nem látják el felelősségtudattal.“ A fejlődés növekvő követelményeihez igazodva kell tehát az ideológiai munkát is hatékonyabbá és korszerűbbé tenni. TÖRÖK ELEMÉR 1981. I. 22,
