Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-20 / 29. szám
p r TUDOMÁNY TECHNIKA AZ INTERSZPUTNYIK ÉS A MOSZKVAI OLIMPIA Az Interszputnyik nemzetközi rendszert, amely arra hivatott, hogy kielégítse a tagállamok szükségleteit a telefon-, távíró- és képtávíró összeköttetésben, valamint a televízió- és rádióprogramok cseréjében, 1971-ben hozták létre. Az In- terszputnyiknak nyolc ország a tagja. Európában Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyel- ország, a Szovjetunió és Csehszlovákia, Ázsiában Mongólia, Amerikában pedig Kuba. Az Interszputnyik-rendszer nagy szerepet kap a moszkvai olimpia televízióközvetítésének lebonyolításában is. A tervek szerint ezeket a versenyeket legalább 2 milliárd tv-néző figyelheti. Míg Montrealból 12 programban közvetítettek olimpiai adásokat, addig Moszkvá ból a programok száma legalább 20 lesz, méghozzá száz csatornás, többnyelvű adás. Az előző olimpiákról adott közvetítések során a tv-komp lexumokban olykor item a legújabb berendezést használták, mivel a cél az volt, hogy csu pán a játékok időszakára szer vezzék meg a közvetítést. A szovjet szakemberek azonban távolabbi perspektívával szá moltak. Ügy döntöttek, hogy csak a legkorszerűbb, a harmadik nemzedékhez tartozó elektronikus berendezéseket fogják használni. Az olimpiai események kü lönböző színhelyein mintegy 300 színes kamerát állítanak fel. Az egész komplexum leg fontosabb szervei a programblokkok. A 18 blokk közül 15 önálló színes program adására, három blokk pedig két-két program adására alkalmas, ami lehetővé teszi 20—21 program közvetítését külföldre. A versenyek programját, a nézők igényeit és érdeklődéséi ismerve a rendezőnek lehetősége nyílik arra, hogy a közvetítést pl. a labdarúgópályáról át kapcsolja a kosárlabda-pályára, majd az uszodába, vagy az at létikai pályára. Az olimpia után gyakorlatilag minden berendezés a szovjet és a nemzetközi műsorhálózatba kerül. Növelni fogják a tv-prog ramok számát Moszkva és más szovjet városok számára. Mivel az információ áradata évről évre növekszik, a meglevő csatornák egyre nehezebben birkóznak meg a közvetítés fel adatával. A földgolyót a televízió- és rádióállomások sűrű hálózata borítja. A hullámsávo- kát teljes mértékben kihasználják, az állomások gyakran „egymás szavába vágnak“. A szakemberek az éter zsúfoltsá gára panaszkodnak. Ez számos ország kutatón arra késztette, hogy nagyobb átvivő képességű információ továbbító rendszereket keressetek. A Szovjetunióban is folynak ilyen munkálatok. A Szovjet Tudományos Akadémia rádiótechnikai és elektrotechnikai intézetében kifejlesztettek egy kísérleti száloptikai bérén dezést, amely az információ to vábbítására a fénysugarat használja fel. A lézersugár alkalmazása lehetőséget ad a szuperrövid hullámok tartományának felhasználására. Ebben a hullámtartományban egyetlen kábelen bolygónk lakosságának egyik fele egyidejűleg telefon beszélgetést tudna folytatni a lakosság másik felével, vagy egyetlen kábelen százezer tv- programot lehetne közvetíteni. A szovjet szakemberek jelentőben előrehaladtak a száloptikai vonalak alapjainak kidolgozásában. Az üvegszál nemsokára versenyre kelhet a kábel- és rádiőrelévonalakkal. Az ilyen „huzal“ egy kilométernyi szakaszán a fény intenzitása mind össze a felére csökken. A kísérletek során jól bevált az optikai hírközlő rendszer nek a rádiótechnikai és elektrotechnikai intézetben kifejlesztett két alapmodellje. Egyikük a városi automata telefonközpontok hatalmas információ- áradatának továbbítására használható fel, a másik közepes felvevőképességű modell a nagy üzemek telefonhálózatának kiépítésében, a kábeles televízióban és a videotelefon-vonalakon alkalmazható. JURIJ FAJBISENKO Az Interszputnyik-rendszer kubai földi vevőállomása (A CSTK felvétele) A XXII. Nyári Olimpiai Játékok közvetítésében mintegy 1000 kommentátor, riporter és műszaki dolgozó vesz részt az olimpiai teierádió-komplexumban. Ebben a legkorszerűbb elektronikus berendezések, videomagnetofonok, keverőpultok állnak a rendelkezésükre. Mindez lehetővé teszi, hogy a tv-nézők a világ csaknem száz államában rugalmasan összeállított és kiváló minőségű adást szemlélhessenek az olimpiai játékokról. A felvételen az új olimpiai telerádió-komplexum egyik részlegének berendezéseit szerelik (Az APN felvétele) Műholdak a telekommunikáció szolgálatában Az ötvenes évektől kezdve a híradástechnikában egyre nagyobb jelentőséget kapott a nagy távolságú mikrohullámú távközlés. A rohamos fejlődés elsősorban a televízió elterjedésének volt köszönhető, ugyanis az igen nagy információtartalmú televíziójelek eljuttatása az adókhoz, illetve a nemzetközi műsorcsere műszaki és gazdasági szempontból egyaránt a széles sávú, vezeték nélküli rendszerekkel oldható meg a legcélszerűbben. A rádiórelé-rendszerekben az információt 1 GHz (19® rezgés másodpercenként) feletti frekvenciájú elektromágneses hullámok hordozzák. Ezeknek a mikrohullámoknak kedvező tulajdonságuk, hogy a fényhez hasonlóan jól irányíthatók, néhány méter átmérőjű, paraboloid felületű fémtükrökkel élesen nyalábolhatók. Ez a fényhez hasonló viselkedés azonban azzal a hátránnyal is jár, hogy az elektromágneses sugárnyalábbal csak optikailag „egymáslátó“ pontok között létesíthető összeköttetés. Ez az oka annak, hogy a mikrohullámú reléállomásokat magas tornyokba, hegyek tetejére építik, de az áthidalható távolság így is csak néhányszor tíz kilométer. Hosszabb, főleg nemzetközi összeköttetésekhez igen nagy számú reléállomásra van szükség. Amikor az ötvenes évek végén felbocsátották az első műholdakat, hamarosan felvetődött az ötlet, hogy a mikrohullámú összeköttetést a műholdak segítségével valósítsák meg. Nemsokára az Egyesült Államokból Európába jutott az első műhold továbbította televízióadás. A közvetítés alig fél óráig tartott, mégis ez volt az első igazi bizonyítéka a kontinensek közötti hírközlés új lehetőségének, az űrtávközlés realitásának. Ma már ezek a rendszerek jelentős részét képviselik a nemzetközi telekommunikációs forgalomnak. A szovjet ORBITA rendszert „házi használatra" alakították ki, majd ennek eredményeire, üzemviteli tapasztalataira támaszkodva hozták létre a KGST-országok saját távközlési hálózatukat, az INTERSZPUTNYIK szervezetet. * my űrhajósok szervezete a tartós fKL súlytalanság állapotában másként működik, mint földi körülmények között. A fizikai, fiziológiai jellegű életfolyamatok (a vérkeringési rendszer, az izmok működése stb.) megváltozását jól nyomon lehet követni az űrállomás eddig meglévő műszereivel. Az emberi munkavégző képességet azonban a fizikai mellett a lelki (pszichikai) erőnlét is jelentősen befolyásolja. A tartós súlytalanság miatt az érzékszervek (főleg az egyensúlyszervek) a földitől eltérő módon működnek, a tartós távoliét, a viszonylag szűk munkahely, a mozgási lehetőségek megváltozása hatást gyakorol az űrhajósok agytevékenységére. Ahhoz tehát, hogy a repülés földi irányítói pontos képet kapjanak a legénység munkavégző képességéről, szükséges a szellemi teljesítőképesség mérése is. A Balaton A Balaton készülék programját az MN Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató- intézete dolgozta ki. Űrhajózásra alkalmas elektronikai és mechanikai kivitelét a Medicor Művek fejlesztői tervezték, illetve készítették el. A készülék alkalmas pulzusmérésre, gal- vanikus bőrellenáliás-mérésre, az emociális feszültségszint megállapítására és önszabályozási gyakorlat kidolgozására. A készülék bal kézbe fogható oly módon, hogy a második ujj végét a fotoelektromos érzékelőbe helyezve a készülék a percenkénti pulzusszámot méri és tárolja. Az érték leolvasható, a kijelzett érték felvillantásának ritmusa egybeesik a pulzus ritmusával. A nyugalmi pulzusszámnak megfelel egy meghatározott hangfrekvencia, a továbbiakban a mindenkori pulzusszám a hangfrekvenciás jelet modulálja, és fülhallgatóban az űrhajós számára visszacsatolja. A készülék csoportérzékelőjébe (a doboz oldalán) épített érzékelők a kéz harmadik-negyedik ujja közötti galva- nikus bőrellenállást mérik, és kijelzik (kOhmban) annak értőkét. A nyugal mi bőrellenáüés értékének egy hangfrekvencia felel meg, emocionális fe szültség hatására a megváltozó ellenállásérték modulálja a hangfrekvenciát, és ezt észleli a fülhallgató segítségével az űrhajós. A műszer kijelzőjén megjelenő különböző fényingerre mindig a megfelelő gombot kell lenyomni. Egymás után 16 ilyen mérés történik, az eredmény az egyes reakcióidők matema tikai átlaga alapján jelenik meg. Az ingerek közötti átlagos (látencia-) idő 500 ms. A reakcióidőt ms-ban lehet leolvasni. A készülék ezen kívül még többfajta információfeldolgozó képesség meghatározására atkaimas: számjegyes (1, 2, 3, 4) alakfelismeréses, vá- lasztásos reakcióidőt mér, továbbá méri az aktív és gátló ingerekre mért összetett reakcióidőt, ugyanezt időkényszerben, akusztikus zavarás mellett és kettős terhelés alatt is. Az űrhajós saját maga méri és értékeli teljesítményét. Az orvosi irányító központtal közli a mért adatokat. A repülés befejezése után történik az összes végrehajtott vizsgálat eredményeinek összesítő értékelése. Az Interferon készülékek Az Interferon 1. és II. készülékek közül az előbbi azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a súlytalanság emberi fehérjesejt-kuitúrában az interferonképződést, a másik pedig gyógyszerkészítményeket visz fel műanyag ampullába töltve, gél , por és folyadék halmazállapotban, egy közös tartályban. A készülékekben 8 db kémcsőre épített, egyirányú szeleppel ellátott dugattyúsor van. Az előre meghatározott kicsiny térfogat ellenére igen könnyen kezelhető, figyelembe véve a súlytalanság állapotát. Az űrhajós feladata mindössze annyi, hogy a du gattyútérbe töltött indukáló anyagot az egyszerű csavarmenettel ellátott dugattyúval átnyomja a kémcsőbe helyezett sejtkultúrába. Ezzel az interferon-képződés megindul. A készülék külön feladata az, hogy zárt térben — az űrállomásra való áthelyezésig — az induló folyadék és a sejtkultúra külön jusson el. Tehát a felbocsátással járó igen nagy igénybevételeket viselje el. Ilyen körülmények között mind a Balaton, mind az Interferon készülékekhez különleges anyagokat használtak, földi készülékeknél nem alkalmazott kitámasztási feladatokat oldottak meg, és ún. „kilövődobozokat“ is terveztek a Medicor szakemberei. Ilyenek voltak a sikeres űrprogram végrehajtásához szükséges, nagy felelősséggel járó munkálatok. Ma már elmondhatjuk, hogy nemcsak az igen szigorú földi vizsgálatokon jutottak át az említett műszerek, hanem fenn az űrben, az űrállomáson is kifogástalanul üzemeltek. MŰSZAKI ÉLET PSWHHZIOM IS BIOM KtSSUIH IS2MJUI-IMUHMSON 13(10 VII. 20. ie ÚJ szó
