Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-27 / 30. szám
VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. VII. 27. BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM Ara I KORONA taink, termelési-gazdasági egységeink élén. Támogatni kell ezeket a vezetőket, mégpedig a pártszervezetek révén. Támogassuk őket abban, hogy a tudás nagy hatósugarú fegyverét maradéktalanul a társadalom, a népgazdaság szolgálatába állíthassák. Csak a széles látókörű gazdasági vezető képes felelősségvállalásra, a tennivalók gyors felismerésére. Széles látókörűnek pedig csak az a szakember, gazdasági vezető nevezhető, aki a szakmai követelményeken túl soha sem téveszti szem elől a társadalmi igényeket. Ogy is mondhatjuk: a politikai szempontokat. Az a gazdasági vezető, aki elzárkózik az újtól (mondván: abból még senkinek sem származott baja, ha nem kezdeményezett), eleve társadalomellenes álláspontra helyezkedik. Az ilyen gyakorlatot folytatókkal szemben pedig elsősorban a párt- szervezeteknek kell fellépniük. Számtalanszor bebizonyosodott gazdasági életünkben, vállalati és magasabb irányítási szinteken egyaránt, hogy az elavult irányítási módszerek, az elavult szemlélet megtörése mindig megbosszulja magát. A népgazdaság-irányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések életbe léptetése, gyakorlati alkalmazása is csak abban az esetben hozhatja meg a várt eredményt, ha mindenki, akinek valamilyen köze van a gazdaságirányításhoz, az eddiginél erőteljesebben száll síkra a lehetőségek eredményesebb kihasználásáért. Tevékeny emberekre van szükség, olyanokra, akik a kisebb-nagyobb kollektívák élén állva magabiztosan tudnak cselekedni, akik érvényesíteni és érvényesíttetni tudják azokat az irányítási és szervezési módszereket, amelyek kétségkívül lehetővé teszik népgazdaságunk fejlődésének meggyorsítását, termékeink exportképességének növelését. Ilyen tudatosan cselekvő, a társadalom iránt mindenkor felelősséget érző gazdasági vezetőkre van szükségünk. PÄKOZDI gertrod akran elhangzik az a megállapítás, hogy a dolgozó az ország gazdájává vált, és nem kevesebbszer, hogy a termelés minőségének javítása, a hatékonyság növelése ma mindennél fontosabb követelmény. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy ezek a szavak nem váltak frázissá, üresen kongó szólammá. Nem váltak, mert az alapvető, a társadalom életét befolyásoló és meghatározó törvényszerűségek felismerésére a közgazdaságilag iskolázatlan ember is képes. A földművesnek sem kellett egykor külön megmagyarázni, hogy csak annyit fogyaszthat, amennyit megtermel, és ugyanígy a földművesszövetkezeti tag, az ipari szakmunkás Is tisztában van azzal, hogy minél több és jobb terméket állít elő, annál gazdagabban terített lesz a társadalom és az egyén asztala. Ma a termelés végeredményének megállapításáig sok áttételen megy keresztül a termék. Bekerül a belső piac bonyolult rendszerébe, vagy a külkereskedelem még bonyolultabb (mert még igényesebb) hálózatába. És éppen ez a körülmény határozza meg a gazdasági vezetők felelősségét. A GAZDASÁGI VEZETŐ FELELŐSSEGE Felmérhetetlen értékű és óriási hatósugarú fegyvert adott társadalmunk a vezetők, irányítók kezébe: a tudást. Valószínűleg, kevés olyan ország van a világon, ahol a lakosság lélekszámúhoz viszonyítva több kutató tudós és gyártmányfejlesztő, termelésirányító mérnök dolgozik, mint hazánkban. A főiskolai végzettségű közgazdászok számát tekintve is a szó szoros értelmében nagyhatalom vagyunk. Most már csak az ismereteik kiaknázására^ kamatoztatására van szükség. Azoknak az ismereteknek a kamatoztatására, amelyeket nem utolsósorban a dolgozó tömegek munkájának köszönhetően szerezhettek meg. Hiszen főiskolai hálózatunk fejlesztése is a termelésben előállított javak mennyiségétől függ. A párt XV. kongresszusának határozata és a központi bizottság ülésének minden gazdasági vonatkozású határozata — szó szerint és a sorok között egyaránt — felelősségvállalásra, elkötelezettségre, tettekre, a tennivalók gyors felismerésére ösztönzi a gazdasági vezetőket, de a kutatásban, a fejlesztésben dolgozó ezer meg ezer mérnököt, szakembert is. A felelősségvállalás ellentéte a kitaposott, de már nem megfelelő irányú úthoz való görcsös ragaszkodás. A tudományos-technikai forradalom jelenlegi szakaszában már olyan rohamos fejlődésnek lehetünk tanúi, amelyben a bizonytalankodó törvényszerűen lemarad. Az ismeretekkel felvértezett embernek, szerencsére, lehetősége van a világban való tájékozódásra. S nem csupán lehetősége nyílik erre, hanem kötelessége is ezt tenni. Ha nem így cselekszik, bűnt követ el saját magával, de a társadalommal szemben is. Az ilyen mulasztásnak a súlya, következménye pedig nehezen számlázható ki. A szemléletet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, ezért különösen fontosak ma azok a gazdasági vezetők, akik mernek felelősséget vállalni, akik merészen síkra szállnak az újért, és nem riadnak vissza az egészséges kockázatvállalástól. Persze, az egészséges kockázatvállalásra — mint már említettük — csak az ismereteit állandóan gyarapító gazdasági vezető, műszaki szakember képes. Szerencsére, az ilyen emberekből egyre több van vállalaA podbrezovái Sverma Vasmű II. csőhúzó üzemében készült q felvétel, fán Keller műszakvezető ellenőrzi a Szovjetunióba irányuló szállítmányt (Felvétel: CSTK)
