Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-04 / 2. szám, vasarnap

ELSŐ SZÜLETÉSNAP HALÁLTUSÁVAL

Ma egy éve, hogy Carter amerikai elnök az Afganisztán• nak nyújtott szovjet segítség ürügyén „megtorlásként* gazdasági fjbüntetőakeiót* hirdetett meg a Szovjetunió ellen. Az embargó keretében megtiltotta az előzetesen megrendelt 17 millió tonna gabona szállítását, betiltotta olajfúróberendezések és korszerű technika eladását a Szovjetuniónak. Egy év távlatából egyértelműen leszögezhető, eleve kudarcra ítélt, hosszú távon átgondolatlan, elhamarkodott washingtoni lépés volt, amellyel az USA magának sokkal többet ártott, mint használt. Hiszen mihelyt az amerikaiak visszaléptek, azonnal jelentkeztek beugró partnerként a konkurrens japá‘ nők, franciák, nyugatnémetek.Ezért ütött vissza bumerángként a „büntetőakció" s az egészre leginkább az amerikai farmerek fizettek rá, nem pedig a Szovjetunió. A Szovjetuniónak legfeljebb annyi gondot okozott, hogy új szerződéseket kellett kötnie a jelentkező szállítókkal. S persze csorba esett a tengerentúli kereskedelmi partner szavahihetőségén, megbízhatóságán, hiszen felrúgta a gabonaszúllitásókról korábban megkötött szerződést.

Carter tavaly januárban kétszeresen rossz lóra tett. Először, valóságérzéke azért mondott csődöt, mert rosszul mérte fel akciójának várható hatását a szovjet gazdaságra nézve. Másrészt elszámította magát a tekintetben is, hogy biztosra vette a legnagyobb gabonatermelők csatlakozását embargójához.

Az embargó csődje már meghirdetése után nyolc nappal előrevetette árnyékát. A Car- ter-kormányzat január 12-ére Washingtonba hívta a közöspiaci országok képviselőit, valamint a legnagyobb gabona- exportőröket: Kanadát, Argentínát és Ausztráliát, hogy meggyőzze őket, csatlakozzanak a gabonaszállítási tilalomhoz. Argentína rögvest Washington tudomására hozta, nem szándékozik részt vein ni az aljas gazdasági játszmában. A latinamerikai ország tavaly 4,4 millió tonna búzát, kukoricát, szóját szállított a Szovjetuniónak, sőt a jövőben hajlandó nagyobb mennyiségű szállításokra is. Ausztrália és Kanada — mint később kiderült, amerikai nyomásra — vonakodva ugyan, de csatiokozott a Car- ter-féle akcióhoz. A Közös Piac nem csökkentette a gabonaszállításokat, csupán any- nyit tett Carteréik szorgalmazására, hogy megvonta az ártámogatást a Szovjetunióba irányuló gabonaszállítmányoktól, habár az EGK csekély meny- nyiségű gabonát exportált eddig is a Szovjetunióba. „

A meglehetősen nehezen beindult, hézagos embargógépezet egyik első bírálója George Schultz egykori pénzügyminiszter volt. „Kormányunk téved, ha úgy véli, hogy az egyes országokkal fenntartott kereskedelmet tetszése szerint ki- vagy bekapcsolhatja annak érdekében, hogy kül- illetve belpolitikájuk megváltoztatására késztesse őket“. Malcolm Tvon, aki egykor amerikai nagykövet volt a Szovjetunióban, viszont védelmébe vette az ^oroszok megbüntetését“. Az egyik amerikai lapnak adott nyilatkozatában a várható következményekkel támasztotta alá a washingtoni döntés helyességét: a kormányzat ugyanis arra számított, hogy nehézségeik mutatkoznak majd a szovjet élelmiszerellátásban, s ennek következtében fokozódik az elégedetlenség a szovjet

kormány politikájával szemben. Hozzáfűzte, „habár az akciótól nem várnak forradalmat a Szovjetunióban, de hozzájárulhat Moszkva politikájának a megváltozásához“.

Ahogy teltek a hónapok, egyre több amerikai üzleti szakértő vélekedett úgy, hogy az embargó meghirdetése eleve elhibázott lépés volt. A Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök befolyásos lapja így írt: „Az embargó teljes kudarcot vallott. A veszteségben osztoznak azok az országok is, amelyeket Washingtonnak sikerült bevonnia ebbe a kezdettől fogva nem sok jóval kecsegtető vállalkozásba.“ Az amerikai sajtó értékelései szerint a részleges gabonaszállítási tilalom több százmillió doláros kárt okozott a farmereknek. Még az elnökválasztási kampány során történt, hogy a termelők valamennyi fontosabb érdekképviseleti szervezete elfogadta az embargó megszüntetését követelő határozatot.

Tény, hogy az amerikai farmerek itták meg főleg a levét Carter kalandor lépésének. A szándékosan visszatartott gabona tárolásáért a termelőknek 14 százalékos kamatnak megfelelő összeget kellett fizetniük. Számítások szerint az elnöki embargó mintegy 250 millió dolláros lefizetéssel járt a farmerek szempontjából. Az embargó nyomán otthon rekedt 17 millió tonnából mindössze kétmilliót tudtak tárolni megfelelően. S vajon mi történt a többivel? Paradox helyzet, hogy napjainkban, amikor milliók éheznek, az Egyesült Államokban gasohol néven újfajta üzemanyagot állítanak elő a megmaradt gabonafélékt bői

Az idei elnökválasztási kampány során is felmerült a gabonaembargó esetleges feloldásának a kérdése. Maga Edward Kennedy szenátor is mindaddig, amíg a demokrata párton belül nem lépett visz- sza Carter javára, sürgette a tilalom mielőbbi feloldását.

Az akkor még csak elnökjelölt Reagan ügyesen használta ki a rendkívül embargóellenessé vált közhangulatot. Választási kampánya során többször is hangoztatta, hogy megválasztása esetén első teendői közt feloldja a Szovjetunióra

í XVvfc I

irányuk export

Carter lisztkukaca és a kanadai gabona (a Rudé právo karikatúrája)

vonatkozó gabonaszállítási zárlatot.

Tizenöt nap múlva Ronald Reagan elfoglalja elnöki hivatalát a Fehér Házban, s elválik, vajon tartja-e magát a választási hadjárat során tett ígéretéhez. Mindenesetre új mezőgazdasági minisztere már jelezte, hogy valószínűleg még január közepén sor kerül erre a döntésre. •

Az embargó mint már utaltunk rá, kezdettől fogva foghíjas akcióként indult, hiszen még a legodaadóbb szövetségesek sem voltak hajlandók ilyen áldozatra. Wushingtpn többször neheztelt is emiatt korábban engedékenynek vélt szövetségeseire. Az igazi hideg zuhanyt azonban a kanadai kormány döntése jelentette, miszerint az USA északi szomszédja kilép és a továbbiakban nem támogatja a Carter elnök által elrendelt tilalmat. Hazen Arguen, a kanadai búzatanács államminisztere hangsúlyozta, hogy az eladásokat visszaállítják a korábbi normális szintre, sőt azt Is hozzáfűzte, hogy Kanada jövő év júliusáig 3,8 millió tonnáról 5,2 millió tonnára kívánja emelni a Szovjetunióba irányuló kivitelt. Megnyugtatásként azt is hozzáfűzte, függetlenül attól, hogy az új amerikai elnök feloldja-e a Carter által elrendelt embargót, továbbra is zavartalanul szállít gabonát a szovjet félnek. Kanada kilépése az embargóból minden farmernek háromezer dolláros jövedelmet jelent az

1,4 millió tonnás pótlólagos szántások nyomán. A jelentős gabonaszállítók közül már csak Ausztrália nem vált ki teljesen az embargóból, hiszen egyelőre még ígéretet tett arra, hogy fenntartja a korlátozást és csak 3,9 millió tonnát szállít a Szovjetuniónak. Ausztrália és a Közös Piac tehát még nyíltan nem mondott nemeit, s tartja magát kikénysze- rített, de adott szavához.

Washington újabb lépése viszont joggal váltott ki felháborodást főleg Ausztráliában. Mély sértődéssel fogadták az elmúlt hónapban megkötött amerikai-kínai gabonaüzlet hírét, melynek értelmében az USA az elkövetkező négy évben búzából és kukoricából

6—9 millió tonnát ad el Kínának. Ausztrália szerint ezzel az Egyesült Államok ferúgta a legnagyobb gabonatermelők között az év elején létrejött megállapodást, miszerint Washington a gabonaszállítások leállítása következtében keletkező felesleget nem értékesíti a többi termelő rovására. Kína pedig köztudottan régóta Ausztrália és Kanada hagyományos vásárlójának számít.

Ma már a leköszönő Carter- kormányzat tagjai között is alig akad valaki, aki kénytelen-kelletlen ne ismerné be, hogy az embargó, mint a politikai nyomás eszköze megbukott. Emellett a gabona és a magas színvonalú technika exportjára vonatkozó tilalom miatt kiesett szovjet megrendelések eddig 111 milliárd dolláros veszteséget okoztak az Egyesült Államok gazdaságának. Az Ekonomicseszkaja Gazeta szovjet lap az embargó hatását értékelve megállapította, hogy az amerikai kormánynak nem sikerült nyugat-európai partnereit bevonni teljes mértékben a szovjetellenes hisztéria szülte akcióba. Mindennél többet mondanak a múlt év első félévének külkereskedelmi adatai. Miközben a szovjet—amerikai árucsereforgalom 230 millió rubellel csökkent, az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, a Nyugat-Európá- val folytatott kereskedelem 3,1 milliárd rubellel (8,4 milliŕrd- ról 11,5 milliárdra) nő.

A hézagos embargó tehát megélte első születésnapját.

(Sőt, a cikk leadásának időpontjában érkezett a hír, hogy Carter egy évvel meghosszabbította a tilalmat.) Kérdés, vajon mit tesz majd az új elnök?

P. VONYIK ERZSÉBET

AZ ÉRDEKEK EGYEZTETÉSE

Első hallásra bármennyire is meglepő, nagyon is találó Harcsa János elvtársnak, az Érsek- újvári fNové Zámky) Járást Szolgáltatóvállalat szakszerve* zeti bizottsága elnökének ez a megállapítása:

— Megfelelően kell értelmezni azt az alapelvet, hogy ne engedjük a csoportérdekeket a társadalmi érdekek fölé helyezni.

Aztán kijelentését érthetőbbé téve kifejti: •.

— Ha ez azt jelenti, hogy fontos döntésekben és határozatokban ne engedjenek teret ilyesminek, akkor a követelmény helyes. De ha egyesek ebből arra a következtetésre jutnak, hogy ne engedjék megnyilvánulni a részérdekeket, akkor csak akadályokat gördítenek a különféle érdekek egyeztetése elé.

— A vállalati szakszervezeti bizottság milyen fórumon teremt lehetőséget a csoportérdekek kinyilvánítására és megtárgyalására?

— A brigádértekezleteken.

Ezüstjelvényes szocialista munkabrigád az üvegházi kertészetben dolgozó, Kvetosluv Jureöka vezette, 35 főnyi kollektíva. Ök a legutóbbi értekezleten brigádérdekeket tettek szóvá, kérdés formájában:

— Miért nem kapunk elegendő sima azbesztdeszkát?

A fényképészek Balogh Ferenc vezette, 14 tagú, ezüstjelvényes szocialista munkabrigádja már magasabb rendű, vállalati érdekkel foglalkozott, amikor Jozef Jendrušak igazgató feltette a kérdést:

— Legyen színes fényképezés, vagy ne legyen?

Olyan brigádérdeket tettek szóvá a Mészáros Ottó vezette bronzjelvényes szocialista munkabrigád értekezletén a vegy- tisztítók közül a vasalók, amely vállalati érdek is, amikor elhangzott a megoldást sürgető kérdés:

— Mikorra várható az épülő mosoda kazánházának- üzembe helyezése?

A szakszervezeti bizottság elnöke így vélekedik az elhangzott kérdésekről, a különféle érdekek megnyilvánulásáról:

— Tény, hogy a szocialista munkabrigád-mozgalom rendkívül sikeresen aktivizálta a dolgozókat abban az értelemben is, hogy ma már kimondhatók a naponta tapasztalt hibák vagy elégtelenségek, s az érdekek kifejezhetők és érvényesíthetők. És ez jó, hiszen ezáltal is erősödik, fejlődik az üzemi demokrácia.

És tájékoztat is a felvetett kérdések jobb megértése érdekében, amelyből nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak az üvegházi kertészet dolgozóinak, hanem a vállalat érdekében is jobban meg kell szervezni az anyagbeszerzők munkáját, a színes fényképezés bevezetése viszont olyan beruházási igényel, melyre nem vállalkozhatnak, ezért csak a begyűjtést és a más vállalatokkal való együttműködést valósítják meg. Négy modern szolgáltatóházat építettek a városban. az ötödik létesítmény a 23 millió koronás költséggel épülő mosoda, amelynek üzembe helyezése rajtuk kívül álló ok miatt — az építők késedelmes munkája következtében — még várat magára.

— Az érdekek megfogalmazása tehát lehetséges a brigádértekezleteken, és ez jó — mondom —, de vajon nem nehezíti-e meg a különböző érdekek fontossági sorrendjét is megállapító határozatok elfogadtatását?

— Elég gyakran — válaszol —, de vállaljuk, hiszen ez az igazi szakszervezeti tevékenység, melyhez persze nagy szükség van a kommunista tisztségviselők segítségére Sokszor nehéz megértetni, hogy a vállalat érdekeivel pillanatnyilag nagyobb, teljesebb összhangban van az illető érdekénél, brigádja érdekénél egy másik dolgozó vagy másik munkabrigád érdeke.

— És a társadalmi érdekek?

Köztudomású ugyanis, hogy a

szocializmus nagy, átfogó érdekei azonosak a dolgozók érdekeivel, teljesen függetlenül attól, mennyire vannak tudatában ennek, melyik munkabrigádban dolgoznak, a virágot kedvelik-e inkább, vagy a színes fényképezést. Ezért végső soron nemcsak az egyéni és a brigádérdekeket, hanem még a vállalati érdekeket is alá kell rendelni a társadalmi érdekeknek.

— Minden dolgozónk tudja, hogy mit jelent ez, milyen cél elérése jelenti a társadalmi érdekek megvalósítását.

Feljegyzem tehát: a vállalat egy-egy dolgozójának átlagos évi munkatermelékenysége jelenleg 93 000 korona értékű és ezt évente legalább 5 százalékkal növelni kell.

— Mi a rendező elv, ha a különféle érdekeket ennek megfelelően egyeztetni és integrálni kell?

— Mindig az a szempont, hogy mi viszi leginkább előre a szocialista építés munkáját.

Leteszem a toliamat, mert úgy érzem, hogy minden fontosat megbeszéltünk, ami az érdekek egyeztetése kérdésében fontos, Harcsa János elvtárs azonban még valamire figyelmeztet:

— A Jegfontosabbcöl ne feledkezzünk meg! Ugyanis a különféle érdekeket nem integrálhatja ki-ki pusztán a saját belátása és tapasztalata alapján. Ez a feladat elsősorban a társadalom vezető erejére, a partra és a kommunistákra tartozik.

Ezzel megmagyarázta azt is, hogy miért fontos a kommunista szakszervezeti tisztségviselők segítsége, miért kell a brigádértekezleteken szólniuk a társadalmi érdekek érvényesítéséért.

HAJDÜ ANDRÁS

NAGYOT LÉPTÜNK A FEJLŐDÉS ÚTJÁN

ürömmel állapíthatom meg, hogy a 6. ötéves tervidőszakban községünk nagyot lépett a fejlődés útján. Elkészült a sportpálya, tataroztuk a hnb székházát, bővítettük az iskolát. Tavaly befejeztük a ravatalozó építését, folytattuk a vízvezeték-hálózat lefektetését, porta- lanítottuk az utakat, a járdákat. Községünk dolgozóinak szorgalmát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1980-ban 18 097 órát dolgoztak társadalmi munkában, ami közel 3000 órával több, mint amennyit hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére vállaltak.

Az előttünk álló időszaktól a falu lakosaival együtt igen sokat várok. Elsősorban azt, hogy sikerül a politikai nevelő munka színvonalát emelni, hogy a képviselők a megbízatási időszak végéig aktívan fognak tevékenykedni. A temető rendezését és a vízvezetókhálózat építésének folytatását tervezzük. S mivel elő kell készíteni a Nemzeti Front új választási programjának javaslatát is, szeretném megemlíteni, hogy azzal a reménnyel indulunk el az új évben, hogy a 2269 lakosú település a következő megbízatási időszakban is tovább fog gyarapodni. Elsősorban arról van szó, hogy községünket rákapcsolják a jókaí vízvezeték- rendszerre. Napközi otthon és iskolai étterem építésével számolunk, meg akarjuk oldani a szemét elszállítását és természetesen tovább folytatjuk az utak és n járdák építését, rendezését. Bízom abban, hogy a lakossággal az új évben is jól együttműködünk, s így ez a Vág menti település tovább épül és szépül majd.

FI.ASKÄR LÁSZLÓ, a Vágai (Váhovce) Hnb elnöke

1981. *

I. 4.

4