Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-03 / 31. szám
A tervszerű irányítási rendszert tökéletesítő komplex intézkedések fő politikai-ideológiai szempontjai A komplex intézkedések megvalósítása, amelyeket a legfelsőbb párt- és állami szerveink hagytak jóvá, nem egyszeri feladat, hanem az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásáért vívott küzdelem hosszú folyamata. A komplex intézkedések megvalósításával megkezdődik a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének ú] szakasza. Ha biztosítani akarjuk a gazdaság dinamikus fejlődését, akkor az irányítás néhány szakaszán radikális változtatásokat kell végrehajtani. A népgazdaság irányítási rendszerének kérdései egyre jobban előtérbe kerülnek, s napjainkban a társadalmi termelés hatékonságá- nak fokozása szempontjából a legfontosabb gazdasági és politikai tartalékot jelentik. A komplex intézkedések internacionalista jellegűek. Hasonlókat fogadtak el a Szovjetunióban, Magyarországon, Bulgáriában, az NDK-ban és másutt. Az irányítási rendszer tökéletesítésének módját valamennyi szocialista országban keresik, de mindenütt más a hozzáállás. A testvéri kommunista pártok kollektív erőfeszítéseiről van szó a gazdasági fejlődés fokozásának minőségileg új feltételei között. A komplex intézkedések objektív lét- fontosságú szükséglet, nem pedig a szubjektív kívánalmak eredménye. Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy a gazdaságirányítás fejlődése eddigi fejlődésünk minden szakaszában előre haladt. E téren bizonyos, mondhainánk történelmi tapasztalatokkal rendelkezünk. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a párt- és állami szervek határozatot fogadtak el a hatékonyság fokozására. Ez a gazdaságfejlesztés extenzív típusáról az intenzív típusra való átmenet időszaka volt. Ez megkövetelte, hogy a népgazdaság irányítási rendszerében is megfelelő intézkedéseket foganatosítsunk. Az irányítási rendszer tökéletesítésének gondolata objektív szükségletből fakad. Az ötvenes évek végén elfogadott intézkedések az üzemek anyagi érdekeltségének megerősödését, a gazdasági fejlő dés intenzív tényezőinek mozgósítását tartották szem előtt. Az említett intéz kedések fogyatékossága volt, hogy nem voltak komplexek, nem kapcsolódtak a gazdasági gyakorlat konkrét szükségleteihez. A várt eredmény nem született meg. Mint tudjuk, a harmadik ötéves tervnek nem volt reális alapja, s épp ebben az időben kezdték a gazdaságot az ötéves tervek helyett egyéves operatív tervek szerint irányítani. A CSKP XIV. és XV. kongresszusán elfogadták a tervszerű irányítási rendszer további tökéletesítését célzó irányelveket. Hangsúlyozták, hogy nem elég csupán az irányítási rendszer elemeit felújítani, a revizionista torzulásokat felszámolni, de szükséges az új irányítási rendszerbe új elemeket bedolgozni, s az irányítást összekötni a problémák megoldásával. E feladat sikeres megoldásának feltételét mindenekelőtt abban kell látni, hogy bizonyos sikereket értünk el a CSKP XIV. és XV. kongresszusa határozatainak valóra váltásában. Amint azt Husák elvtárs a CSKP KB 1980. május 5-i ülésén mondta, a párt helyes politikájának és szervező munkájának, valamint a dolgozók áldozatos munkájának köszönhető, hogy a hetvenes évek a szocialista fejlődés szempontjából különösen jelentősek voltak. Alkotó munkával az élet minden területén megszilárdítottuk a szocialista rendszert. Oj, magasabb szintre emeltük a népgazdaságot, jelentős mértékben javítottuk a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát. Annak ellenére, hogy a - hetvenes évek második felében gazdaságunk lényegesen nehezebb feltételek között fejlődött, az elmúlt tíz év alatt a nemzeti jövedelem több mint 60 százalékkal, az ipari termelés több mint 75 százalékkal emelkedett. A nyolcvanas éveket társadalmunk politikailag szilárdan, szociálisan és eszmeileg egységesen, gazdaságilag erősen, kulturális szempontból fejletten és jó hírnévvel kezdheti. A felgyülemlett anyagi, erkölcsi és íntelektuális erő arra jogosít fel, hogy elmondhassuk, rendelkezünk minden, a sikeres előrehaladáshoz szükséges előfeltétellel. Gazdaságunk fejlődése a hetvenes években abból a szempontból is sikeres volt, hogy évente körülbelül 20 milliárd koronát fordítunk a tudomány és a kutatás fejlesztésére, hogy csupán Prága fejlesztésére a hetvenes években háromszor többet fordítottunk, mint a hatvanas években. A hetvenes években jelentősen megnőtt a földgáz- és kő- olajimport. Külkereskedelmünkben megnövekedett a Szovjetunió részaránya. Ezzel a jövőben is számolunk. 1980-ban gazdaságunk minőségileg új helyzetbe került, amit külső és belső feltételek szabtak meg. Gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy problémáinkat és nehézségeinket a nyugati országokat sújtó gazdasági válság hatásával magyarázzuk. Ez nincs egészen így.. Abból kell kiindulnunk, hogy megváltoztak a nyersanyagbányászat feltételei. Ahogy jelenleg az OPEC-országok diktálják a kőolaj árát, úgy diktálhatják esetleg az árakat azok az országok, amelyek pl. fémeket vagy élelmiszert exportálnak. Ezzel a lehetőséggel számolnunk kell. Tudatosítanunk kell, hogy a Szovjetunióban is — ahonnan a legtöbb nyersanyagot importáljuk — emelkednek a kőolaj, földgáz és más nyersanyagok kitermelésének, szállításának költségei. Ma a népgazdaságban olyan a helyzet, hogy a gépgyártás fejlesztésének üteme megegyezik a fémek értékesítésének ütemével. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a helyzet nem változik, akkor a kohók nem fejlődhetnek tovább, mert nem lesz fém. Ezekben a szélesebb társadalmi-gazdasági összefüggésekben kell érteni a komplex intézkedéseket, amelyek lényegét Husák elvtárs a CSKP KB 1980. május 5-i ülésén találóan így határozta meg: ,,A CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya nemrég jóváhagyta a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő komplex intéz- kedésket, amelyek abból indulnak ki, hogy szükségessé vált radikális lépéseket tenni a tervezés tökéletesítésére, a gazdasági szabályozók szélesebb körű alkalmazására, a termelési bázisnak és az irányító szervek jogkörének hatékony elrendezésére. Ezeknek az intézkedéseknek végleges kidolgozása és megvalósítása nagy igyekezetei követel meg, de meggyőződésünk, hogy ismét ösztönzőleg fognak hatni gazdaságunk és az emberek kezdeményezésének fellendülésére.“ Annak ellenére, hogy népgazdaságunkban varnak problémák és fogyatékosságok, még sincs okunk a gazdasági pesszimizmusra. Azért, mert nem a nyersanyag és az energia mennyisége az az akadály, amit le kell küzdenünk, hanem azok értékesítése. Milyen a helyzet e szempontból? Például egy kilogramm fémen egyes országok kétszer annyit nyernek, mint mi. Egyes országok építői ugyanolyan berendezésekkel háromszor többet adnak a társadalomnak, mint a mi építőink. A dolgozók 20 százaléka nincs eléggé kihasználva vagy a képességeinek nem megfelelő helyen dolgozik. Csupán a gépgyártásban 600 ezer dolgozó számára van szabad hely. Számos munkaterületen burjánzik az adminisztráció, másutt viszont csupán az új kapacitások üzembe helyezése 250 ezer új munkaerőt igényel. A távlatokról szólva elmondhatjuk, hogy a gazdaság fejlődése nem fog olyan ütemben előrehaladni, mint eddig. Feladatunk az eddigi viszonylag magas életszínvonal megtartása és emelése. E szempontból a komplex intézkedések nagyon időszerűek, s megvalósításuk fontos, hosszú távú politikai feladat. Alkalmazásuk a gyakorlatban nem lesz könnyű. Küzdelemről, az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásáról van szó, amelyben nem létezhet kompromisszum. Most az a döntő, amit Husák elvtárs a CSKP KB 15. ülésének zárszavában mondott: „ ... fontos, hogy az intézkedéseket következetesen lebontsák, hogy minden szerv egységesen és nagy felelősséggel kezdje meg valóra váltásukat, hogy maximális figyelmet szenteljenek fokozatos végrehajtásuk megkezdésének, hogy valóban a népgazdasági feladatok megoldásának hatékony eszközeivé válhassanak“. DANIEL SEDO A szovjet embereknek van egy régi jó szokásuk: mielőtt bárhová otthonról elutaznak, amikor már összecsomagoltak, felkészültek az útra, még leülnek egy percre és csendben gondolkodnak. Ez afféle búcsúzás az otthontól és annak átgondolása, hová és miért mennek, mi vár rájuk. Bár utazásra a pihenésre szánt időnket áldozzuk, maga az utazás nem mindig pihenés és szórakozás. Például Zilinából a bulgáriai Burgaszba eljutni még hivatásos sofőrnek is komoly munka. Nemegyszer nehézségekkel, sőt veszélyekkel kell szembenézni a járművekkel túlzsúfolt utakon. Azért megyünk, hogy „világot lássunk“, de leggyakrabban csak szürke aszfaltsávot, közlekedési jelzőtáblát és útkereszteződések tömkelegét látjuk, s egy ősrégi stílusú székesegyház csak azt juttaja eszünkbe: íme ez az a templom, ahol egy Volkswagen majdnem elütött. A tapasztalatok arra tanítanak, hogy a szabadságot két részre kell felosztani, két hetet kell szánni az utazásra, további kettőt az utazás fáradalmainak kipihenésére. Persze a sós víz és a tengeri napsütés sok mindenért pótol, a képtárak és műemlékek megtekintése új ismeretekkel gazdagít. De ez az utazással töltött szabadságnak rendszerint csak kisebb része, ezért nem árt, ha felkészülünk a többi részre is, a szabadságnak nem éppen pihenéssel töltött részére. A kórházban töltött szabadság a lehető legrosszabb, amit az ember el tud képzelni nyáron. Pedig mégis gondolni kell rá, hiszen olyan dolgok is adódhatnak a szervezet erős megterhelésekor, a gépjármű hosz- szadalmas és fáradságos vezetésekor, amelyek mindennapi életritmusunkban nem jelentkeznek. Méghozzá otthonunktól távol. Ez nemcsak kellemetlenség, bizonyos veszélyt is rejt magában. A szabadság kezdete előtt érdemes orvoshoz menni és meggyőződni arról, mennyire helyesek egészségi állapotunkról alkotott elképzeléseink. Ugyanez vonatkozik a gépjárműre is, amelynek jó műszaki állapota a szabad ság kellemes eltöltésének egyik legfontosabb előfeltétele. T avaly tíz és negyed millió ember utazott külföldre, legtöbben Magyarországra. Magyarországi nagykövetségünk tapasztalatai azt mutatják, hogy a legtöbb problémát azok a járművezetők jelentik, akik csak járásuk közlekedési viszonyait szokták meg és nem ismerik Budapest nagyvárosi közlekedését. Gondokat okoz a feledékenység, egyesek nemcsak azt felejtik el, hol parkolták le gépkocsijukat, de okmányaikról is megfeledkeznek. Bulgáriai konzulátusunk a közlekedési szabályok megsértésére figyelmeztet, hiszen a szabadságát kellemesen tölteni akaró turistát a bírság nem éppen kelemesen érinti. Minden külképviseleti szervünk készen áll a bajba jutott turisták megsegítésére és jogaik vé delmezésére, de szükséges, hogy a turisták gondoTuristák külföldön I san felkészüljenek az utazásra. Ne higgyük, hogy külföldön mindenki csak ránk figyel, hiszen több százezren leszünk. Magatartásunkért a felelősséget mindenekelőtt magunknak kell viselnünk. Az állam- polgári felelősség nem szűnik meg külföldön, éppen ellenkezőleg, útlevelünkben levő címerünk tekintélyéhez magatartásunkkal mi is hozzájárulunk. Az elmúlt években bizonyos mértékben megváltozott a turistautazások értelmezése. Hiszen rövid látogatások, kirándulások is turistaútnak számítanak, de egyre többen vannak azok, akik üdülni, pihenni mennek külföldre. A vámőrök nem szívesen emlékeznek azokra az időkre, amikor a külföldi utazásoknak majdnem mindig vásárlási jellegük volt. U gyancsak szólni kell turistáink viselkedéséről a tőkés országokban. Leginkább az tűnik a szemükbe, hogy nagy a kínálat, a vevőt körülugrálják, minden tele van reklámmal, de ott is ugyanolyan bíráló igényességgel kell szemlélnünk az árucikkeket, mint idehaza. A nyugati országokban a „keleti országokból“ érkezőkre úgy tekintenek, mint akik ott akarnak maradni. Ez nem feltétlenül rosszindulat vagy provokáció, csak a „kommunista elnyomásról“ szóló propaganda hatása. Sokan el sem tudják képzelni hogy ugyanúgy utazunk, mint mások, persze nem dollárral tömött pénztárcával, de mégis szabadon. Nyugaton rosszakaratú emberek és provokatőrök is akadnak, gúnyt űznek viszonyainkból, amelyeket csak félrevezető tájékoztatásból ismernek. Természetesen a legtöbb turistautazás kellemetlenségek nélkül zajlik le, és a turista szép élményekkel, diafilmekkel és lebarnulva érkezik haza. Azzal, hogy az imént az árnyoldalakra figyelmeztettük az olvasót, nem akartuk kedvét szegni az utazástól. Ha túlzott illúziókkal indulnak útnak, nagyobb- csalódás érheti őket. A csehszlovák turistákat külföldön illemtudó vi- selkedésűeknek, öntudatos magatartásúaknak, hazájukra büszke, de mások értékeit is megbecsülő embereknek tartják. Ez állami szerveink és utazási irodáink külföldön szerzett tapasztalata, éspedig nem a külföldiek iránti udvariasság diktálta nézet, hanem komoly felmérések -eredménye. Ez a jó hírnév nem véletlen, hanem a társadalomnak az emberek anyagi és szellemi gazdagítására tett sokéves erőfeszítések eredménye. Nem csoda, hogy turistáink műveltségét és széles látókörét külföldön sokan csodálják. Számunkra természetes, de még nem mindenütt az, hogy nem százak és ezrek, hanem embermllliók kulturális színvonala emelkedett annyira, hogy külföldön is észreveszik. Annál szembeötlőbb ha külföldön — szerencsétlenségünkre — ennek ellentmondó esetet tapasztalunk. Egyes emberekből még nem veszett ki az a nyárs- polgári szokás, amelyért rendszerint az amerikai turistákat nevetik ki: úgy nézzetek rám, hogy itt meg ott jártam. Mások pedig mindennel kufárkod- nak, ami csak a kezük ügyébe kerül. Volt olyan eladó, akit Nyugaton készségesen körülugrált egy üzlet személyzete. Ű azonban idehaza nem készséges, sőt durva a vevőkhöz. íme: fordított értékrend. Pedig mi szabadon élünk és dolgozunk, és már megszokhattuk, hogy tekintélyt csak emberi bánásmóddal tudunk szerezni. Amikor az útrakelés előtt elgondolkodunk, nem árt tudatosítani, miből merítjük öntudatunkat. (v- g )
