Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-25 / 52. szám
Mit éreznének, ha az erdőben a fejükre repülne egy seregély, és csip*edni kezdené magukat? Hogy nem valószínű? Pedig éppen így történt. A barátommal a családra hagytuk, hogy vacsorát főzzenek a tábortűzön, és a sátraktól elindultunk az erdőbe rozsét szedni, Vagy harminc lépésnyire távolodhattunk el a folyóparttól, amikor egy fenyő csúcsáról hirtelen seregély röppent felénk, körberepült minkét, leszállt a földre, és csipkedni kezdte a lábunkat. Mezítláb voltunk, mert az imént fürödtünk, és nem volt kedvünk zoknit húzni a vizes lábunkra. Sóbálvánnyá dermedtünk, hogy ez meg micsoda? A seregély meg csak ugrált, hol a barátom elé röppent, hol elém és egyre csak csipkedett minket. Inkább csiklandozott, mint fájt, amikor éles, kemény csőre hozzáért a bőrünkhöz.- Te szent isten, hát ezzel meg mi történt? - mormogta a barátom. Hirtelen rájöttem: hiszen ez a madár a szúnyogokat kapkodja a lábunkról!... Hát persze, hogy a szúnyogokat. Még egészen fiatal, a csőre töve is sárga, és a tolla se kékesfekete, mint a felnőtt seregélyeké, hanem fénytelen, barnás Úgy látszik, még nehezen tudná röptiben elkapni a szúnyogokat és a muslincákat, s ahogy a fenyő csúcsáról észrevett minket, s látta, hogy teli vagyunk szúANATOLIJ CSERNOUSZOV nyogokkal, azt gondolhatta, itt a terített asztal... Leültem előtte, 'kinyújtottam a kezemet, amelyre azonnal rátelepedett néhány szúnyog. A seregélyfióka megriadt tőlem, mert mintha félelem villant volna a fekete gyöngyszemében, de aztán az éhség legyőzte a félelmet. S már ott ült a csuklómon, és a szúnyogokat kapkodta a tenyeremről. Azután a vállamra repült, a nyakamat, a fülemet csipkedte. Magunkkal „szállítottuk“ a sátrakhoz, kenyérmorzsát, száraz tésztát, rizst szórtunk elé, de a madárnak semmi se kellett, csak a szúnyogok, a lábunkról, a karunkról, a vállunkról, de még az arcunkról is. A gyerekek magukon kívül voltak, már meztelenre akartak vetkőzni, eltűrték volna magukon a vérszívókat, csakhogy őket is szerencséltesse a seregélyfióka, és végigcsipkedje őket hegyes kis csőrével. Visítottak a gyönyörűségtől, amikor a madár tényleg végigcsipkedte őket. A seregély két napig evett rajtunk, amíg ott voltunk. Háziállat lett, kezes jószág, a „mi“ seregélyünk. S amikor haza kellett mennünk, és a csónak ellendült a partról, a madár ott ült egy fenyőágon, és panaszosan kiáltozott, mintha hívna minket. A sajnálattól összeszorult a szívem: mi lesz vele? Hiszen akkora benne a bizalom... Király Zsuzsa fordítása Feleség: Itt az év vége, fiam, számoljunk el! Férj: Minek! Úgyis te tartozol nekem! Feleség: Én nem tartozom, hanem követelek! Követelem, hogy hallgasd végig házi statisztikámat! Férj: Pont most, amikor rámjött az év végi fáradtság?! Feleség: Pont most! Mert idén háromszázhatvanszor jött rád a fáradtság! Vagyis, hetvenöt százalékkal többször, mint tavaly. Férj: Akkor legalább volt öt szép napunk! Feleség: Hat! Idén szökőév volt. De ebből a hat napból negyven- nyolc órát aludtál, amiből huszonhat órát horkoltál, azazhogy tizenkilenc százalékkal többször húztad a lóbőrt, mint tavaly. Férj: Na, álljon meg a menet! Idén te is hatvan százalékkal többször főztél krumplistésztát vacsorára, mint tavaly. Feleség: Mert tavaly még harminckét százalékkal jobban szerettél, mint idén! Férj: Mert te idén negyven százalékkal többször veszekedtél velem, mint tavaly! Feleség: Szóval, én veszekedtem?! Akkor miért te vágtad a földhöz ötvenhétszer a vázát? Férj: Mert te hetvenhatszor hozzám vágtad a papucsodat! Feleség: De te száztízszer el- küldtél az anyámhoz! Férj: Te pedig kilencvennégyszer nem ágyaztál meg nekem! Feleség: Mert te nyolcvankét százalékkal kevesebbszer hoztál virágot nekem! Férj: Te viszont nyolcvannyolc százalékkal kevesebbszer hoztál sört nekem! Feleség: Mert százötvenhét százalékkal többször volt idegen illatod! És negyvenhat százalékkal többször ásítottál, ha hozzád szóltam! És kilencvenöt százalékkal többször rám se néztél! És száz százalékkal többször hülyének néztél. És nulla százalékkal többször meg se fogtad még a kezemet se! És tízszer elfelejtettél elszámolni a zsebpénzeddel. És huszonháromszor elfelejtettél kenyeret hozni! És harmincötször elfelejtettél hazajönni! És... Hová mész, Géza?! Férj: Mit tudom én, de most száz százalékig elhagylak! Tormai László SZENK SÁNDOR Szomszédok Kovács Aladár nem sokat törődött bérházbeli szomszédaival. Ha nagyritkán találkozott velük, biccentett egyet busa fejével, s ezzel részéről az ügy el is volt intézve. Jóformán azt sem tudta, melyik lakásban ki lakik. Novákékat is inkább csak hírből ismerte. Csupán annyi biztosat tudott a kopaszodó, enyhén pocakos férfiról, hogy az ő felesége a szépséges Gizella, akit az egész lakótelepen Gazellának becéztek hol egyszerű, hol pedig összetett szó gyanánt ejtve a nevét. Novákot főleg,,vadászkörökben“ szokták szóbahozni ritkaszép, szerteágazó agancsaival kapcsolatban. Kovács - agglegény lévén - szintén tekintélyes vadász hírében állt, s csak azért nem cserkészte be a tüneményes Gazellát, mert azt az elvet vallotta, hogy ,,házi nyúlra nem lövünk“. Ezt az elvét pillanatnyilag nem is áll módjában megszegni, mert éppen a kapuban ücsörög enyhe kétségbeesésben. Végigcsöngette már az összes lakásokat, de senki sem jelentkezett a kaputelefonon, hogy szorult helyzetéből kisegítse A kulcsot a házi kabátjában felejtette a fogason, s most sehogy sem tud az épületbe bejutni. Még szerencse, hogy lakása ajtáját csak félig húzta be. A legérthetetlenebb Gazella viselkedése. Kovács tudja, hogy az asz- szony otthon van. Az imént hallotta, amint a fürdőszobában neszezett, s ha van is nála valaki, akkor is hozhatna egy gombnyomásnyi áldozatot a szomszédjáért. Igaz, hogy a férje szigorú fenyegetések közepette, az egész lépcsöház fülehallatára tiltotta meg neki, hogy távollétében bárkinek ajtót nyisson, dehát az engedelmességet sem illik túlzásba vinni! Idáig jutott el Kovács a töprengésében, amikor egy fruska tűnt fel a járdán. Sárga szoknyácskáját friss szellő lobogtatta, fehér blúzocskája bizonytalanul tapadt formás kis melléhez, s hosszú szőke haja lágy hullámokat vetett vidám arca körül. Kovácsot a látvány egészen elbűvölte.- Ezt a tündért már láttam valahol - állapította meg magában, s egy picit elmosolyodott.- Jó napot, Kovács bácsi - szólította meg a lány a férfit -, csak nem engem tetszik várni ilyen türelmesen?- De bizony magácskát. Még mennyire, hogy magácskát - sóhajtott fel Kovács megkönnyebülten, amikor a lány előhúzta a táskából a kulcsot.- Lehoztam a szemetet, s közben a huzat..., hiszen tetszik látni - mondta a férfi gyámoltalanul, s meglóbálta az üres vödröt. Együtt léptek a felvonóba.- Melyikre szabad? - kérdezte a férfi egy lakáj előzékenységével, de a lány megelőzte, s a felvonó halkan duruzsolva megindult.- Bocsánat - mondta a lány, amint túlhaladtak az ötödik emeleten.- Közlekedik ez lefelé is - szelle- meskedett Kovács vagy legfeljebb lebaktatok - legyintett a vödörrel, hogy a lányt megnevettesse.- Itt lakik a férfiak üdvöskéje - jegyezte meg a lány a hatodik emeletnél, s kihívóan Kovács szemébe nézett. De nem sokat láthatott benne, mert a lift megállt, s Kovács az udvariaskodással foglalta el magát.- Köszönöm - intett a lány után, aztán várt egy picit, s megnyomta a hatodik gombot.- Szóval, itthon vagy! - motyogta magában Kovács, s közelebb húzódott Novákék ajtajához. Béniről ideges férfisuttogás szűrődött ki a lépcsőházba.- Szétugrattam őket a csöngetéssel - vigyorodott el, s valami furcsa elégtételt érzett.- Maga meg mi a fészkes fenét keres itt?! - reccsent rá váratlanul Novák hangja.- Hogy-hogy mit keresek? - rémült meg Kovács. - Hát a kulcsomat keresem, kedves szomszéd - hadarta dadogva.- Ha nem tévedek, a maga lakása egy emelettel lejjebb van - mutatott Novák a lépcső felé mérgesen. - Ha még egyszer szemtelenkedni mer, nem állok jót magamért - vágta be az ajtót, hogy az egész épület beleremegett.- Hiába ragaszkodom én az elveimhez - lóbálta meg Kovács a szemetes vödröt -, ha egyszer ez ilyen Otelló..- töprengett még egy kicsit, de mivel semmi okosabb nem jutott az eszébe, csak ennyit mondott csendesen:- Hallottad, Gazella, egy emelettel lejjebb van a ketrecem! A gombot ugyan felvarrtam, de a cérnaszál végét már nem sikerült leszakítanom. Ekkor fogant meg bennem a nagy gondolat. Veszek egy ollót. Felöltöttem a zakómat. A gombjáról a cérna fityegett, végén a tűvel, de ez nem okozott nekem különösebb gondot. Hiszen megértük már azt a divatot is, hogy a nők a blúzokon egy óriási pókot hordtak, vagy éppen egy hőmérőt a gomblyukban. Nincs kizárva, hogy holnaptól kezdve minden fiatal férfinak, aki ad valamit a megjelenésére egy tú fog lógni, cérnás- tól, a farmernadrágja foltjáról. Ilyenféle gondolatok forogtak a fejemben, amíg odaértem a szerényen ,,Vegyesárú“-val jelzett bolt elé.- Jónapot - köszöntem vidáman. Manapság vidáman ajánlatos belépni az üzletbe, mert ki tudja, milyen hangulatban lépünk majd ki onnét.- A maga számára is egyef - viszonozta a köszönést a fiatal elárusító, a hazánkban elterjedt rossz szokás ellenére. Mivel tudnám megnyerni a tetszését?- A cérna - mutattam rá a gombom alatt függő maradókra.- Szeretnék megvásárolni egy olyan elmés berendezést, amelyik elősegítené a cérnám fölösleges részének eltávolítását a felhasznált részéről, amelyik, nóta bene, a gombomat tartja.- Hm. - Az elárusító arcára borús kifejezés ült ki, majd elgondolkodva kezdte simogatni az állát. - Volna itt egy speciális harapófogó, svédacélból, norvég gyártmány. Garantáltan átharap mindent. A minap vásárolt egy ilyet nálunk egy vasutas. Ez a fogó még a kartonpapír vasúti jegyeket is kilyukasztja.- És... az ára? - érdeklődtem óvatosan.- Bagatell. Százötven.- Korona?- Nem. Drachma! Megmondtam, hogy importáru.- Norvégiából? De hiszen ott nem fizetnek drachmával!- Azt nem mondtam, hogy Norvégiából hoztuk be a fogókat. Valójában törökországi behozatal. A norvégek ugyanis a hibás darabokat nevetségesen alacsony áron szállítják Törökországba. Tőlük meg, elsőrangú áru minőségében mi vesszük meg a fogókat. így HOCMAN GÁBOR sokkal olcsóbban jutunk hozzájuk, mintha az elsőrangú harapófogókat egyenesen a norvégektől vennénk.- Hát ez fantasztikus! Le a kalappal az előtt' a koponya előtt, aki ezt a tranzakciót kigondolta!- Na látja! - kiáltott fel az elárusító büszkén. - Nálunk is találhatók agyak a pult alatt! Tehát... viszi?- Nem. Nincs bizalmam a norvég minőség iránt.- Ebben az esetben van itt az ön számára egy minőségi francia vágóberendezés. Korbo- rundum penge, mindent átvág. Tudja - hajolt hozzám bizalmasan -, az angol kasszafúrók ezidőtájt kizárólag ezt a minőséget használják. Páncélszekrények nyitására.- És az ellopott pénzt biztosan arra költik. hogy törlesszék az adósságukat ezért a vágó- berendezésért, nem igaz?- No, azért mégsem olyan drága móka ez. De van itt az ön számára egy egyedülálló műszerünk. Japán gépfúrész, műanyagból, tranzisztoros minikopmuter vezérlésével. Automatikusan hozzáidomítja a fűrész nyomását a vágandó anyag ellenállásához. Például a fadarabot sokkal nagyobb erővel metszi, mint, mondjuk, a füvet vagy papírt. A komputerbe csak be kell táplálni a vágacJó anyag specifikus sűrűségét, villamos vezetőképességének hányadosát és a savak molekuláris koncentrációját. Ezután aztán a kompúter a fú- részelőgéppel mindent elvégez maga helyett. Akarja?- Nem. Szeretek magam küszködni.- Maga szerencsés fickó! Az emberiség legnagyobb részével másoknak kell küszködni. Van itt azonban még egy utolsó darab, egy regulálható gázlézer, vág, nyes, lyukaszt és fűrészel mindent. Az amerikaiak használják, nagyon kedvezőtlen körülmények között. Új krátereket faragtak vele a Holdon.- És bevált?- Méghozzá kitűnően! Kénytelenek voltak felhagyni a használatával, mert a csillagászok nem voltak képesek arra, hogy elegendő mennyiségű új nevet találjanak ki az új kráterek számára, amelyeket a Holdon kimetszett.- És a technika e modern vívmányának nincs semmi hátránya?- Kénytelen vagyok bevallani. Van. Nagyon gyorsan kimeríti az elemeket, amelyek hajtják. Maga biztosan csődbe jutna, ha naponta cserélnie kellene benne az elemet.- Hát akkor ez a csoda majdnem olyan jó, mint az én villamos órám! Abban is kénytelen voltam nagyon gyakran cserélni az elemeket, egészen addig, amíg át nem alakítottam úgy, hogy most két darab szárazelemmel tíz évig' is kibírja. x Az elárusító arcán felfénylett az érdeklődés.- És mit csinált azzal a villamos órával?- Apróság. Átalakítottam ingaórává és a két elemet mint súlyt használom benne.- Maga aztán az ügyes ember! - csodálkozott az eladó. De nekem már lassan elegem volt a beszélgetésünkből. - Tudja mit? Tisztességes ember vagyok, ezért nem mondom meg magának, mit lehet azokkal az automatikus programozható micsodákkal, amelyeket itt nekem kínálgat. Kérek egy egyszerű, hazai ollót!- Mit? Ma, az atomkorszakban, amikor az emberiség felhasználja a Hold vonzóerejét, korunkban, amikor az olajból mosóport készítenek és a használt mosóporból újra motorolajat, maga nem szégyellne egyszerű ollót használni?- Nem vagyok szégyellős. Egy egyszerű, normális ollót szeretnék vásárolni.- Ollót. - Az elárusító búsan ingatta a fejét. - Egy egyszerű ollót. Hát ilyen... ilyen nincs.- Tudja mit? Nem is baj! Lehajtottam a fejem és elharaptam a gomb mellett a cérnát. A tűt a zakóm gallérjába szúrtam, s mint ki jól végezte dolgát, tovább- álltam.
