Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-03 / 31. szám
1980 VIII. 3. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megnyitó ülése A helsinki Záróokmány aláírásának 5. évfordulója természetes okot szolgáltat arra, hogy emlékeztessünk az eseményre és jelentőségére. A Záróokmány aláírásával mintegy lezárták a második világháborút, megerősítették azt a reális helyzetet, amely 1945 után alakult ki, elfogadták a békés egymás mellett élés elveit, magas szinten megerősítették az enyhülés irányzatát, létrehozták Európában a katonai enyhülés politikai feltételeit. Röviden: Helsinkiben elfogadták a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok közti együttműködés hosszú távú programját, lerakták a feszültség enyhülésének oolitikai-jogi alapját. Az eltelt öt év fő feladata a helsinki megállapodások konkrét formába öntése, gyakorlati megvalósítása volt, vagyis az enyhülés elmélyítése és kiterjesztése. Milyen eredmények születtek tehát ezen a téren napjainkig? AZ ENYHÜLÉS HATÉKONYSÁGA Az események azt mutatják, hogy tekintet nélkül arra, hogy a nyolcvanas évek határán a nemzetközi helyzet jelentős mértékben kiéleződött, az európai együttmű ködés fejlődésének folyamata nem á'lt le. Az enyhülésnek meredek akadályokat kellett leküzdenie, nem halad már előre olyan ütemben, ahogy szeretnénk, néha kitérőkre kényszerül, de életképes. A helsinki megállapodásoknak kö szönhető, hogy erősebbek lettek az európai országok közti kapcsolatok szálai, javult álláspontjaik, nézeteik és érdekeik kölcsönös meg értése. Ebben a tekintetben követendő példaként említjük Leonyid Brezsnyev legutóbbi találkozóil Valery Giscard d’Estaing francia elnökkel és Helmut Schmindttel. az NSZK kancellárjával. Moszkvá ban, valamint Párizsban és Bonn ban egyaránt úgy vélik, hogy ezek a találkozók és megbeszélések hoz zájárulnak az enyhülés megszilárdításához, megfelelnek Helsinki szellemének. Az élet azt mutatja, hogy Ke leinek és Nyugatnak egyformán érdeke az enyhülés. Olyan számuk ra, mint a közös tőkebefektetés, amely már mindkét félnek jövedei mez. Ez abban nyilvánul meg, hogy az emberek Európában békésebben és érdekesebben élnek — több a kapcsolatfelvétel, az uta zás, több külföldi áru, könyv, film, hanglemez stb. jelent meg. A helsinki konferencia után a Szovjet unió a nyugat-európai országokkal töb mint 30 új gazdasági együttműködési megállapodást és prog ramot írt alá. Jelentős mérföldkő vek ezen az úton a Szovjetunió Franciaországgal, az NSZK val, Olaszországgal és Finnországgal kötött nagy horderejű hosszú távú szerződései. A politikai enyhülésre és a gaz d-isagi eg/üitműködésre támasz I odva a Szovjetunió az elmúlt öt év alatt jelentős mértékben gyarapította kulturális kapcsolatait a nyugati országokkal, valamint az információcserét, a turistaforgalmat stb. Ha olyan adatokat ve szünk figyelembe mint a külföldi :.zrrzők könyvei fordításának ki adása, külföldi filmek, színdarabok beno'ta'ísa, művészegyüttesek és szólisták fellépései, akkor megállapíthatjuk, hogy ezen a téren a Szovjetunió messze túlszárnyalja a nyugati országokat. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a „harmadik kosarat“, melynek Nyu gáton oly nagy érdeklődést szén teltek, a Szovjetunió sokkal ener gikusabban és tartalmasabban tölti meg. Ennek ellenére, tekintet nélkül a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés pozitív eredmé nyeire, az enyhülés előrehaladása Európában érezhetően lelassult, itt-ott veszélybe került. Mivel magyarázható ez? A KATONAI ENYHÜLÉS SZÜKSÉGESSÉGE Nyilvánvalóan arról van szó, hogy amikor az enyhülés a politikai konzultációkat, a nyugati or :;zágok számára is előnyös kereskedelmi-gazdasági együttműködést, a nem kevésbé előnyös tudomá nyos-, kulturális, turista- és sportkapcsolatokat és cseréket érintette, akkor a kelet—nyugati közeledés ellenségeinek nehéz, sőt egyes esetekben lehetetlen vagy nem ki- fize ődő volt barcoln'uk eí ellen a folyamat ellen. Ezzel szemben amikor a szocialista országok elő reléptek kezdeményezéseikben, amikor javasolták, hogy az euró pai enyhülési bővítsék ki a politikai enyhüléssel, akkor a nyugati országok és az USA bizonyos po liiikai és katonai-ipari körei aktívan szembeszálltak ezzel. A sok önálló elem, tény és ese tnény összefoglalása azt mutatja, hogy öt évvel ezelőtt a Záróokmány aláírásakor — melynek súlypontja az enyhülés — az Egyesült Államok már készítette ellene a merényletet. Köztudott, hogy a tartós béke és a nemzetközi együttműködés normális fejlődése szempontjából nagy jelentőségűek a Szovjetunió és az USA stabil, kiegyensúlyozott kapcsolatai. Az USA azonban e kapcsolatok tudatos bonyolítására, a Szovjetunióval való együttműködés fékezésére törekszik, s ebbe a folyamatba igyekszik bevonni Nyugat-Európát is. A katonai enyhülésről Washingtonban hallani sem akarnak, és közel 600 új, közép-hatótávolságú rakéta nyugat-európai országok ban való mielőbbi elhelyezésére készülődnek. Ezzel kapcsolatban különösen szükséges rámutatni a Szovjetunió új kezdeményezésére, melyet Leo- i yid 1! czmyev terjesztett elő a közelmúltban az NSZK vezetőivel Moszkvában folytatott tárgyalások során. A szovjet fél javasolta, hogy az európai közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek kérdő sét az amerikai nukleáris f egy ve rek kérdésével égyidejűleg és szoros kapcsolatban vitassák meg. Az ilyen kezdeményezés logikailag beleillik a katonai enyhülés eléréséről szóló helsinki megállapodá sok összefüggéseibe. Most a Nyu gáton van a sor. A helsinki konferencia eredmé nyei és1 Záróokmánya az eltelt öt év alatt éreztette hatását. Ha azonban a fegyverkezési hajsza újabb fordulója kerekedik felül, ez feltétlenül gyengíteni fogja a békés kapcsolatok szerkezetét, aláássa a bizalmat, a nemzetközi kapcsolatokban elhinti a bizalmatlanság magvait, kialakítja a konfrontáció légkörét. Ezért most a fő feladat: még mielőtt nem késő, gátat kell vetni a fegyverkezési hajszának. Az emberiség számára nincs más észszerű kiút. VLADIMIR KATYIN, az APN politikai szemleírója Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnökünk aláírja a Záródokumentumot (CSTK felvételek) Az Afgán Demoratikus Köztársaság tömegtájékoztatási eszközeinek rendszere a fejlődés stádiu mában van. Jóllehet a Daud-rendszer 1978 áprilisában történt megbuktatása óta alig több m nt két év telt el, a társadalmi vezető erők, étü’rön a Népi Demokratikus Párttal, minőségi és mennyiségi tekintetben egyaránt sikereket könyvelhetnek el. A konszolidálás terén azonban még nagy feladatom várnak megoldásra. A népi hatalom legfontosabb eszköze a politikai-ideológiai harcban a rádió. Az afganisztáni Tádió közép és rövidhullámon naponta összesen 26,5 órán keresztül sugároz műsort ezen belül háromórás műsort ad az etnikai kisebbségek számára, négy és fél órán át pedig orosz, angol, urdu és arab nyelven. Ezek az adások az országszerte működő közvetítőallomások segítségével, majdnem ötmillió hallgatóhoz jutnak el vagyis az afgán lakosságnak csaknem egyhar- madához. Ha szem előtt tartjuk azt, hogy sok az írástudatlan s legnagyobb részük falun él — közülük 3 millió nomád — és az országban mintegy 200 etnikai csoport is van. akkor könnyen meg érthető a rádió jelentősége. RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ Afganisztánban már 52 éve ismerik a rádiót. De csak az 1978-as áprilisi forradalom óta készülnek — részben teljesen elavult felszerelés segítségé vei — olyan műsorok, amelyek megfelelnek a pa rasztok. a munkások és az alkalmazottak, a nők, a fiatalok és gyermekek érdekeinek. A szórakoztató, sport- és zenei adások bő választékától eltekintve (az erkölcsöket és szokásokat ábrázoló folklóradások, elbeszélések, népi bölcsességek síb rendkívül kedveltek), elsősorban a híradások és az olyan jellegű műsorok népszerűek, amelyek — mint például az „Új utak és új élet“ — az ország forradalmi fejlődését tükrözik vissza. Mindennap van egy állandó adás, amely a parasztokhoz és az állattenyésztőkhöz szól, válaszol kérdéseikre és arra vonatkozó tapasztalatokat közöl, miként le hét a mezőgazdasági terméshozamot emelni és az á'latállományt gyarapítani. Mellesleg szólva, az iszlám papság is bőven szóhoz jut a rádióban, s ez megcáfolja azt a nyugati propagandatételt, amely szerint a Népi Demokratikus Párt meg akarja szüntetni a vallást. Az ,fgin televízió hivatalosan csak 1978 közéjjé óta lécezik. Bár a vétel csak Kabul 18 kilométeres körzetében lehetséges, amely a főváros vonzás- körzetének felel meg, ez a modern lömegtájékoz tatás! eszköz igen népszerű. A tv-készülékek szá mát 50 ezerre becsülik, előfizetési díjat nem szednek. Az iparfejlesztés során a legközelebbi líz évben a televíziót is bővítik. Terv szerint az egész or szágra kiterjesztik a vételi lehetősége., legelőször azonban Jalalabadra, a Kabultól 15U kilométerre eső tartományi fővárosra. A SAJTÓ DIFFERENCIÁLÓDÁSA Az afgán újságírás megalapítójának Mahnu.l Tarzi tekinthető, aki 1911—1918 között az első jelentős újságot, a Szeraj ul Akhoart szerkesztette, és mint költő, esszéíró, fordító és útleírás-szerző is ismertté vált. A 20-as és a 30-as években a fő városban és a tartományokban különböző újságok jelentek meg, magántőkés alapon és polgári jel legű tartalommal. A nemzeti kultúra fejlődése szempontjából annyiban volt jelentőségük, hogy sok neves szerző és költő kapcsolatot tartott fenn velük, és új költeményeiket, rövid elbeszéléseiket, színdarabjaikat, tárcáikat e sajtóorgánumokban közölték. A Daud-rendszer bukása után a sajtói államosították. Egyes népszerű lapok továbbra is megjelentek, s fenntartották az írókhoz és költők l’öz fűződő, szoros kapcsolataikat. A legfontosabb, hivatalos kormánylap a Haki- kate Inkilabe Szaur. Ezt az egész országban tér jesztik. Ugyancsak Kabulban jelenik meg a Kabul New Times, című négyoldalas, angol nyelvű fél hivatalos újság, ezt főként a külföldieknek szán ják, és túlnyomórészt hivatalos anyagot közöl. A fővárosi napilapokon kívül vidéken is megjelennek újságok. Bár az Állami Sajtóháznak, mint központi kiadónak a sokféle időszakos sajtótér m.ék, brosúra és könyv kinyomtatása terén nagy nehézségei vannak, mert a rendelkezésre álló technikai berendezések elavultak, a népi hatalom hetilapok és folyóiratok megjelentetését is szór galmazza. Első helyen a Zhvandun (Élet) című családi folyóiratot kell említeni, amelynek 4006 előfizetője és több mint tízszer annyi olvasója van. A politikai, történelmi, sport-, szórakoztató és humoros cikkek és írások bő választékát nyújtja, és az ország más folyóiratai helyett is tanúskodik arról, hogy munkatársai az új társadalmi élet sok féleségének megragadására törekednek. A BAKHTAR HÍRÜGYNÖKSÉG A TÁJÉKOZTATÁS KÖZPONTJA A bel- és külföldi hírekért a Bakhtar Hírügy nökség felelős, amely a tájékoztatási és kulturális minisztérium alá tartozik. Munkatársainak az a mindennapos feladata, hogy a külföldi, valamint a hazai anyagot lefordítsák az ország fő nyelveire, pastura és darira, és a tartományi tudósítóktól érkező jelentéseket megszerkesszék. Ezen kívül a Bakhtar Hírügynökség látja el az országban megjelenő összes sajtóterméket és a televízió fotószolgálatát is. (A Neue Deutsche Presse cikke nyomán) Sajtó és tömegtájékoztatás az üj Afganisztánban
