Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-03 / 31. szám
ÚJ szú A marxizmus—leninizmus bírálói gyakran kiforgatják a szabadság marxista koncepcióját. Nézetük szerint a marxizmus az embert alárendeli a szükségszerűségnek és ezzel passzivitásra kárhoztatja. Az ember azonban megváltoztathatja a környező világot, alkothat, élhet valódi szabadságával és személyiségével, ha rendelkezik a megfelelő isme- retekkel. Csakhogy önmagában az ismeret — még ha a tudományra támaszkodik is — nem teremti meg az ember szabadságát. Ennek lényege inkább a céltudatos, többé-kevésbé öntudatos gyakorlati tevékenység. 1980 VIII. 3. A valódi szabadság mértékét mindig az objektívan adott feltételek, a természet és a társadalom törvényszerűségei határozzák meg. De a szükségleteiket és igényeiket kielégítő emberek színvonalától és fejlettségétől, öntudatosságától, magatartásától, tehát a szubjektív tényezőtől függ, mennyire aktívan és hatékonyan tudja befolyásolni a természet és a társadalom fejlődésének objektív feltételeit és törvényszerűségeit. Nemrég a CSKP KB 15. ülése rámutatott arra, hogy törvényszerűen nö a szubjektív tényező szerepe a szocializmus építésében, egyszersmind hangsúlyozta, hogy tiszteletben kell tartani a szocialista építés objektív törvényszerűségeit. Az emberek nem élhetnek szabadságukkal, nem fejthetnek ki aktív tevékenységet az anyagi termelés, a tudomány, a technika és a szellemi élet reálisan adott eszközei nélkül. Az emberi szabadság mértékei ugyanis mindig a társadalmi haladás színvonalától és jellegétől, az adott társadalmi-gazdasági formációtól vagy társadalmi korszaktól függ. A MARXISTA DETERMINIZMUS ÉS A SZABADSÄG Az emberek kezdetben kíváncsiságból, majd tudásszomjból tudományos érdeklődésből mindig megpróbálták megismerni a dolgok okait és összefüggéseit, a törvényszerűségeket. Az objektív szükségszerűség és az oksági összefüggés elismerése a determinizmust jellemzi. A világ és az emberi tevékenység objektív szükségszerűségének, törvényes voltának és oksági összefüggésének tagadását indeterminizmusnak hívjuk. A marxista—leninista determinizmus koncepciója a társadalmi-történelmi fejlődés mint természetes tör ténelmi folyamat elismeréséből indul ki, amely ob jektív, az emberek akaratától és kívánságától füg getlen törvények alapján, a társadalmi-gazdasági formációk fejlődése alapján megy végbe. Emellett azonban kiemeli a céltudatos emberi tevékenység és a szabad akarat szerepét, amely viszonylagos. Nem azon alapul, hogy függetlenek lennénk az objektív törvényszerűségektől, hanem e törvények megismerésén és szabályozhatóságán, valamint a progresszív történelmi szükségszerűséggel összhangban végzett öntudatos tevékenységen. A marxista determinizmus elismeri a történelmi szükségszerűség és az objektív véletlen dialektikus egységét, a történelem törvényszerű menetét és azt, hogy az emberek céltudatos tevékenysége formálja a történelmet azon elv alapján, amely szerint az em bér saját drámájának szerzője és hőse. E koncepció egybekapcsolja az objektív feltételek és törvénysze rűségek elemzését a szubjektív tényező szerepének határozott felismerésével. Lenin a szubjektív tényező legfontosabb alkotóelemének a tömegek öntudatosságát tartotta. A tömegeket befolyásoló eszmék anyagi erővé válnak. Az emberek öntudatossága a szervezettségben nyer- konkrét kifejezést. Lenin ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonított az olyan tényezőknek, mint az emberek erkölcsi és lélektani állapota, meggyőződése, érzelme, hangulata, kitartása s több más erkölcsi és lélektani tulajdonsága. Ugyancsak a szubjektív tényező komponense az öntudatos emberek ösztönszerű tevékenysége, az az eset, amikor az emberek elvesztik ellenőrzésüket a törvényszerű folyamatok fölött, és így e folyamatokat befolyásolni sem tudják. A marxizmus a szabadságot nem kizárólag ismeret- elméleti kategóriának tartja, inkább reális társadalmitörténelmi és osztálykategóriának. A marxista koncepció ezzel lényegében különbözik a Marx előtti bölcselők koncepcióitól, akik a szabadság fogalmát a megismerés területére redukálták. Engels szerint a szabadság nem a természeti törvényektől való függetlenné válás, hanem e törvények megismerése, s az ismereteknek bizonyos célok elérésére történő tervszerű felhasználása. A szabadság tehát nem csupán az objektív törvények tudományos megismerését jelenti, hanem azt is, hogy reális gyakorlati eszközökkel befolyásoljuk e törvényeket az emberek szükségleteivel, érdekeivel és céljaival összhangban. Tehát Engels szerint szabad az, aki tud uralkodni önmaga és a külső természet fölött a természet törvényszerűségének ismerete alapján. A MARXIZMUS FATALISTA ÉS VOLUNTARISTA TORZÍTÁSA ELLEN A marxizmus fatalista torzítását az jelenti, amikor túlbecsülik az objektív törvényszerűségek történelmi szerepét és szándékosan lebecsülik az emberi tevékenységet. A történelmi szükségszerűség bárminemű túlbecsülése a munkásmozgalomban ösztönösséghez, begyöpösödéshez, az automatikus fejlődés elméletéhez vezet. Például a II. Internacionálé renegátjai (Kautsky és mások) tévesen hitték, logy a termelőerők fejlődése következtében a kapitalizmust a szó cializmus automatikusan, szocialista forradalom nél kül felváltja, tehát szerintük nincs szükség a szocialista forradalom előkészítésére, a proletárdiktatúra, a szubjektív tényezők részvételére. A marxizmus voluntarista torzítását az jelenti, hogy tagadja, vagy lebecsüli a fejlődés objektív törvényeit, az emberi akaratot korlátozatlan vagy csaknem kor látozatlan erőként tünteti fel. Ez azon a téves néze ten alapul, hogy a szocialista állam létrehozhatja vagy megváltoztathatja a gazdasági törvényeket. Ez végső soron a gazdaságban és a politikában szubjektivizmushoz, kalandorsághoz,. avanturizmushoz, a tér mészetes fejlődés erőszakos megelőzéséhez vezet. A valóságban az emberek nem szüntelhetnek meg és nem hozhatnak létre társadalmi törvényt, öntudatos tevékenységükkel, tehát azzal, hogy a megismeri szükségszerűséggel összhangban cselekszenek, tervszerűen megváltoztathatják vagy átalakíthatják azo kát a feltételeket, amelyek következtében megszűnik halni egy-egy objektív törvényszerűség, s helye.te egy új kezd el hatni. Ugyanúgy, mini az igazság, mindig konkrét, elvont szabadság sem létezik, meri a szabadság történelmileg mindig konkrét. Mindig figyelembe kell vennünk az adott feltételeket és Leninnel együtt fel kell tennünk a kérdést: „Kinek a szabadsága, kit, mit szolgáló szabadság?" Az osztálytársadalomban a szabadság mindig osztály- jellegű, nem létezik tiszta, desztilált „önmagáért való“ szabadság. A szabadság fogalma mindig valós társadalmi viszonyokat fed, mindig a társadalmi gyakorlat elért fokát, a termelőerők, a tudomány és a társadalmi gyakorlat objektív fejlődését tükrözi visz- sza, s a szabadságnak mindig korlátot szabnak bizonyos konkrét termelési és másfajta társadalmi kap csolatok. Az emberek reális szabadsága többbé kevésbé az objektív feltételek és a szubjektív tényezők sikeres összjátéka. Nemcsak a szükségszerűség ismeretén alapul, hanem a társadalmi tudaton, az emberek harcán és elkötelezettségén, individuális társadalmi felelősségén. SZABADSÄG ÉS EMBERI TEVÉKENYSÉG Lenin a Filozófiai füzetekben Hegel műveinek tanulmányozása közben megjegyezte: A szabadság annyi, mint szubjektivitás, cél, tudat, törekvés. Ez nem jelenti azt, hogy Lenin a szabadságot azonosí tóttá a szubjektivitással, vagy kizárólag a gyakorlati célok elérését szolgáló tevékenységre redukálta volna. Az emberek szabad cselekvésének határait ugyanis az önálló szubjektív tényező fejlődése és ismerete is megszabja. Azon alapul, hogy többé-kevésbé tudatosan képesek vagyunk az elmélyülő tudományos megismerés és ismeretek alapján gyakorlati eszközökkel szabályozni a természet és a társadalom objektív törvényszerűségeit. Az emberek azzal, hogy a termelés, a technika és tudományos megismerés útján egyre jobban behatolnak az objektív természeti törvények lényegébe, s egyre hatékonyabb eszközöket találnak e törvényele hatásának befolyásolására és szabályozására, szabadabbakká válnak. Lenin az emberi szabadság fontos mozzanatának' tartotta az öntudatosságot, a béklyóitól megszabadult tömeg alkotó kezdeményezését, azt, hogy az ember döntéseit, választásait és tetteit alá kell vetni az ész és az akarat ellenőrzésének, összhangba kell hozni a szükségszerűség megismerését a belső meggyőző déssel, a lelkiismerettel és a személyes érdekekkel, a dolgozóknak az önrealizálásra való törekvésével, éspedig az aktív társadalmi érvényesülés, a szocia lista társadalom életében és irányításában való elkö telezett részvétel folyamatában. A fejlett szocialista társadalom építése során különösen a gazdasági fejlesztés terén felmerülő egyre bonyolultabb és igényesebb feladatok szükségessé teszik, a dolgozók legszélesebb rétegeinek öntudatos és aktív részvételét e feladatok teljesítésében. A szocialista társadalomban a szubjektív tényező hatása szorosan összefügg a népgazdaság irányításának tervszerű jellegével. Ezért kommunista pártunk fő törekvése, a szubjektív tényezők tökéletesítésére, a tömegek aktivitásának és öntudatosságának növelésére irányul, amint ezt a CSKP KB legutóbbi ülése is hangsúlyozta. Ezzel összefüggésben kulcsfontossága szerepe lesz a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéietesítö intézkedések valóra váltásának, amelyek alkotó fejlesztését jelentik a szocialista rendszer és tervezés jól bevált elveinek, tekintetbe véve a jelenlegi szükségleteket és követelményeket. A jóváhagyott intézkedések célja a tervezés tökéletesítése, az anyagi ösztönzés hatékonyabb érvényesítése, valamint az, hogy a gazdasági eszközök széles körű felhasználásával jobban kihasználjuk a népgaz dasági lehetőségeket és tartalékokat, és lényegesen növeljük a hatékonyságot. Az az objektív szükségszerűség, hogy gazdasági) sabban, produktívabban és jobb minőséggel kell dolgoznunk, új igényeket támaszt a szubjektív tényezők szerepének növelésével szemben. A fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakasza — amint erre a CSKP KB 15. ülése is rámutatott — szüksé gessé teszi, hogy a párt egységes erőfeszítéseket tegyen a politikai szervező és az eszmei nevelő munka intenzívebbé tételére és javítására.' Ebben is visszatükröződik a szubjektív tényező szerepének növekedése a szocializmus építése során. Az öntudatosság, a szilárd meggyőződés, a szocializmus ügye iránti odaadás alapvető kérdés. A szocializmus építésének elmúlt három évtizede — amint ezt a CSKP 15. ülése kiemelte — elég tapasztalattal szolgált e fejlődés bonyolultságáról, nem egy, a forradalom kezdeti időszakából származó elképzelést korrigált és megszilárdította azokat az alapokat, amelyeken az új tár sadalmat építjük. Ideológiai munkákban nemegyszer kellett leküzdeni a forradalmi tanítástól való elhajlásokat, a revizionizmus, a bal- és a jobboldali opportunizmus megnyilvánulásait, a romanticizmus és a szub ektivizmus elemeit. A gyakorlat elvezetett bennünket ahhoz a felismeréshez, hogy a szocializmus felé vezető út bonyolult és éles társadalmi küzdelem, amelyben menet közben meg kell tervezni a haladás irányát, meg kell vizsgálni ennek az iránynak a helyességét, rugalmasan kell megoldani a különféle problémákat, tanulni kell a hibákból, önbírálóan kell megtenni minden lépésünket, s mindig időt kelt ta látni az eredmények elemzésére és erőnk felméré sére. Keserűen megtanultuk, mennyire veszélyes lebecsülni a nyárspolgáriság visszahúzó erejét, a régi társadalom csökevényeinek regenerálódó képességét, illúziókban ringatni magunkat, türelmetlennek lenni és azt hinni, hogy egyetlen nemzedék mindent meg öld, figyelmen kívül hagyni a szocialista építés objektív törvényszerűségeit. A szocializmus szabadságának lényege az, hogy a dolgozók egyre szélesebb rétegei vesznek öntudatosan részt a forradalmi gyakorlatban, a világ megváltoz tatásában, a kommunista párt vezetésével a munkás osztálynak abban az erőfeszítésében, hogy aktívan hasson a társadalmi és a természeti fejlődés objektív feltételeire és törvényszerűségeire. Az a módszertani eszköz, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy az objektív valóságról alkotott ismereteik és gyakorlati tevékenységük alapján összhangban maradjanak a társadalmi fejlődés haladó tendenciáival, a tudományos világnézet. A fejlett szocialista társadalom időszakában a szabadság fontos előfeltétele a tudományos irányítás egybekapcsolása a dolgozók öntudatos aktivitásának és kezdeményezésének szün- te en feljesztésével, ami a demokratikus centralizmus történelmi magvát képezi. A szabadság, az emberi tevékenység céljainak megválasztása és elérése során valósul meg, s határait az objektívan meglevő társadalmi viszonyok szabják meg. A valódi szabadság kritériumai a szocialista társadalomban a dolgozók társadalmi önrealizálásának reális lehetőségei és eszközei, amelyeket munkájukkal és társadalmi elkötelezettségükkel teremtenek meg. Az ember szabadságát az határozza meg, minél job ban és mélyebben megérti magatartásának és döntéseinek objektív feltételeit és társadalmi következe ményeit, minél több eszközzel rendelkezik kitűzött céljainak eléréséhez, s minél jobban összhangban állnak céljai és vágyai a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeivel. A szocialista társadalom a szabadságot nem csalóka öncélnak, hanem feltételnek és eszköznek tartja a dolgozók sokoldalú fejlesztéséhez, társadalmi önrealizálásukhoz, aktív történelmi szubjektummá való válásukhoz, ahhoz, hogy munká jukkái formálják a világot és önmagukat. VLADIMIR GRULICH 3 m EMBERIK 1 ffl Hüi
