Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-27 / 30. szám
► 1980. HI. 27. (k HOLNAP mókásai A világ iparilag fejlett államaiban növekvő gondot jelent a gépipari munkafolyamatok ellátása a szükséges munkaerővel. A dolgozók idegenkednek a futószalagon végzett, egyhangú munkáktól, amelyek egyes szakaszokon, például az öntészetben, a hegesztési és a festési munkáknál az egészségre is ártalmasak. Ezért hacsak lehet, a dolgozók inkább a szolgáltatások különböző ágazataiban, az ún. terciáris szférában igyekeznek elhelyezkedni. Ez törvényszerűen arra készteti a gépipari termelőket, hogy növeljék a munka termelékenységét, nagy teljesítményű gépeket és berendezéseket üzemeltessenek, ami egyébként a műszaki haladás és a világpiaci verseny természetes velejárója. A gépipari termelés műszaki fejlesztésében alapjában véve két szakaszt különböztethetünk meg. Az első szakaszban a közvetlen megmunkálást végző szerszámgépek fejlesztése került előtérbe. Az új számjegyve- zérlésfi forgácsoló, fúró- és marógépek, megmunkáló központok teljesítménye azonban fokozatosan túlnőtte az őket kiszolgáló ember munkabírását, teljesítőképességét. Elsősorban az említett gépek munkadarabbal való ellátásáról, kiszolgálásáról, az elvégzett munka pontosságának ellenőrzéséről, méréséről, tehát a közvetlen megmunkálást kiegészítő anyagmozgatásról van szó, ami éppen azért fárasztó, mert a dolgozó számára monoton, egyhangú feladatokat jelent. Az elektronikában elért fejlődés eközben lehetővé tette, hogy az ember a szerszámgépek kiszolgálását is gépesítse, vagyis saját maga helyett automatikus berendezéseket, robotokat állítson a termelésbe. Ez már a gépipari termelés műszaki fejlesztésének második szakaszát képezi, amelyben az embert helyettesítő robotok a szerszámgépekkel és a minőségellenőrző berendezésekkel együtt ún. rugalmas gyártósejteket képeznek. Ezek a rugalmas gyártósejtek folyamatve- zérlö számítógépek segítségével nagy termelékenységű automatikus gyártó- rendszerekké integrálhatók. ÖSZTÖNZŐ ERŐ Az ipari robottechnika fejlesztésének óriási és igen sokoldalú a jelentősége. A robotgyártás a mikroelektronika egyik leghatékonyabb és legcélszerűbb alkalmazási területét képezi, amelyben közvetlenül és korlátlanul érvényesülhetnek a legújabb tudományos-műszaki ismeretek. Mivel a robotok sorozatgyártása el sem képzelhető megfelelő tudományos-műszaki háttér nélkül — a szakember- képzést is beleértve —, ez a fiatal gépipari szakágazat állandó ösztönző erőként fog hatni az iparilag fejlett országokban a tudományos-műszaki alap, főleg az elektronikai alkatrészgyártás céltudatos fejlesztésére. A robotok a tudományos-technikai forradalom gyermekei, amelyek soha nem tapasztalt szintre emelik a társadalmi munka termelékenységét, s az embert felszabadítják a legnehezebb, s az egészségre ártalmas fizikai munkák végzése alól. A robotok alkalmazásának másodlagos hatása szintén jelentős, hiszen a szerszámgépek kiszolgálásától, a hegesztő és más berendezések kezelésétől mentesített emberek olyan új munkaterületeken helyezkedhetnek el, amelyek egyéni fejlődésük szempontjából is előnyösek, s összhangban vannak a társadalmi-gazdasági fejlődés szükségleteivel. Az ipari robottechnika számos országban már ma sem jár gyermekcipőben. Egyes becslések szerint jelenleg már több mint negyvenezer robot dolgozik a világ különböző országaiban. Mivel egy-egy robot általában három-négy, esetleg ennél is több embert helyettesít, így a robotok már napjainkban is több mint százezer munkát helyettesítenek. A robotok ugyanis nem fáradnak el, állandóan, három műszakban is üzemeltethetők, emellett engedelmesek, nem sztrájkolnak és nem követelnek béremelést, ami nem mellékes dolog az Iparilag fejlett tőkés államokban. JAPÄNOK AZ ÉLVONALBAN^ A világ robotjainak több mint a felét Japánban fogták munkára. Itt a robotok 31 százaléka a járműiparban dolgozik, a többi a kohászatban, a gépipar különböző ágazataiban, a precíziós gépgyártásban és az elektrotechnikai készülékek gyártásában talált alkalmazásra. A Nissan autógyárban például a karosszéria ponthegesztését 96 százalékban robotok végzik. A robotosítás következtében évente átlagosan 67 gépkocsi gyártása jut az üzem egy dolgozójára, ami ötven- nel több, mint a nyugat-európai autógyárakban. A Nishi Kobe üzemben egyetlen Unimate 2000 típusú robot egy 15 m hosszú sínpályán közlekedve hat szerszámgépet szolgál ki egyszerre a szivattyúházak megmunkálásánál, éspedig vízszintes és függőleges tengelyű esztergákat, egy marógépet és egy többorsós fúrógépet. A naponta 18 órán át üzemeltetett gyártósejt 8 munkás megtakarítását eredményezte. Egy alkatrészt 2—3 napig gyártanak, s körülbelül 6 órát vesz igénybe az átállás egy új munkadarabra. A robotok alkalmazása több szempontból is előnyös lehet, s ha aránylag drágák is ezek a berendezések, távlatilag egész biztosan megtérülnek. A japán robottechnika fejlesztésében az adott tudományos-műszaki alap és a jól képzett szakembergárda mellett bizonyára alapos gazdasági megfontolások is szerepet játszanak, különösen a jelenlegi expanzív világpiaci törekvések, s az elért pozíciók megőrzése szempontjából. Japánban a robotizálást állami támogatással segítik elő, főleg az öntvénygyártásban, a házgyári elemek készítése, valamint a hajótestek festése során. A robotok fejlesztésével főleg állami kutatóintézetekben foglalkoznak, éspedig szoros gazdasági és műszaki együttműködésben az érdekelt iparvállalatokkal. Emellett egyes nagyobb vállalatok saját maguk is gondoskodnak a technológiai folyamatokban legcélszerűbben alkalmazható célrobotok kifejlesztéséről és gyártásáról. A robottechnika rendkívül népszerű lett a japán egyetemeken is. Itt többnyire nem egyes meghatározott gyártástechnológiai feladatok megoldása a cél, hanem inkább a robotok mozgékonyságának fejlesztésére, képességeinek, alkalmazási lehetőségeinek sokoldalú fejlesztésére helyezik a súlyt. A „ROBOTTÄRSADALOM" RÉTEGEZÖDÉSE A robotok „társadalma“ rendkívül sokrétű, heterogén tömeget képez, amely több szempontból is csoportosítható. A legnépesebb réteget az egyszerű „rakosgató“ robotok, a manipulátorok képezik. Ezek ma már aránylag olcsón sorozatban is gyárthatók, emellett igen hasznos szolgálatokat tesznek az anyagmozgatásban. Lényegesen kevesebben vannak az „ügyesebb“ és „okosabb“ rugalmasan programozható szerelőrobotok, s tőlük is kevesebben a tanítható, valamint az ún. intelligens robotok. Japánban például évente 7000 robotot gyártanak, de ebből mindösze 500 a rugalmasan programozható és 200 az Intelligens robot. Az előbbiekből is kitűnik, hogy a robotok fejlesztése alapjában véve kjét irányban halad: az egyik a manipulációs készség, a kar és a kéz mozgatásának tökéletesítése a nagyobb pontosságú szerelési feladatok elvégzéséhez, a másik pedig a robotok érzékelő képességének, alak-, kép- és hangfelismerésének a fejlesztése. Az utóbbi a tudományos kutatás egyik legizgalmasabb területét képezi, aiúely az emberi agy működésének neurofiziológiai és pszichológiai ismereteire épül. Sajnos, éppen az ismeretek szűkössége miatt aránylag lassan halad a kutatás ebben az irányban. Az elért eredmények ennek ellenére biztatók, s nagy távlatokat ígérnek a mesterséges intelligencia fejlesztésében. Az azonban már ma is biztos, hogy a legintelligensebb robot is csak robot marad, soha nem fog lázadozni, szervezkedni az ember ellen, ahogy azt napjainkban egyes tudományos-fantasztikus művek tálalják. A robotok mindig engedelmeskedni fognak az embernek, csupán az a kérdés, hogy ezt kinek és milyen érdekben teszik. SEGÍTŐTÁRSAK VAGY VERSENYTÁRSAK? Nem fér hozzá kétség, hogy a nehéz, az egyhangú és az egészségtelen környezetben végzett fizikai munkák robotosítása társadalmi szempontból rendkívül hasznos folyamat. A tőkés társadalmakban azonban egy másik, kevésbé csillogó oldala is van ennek az érmének. A tőkés felhalmozás általános törvénye alól a robot- technika sem lehet kivétel, amely ebben a társadalomban a maximális profitszerzés eszközeként egyértelműen a tőkésosztály érdekeit szolgálja. Ebben az értelemben a robottechnika aligha segíti elő a munkanélküliség egyre nehezebbé váló problémájának a megoldását, sőt inkább elmélyíti azt. Tény, hogy a termelőeszközök, tehát a robotok tulajdonosai a munkásosztály érdekeivel szemben is érvényesíthetik majd a robottechnikát, például a munkaerő árának leszorítására. Elképzelhet, hogy a munkás- osztály idővel veszélyes versenytársakat lát majd a robotokban, s megismétlődik az ipari forradalom kezdetének tömegpszichózisa, amikor a munkájukat féltő munkások fapapucsaikkal verték szét vélt versenytársaikat, a gőzerővel hajtott gépeket. A tudományos-technikai forradalom nem szünteti meg a tőkés társadalom alapvető ellentmondásait, hanem elmélyíti azokat. így a robottechnika is csak a szocialista társadalomban töltheti be azt a pozitív szerepét, amely az egész társadalom, az egész egyetemes emberiség érdekeit szolgálja. Ez a felismerés a szocialista államok illetékes szerveit, intézményeit, mérnökeit és tudósait a robottechnika átfogó és tervszerű fejlesztésére ösztönzi. A Szovjetunióban komplex programot dolgoztak ki a nehéz testi munkák gépesítésére és automatizálására, melynek keretében 1975-ig több mint 30 különböző típusú ipari robotot fejlesztettek ki. 1977 végén már több mint 500 ipari robot üzemelt a Szovjetunióban, ebből 250 saját gyártmány. A robotok fejlesztésével főleg a leningrádi Kalinyin Politechnikai Intézetben, a moszkvai ENYMSZ szerszámgépfejlesztő intézetben, továbbá a voronyezsi, novoszibirszki, rosztovi, kujbisevi és krasznodari politechnikai intézetekben, illetve állami egyetemeken foglalkoznak. A robotok üzemeltetésével, vezérlésével kapcsolatos munkákat a Szovjetunió Tudományos Akadémiája moszkvai irányítástechnikai intézetében végzik. A tervek szerint 1980 végéig csaknem 3000 ipari robotot állítanak üzembe a Szovjetunióban. A VUKOV FEJLESZTÉSI EREDMÉNYEI Csehszlovákiában az ipari robotok fejlesztésével a pregovi VUKOV Fémipari Kutatóintézet lett megbízva, ahol eddig három alaptípust fejlesztettek ki. A legkisebb a 4 kg teherbírású PR—4-es ipari robot, amely szerszámgépek, alakítóprések kiszolgálására alkalmas. Ennek a robotnak egy ikertestvére is van, az ML—4-es manipulátor, amely főleg az üveg- és a textiliparban, valamint az elektromos készülékek gyártásában érvényesülhet. A PR—16-os robotból, amely már 16 kg-os munkadarabokat bír el, eddig tíz darabot gyártottak PreSovban, ezek kísérleti jelleggel üzemelnek a Mladá Boleslav-i Autógyárban, a Stra- konlcei Motorkerékpárgyárban és más vállalatokban. A csehszlovák robotcsalád harmadik tagja, a PR—32-es robot már elektromos meghajtású, s mint a nevéből is kitűnik, 32 kg-os munkadarabokat tud mozgatni. Az utóbbi műszaki szempontból a legfejlettebb, vezérlőrendszere lehetővé teszi a kar bármilyen irányú mozgatását. Ezt a robottípust a Martini Nehézgépipari Művek és a Hoficei Fém- megmunkáló Művek kooperációban fogják gyártani. Amint azt MiloS Fibiger mérnök, a Szövetségi Műszaki Fejlesztési és Beruházási Minisztérium gépipari és kohászati osztályvezetőjének helyettese az idei brnói szakkiállítások, közöttük a ROBOT ’80 szakkiállítás alkalmából kifejtette, a CSSZSZK állami célprogramja 1985-ig körülbelül 3000 robot és manipulátor üzemeltetésével számol a hazai gépiparban, s ezek száma 1990-ig a harmincezret is eléri. A robotok kétharmad részét az új pregovi kombinátban fogják gyártani. A következő két ötéves tervidőszakban tehát az ipari termelés gyorsított ütelnű elektronizálása, automatizálása és robotosítása lesz a jellemző. MAKRAI MIKLÓS A pregovi VUKOV Fémipari Kutatóintézetben kifejlesztet MTL 08-os ipari manipulátort a brnói ROBOT ’80 szakkiállítá aranyérmével tüntették ki. A 40 kg teherbírású, programozha tó, építőelemes szerkezetű manipulátor főleg a nyomásalatt öntéssel készített forró színesfém-öntvények mozgatására al kalmas. Az MTL 08-os ipari manipulátorra] automatikus gyártó sejtek is kialakíthatók (A szerző felvétele
