Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-20 / 29. szám
Kijevi városzrészlet, előtérben Lenin szobra A második világháború borzalmas katasztrófa volt. A háborús szerencsétlenségek és gaztettek láncolatában, amelyek Coventryt, Lenlngrádot sújtották. Kljévé volt a legborzalmasabb tragédia. Csupán a Kijev környéki Babij Jár szakadékban a nácik 100 ezer (egyes számítások szerint 195 ezer) embert lőttek agyon! Kijev nem adta meg magát. Az illegális területi pártbizottság 11 partizánalakulatot szervezett, s ezekben az alakulatokban 4400 ember küzdött. A megszállók ellen vívott harcban tanúsított bátorságáért 1317 kijevi kapott kormánykitüntetést, s magát a várost a „Hős város“ címmel tüntették ki. Hogy könnyebben éljünk Valamikor az asztalos, a pék, a konyhakertész és a kőműves mesterségét tartották a városban a legtiszteletreméltóbb foglalkozásnak. Az ipart csupán kis kézműipari üzemek képviselték. Ma Kijevben elektronikus számítógépeket, folyami hajókat, villamosokat, exkavátorokat, fényképezőgépeket, magnetofonokat, műszálat, bútort, cipőt, motorkerékpárokat, gyógyszereket, kötött árut, mosógépeket és tranzisztorokat gyártanak. A kijevi = Vannak városok, amelyeknek = a múltja jelentősebb, mint a je= lene. Vannak városok, amelyek Ü még az ifjúság köntösében vár= ják jövendőjüket. Kijev az idő = mindhárom dimenzióját harmo= nikusan egyesíti. Egy kanadai turista, aki először járt Ukrajnában, hazatérve cikket írt a helyi lapba. Írását ezzel a lelkendező felkiáltással fejezte be: „Kijev a világ legszebb városa!“ Megmosolyoghatjuk ugyan ezeket az elragadtatott szavakat, ám a fogékony kanadai véleményét, különböző időkben Lev Tolsztoj, Honoré de BaT zac, Fjodor Dosztojevszkij, Louis Aragon, Adam Mickiewicz, Vlagyimir Majakovszkij, Hja Ehrenburg is osztotta. Valamennyien lelkesülten írtak erről a városról. Pavel Popovics szovjet űrhajós pedig a következőket mondta: „Kijevvel találkozni — mindig öröm. Én úgy néztem a világűrből, mint a földkerekség legcsodálatosabb helyét.“ Korok emlékezete I9HU VII. 20. Kijev, a Szovjetunió harmadik legnagyobb városa, három évszázadon keresztül az ősi Kijevi Fejedelemség fővárosa volt, abban az időben, amikor Moszkva még nem létezett. A város keletkezésének történetétéről szóló legenda szerint három fivér, Kij, Scsok és Horin, valamint nővérük, Libigy, a Dnyeper folyó jobb partján emelkedő három magas dombon várakat épített. Mindez az V. században történt. A legidősebb testvérről a várost Kijevnek nevezték el, a közeli folyó pedig a Libigy nevet kapta. „Kijev keletkezésének és fejlődésének a legjobban kedvezett — állítja száraz tárgyilagossággal a mai kijevi útikalauz — előnyös földrajzi fekvése. Nem messze attól a helytől, ahol a Dnyeper egyesíti magában a nagy folyók, a Berezina, a Szozs, a Prip- jaty és a Gyeszna vizét, Kijev folyója Európa egyik legnagyobb vízi útjává válik.“ Ebből következik, hogy Oleg fejedelem kitűnően eligazodott a gazdasági földrajzban, mert a történelemben arról olvashatunk, hogy 882- ben kíséretével csónakokon leereszkedett Kijevig, és ott mondta: „Ez a város lészen az orosz városok anyja“. Ám mint ismeretes, az előnyös földrajzi fekvésnek megvan az ára. A háború veszélye Damoklész kardjaként állandóan a város fölött' lebegett. A XII. században Batu kán tatár-mongol hordái, a XIV. században a litván hübérurak, a XV. -században a krími tatárok, a XVII. században a lengyel slahta (kisnemesség) ellen harcoltak. A nép csak azután lelt védelmet, s találta meg a jövőbe vetett hitét, miután 1654. január 18-án Ukrajna egyszer s mindenkorra újraegyesült Oroszországgal. Csak csodálni lehet a kijeviek makacs kitartását és optimizmusát: még a legnehezebb' időkben is folytatták városuk építését, és csodálatos, a mai embert is gyönyörködtető alkotásokat hoztak létre. Az ősi Kijev védőfalaihoz tartozó, 1037-ben épült Aranykapu (Zolotije Vorota) Kijev város főbejárata lett. Ugyanebben az évben alapította Bölcs Jaroszlav a csodálatos Szofija székes- egyházat. 1380-ban a Várhegyen épült kastély a város dísze lett. Kijev rohamosan fejlődött és növekedett. A XIX. század elején valamivel több mint 50 ezer lakosa, 90 utcája és 30 mellékutcája volt. A század végén már Európa egyik legnagyobb városává fejlődött, lakóinak száma meghaladta a félmilliót, a 340 városi utca és a 60 mellékutca összhossza mintegy 200 kilométert tett ki. A század eleji, Kijevről szóló számtalan leírás közül egyik sem adja vissza olyan pontosan a város atmoszféráját és báját, mint Konsztantyin Pausztovszkij író. ,,A tavasz Kijevben a Dnyeper áradásával kezdődik. Ezen felül azonban más is áradni kezdett a városban: a ragyogó napfény, a színek frissesége, a langyos, illatos szél. A Bibikov sugárúton kirügyeztek a mézgás jegenyenyárfák. Az évszázados kertekből hűvös hullámok áramlottak az utcákra: a sarjadó fű leheleté, a nemrég kibomlott levelek ne- szezése. > Még a főutca, a Krescsatyik járdáin is hernyók mászkáltak. Cserebogarak és lepkék repültek be a villamosok kocsijaiba. Beköszöntött a kijevi kertek évadja, a kertek széles övként húzódtak a Dnyeper vörösagyagos, meredek partszegélye felett.“ A háború megpróbáltatásai A német-fasiszta területrablóknak több napos harc után 1941. szeptember 19-én sikerült elfoglalniuk Kije- vet, Szovjet-Ukrajna fővárosát. Amikor több mint két év múlva a város felszabadult a hitlerista megszállás alól, 800 ipari üzem, 6 ezer lakóház, 940 állami hivatal, 140 általános iskola, 4 kultúrpalota, 58 klub, 13 filmszínház s 250 könyvtár romokban hevert. A Krescsatyik mind a 324 épületét felrobbantották. Ügy festett, mint egy tégladarabokkal és vasbeton törmelékkel teletömött mély szakadék. Azokban a napokban a külföldi újságok szenzációs szalagcímekkel hökkentették meg olvasóikat: „ ... a városban mindent kifosztottak és leromboltak. A kommunistáknak száz-száztíz évre lesz szükségük ahhoz, hogy Kijevet újjáépítsék!“ Újjászületés Kijev 1943. november ö-ra virradó éjjel szabadult fel a hitleri megszállás alól. Másnap reggel pedig a városban máris hozzáfoghattak az újjáépítéshez. A kijevieknek mindössze nyolc évre volt szükségük ahhoz, hogy a városban — az elpusztult obeliszkek és emlékművek kivételével — semmi se emlékeztessen többé az elmúlt háborúra. Jelenleg " Ukrajna fővárosának lakásállománya mintegy 15 millió négyzetméter alapterületű, ez pedig any- nyit jelent, hogy eddig már három háború előtti Kijev épült fel, és most készül a negyedik. A városban minden húsz percben születik egy gyermek, és az építők minden húsz perc ben adnak át egy új lakást. Kijev két év múlva ünnepli alapításának 1500. évfordulóját. Évszázadokon át a város a Dnyeper jobb partján helyezkedett el. Csak a XX. század második felében, mintegy 30 évvel ezelőtt született meg a gondolat: a bal parti síkságot is birtokba kell venni, s be kell építeni. A kételkedők azt hangoztatták, hogy nem szabad építkezni olyan földterületen, amelyet a Dnyeper áradó vize rendszeresen elönt. A tervezők azonban, miután megfelelő szá mításokat végeztek, arra a következtetésre jutottak, hogy a beiszapolt ho mokágyazalon építsék fel a házakat. Igaz, egyetlen négyzetméternyi terület beiszapolására hat rubelt kell fordítani a városi költségvetésből, érthető tehát, hogy hatalmas végösz szeg kerekedik ki. Hiszen ilyen homokágyazatra épültek a 100 ezer lakosú Ruszanovka és Bereznyiku hatalmas épülettömbjei, és Obolony is, ahol már most 150 ezer kijevi lakik, és a közeljövőben újabb 50 ezer ember kap majd lakást. Ha a Dnyeper árterületének beépítéséről lemondtunk volna, magyarázzák a kijeviek, most az erdőt kellene irtanunk, vagy értékes, termékeny földterületeket kellene beépíteni, aminek úgyis szűkiben vagyunk. A város fejlesztési tervét nemrég dolgozták ki, s eszerint Kijev körül szputnyik- városokat létesítenek, természetesen a várost körülölelő erdő határán túl. Az erdőhöz nem nyúlnak. A Libegy szállá A Szcfija székesegyház gyárak termékeit a világ 80 országában ismerik. Itt van az Ukrán Tudományos Akadémia, és itt székelnek az akadémia intézetei, köztük az egész világon Ismert Paton Villamoshegesztési intézet, a nagy ukrán forradalmár költőről, Tarasz Sevcsenkóról elnevezett egyetem. A városnak főiskolái, technikumai, iskolái, könyvtárai, színházai, múzeumai, képtárai vannak, vagyis minden, aminek egy modern, több mint 2 millió lakosú városnak lennie kell. Ám a kijeviek azzal is büszkélkedhetnek, amivel századunkban, a tudományos-technikai forradalom korában korántsem dicsekedhet valamennyi nagy ipari központ: tiszta levegőjük van. Az ukrán fővárosba érkezett amerikai újságírók megjegyezték: „New Yorkban naponta kétszer kell inget váltani, itt két napig lehet egy inget hordani.“ A tudósok kiszámították: ahhoz, hogy a légkörben az oxigénveszteséget teljesen pótolhassák, minden kijevi lakosra 25 négyzetméter zöld te rületnek kell jutnia. Kijev megközelítette ezt a követelményt: központjában, a város legjobban beépített részén minden lakosra 20 négyzetméter zöld terület jut. Tizenháromszor több, mint Párizsban, hússzor több, mint Tokióban és negyvenszer több, mint Hongkongban. Kijev 780 négyzetkilométernyi te rületen fekszik. Területének három ötödét tölgyfák, gesztenyefák, ciprusok, füzek, platánok zöld erdeje bo rítja. Háromszáz almafajta, hetvenfé- ie bokor és 10 millió .virág illatozik a városban. Ezt a rengeteg virágot a kijeviek minden évben elültetik az utcájukon. (A RADUGA című folyóirat cikkei alapján) (arch.-felv.)
