Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-27 / 30. szám

VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. VII. 27. BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM Ara I KORONA taink, termelési-gazdasági egységeink élén. Támo­gatni kell ezeket a vezetőket, mégpedig a pártszer­vezetek révén. Támogassuk őket abban, hogy a tudás nagy hatósugarú fegyverét maradéktalanul a társa­dalom, a népgazdaság szolgálatába állíthassák. Csak a széles látókörű gazdasági vezető képes felelősségvállalásra, a tennivalók gyors felismeré­sére. Széles látókörűnek pedig csak az a szakember, gazdasági vezető nevezhető, aki a szakmai követel­ményeken túl soha sem téveszti szem elől a társa­dalmi igényeket. Ogy is mondhatjuk: a politikai szempontokat. Az a gazdasági vezető, aki elzárkózik az újtól (mondván: abból még senkinek sem szárma­zott baja, ha nem kezdeményezett), eleve társada­lomellenes álláspontra helyezkedik. Az ilyen gyakor­latot folytatókkal szemben pedig elsősorban a párt- szervezeteknek kell fellépniük. Számtalanszor bebi­zonyosodott gazdasági életünkben, vállalati és ma­gasabb irányítási szinteken egyaránt, hogy az elavult irányítási módszerek, az elavult szemlélet megtörése mindig megbosszulja magát. A népgazdaság-irányítás tökéletesítését célzó komp­lex intézkedések életbe léptetése, gyakorlati alkal­mazása is csak abban az esetben hozhatja meg a várt eredményt, ha mindenki, akinek valamilyen köze van a gazdaságirányításhoz, az eddiginél erőteljesebben száll síkra a lehetőségek eredményesebb kihaszná­lásáért. Tevékeny emberekre van szükség, olyanokra, akik a kisebb-nagyobb kollektívák élén állva maga­biztosan tudnak cselekedni, akik érvényesíteni és ér­vényesíttetni tudják azokat az irányítási és szervezési módszereket, amelyek kétségkívül lehetővé teszik népgazdaságunk fejlődésének meggyorsítását, termé­keink exportképességének növelését. Ilyen tudatosan cselekvő, a társadalom iránt mindenkor felelősséget érző gazdasági vezetőkre van szükségünk. PÄKOZDI gertrod akran elhangzik az a megállapítás, hogy a dolgozó az ország gazdájává vált, és nem kevesebbszer, hogy a termelés minőségének javítása, a ha­tékonyság növelése ma mindennél fontosabb követelmény. Jóleső érzés­sel állapíthatjuk meg, hogy ezek a szavak nem váltak frázissá, üresen kongó szólammá. Nem váltak, mert az alapvető, a társadalom életét befolyásoló és meg­határozó törvényszerűségek felismerésére a közgaz­daságilag iskolázatlan ember is képes. A földműves­nek sem kellett egykor külön megmagyarázni, hogy csak annyit fogyaszthat, amennyit megtermel, és ugyanígy a földművesszövetkezeti tag, az ipari szak­munkás Is tisztában van azzal, hogy minél több és jobb terméket állít elő, annál gazdagabban terített lesz a társadalom és az egyén asztala. Ma a termelés végeredményének megállapításáig sok áttételen megy keresztül a termék. Bekerül a belső piac bonyolult rendszerébe, vagy a külkereske­delem még bonyolultabb (mert még igényesebb) há­lózatába. És éppen ez a körülmény határozza meg a gazdasági vezetők felelősségét. A GAZDASÁGI VEZETŐ FELELŐSSEGE Felmérhetetlen értékű és óriási hatósugarú fegy­vert adott társadalmunk a vezetők, irányítók kezébe: a tudást. Valószínűleg, kevés olyan ország van a vi­lágon, ahol a lakosság lélekszámúhoz viszonyítva több kutató tudós és gyártmányfejlesztő, termelésirányító mérnök dolgozik, mint hazánkban. A főiskolai vég­zettségű közgazdászok számát tekintve is a szó szo­ros értelmében nagyhatalom vagyunk. Most már csak az ismereteik kiaknázására^ kamatoztatására van szükség. Azoknak az ismereteknek a kamatoztatására, amelyeket nem utolsósorban a dolgozó tömegek mun­kájának köszönhetően szerezhettek meg. Hiszen fő­iskolai hálózatunk fejlesztése is a termelésben elő­állított javak mennyiségétől függ. A párt XV. kongresszusának határozata és a központi bizottság ülésének minden gazdasági vonatkozású határozata — szó szerint és a sorok között egyaránt — felelősségvállalásra, elkötelezettségre, tettekre, a tennivalók gyors felismerésére ösztönzi a gazdasági vezetőket, de a kutatásban, a fejlesztésben dolgozó ezer meg ezer mérnököt, szakembert is. A felelősségvállalás ellentéte a kitaposott, de már nem megfelelő irányú úthoz való görcsös ragaszko­dás. A tudományos-technikai forradalom jelenlegi szakaszában már olyan rohamos fejlődésnek lehe­tünk tanúi, amelyben a bizonytalankodó törvénysze­rűen lemarad. Az ismeretekkel felvértezett ember­nek, szerencsére, lehetősége van a világban való tájékozódásra. S nem csupán lehetősége nyílik erre, hanem kötelessége is ezt tenni. Ha nem így cselek­szik, bűnt követ el saját magával, de a társadalom­mal szemben is. Az ilyen mulasztásnak a súlya, kö­vetkezménye pedig nehezen számlázható ki. A szemléletet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, ezért különösen fontosak ma azok a gazdasági vezetők, akik mernek felelősséget vállalni, akik merészen síkra szállnak az újért, és nem riad­nak vissza az egészséges kockázatvállalástól. Persze, az egészséges kockázatvállalásra — mint már emlí­tettük — csak az ismereteit állandóan gyarapító gazdasági vezető, műszaki szakember képes. Szeren­csére, az ilyen emberekből egyre több van vállala­A podbrezovái Sverma Vasmű II. csőhúzó üzemében készült q felvétel, fán Keller műszakvezető ellenőrzi a Szovjetunióba irányuló szállítmányt (Felvétel: CSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents