Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-04 / 2. szám, vasarnap

H ogy miként lesz a homok;- ból egy üvegkorsó vagy éppen egy formatervezett po­hárkészlet — nem mindenki tudja elképzelni. Az üvegipari szakemberek számára azonban ismeretes az üveggyártás egész folyamata, s az ügyes kezű üvegipari mester képes „üveg­költemények“ megformálására is. Üvegből formált szépségek birodalma a Munkaérdemren- des Lednické Rovné-i Üveggyár is, az ott látottak alapján — nem véletlenül. A vállalati komplex szocialis­ta ésszerűsítési program kere­tében tűzték ki egyebek között a következő takarékossági fel­adatot: 2 millió 400 ezer koro­na értékű devizát kell megta­karítaniuk. A vállalatnál jelen­tősen túlteljesítették ezt a fel­adatot: 4 millió koronát sike­rült megtakarítaniuk. Hogyan? — erre a kérdésre kerestük a választ. A vállalat az üveggyártás egyik fontos alapanyagát, a hidratált káliumkarbonátot (ha­muzsír) éveken keresztül kapi­talista országokból, pontosan Franciaországból, illetve Auszt­riából importálta. Ma ezt a fon­tos alapanyagot a Szovjetunió­ból importálja az üveggyár, s ezzel 1 millió 500 ezer koronát takarít meg évente. Az éssze­rűsítési program kidolgozói gondoltak a pótalkatrész-ellá­tásban felmerülő gondok meg­oldására is. A gyár technológiai berendezéseinek nagyobb része kapitalista országokból szárma­zik, tehát a pótalkatrészeket is csak nem csekély mennyiségű devizáért tudják megvásárolni. Találtak megoldást arra is, hogy miként lehet jelentős devi­zamennyiséget megtakarítani ezen a téren: a pótalkatrészek Munkában az üvegfúvók LÉZER AZ ÜVEGIPARBAN dot a jó minőségű hazai gyárt­mányú kartonpapír beszerzése, s ezáltal évi 2 millió korona megtakarításhoz jutott a válla­lat. A Lednické Rovné-i Üveggyár múlt évi exportfeladatainak jó­val az év vége előtt eleget tett. A Szovjetunióba irányuló utol­só szállításait már november 23-án útnak indította, s ezzel a vállalat dolgozói eleget tet­iek — mégpedig határidő előtt — üzemi kötelezettségvállalá­suknak is. A szocialista orszá­gok viszonylatában 101 száza­lékra, a kapitalista országok vi­szonylatában pedig 100,6 száza­lékra tettek eleget múlt évi ex­portkötelezettségeiknek. Min­dent összevetve: az 1980-as évi exportfeladatait a vállalat 100,7 bizonyos hányadát felújítják, il­letve a műszaki részleg dolgo­zóinak tervrajzai alapján saját műhelyeikben készítik el a szükséges alkatrészeket, rész­egységeket. Jelentős megtakarí­tásokat értek el a csomagolás- technikában eszközölt változta­tásokkal is. Az új gyártórészle­gen készült Xénia pohárkészle­tet kapitalista államokból im­portált kartonba kellett csoma­golniuk mindaddig, amíg a ha­zai ipar nem tudott előállítani ugyanolyan jó minőségűt. Ma már nem okoz számukra gon­százalékra teljesítette — még­pedig december 25-én. Legna­gyobb megrendelőjük a Szovjet­unió, a nem szocialista orszá­gok közül pedig Olaszország, Ausztrália, az NSZK, az Ameri­kai Egyesült Államok, Anglia és több más ország. Lényegében a világ minden tájára, általában 35—40 országba szállítanak a gyárban készült szebbnél szebb pohárkészleteket és egyéb üveg­ipari termékeket. A vállalat a múlt év végéig 104 százalékra teljesítette az árualapokba irá­nyuló szállítási feladatait. Persze, a sok jó eredmény el­lenére olyan szakasza is van a gyár tevékenységének, amelyen a jövőben lényeges javulást kell elérniük ahhoz, hogy nagyobb elégedettséget vívhassanak ki vásárlóik körében. A választék bővítéséről van szó. E feladat­nak netiéz eleget tenniük, mert egyes részlegeik kapacitása, fő­leg ahol kézi munkát végeznek, véges. A hagyományos üveg­gyártási technológiát alkalmazó dolgozók és munkacsoportok nem képesek az összes igény kielégítésére. A vállalatnál már keresik a megoldást arra vonat­kozólag, hogy miképpen lehet­ne fordulatot elérni az üvegfú­vók és -formázok számának nö­velésében. Úgy tűnik, hogy e probléma megoldásával két-há- rom éven belül a vásárlók vá­laszték iránti igényeinek is ele­get tudnak tenni. A vállalat műszaki szakembe­rei fejlesztették ki azt a beren­dezést, amely lézersugár segít­ségével teszi lehetővé az üveg­tárgyak készítését. Ez annyit jelent, hogy a nem sorozatgyár­tásba besorolt termékekből a lézersugár segítségével 200— 300 darabot is elkészíthetnek azonos díszítéssel, ami eddig a világon még sehol sem sikerült. A díszítési minta megváltozta­tásához mindössze 20 másod­perc szükséges. A nyugati or­szágokban ehhez a művelethez az adott berendezéseken még 2 napra van szükségük. Az új berendezés segítségével lénye­gesen csökkentették a munka­igényességet, és vállalati vi­szonylatban 8—10 munkaerőt szabadít fel. Az új év kezdeté­től a lézersugaras berendezés teljes kapacitását kihasználják, s fél éven belül további 100 százalékkal növelik teljesítőké­pességét, változatlan önköltsé­gek mellett. Az üveg gyártása, finomítása, díszítése — folya­mat. Ezt a folyamatot pedig nem lehet egy nap alatt elsa­játítani. Évek, hosszú évek kel­lenek hozzá. A Lednické Rov­né-i Üveggyár dolgozói azon­ban mesterei szakmájuknak, és az új technika kihasználásában is jeleskednek. VLADIMÍR ŠKARPÍSEK Magasabbra a mércét Eredmények — gondok — távlatok <£ Egy évzáró párttaggyülé^ margójára A Zlaté Klasy-i Agroprogres közös mezőgazdasági vállalat pártalapszervezetének évzáró taggyűlését követően beszélget­tünk az üzem párt- és gazda­ságvezetésének felelős dolgozói­val arról, hogy a taggyűlésen elhangzottak ismeretében ho­gyan látják és értékelik az új vezetőség 1980-as évi tevékeny­ségét. Továbbá arról is_ szól­tunk, hogy milyen gazdasági eredmények születtek a több mint 260 dolgozót foglalkoztató felső-csallóközi vállalatban. El­sőként Kurucz András, a 39 ta­gú pártalapszervezet elnöke számolt be a pártalapszervezet- nek az utóbbi időszakban kifej­tett tevékenységéről. Nagyra értékelte a tagság ak­tivitását is, amely abban is megnyilvánult, hogy lényegesen emelkedett a vitafelszólalások száma. Nem hagyta szó nélkül a kommunisták személyes pél­damutatásának jelentőségét sem, rámutatva, hogy ez a tö­rekvés ösztönzőleg hatott a pártonkívüli dolgozókra is az éves tervfeladatok teljesítése során. Ebből az is kitűnik, hogy az 1980-ra kitűzött 53,12 millió ko­rona értékű termelési feladato­kat az 1979-es évről „örökölt" adósságokkal együtt sikerült teljesíteni. Tóth Gyula mérnök, az üzem igazgatója, még csak egyéves tevékenységről tud szá­mot adni, hiszen 1979 novem­berében' került a közös vállalat élére. Nem volt irigylésre mél-. tó dolga, s meg kellett találnia a kátyúból való kijutás módját. Elsősorban a pártszervezetre és az üzem érdekeiért áldozatot is vállaló dolgozókra támaszkod­va indult el a helyreállítás út­ján. — Amint látja — teszi hozzá — többé-kevésbé sikerült az „aprólépések“ elvén helyre bil­lenteni a vállalatvezetés belső és külső hitelét, stabilizálni az üzem gazdaságpolitikai helyze­tét. Tulajdonképpen a cél most sem más, mint 34 ezer hektár kiterjedésű öntözőrendszer ma­ximális kihasználása. A mellék­üzemágban pedig a mezőgazda­ság részére az egyre fokozódó igények kielégítése céljából korszerű állattartó telepek, va­lamint a hozzájuk csatlakozó technológiai berendezések soro­zatgyártását tűzték ki feladatul. Ehhez azt is tudni kell, hogy a meglevő technológiai beren­dezésekkel a termelés már nem növelhető tovább. így elenged­hetetlenül új fejlesztési beru­házásokra van szükség, amelye­ket csak jelentős állami támo­gatás segítségével tudnak meg­valósítani. Az eredményekre te­relve a szót az igazgató el­mondja, hogy nőtt a termelé­kenység, javult a termékek mi­nősége és a szerződéses szállí­tói fegyelem. Továbbra is prob­léma a fűrészelt faáru és a ko­hászati alapanyagok beszerzé­se, így sok esetben Jobb híján a gyengébb és kifogásolható mi­nőségű alapanyagokat is kény­telenek elfogadni és felhasznál­ni. Mindez, persze, a végtermé­kek minőségében is károsan je­lentkezik. Kielégítően alakul a hranicei Sigma vállalattal folytatott ko­operációs tevékenység is, amely a Jelek szerint tovább bővül. E célra külön műhelyt rendeznek be gépekkel, ahol majd a Sig­ma részére gyártanak különbö­ző szivattyú- és vízgépalkatré­szeket. Külön dicséret hangján emel­te ki az öntözőrészleg mintegy 60 fős kollektíváját, amelynek tagjai a tavalyi kedvezőtlen Időjárás ellenére ia teljesítették a kitűzött öntözési feladatokat. Nem feledkeznek meg a mun­kahelyi körülmények javításáról és a dolgozókkal való szociális és kulturális gondoskodásról sem, hiszen az elmúlt évekhez képest e téren is sokat javult a helyzet. Mészáros György közgazdász is a múlt hibáinak feltáró elem­zése mellett, a legnagyobb gon­dot a tervszerű alapokon nyug­vó gazdálkodás megvalósítására fordítja. Ez annál is inkább lé­nyeges, mert a komplex intéz­kedések bevezetése magasabb mércére utal, s a teljesítményt is ehhez kell igazítani. Ügy tű­nik, ez valamennyiük Jelszava. MÉRI ISTVÁN Együttműködési megállapodás az EGK-val A közelmúltban Brazília és a Közös Piac képviselői Brüsszel­ben gazdasági együttműködési keretmegállapodást írtak alá, amely az 1974-ben létrejött ke­reskedelmi megállapodás he­lyébe lép. A megállapodás sze­rint a két fél továbbfejleszti az ipari együttműködést a többi között a vállalati tőkerészese­dések bővítése, továbbá közös vállalatok létrehozása területén. Ezzel kapcsolatban érdemes utalni arra, hogy — 1979. évi HARMINC ÍV AZ ÉPÍTŐIPARBAN 1981. I. 4. Az ember szinte észre sem veszi és harminc év villámgyor­san eltelik. A történelemben ez a harmic év nem nagy idő, de az ember életében a produktív kor fele. A Bratislavai Magasépítő Vál­lalatnál már nincsenek sokan olyanok, akik ott voltak a vál­lalat bölcsőjénél, s azóta is so­kat adtak jó nevére. Már azok­ból is kevés van, akik jelen voltad a Mlynské Nivy-i ház­gyár „névadóján“. Ezen kevesek egyike Józsa Joachim, a 3-as számú üzem gé­pekkel és teherautókkal foglal­kozó diszpécsere Mindenki bizalmasan csak Jó- zsa bácsinak szólítja, s minden reggel óramű pontosságával megjelenik munkahelyén, jelen van az autódaruk, a teherautók és más génok elosztásánál. ígv nem csoda, hogy 1971-ben és 1976-ban a vállalat legjobb dol­gozójaként értékelték. A malomipari létesítmények 1950-ben történt átszervezése után a kemény énítőipari mun­kát választotta. Ez érthető, hi­szen akkor 25 éves volt és bi­zonyítani akart. A meteoroló­giai intézet építkezésén kezdte. Az ötvenes években az építő­iparban is átszervezések történ­tek, s így került Józsa Joachim a Mlynské Nivy-i házgyárhoz. Itt megszerezte a betonozó szakképesítést, s miután kísér­letileg összeszereltek egy két­lakásos házat a házgyár terü­letén 1955-ben, egy bizonyos Hájek elvtárs csoportjában ő is részt vett az első bratislavai panelház szerelésében. Ez az épület a bratislavai Kmeť téren van. A szerelési munkák befe­jezése után visszatért a ház­gyárba, hogy további épületek elemeinek gyártásában vegyen részt. Ez volt a 6-os és a 11-es szá­mú tömbház a Kukučín utcában. Ma már csak kevesen emlékez­nek arra, hogy ezzel vette kez­detét Bratislavában a tömbház­építés forradalmi folyamata. Ez a két tömb negatív irány­ban befolyásolta Józsa Joachim sorsát. 1967 Januárjában balese­tet szenvedett, jobb keze eltört. Egyévi gyógykezelés után már nem térhetett vissza eredeti szakmájába, amelyet annyira megkedvelt. Keserű hangon szól életének erről a szakaszáról. Raktáros lett a 3-as számú üzemben. Tehetsege azonban rövid idő alatt újra kiemelte, diszpécser lett. A hármas szá­mú üzemnek nincs olyan zuga, ahol ne ismernék. Ez az üzem építette a bratislavai lakótele­peket, az első „ötszáz lakástól“ kezdve egészen a mai hájéi, lú- kyi és dvoryi lakóházakig. Ami­kor erről beszél, büszkeség ér­ződik a hangján, mintha azt akarná mondani: minden darab­jában az én munkám is benne van. Csak néha ráncolja össze a homlokát, amikor géphiány ne­hezíti meg a 3-as számú üzem egyes részlegeinek folyamatos munkáját. De ebben az esetben is a probléma megoldását kere­si, nem a kimagyarázkodást. Hát ilyen Józsa bácsi, szere­ti a munkáját, de ugyancsak szívesen szórakozik és sportol. Asztaliteniszben már nem egy fiatalt pipált la Csak kevesen tudták legyőzni. A hármas szá­mú üzem labdarúgó tornáiról sem hiányzik, vagy játékosként, vagy játékvezetőként mindig jelen van. Mindig barátságos és jókedvű, mindenkivel szemben nyílt szí­vű, valóban pozitív a viszonya a fiatalokhoz és munkatársai­hoz. Vesszőparipája a Párkány (Štúrovo) melletti Szálkán (Salka) levő gyümölcsöskertje. Ebben a községben lakik és oda járogat a hétvégeken. Bratislavátói Szalka 170 km, s ezt az utat hetente oda, visz- sza megteszik. Hány kilométer ez 30 év alatt? A számok érdekesek is tud­nak lenni! Harminc év alatt, le­számítva az egy év munkakép­telenséget és a szabadságokat Józsa bács! 493 000 km-t tett meg. Ha tovább számolunk, ar­ra is rájövünk, hogy ennek megtételéhez kb. 8700 óra kel­lett, vagyis Józsa Joachim egy egész évet azzal töltött el. hogy közlekedési eszközökkel utazott munkába és vissza gyümölcs­kertjéhez. HENRICH NAGY adatok szerint — a Közös Piac tagországainak összesen 4,5 milliárd dolláros befektetései csaknem egyharmadát teszik ki a Brazíliában levő összes kül­földi beruházásoknak, s az első helyen állnak az Egyesült Álla­mok (3,8 milliárd), Svájc (1,6) és Japán (1,4) előtt. Ugyancsak az első helyet foglalják el az EGK-országok a brazil termékek vásárlói között: ide irányul Bra­zília teljes kivitelének 30 szá­zaléka, s ezt az USA követi 23 százalékos részaránnyal. Az importot tekintve azonban for­dított a sorrend: az USA szál­lításai a teljes brazil importnak 21 százalékát, az EGK-országok pedig 19 százalékát teszik ki. A megállapodás előirányozza az együttműködés kibővítését a tudományos és műszaki vonat­kozásokban, továbbá az energia és a mezőgazdaság területén, úgyszintén harmadik piacokon. További lehetőségek feltárására kooperációs vegyesbizottságot hoztak létre. A megállapodás nem érinti a Brazília és a Kö­zös Piac egyes országai között már eddig létrejött bilaterális megállapodás érvényét és nem korlátozza esetleges újabb ilyen egyezmények létrehozását. Növekvő árucsere-forgalom Kuba és Szovjetunió között Az elmúlt évekhez tekintve 1981—1985-ben 50 százalékkal növekedik az árucsereforgalom a Szovjetunió és Kuba között. A közelmúltban aláírt állami terv alapján továbbra is a Szov­jetunió marad Kuba legfonto­sabb és legnagyobb kereskedel­mi partnere. ('FI Készül az üvegkancsó (A szerző felvételei}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents