Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-25 / 52. szám
1980. XII. 31. A CSEHSZLOVÁK KÜLPOLITIKA 1980-ban A leköszönő 1980-as év külpolitikai eseményeit értékelve, már elöljáróban leszögezhetjük: az óév nem túl sok jóval jáidlt hozzá ahhoz, hogy a világ népeinek legősibb vágya, a béke tartóssá váljon, hogy a háború veszélye örökre a múlté legyen. Az imperialista és reakciós erők a fegyverkezés fokozásával és hidegháborús hangulatkeltéssel ebben az évben még jobban a politikai hideghullám felé irányították a keletnyugati kapcsolatokat. Megpróbálták elszigetelni és a legaljasabb hazugságokkal igyekeztek lejáratni a szocialista közösség országait, de legfőképpen a Szovjetuniót, velük szembeállítani még a fejlődő országok többségét is. A nyugati hírközlő eszközök az enyhülési folyamat végét jósló cikkekkel voltak tele. Mindent elkövettek, hogy a jóslás valóra váljon. A Varsói Szerződés országainak nem kis erőfeszítésébe került és konstruktív javaslatokra, olykor pedig ésszerű kompromisszumra is szükség volt, hogy a jóslat ellenkezőjéről győzzék meg a világot: az enyhülési folyamat folytatódik, ha nem is olyan ütemben, mint az előző években. Hazánk területét és népességét tekintve kis ország ugyan, de a világ eseményeinek alakulását mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérte és lehetőségeihez mérten hozzá is járult a vitás kérdések rendezéséhez. A szocialista országok közösségének tagjaként, szem előtt tartva a szocialista külpolitika elveit - a proletár internacionalizmust és a békés egymás mellett élést 1980-ban is aktív résztvevője volt minden akciónak, társszerzője minden olyan javaslatnak, amely a nemzetközi légkör megjavítását célozta. Az 1980-as évben is feladatának tartotta, hogy tovább mélyítse a szocialista országok együttműködését, szilárdítva ezzel a Varsói Szerződés és a KGST egységét, hogy támogassa a fejlődő országokat és a nemzeti felszabadító mozgalmakat, hogy megtegyen mindent a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért, hogy leleplezze és megakadályozza az imperialista körök és más reakciós erők támadásait a béke, és a haladás ellen. „CSALÁDON“ BELÜL Természetes és teljesen érthető, hogy hazánk kapcsolatrendszerében az első helyen állnak a „családon belüli“ kapcsolatok, Csehszlovákia és a szocialista közösség többi országa közti kapcsolatok. Ezek között is - jogosan - az első számú eseménynek nevezzük a testvérpártok vezetőinek találkozóit. Van mit megbeszélni, van miről eszmecserét folytatni, hiszen a cél és gyakran a problémák is azonosak. A hagyományokhoz híven az idén is a Krím félsziget látta vendégül a testvérpártok vezetőit. Gustáv Husák július végén itt találkozott Leonyid Brezsnyewel, hogy áttekintse a nemzetközi élet alakulását, és véleményt cseréljen a megváltozott körülmények nyomán kialakult problémákról. A találkozóról kiadott közleményben rögzítették, hogy a jövőben is hozzá akarnak járulni és aktív részesei kívánnak lenni a békéért, az enyhülésért, a biztonság megszilárdításáért, valamint a fegyverkezés és az elnyomás minden formája elleni harchoz, hogy a jövőben is támogatni fogják az el nem kötelezett országok antiimperialista politikáját, és szolidárisak lesznek a tőkés országok munkásosztályával. Hasonló kérdésekről és a két ország politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatairól tartott megbeszélést november közepén Bratislavában a CSKP KB főtitkára Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával. Elsősorban a kétoldalú politikai kapcsolatoknak és a Varsói Szerződés egységének használt Bohuslav Chnoupek látogatása Moszkvában, Ulánbátorban, Varsóban, Budapesten és Bukarestben. Gazdasági kapcsolataink a szocialista országokkal a kölcsönös előnyösségen, az egyenlőségen alapulnak, s céljuk a termelési kooperáció és szakosítás elmélyítése. Ennek előnyei legjobban ebben az évben mutatkoztak meg. Tudvalevő, hogy 1981. január 1-én minden szocialista ország új ötéves tervidőszakot kezd. Az ötéves tervek összehangolásától, a vitás kérdések megoldásától függnek nemcsak partnereink, hanem a mi gazdasági eredményeink is. Ezért látogatott el Lubomír Strougal Romániába és Bulgáriába, s jött el hozzánk a szovjet, a magyar és az NDK miniszterelnöke. A KGST júliusban Prágában megtartott 34. ülésszakán is elsősorban erről volt szó. Mindennapos jelenség, hogy politikai ellenfeleink ma már nehezen érnének el sikereket, ha közvetlenül becsmérelnék a szocialista országokat. Ehelyett a mi szóhasználatunkat hívják „segítségül“, hogy így leplezzék valódi szándékaikat. A fegyverkezés hívei például a leszerelésről szónokolnak, de közben mindent elkövetnek ellene, a kínai vezetés nagyhatalmi ambíciókkal vádolja a Szovjetuniót, a valóságban pedig Peking az, amely világuralomra törekszik. Az sem ritka eset, hogy az emberi jogok védelmének ürügyén beavatkoznak szuverén államok, lehetőleg szocialista államok belügyeibe. Ennek az aljas módszernek iskolapéldája a Lengyel Népköztársaság esete. Az ott felmerült nehézségeket kihasználva, sőt, azokkal visz- szaélve, nagymértékben hozzájárultak a hazai és a külföldi szocialistaellenes erők mozgósításához a lengyel munkásosztály és dolgozók legalapvetőbb vívmánya és érdeke ellen, a párt vezette munkásosztály hatalma ellen. Csehszlovákia külpolitikai tevékenysége szorosan kapcsolódik a Varsói Szerződés és a KGST tevékenységéhez. Ennek egyik nagyon fontos láncszeme volt a december 5-én Moszkvában lezajlott találkozó. Külügyminiszterünk felszólalása az ENSZ-ben A Varsói szerződés tagállamai - s köztük hazánk is- aggódva követte figyelemmel a nemzetközi élet eseményeinek alakulását. Szükséges volt, hogy találkozzanak és megnyugtassák a békéért aggódók millióit: a szocialista országok politikája változatlan a Varsói Szerződés egysége és összeforrottsága megbonthatatlan, még ha bizonyos nyugati körök Lengyelország elszakadásáról regéltek is. Ennek ellenkezőjét maguk .a lengyel vezetők húzták alá, megerősítve: Lengyelor-> szág le tudja győzni a nehézségeket, és biztosítja a problémák szocialista jellegű megoldását, valamint az ország szocialista fejlődését. A moszkvai találkozó még jó időre a vezető politikusok vitatémáját képezi, s reméljük, válaszra kényszeríti a világpolitika alakulásáért felelős nyugati államokat. A moszkvai találkozó jelentőségével vetekszik a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének májusi ülése, amelyre - a már említett okok miatt- rendkívül bonyolult menzetközi helyzetben került sor. Nagy horderejű az ott elfogadott nyilatkozat, amely- a szocialista országok, s köztük hazánk összehangolt külpolitikájának eredményeként - fölvázolta a Varsói Szerződés országainak céljait s javaslatokat tett a béke, a biztonság és az enyhülés megszilárdítására. A KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖSSÉG ALAPJÁN Külpolitikánk egy másik nagyon fontos jellemzője, mint ahogy ezt már említettük, az, hogy támogatja, segíti a fiatal, független fejlődő államokat. Ez így önmagában még nem nagy érdem, hiszen van rá példa bőven, hogy tőkés államok „segítő kezüket“ nyújtják a függetlenné vált államoknak. Csakhogy ez a segítség gyakorlatilag a gazdasági függőség elmélyüléséhez vezet. Hazánkat viszont az őszinte segítő készség vezérli, amikor különféle módon hozzájárul a gyarmati múlt jegyeit magán viselő gazdaság talpra állításához. A kapcsolatok fejlesztésével nem célunk más államok kizsákmányolása, hanem a politikai és a gazdasági függetlenség megerősítéáe. Minderre szép példa hazánk és a délkelet-ázsiai országok viszonya. Amikor Gustáv Husák vezetésével az év februárjában csehszlovák párt- és állami küldöttség utazott Vietnamba, Laoszba és Kambodzsába, mindhárom ország őszinte köszönetét fejezte ki az erkölcsi és anyagi támogatásért. Hazánk küldöttsége biztosította a vietnami, iaoszi és kambodzsai vezetőket, miszerint a jövőben is hozzá fogunk járulni, hogy békés, nyugodt körülmények között építhessék az országot. A februári látogatást Heng Samrin, kambodzsai államfő novemberben viszonozta. A nemzetközi helyzetről, a fejlődő országoknak nyújtott segítségről és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről volt szó Kenneth Kaunda zambiai elnök és Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök csehszlovákiai látogatása során. Külügyminiszteri szinten Bohuslav Chnoupek indiai, Sri Lanka-i, kuvaiti és afganisztáni, valamint a jugoszláv és az indonéz külügyminiszter prágai látogatása járult hozzá a kapcsolatok fejlesztéséhez. A kapitalista országokhoz fűződő kapcsolatainkon 1980-ban érezhető volt a kelet-nyugati viszony elhide- gülése. Lubomír Strougal görögországi és Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter prágai látogatása példa a közeledésre s arra, hogy nem sikerült a szocialista országok nemzetközi politikai elszigetelése. NEMZETKÖZI FÓRUMOKON A különböző nemzetközi fórumokon és mindenütt, ahol valamilyen formában szó esik a népeket évszázadok óta érdeklő kérdésekről, hazánk igyekezett aktívan hozzájárulni a sikerhez, s próbálta hallatni hangját. Az ENSZ-közgyülésen, mint minden évben, 1980-ban is nagy várakozással tekintettünk külügyminiszterünk felszólalása elé, amelyben fölvázolta a csehszlovák külpolitika elveit; s kifejtette hazánk álláspontját az időszerű nemzetközi kérdésekről: a béke megszilárdításával, a biztonság és a leszerelés problémájával kapcsolatos kérdésekről, s azok konstruktív megoldásának lehetőségeiről. Külügyminiszterünk ENSZ-beszédével összhangban ismertettük meg a világot céljainkkal, álláspontunkkal, Párizsban, az európai kommunista és munkáspártok találkozóján, Bécsben a közép-európai fegyverzet és haderöcsökkentési tárgyalásokon és más nemzetközi fórumon, valamint Madridban a helsinki Záróokmányt aláíró országok képviselőinek találkozóján. A nyugati résztvevők azzal az alig titkolt szándékkal utaztak Madridba, hogy ott nemzetközi fórumot biztosítanak a szocialista országok elleni vádaskodásoknak, rágalmazásoknak. Már az előkészítő tanácskozás is ezt erősítette meg. Hazánk - a többi szocialista ország- > hoz hasonlóan - kezdettől fogva kitartott a madridi találkozó eredeti feladata mellett: konstruktív tapasztalatcserét folytatni a helsinki Záróokmány teljesítéséről, azzal a céllal, hogy előbbre haladjon az európai biztonság és együttműködés ügye. Az objektív körülmények ugyan rányomták bélyegüket hazánk külpolitikai tevékenységére és éreztették negativ hatásukat, lehetőségeinkhez mérten azonban mindent megtettünk az enyhülés, a népek békés együttműködése, a háborús erők visszaszorítása érdekében. Minden látogatás, minden tárgyalás végső célja a megértés, a bizalom megerősítése, a kedvező légkör megteremtésére irányuló óhaj volt. E szándék hatotta át a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egész 1980- as külpolitikai tevékenységét. KOVÁCS ILONA (>19|ei9A|sj - >us;>) uaq?jQn j fou/pjíe/ sojpAQj ßuoutaiA b sjbía/3 wann Apisno
