Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-27 / 30. szám
Próbaüzemei az új bútorgyár Az elmúlt év végén — az októberre tervezett beindítás határideje után — szintén azzal a szándékkal látogattunk a ki- rályhelmecí (Královsk? Chl- mec) vasútállomás felé vezető út mellett felépített új bútorgyárba, hogy beszámolhassunk a próbaüzemelés kezdetéről. Sajnos, amint arról annakidején is tájékoztattuk olvasóinkat, az új bútorgyárban akkor még nem füstölt a kémény. A közel 260 millió korona értékű ráfordítással felépített bútorgyár termékeire hiába várt a hazai és külföldi piac. A késés többrétű okairól korábbi cikkünkben szóltunk, szükségtelen lenne ezekkel ismét foglalkozni. Annál is inkább, mert Jakab Sándor igazgató tudtunkra adta: „Már füstöl a gyárkéményünk .. A minap személyesen is meggyőződhettünk erről. Teljesen más kép tárult elénk, mint korábbi látogatásunk idején. Nemcsak a közel hetven méter magas gyárkémény füstje jelezte a változást, a hatalmas csarnokokban, a gépek körül, a raktárban és minden egyéb munkahelyen szorgos munka folyt. Hutka István gyártásvezető és FrantiSek Petrek, a Spisská No- vá Ves-i Novy Dom bútoripari vállalat termelési igazgatója (aki egy héten keresztül segédkezett a beindítási munkák szervezésében), készségesen tájékoztatott az indulás körülményeiről. Tőlük tudtuk meg, hogy a gyár folyamatos üzembe helyezése még múlt év novemberében elkezdődött és ez év június elsejétől a komplex próba- üzemelés, tehát a szélesebb méretű termelés is kezdetét vette. — Ez azt jelenti, hogy az építők, a humennéi Chemkostav Tóth Miklós és Juhász Eleonóra a deszkalapok széleit ragasztják vállalat dolgozói már teljesen befejezték a munkát? — kérdeztem. — Sajnos, nem egészen — válaszolta Hutka István. — Részben az egyes épületrészek átvételekor megállapított kol- laudációs Tiibák eltávolításán dolgoznak, de még az annyira szükséges konyha, üzemi étkezde, az adminisztrációs épület befejezése is hátra van. Emellett a termelő munka lehetőségeinek megfelelően ütemesen folyik — vette át a szót Fran- tiäek Petrek vállalati termelési igazgató. — Tudom, úgyis megkérdezné, mit keresek itt egy teljes héten keresztül, tehát elmondom. A vállalati igazgatóság vezető, irányító dolgozói közül felváltva tartózkodunk az új üzemünkben. Tőlünk telhetőén segítséget nyújtunk a kezdeti nehézségek kiküszöböléHutka István sében, illetve megelőzésében. Velem együtt itt tevékenykedik a SpiSská Nová Ves-i, a sa- binovi, a Liptovsk? Mikulás-i testvérüzemünk tizennégy tapasztalt, magas szakképzettségű dolgozója. Ök is azért tartózkodnak itt, három hónapon keresztül, hogy a mestereknek és más helybeli szakembereknek átadják a munkaszervezés, s az egyes munkafolyamatok irányításában és végzésében szerzett tapasztalataikat. — És vajon hallgatnak-e a helybeliek a segítő szándékú, tapasztaltabb kollégákra? — kérdezem a gyártásvezetőt. — Nagyon hálásak vagyunk, hogy a szóban forgó szakemberek segítenek nekünk — válaszolja. — Eddigi tapasztalataink alapján mondhatom, nagyon kedvező légkörben folyik a közös munka. Dolgozóink megértették a szakmai segítség szükségességét, köszönettel nyugtázzák és az esetleges bíráló szavakat megszívlelik. Velünk együtt ők is jól tudják; közös ügyről, üzemi, vállalati, sőt népgazdasági érdekekről van szó. Nem kevesebb, mint százhatvan millió korona értékű terméket kell évente legyártanunk, s ez a kezdeti nehézségekre való tekintettel, nem könnyű feladat. A beszélgetés során megtudtuk, hogy az új bútorgyár széles körű kooperációs alapon működik, termékeinek gyártásához a szerződő felek által szállítandó anyagokra, félkész termékekre is szüksége van. — E téren nincs minden a rendjén — jegyezte meg Fran- tiSek Petrek. — Az idejében megkötött szerződések ellenére késve, illetve egyáltalán nem szállítják a gyártáshoz szükséges anyagokat, megfelelő mennyiségű rámákat és egyéb bútorelemeket. Ennek következtében, éves viszonylatban, közel harmincmilló korona értékű bútorelemet saját vállalaton belüli és egyéb forrásokból kell beszereznünk. — Milyen értéket képviselnek az Idén legyártandó termékek? — A terv közel 64 millió korona termelési értéket ír elő — közölte Hutka István —, de ... — ... jó, ha elérik a 49 milliós termelési értéket — fejezte be a mondatot FrantiSek Petrek. — Éppen az említett hiányos anyagellátás következtében. Természetesen nem tétlenkedünk, vállalatunk is mindent elkövet a jobb anyagellátásért, mert az új üzem termelési kapacitása tulajdonképpen már kielégítő lenne. Hiszen több mint ötszáz ember (60 százalékban nő) dolgozik az új üzemben. Közülük igen sokan már teljes egészében elsajátították a szakmát. Az irányító munka területén még gyarapítani kell a gyakorlati tapasztalatokat. Közben arra jöttünk rá, hogy az új bútorgyár termékfajtáiról egyáltalán nem is beszéltünk. Mit is termelnek tulajdonképFrantiSek Petrek pen? Erről Hutka elvtárs tájékoztatott. — Legfontosabb termékeink között szerepel a MERKUR és LUCIA kárpitozott ülőgarnitúra, az ONDAVA bútorfal és az íróasztal. Az ülőgarnitúrákból közel 8000-et készítünk, ezeknek csaknem 40 százalékát a Szovjetunióba exportáljuk. A MER- KURből már 350, a LUCIA-ból 200 garnitúrát gyártunk. Az ONDAVA bútorfalból 1500-at gyártunk, ebből 200-at megrendelésre. Az íróasztalokból 15 ezer darabot exportálunk a Szovjetunióba, a hazai piac számára 5000 íróasztalt gyártunk, ezt a mennyiséget már útjára is indítottuk. Amikor a termékek minőségére terelődött a szó, FrantiSek Petrek termelési igazgató hangsúlyozta: — Eddigi tapasztalataink alapján bátran elmondhatom, a közeljövőben kiváló minőségű termékek kerülnek piacra az új üzemből. Meggyőződésem, hogy néhány év múlva az itt élő dolgozó emberek — velünk együtt — büszkék lesznek üzemükre és termékeikre egyaránt. KULIK GELLERT Szanyi Zoltán és Tóth Margit munkapadját kész fotelek hagyják el (Gazdag József felvételei) 1 kőművesek, Ácsok — mezőgazdasági üzemben SZÜKSÉG VAN HOZZÁÉRTŐ MUNKÁJUKRA Fülöp-puszta vagy két kilométerre van a falutól. Ott találjuk meg azokat, akiket keresünk, az építőcsoport tagjait — igazítottak bennünket útba a Bátorkeszi (Vojnice) Egységes Földművesszövetkezet irodájában. Egy darabig a házak között vezet az út, majd rendezett kukorica- és búzatáblák között kanyarog, mígnem célba érünk. Szürkére vakolt épület- csoport látványa fogad bennünket. Ez lesz a közös gazdaság 580 férőhelyes tehénfarmja, egyúttal a legnagyobb, legkorszerűbb gazdasági épülete. Az idősebb kesziek tudják, hogy itt a múltban is álltak istállók, magtárak, csűrök, amelyek a Fülöp-pusztát birtokló földbirtokos tulajdonát képezték. Az idő vasfoga elkorhasztotta őket, ma már a múlté éppúgy, mint az itt robotoló cselédek gondja-nyo- mora. Sőt, már a szövetkezet megalakulása után épült istállók mindegyikesem felel meg a nagyüzemi mezőgazdasági termelés követelményeinek. Ezért a nagy igyekezet itt is az újak építésére. Megvan hozzá a tehetségük is. Jól szervezett építőcsoportja van a szövetkezetnek, amely most a tehénfarm építésén dolgozik. Bielokosztolszky József kőművesmester fogad bennünket. Egyik irányítója, szervezője az itt folyó szorgos munkának. Kíséretében tekintjük meg az építkezést. A kőművesek egy csoportja a kafilériát vakolja, a tölj biek az egyik épületszárny talaját betonozzák. A segédmunkások homokot szitálnak, betont, maltert kevernek. — 1978-ban kezdtük meg a munkát — mondja a mester. A közel húsz millió korona értékű építkezés már a befejezéséhez közeledik. Néha-néha az is előfordul, hogy építőanyag-hiány miatt akadozott a munka. Varga Gyula, a komáromi (Komárno) Agrostav járási mezőgazdasági építővállalat alkalmazottja, építkezési felügyelő is a helyszínen tartózkodik, ő így vélekedett az a ny agbeszerzésről: — Sokszor nagy erőfeszítések és fáradozások árán lehet csak előteremteni a deszkát, a házgyári elemeket, de még a kavicsot is. Hogy konkrét példát is említsek. Három évvel ezelőtt megrendeltük a hígtrágyatároló gödör tetejére a beton fedőlapokat. Eddig egy vagonnal kaptunk belőlük, de ez kevés, még kétszer ennyire lesz szükség. A gyártó cég vezetői azt mondják, hogy küldjön a szövetkezet munkásokat és ők gyártsák le a hiányzó építőanyagot. Csakhogy itt is szükség van minden mun káskézre. A higiénikusok pedig azt mondják, addig nem üzemelhet az istálló, amíg a gödrök nem lesznek befedve. Talán emiatt késik majd az átadás? Az emberek szorgalma azonban példamutató. Ami rajtuk múlik, mindent megtesznek. Már áll két nagy tehénistálló. Közöttük az előbbi kettőnél semmivel sem kisebb fejőház és a szintén ugyanakkora ellető. A járulékos épületek tető alá hozásával sem maradtak el. A bejáratnál már nagyjából kész a szociális épület és ugyancsak a szopós borjak szálláshelyének építése is. Olyannyira előrehaladtak a, munkával, hogy jöhetnek a más szakmabeliek, az Agrostav, a gép- és traktor- állomás, a helyi gazdálkodási üzem dolgozói vizet, központi fűtést, villanyt szerelni, a korlátokat beépíteni, üvegezni, bádogozni. Miközben minden idegszálukkal, figyelmükkel az itteni teendőkre összpontosítanak, tudják, hogy az építkezés néhány hónap múlva befejeződik, gyakran fölteszik a kérdést; mit csinálunk azután? Harmincnégyen vannak. A szövetkezetnek fennállása óta van építő- csoportja. Mindig fontos szerepet játszottak a közös gazdaság életében Mindig volt mit építem. Dékánt/ Imre, az épftoesoport vezetője elmondotta, hogy csupán az elmúlt öt évben negyvenmillió koro na értékű beruházást eszközöltek a közreműködésükkel. Többek közölt korszerű ketreces malaenoveldét. ta- karmánypogácsázói építettek, részt vettek a szőlőtelepítésben. — Nézzék ezt a házsort - mutat ki a szövetkezet ablakán több egymás mellett sorakozó emeletes családi házra — azt is mi építettük. Szövetkezeti tagok laknak benne. Az efsz új adminisztrációs épülete is mester embereink ügyességét dicséri. — Mi lesz azután, ha felépül az ú| farm? — kérdezzük a cso|>ortvezetőt. — Korszerűsíteni kell azokat az is tálókat. amolyeklxil az új helyre köl- löztetjiik a teheneket; így a régiek is használhatókká válnak. A hetedik iil éves tervidőszakban tovább folytatódik a lakásépítés is. Előzetes tervek szerint az elkövetkező öt évben 10 millió koronát ruházunk be. Az épülő lakások, gazdasági épületek kivitelezésében is nagy szükség lesz a kőművescsoport hozzáértő munkájára, szorgalmára. KOVÁCS ELVIRA 1980 VII.
