Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-25 / 52. szám
mi n m SOK MÚLIK AZ EMBEREKEN Amikor Dudás Károly mérnöktől, a galántai (Galanta) Május 9. Efsz állat- tenyésztési ágazatának vezetőjétől megkérdeztem, hogy milyen sikerekkel zárják az évet, elgondolkozva válaszolt:- Nehéz időszakot hagytunk magunk után. Néhány problémát csak részben, vagy az év vége felé sikerült megoldanunk Remélem a 7. ötéves tervidőszak első évében már jobb feltételek között indulhatunk, bár elég sok tennivalónk lesz, ha biztosítani akarjuk a termelés szüntelen növelését. A hét község határát felölelő több mint 4 ezer hektáros szövetkezetben az állat- tenyésztést szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésre szakosították. Az egyesülés után a vezetőség határozatokat hozott, az állatok megfelelő átcsoportosítására. Ezek megvalósítása után lassan kialakultak a tej vagy a hústermelő üzemrészlegek, amelyekben javultak a feltételek a munka termelékenységének növelésére Azonban az átmenet nem ment simán, és a múlt év első felében visszaesés is mutatkozott a termelésben. A borjakat nem megfelelő istállóban tartották, azok megfáztak és ezért sok elpusztult. Ezt bizonyítják a számadatok is. Amíg 1979-ben 100 tehéntől 104 borját választottak el, az idén már csak 91 -et Az ágazatvezető elmondotta, hogy a higiéniai feltételek javításával, színvonalas állategészségügyi munkával sikerült fordulatot elérniük. Augusztustól már lényegesen kevesebb borjú hullott el, az eredményekkel azonban még nem elégedettek. Tapasztalatokat gyűjtenek további munkájukhoz. Járt a Bősi (Gabcí- kovo) Állami Gazdaságban, ahol tanulmányozta a borjak egyedi ketreces nevelésének módszerét. Tetszett az ottani tisztaság és a higiéniai előírások teljes megtartása. Már akkor elhatározta, hogy meggyőzi a vezetőséget egy profilaktóri- um építésének szükségességéről.- Egyetértettek velem - mondja elégedetten. - Az építkezési munkák folynak, és valószínű, hogy az új évben már profilaktóriumban neveljük a borjakat. Nézetem szerint ilyen feltételek nélkül szinte lehetetlen egészséges állatokat nevelni. Nagy terveket emlegetett Tovább szakosítják a szarvasmarha-tenyésztést, a bikaborjakat Vágán (Váhovce), az üszőborjakat pedig Kajaion tenyésztik. Ily módon lehetővé válik az állatgondozók szakosítása is, akik ismereteiket bővítve jobb munkát végezhetnek. A növendékállatok nevelésére azért is nagy figyelmet fordítanak, hogy évente a tehénállomány 30-35 százalékát kicserélhessék Ezen a téren már eddig is jó eredményeket értek el. A kevés tejet adó teheneket már a második borjazáskor kiselejtezik. Csak azokat hagyják meg, amelyek jó tejelékenységüek és tovább- tenyésztésre minden szempontból alkalmasak. Az ágazatvezető sorolja, milyen feltétetek szükségesek a termelés növeléséhez:- Megfelelő állomány, jó minőségű takarmány, korszerű és megfelelő szaktudású dolgozók. A sorrendet talán meg is változtathatnám, mert az emberek munkájától nagyon sok függ. Szövetkezetünkben a tósnyárasdi üzemrészleg fejőkollektívája már november 16-án teljesítette a 6. ötéves tervidőszakra szóló tejtermelési tervét. Előre láthatólag az év végéig tehenenként átlagosan legalább 4500 liter tejet fejnek. Olyan teheneink is vannak, amelyek naponta 30 liter tejet adnak. Jónéhány tehén évi tejhozama 7 ezer liter. Magasfokú a munkatermelékenység. összeszokott, egymást segítő gondozók dolgoznak itt, az idősebbek szívesen átadják tapasztalataikat a fiatalabbaknak. Ezt bizonyítja, hogy Pszota György a fiatal fejők járási versenyében az első helyet szerezte meg. Eddigi eredményei szerint talán szövetkezetünkben is első lesz. Nagyra értékeljük ezt a kollektívát, amely a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért versenyez és pár nap múlva tagjai már meg is kapják a bronzjelvényt. Az üzemrészleg zootechnikusa, Szabó Gyula, minden szavával az ágazatvezető állítását bizonyította. Nem nézik el egymás mulasztásait, a minőségi termelésre törekednek- Naponta megbeszéljük a teendőket részlegünkön - mondotta - és hetente egyszer a szövetkezet vezetőségével is termelési értekezletet tartunk. Szóból ért az ember, közös erővel kell megoldanunk a termelést fékező problémákat. Szinte a kollektíva minden tagját be akarja mutatni, örül a fiatal fejők sikerének, s annak, hogy csakis első osztályú tejet adnak el:- A tejet szakszerűen gondozzuk. Tudjuk, hogy hány fokra kell lehűteni, a beteg tehén tejét pedig nem szállítjuk a feldolgozó üzembe, külön tároljuk és más célokra használjuk fel. Tudjuk, mi az a biológiai tisztaság! Ügyelünk arra, hogy kollektívánk hírnevén ne essen csorba. Egyetért a vezetőség határozatával, amely szerint a fejők prémiuma aszerint növekszik, ahogyan a tej minősége javul. Szerinte ez minden fejőt jobb munkára serkent. Aki elhanyagolja a munkát, az viszont kevesebb fizetést kap. Az ágazatvezető elégedetten hallgatja az élenjáró fejőkollektíva vezetőjének fejtegetéseit.- Ezek a „mozgatói“ a szövetkezetnek - mondja. - Jó példájukat egyre többen követelik. Nekik köszönhetjük, hogy most már az összes tej az I. minőségi osztályba sorolható. Olyan emberek ezek, akik ömnagukat irányítják; akkor is végeznék a dolgukat, ha napokig nem látogatnánk meg őket.- Azért csak gyertek minél gyakrabban - mondja a zootechnikus. - Mégis köny- nyebb, ha veletek együtt döntünk, határozunk Akadnak olyan problémák, amit egyedül nem tudunk megoldani. A termelés menne, csak azt a sok papírmunkát ne kellene végezni!- Igaza van - hagyja rá az ágazatvezető. - A túlzottan sok és olykor fölösleges kimutatás készítése mindannyiunkat elvon a konkrét termelő munkától. Úgy véljük, a komplex intézkedések bevezetése után ezen a téren is javulás áll be Huszár Árpád segéd-zootechnikus, vagy ahogy a szövetkezetben mondják, „takarmányos“, szintén az emberek szerepét, kezdeményezőkészségét hangsúlyozza. Elmondja, hogy kevés abraktakarmányt használnak fel a tejtermeléshez, még 28 dekagrammot sem egy liter tej előállítására Jelentős mennyiségű szemes takarmányt takarítanak meg, ami viszont csak úgy lehetséges, hogy azt jó minőségű tömegtakarmánnyal, takarmánypogácsával és silótakarmánnyal pótolják. Szerinte ez a takarékosság járható útja. Az új évben a lehetőségek jobb kihasználásával gyorsabb ütemben akarják növelni a termelést, még nagyobb sikereket akarnak elérni. BALLÁ JÓZSEF A Dubá na Ceskolipsku-i Állami Gazdaság dolgozói a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére több mint 4 millió korona értékű szocialista kötelezettséget vállaltak. A felvételen Anna Horyno- vá és Marta Miláőková ellenőrzi a borjúk állapotát. (Felvétel; ŐTK - K. Vlőek) Rangja van a gyárnak A nemzedékről nemzedékre szálló szájhagyomány szerint a múlt század hetvenes éveinek elején bányamérnökök, ipari vállalkozók jelentek meg a Rima felső folyásánál, s miután Vashegyen gazdag érclelőhelyre bukkantak, valahogy így egyezkedtek az erdőkben gazdag vidék favágóival: „Mi felépítjük itt a környék legnagyobb gyárát, ha ti szállítjátok az üzemeltetéshez szükséges faszenet!“ A történet hitelességéért felelősséget vállalni a mai jogutódok közül persze, már aligha merne valaki, tégy azonban, hogy Likieren (ma Hnústához tartozó település) 1878-ban fellobbantak a Rimamurány-Salgótarján Részvénytársaság nagyolvasztó kemencéinek lángjai. Az Osztrák-Magyar Monarchia iparában (hadiiparában) is fontos szerepet játszó gyár termelése a világháború befejezése után teljesen megbénult. Előzőleg a részvényesek és a szakmunkások nagyrésze elhagyta az országot, s a köztársaság megalakulása után a vítkovicei konszern is jobbnak látta a termelés megszüntetését, a berendezések áttelepítését. Egy dr. Blasberg nevű tőkés vállalkozó azonban a vegyipar megteremtésében lát fantáziát, s így az elhagyott gyárépületben hamarosan megkezdik a szárazfa desztillációját. A felszabadulásig két ízben is gazdát cserél a kis üzem, de ez mit sem változtatott a gyári munkások kiszolgáltatottságán, nyomorán. A gyár termelési programja nem sokat változott a felszabadulás utáni esztendőkben, tizenöt év eltelte után azonban megteremtődtek a korszerű termelés feltételei. A FASZÉNTŐL A KOROSETIG A röpke történelmi visszapillantás után Ladislav Bendu- liak igazgatóval és helyettesével, Dusán Durmis mérnökkel a vegyipari gyár jelenéről és jövőjéről beszélgettünk: Vendéglátóink elmondták, hogy a fa száraz desztilláció- ja ma is szerves része az üzem termelési programjának, ám jelentősége korántsem olyan nagy, mint a felszabadulás előtti, vagy a felszabadulást követő esztendőkben. A kohászat ma már csak különleges acéltermékek előállítása során használja, bár külföldön - így az NSZK-ban - a háztartásokban még elöszeretettel'alkalmazzák (pl. a grillezésnél) vegyi tisztasága miatt. A jelenlegi évi termelési szint meghaladja a 2840 tonnát. A faszén további feldolgozásával különböző gáznemü termékeket nyernek, például metanolt, ecetsavat stb. Az említetteken kívül 15 féle kristálysót, acetont, kloroformot, formaldehidet és aktív szenet állítanak elő. A legújabb termékek közül külön említést érdemel a „korosét“ gyártása, mely a hazai és külföldi vegyipari kiállításokon sok elismerést szerzett hazánknak. Egy különlegesen jó ellenállóképességű, plasztikus anyagról van szó, mely egyaránt alkalmazható a vegy- és textiliparban, a kohászatban és a petrolkémiában. A széles termékskálát a legkülönbözőbb műanyagok sora zárja, hiszen a szigetelőanyagból csupán az elektrotechnikai ipar számára 20 félét gyártanak. S a választék még ennél is nagyobb, hiszen, a gyár műszaki közössége az utóbbi években 132 féle lágy műanyagot fejlesztett ki. KEDVEZŐ TAPASZTALATOK Az ötéves tervidőszak feladatainak az üzem már napokkal a határidő előtt eleget tett. Külön öröm az exportfeladatok teljesítése, mely végülis döntő módon befolyásolta a tiszta nyereség alakulását. Színvonalas termékei révén az üzem ma már tőkés piacon is versenyképes. Termékeinek csaknem egynegyed részét a Szovjetunióba szállítják, mely nemcsak a legnagyobb, hanem a legmegbízhatóbb partnernek is bizonyult a felszabadulás óta. Napjainkban a Szovjetunióba irányul a tiszta vegyi anyagok és az aceton termelésének jelentős része, csupán az utóbbi termék szállítási értéke meghaladja az idén a 34 millió koronát. Az idei esztendő az ötéves tervidőszak keretén belül is kimagasló sikerrel zárul ebben a gyárban. A bruttó termelés tervét 105,2 a munkatermelékenységét 104,8 százalékra teljesítik, s a tiszta nyereség tervének teljesítése megközelíti majd a 120 százalékot Olyan eredmények ezek, melyek jogos elégedettséget váltanak ki az irányítók, s az üzem valamennyi dolgozója körében. Ma már senki sem vitatja, hogy a megfelelő hozzáálláson, felelősségtudaton túl jelentős része van a sikerekben hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalati módszere alkalmazásának. Ennek eredményei természetesen a dolgozók jutalmazásában is visszatükröződnek, az évi bérlap tíz. százalékának megfelelő összeget például napjainkban fizetik ki. Az egy főre eső átlagkereset csaknem 2800 korona, ami közel 500 koronával magasabb a járási átlagnál. Talán érthető hogy az üzemben ma már ismeretlen fogalom a munkaerőhiány, s a szakmát tanuló fiatalok körében is rangja, becsülete van a gyárnak. A FILLÉRES ALKATRÉSZHIÁNY MEGSZÜNTETÉSÉÉRT Néhány évvel ezelőtt miniszteri határozat született a hnúét'ai vegyi müvek kibővítéséről. A kormány nem kevesebb, mint 417 millió koronát szavazott meg műszaki fejlesztésre, beruházásokra. E program keretében kezdődött meg a műszaki gumi gyártása, tegyük hozzá - lépcsőzetesen; ma még csak a felénél tart a nagyberuházás, s máris 37 millió koronás évi termelésről beszélhetünk. A műszaki gumi gyártására már nagy szükség volt, hiszen a hazai piacon évek óta hiánycikkek az úgynevezett filléres alkatrészek - tömítések, gumicsövek, ékszíjak. Az új termék gyártása, persze, gondokat is szült, hiszen korábban nem voltak hagyományai a műszaki gumi gyártásának ebben a gyárban. Vezetők és szakemberek százainak kell elsajátítaniuk az új gyártási technológiát, e célból Púchovra küldik dolgozóikat. A jövő szakembereinek képzése már helyben valósul meg, hiszen a gyár szaktanintézetének 240 diákja közül hetvenen végzik a három illetve négyéves gumiipari szakközépiskolát. S éppen a mostani szakmunkástanulók feladata lesz a jövőben az új megteremtése, a százéves üzem gyarapítása HACSI ATTILA 1980. XII. 31. e ÚJ szú
