Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-20 / 29. szám
MOSZKVÁBÓL — pótolhatatlan szerepben Többek között aszerint is őriz meg emlékezetünk ezt, azt, amazt, hogy hány évesek voltunk éppen akkor, amikor ez, az, amaz történt, Meg aszerint is, hogy közvetlenül vagy közvetve, fülünk hallatára vagy szemünk láttára (is) éltük-e át ezt, azt, amazt. Melbourne- ről még hangképek sem, Ró máról már hangképek és egy remek, egész estét betöltő film kockái élnek bennem. Tokióról és az utána következő olimpiákról már televíziós képek is társulnak az előbbiekhez, elég egy gondolat, és az emlékezet mélyéről már sorjáznak is föl végtelenül hosszan csodálatos események, nagy pillanatok, egyszeri mozzanatok. Es eredmények, eredmények, eredmények. Emberek — sportolók, akiknek egy-egy mozdulatára, addig soha senki által el nem ért teljesítményére — képletesen szólva egyszerre ugrottak föl országok, földrészek, még tán az egész világ is, függetlenül attól, mely nemzet képviselője érte el a sikert. Igen, korunkban a tévé képernyője előtt országok, földrészek köve tik figyelemmel a nagy sporteseményeket, az olimpiákat meg szinte az egész világ. Azért szinte, mert vannak még milliók bolygónkon olyan helyzetben, hogy legföljebb csak gondolhatnak az olimpiára, elsőrendű gondjuk a kenyér, az, hogy megérik-e a holnapot. Az eszme, az olimpia eszméje azonban -értük is van, értük is sugárzik — ezúttal Moszkvából, ahol — miként azt nyomon követhetjük a sajtóban, rádióban, televízióban — mindent megtettek ' azért, hogy az olimpiai eszme, melyet tulajdonképpen a nagy találkozó, a versenyek hordoznak magukban, zavartalanul és teljességében jusson el a világ valamennyi részébe. Rádiósok, tévések mondták hetekkel az olimpiai játékok megnyitása előtt, hogy az első aranyérem a szervezőké. Az elkövetkező napokban sok-sok órát töltünk majd a képernyő előtt —- izgulva, gyönyörködve, ujjongva, bosszankodva, már ahogy az ilyenkor természetes. Szurkolni fogunk. A versenyzőknek, ki-ki szíve szerint, a mind jobb eredményekért. Az olimpiának pedig az olimpiai eszme újabb győzelméért. Na meg azért, hogy az eljövő időkben újabb csodálatos események, nagy pillanatok, egyszeri mozzanatok sorjázhassanak föl az emlékezet mélyéről. Moszkvára figyelünk, csúcs- találkozóra, mely újfent a béke ügyét (is) kívánjg szolgálni. E szolgálatban pótolhatatlan, ma már nélkülözhetetlen szerepe van a televíziónak. —bor v. Július 23—28-a között immáron tizedik alkalommal rendezték meg a Veszprémi Tévétalálkozót, melyen 23 versenyművet mutattak be, 12-őt a drámai, ll-et a szórakoztató műsorok kategóriájában. Az előzsürizés alapján besorolt darabokat láthattunk a fesztivál idején, esténként a Magyar Televízió második műsorában. Űj nem volt közöttük, hiszen a tavalyi termésből történt a válogatás, de egyikmásik alkotást jó volt újra látni, harmadszor is látni, élvezni egészében, vagy csupán egy-egy részletét, emlékezetes pillanatot, ismét megcsodálni színészi teljesítményeket, lehetőségünk nyílott újabb színek, árnyalatok fölfedezésére. A televíziós alkotások között is vannak már olyanok, amelyeket többször is szívesen néz meg az ember. Készültek és készülnek ilyenek a Magyar Televízió műhelyeiben is, s bár nem állíthatjuk, hogy a mostani szemlére kivétel nélkül a legjobb drámai és szórakoztató műsorok kerültek el, olyanok, amelyekről egybehangzó volt a nézők, a kritika és az előzsüri véleménye, az viszont kétségtelen, hogy mind az öt esetére jutott legalább egy kiváló produkció. Gondoljunk csak a Vaszilij Suksin novellái nyomán készült Sértés című tévéfilmre, többek között Tordy Géza, Suka Sán dór, Vajda László és Gábor Miklós alakítására az egyes epizódokban; Galgóczi Erzsébet Használt koporsóié ra, Mihályfy Sándor rendezésében, Gobbi Hildával és Schütz Ilával a főszerepekben; Csehov Cseresznyéskertiének Esztergályos Károly által megtelevíziósított változatára, melyben Balázs Samu játszott megrendítőn és felejthetetlenül Firsz szerepében; a Nemere László rendezésében készüli Prolifilm három gyermekszereplőjére. A szórakoztató műsorok közül bizonyára sokan látták ismét örömmel a diszkó-paródiát, az Egy- milliói foltos hangjegyet, A TV ‘ Zenés Kínszínházát, melyben Gálvölgyi János és Mikó István legjobb erényeiket csillogtatják meg; Alfonzó Világ színházában újfent magas színvonalon érvényesült a jeles művész intellektuális humora, különösen Ványa bácsija, az ő sajátos megfogalmazásában, az utóbbi évek egyik legsikerültebb, legtalálőbb paródiája, általa még azoknak is egy kicsit ismerőse lett Csehov, akik eddig nem találkoztak vele sem könyvben, sem színházban. A fesztiválon ősbemutatókat is tartottak, versenyen kívül természetesen; a Fiatal művészek stúdiója című programban négy alkotást vetítettek le kimondottan szakmai közönség előtt, ezek közül az Oroszlánszáj című tévéjáték keltette a legnagyobb figyelmet: Kern András rendezte Marquerite Duras művéből. Az egyik kritikus a következőket írta róla: „ ... a tévétalálkozó egyik legnagyszerűbb meglepetése volt: feszessége, igényessége, kiváló színészvezetése a versenyprogramhoz képest is kiemelkedett“. A díjakat gálaest keretében osztották ki, az ország nyilvánossága előtt. A drámai művek kategóriájában a Bacsó Péter rendezte Sér tés, és a Szabó Magda színművéből készült Kiálts, város! című tévéjáték — rendezője Hajdufy Miklós — nyerte el a fődíjat, a szórakoztató műsorok közül a Gúnya együttes Egymillió foltos hangjegye, Molnár György rendezésében, lett fődíjas. Ezenkívül még több alkotás, televíziós alkotó és színművész kapott különféle díjakat. B. Gy. UBKIHmAllEK II KEPUMVffH HÁROM KÉRDÉS KÉT ZSÜRIELNÖKBÖZ A júniusban lezajlott 17. Arany Prága nemzetközi televíziós fesztivál zsürielnökeihez három kérdéssel fordult a CSTK munkatársa: 1. Milyen televíziós alkotásokon dolgozik mostanában?, 2. Hogyan látja a tévé társadalmi szerepét?, 3. Miben látja a nemzetközi fesztiválok jelentőségét. ANTONlN DVORAK érdemes művész, a drámai művek kategóriájának zsürielnöke: — Alapítók ideje címmel Bohumír Smeralről készítek egy háromrészes tévéjátékot, melynek a szerzője is én va gyök. Nemrégiben fejeztem be Olbracht, Anna, a proletárlány című művének tévéváltozatát, amelyet az 1920 decem herében lezajlott események 60. évfordulója alkalmából tűz műsorára televíziónk. — A tévé beépült a társadalomba, és fejlett társadalom ma már nem képzelhető el nélküle. Fontos, hogy általa azt segítsük, fejlesszük, ami döntő mértékben meghatározza a társadalom jelenét és jövőjét. — A prágai fesztivál a legjelentősebbek közé tartozik, különösen ami a drámai művek csoportját illeti. Szükséges még jobban megerősíteni elfoglalt helyét, tovább növelni jelentőségét. PETER SYMCOX (Kanadából), a zenés alkotások kategó riájának zsürielnöke: — A közelmúltban fejeztem be egy francia opera televí- ziósítását, és most kezdek dolgozni a Buffó az operában című műsoron, amelyben ismert operák elevenednek meg négy részben, kiemelkedő énekesek közreműködésével. Ezzel egyidejűleg egy Wagner-műsort is készítek, amerikai énekesekkel. Először foglalkozom Wagnerral a televízióban, rendkívül izgalmas munka, mert a zeneszerző alkalmat ad sok minden elmondására. — A tévé hatása jó is meg rossz is. Gondolati és művészeti oldalát tekintve, hatalmas erővel képviseli a jót, az emberséget, az igaz emberi gondolatokat. A televízió a legjobb értelemben hathat az ember lelkületére. Ugyanakkor azonban rossz hatása lehet az olyan műsornak, mely erőszakkal van teli. — A fesztiválok mindig nagyon jó alkalmat adnak a mércék összevetésére. Annyi műsort látunk, annyi országból! Ismereteket szerzünk kultúránkról, érdeklődési területekről. még gazdasági termékekről is. —8 Bimm A Charlie-detektív- iroda láthatatlan főnökének munkaerő gondjai vannak: nem nyomoz már a boglyas hajú Farrah Fawcett-Majors, a karcsú, fekete Kate lackson sem, és a legújabb sorozatbői a hírek szerint már a bájos Jaclyn Smith, a sikeres trió utolsó tagja is kimaradt. Képünkön Farrah Fawcett-Majors utóda, Cheryl Ladd, aki amellett, hogy igen vonzó megjelenésű, éppolyan jó sportoló, mint a többi angyal. E sorozatba érdemes bekerülni, kitűnő ugródeszkának bizonyult: az ex-angyalok most már mind nagy játékfilmek szereplői. KAMERAKÖZELBEN 0 Oj szovjet háborús tévésorozatok: Az illegális körzeti bizottság dolgozik (a kétszeres Szovjetunió Hőse, Fjodorov könyvéből), A találkozási pont nem változik (a Fekete Macska nevű áruló banda leleplezése), Nyitott könyv (kilencré- szes széria Kaverin regényéből). # A válságba, depressziós - állapotba került emberekről, a hétköznapi élet okozta stresszhatásokról szól a ZDF Szedd össze magad! című sorozata; arra tanít, hogy miként bánjunk mélyponton levő embertársainkkal. • Kudarccal végződött az a kísérlet, amelyet japán szociológusok kezdtek 42 japán család beleegyezésével. A családok azt vállalták, hogy egy hónapig nem néznek tévét. Volt olyan család, amelyik csak egy hétig bírta, s volt négy olyan, amely nem sokkal a határidő előtt adta fel. A férfiak nem tudták elviselni a sportközvetítések hiányát, a gyerekek nyafogtak a meséért, az asszonyok is kedvenc műsorukért, s több családfő a tévézés helyett rászokott az ivásra ... A PRIX JEUNESSE - KOMPUTERREL Az első zsűri nélküli tévéfesztiválon, az ifjúsági műsorokat kétévenként Münchenben felvonultató Prix Jeunesse-en komputerizált szavazás döntötte el a versenyprogramok sorrendjét. A 39 ország 49 tévészervezetének képviseletében bemutatott 89 műsorra a fesztivál minden hivatalos résztvevője szavazott — mégpedig kétszer: először nyomban a bemutató után, majd még egyszer, a kategória egész mezőnyének ismeretében. A műkorcsolyázáshoz hasonlóan: az első szavazás a pontok egyhar- mad részét jelentette, a második a kétharmadot. A pontok középértéke 3 lett volna — nos, a végeredmény, a 2,8-as átlag valamivel gyengébb, jelezve a valóságos színvonalat, de tán azt a tisztázatlanságot is, hogy mely korosztályokat „ölelte fel“ az ilyen fesztivál (itt inkább a gyerekekét), olykor még azt is, hogy a műsorok gyerekek ről szóljanak-e vagy a gyerekekhez. A komputeres szavazás „hátulülő- je“ persze megmutatkozott: 1—2 százados különbséggel maradtak le művek, s ez a „hazai pályán“ azt jelentette, hogy például a „történetek“ kategória mindkét díját a hazaiak (pontosabban: a kölni WRD-televi- ziósok) nyerték két rövid rajzfilmmel, két századponttal a lengyelek verseny filmje előtt... (Az egyik győztes film mindenesetre igen szellemes volt: az autópályákon sorra elgázolt sündisznók láttán a tudósok akkora sün-egyedeket tenyésztenek ki, hogy most már azok veszélyesek az autókra; így kénytelenek meghonosítani a fölöttük suhanó légpárnás járműveket...) Az információs kategóriában az angolok és a svédek, a zenei-szórakoztató kategóriában a jugoszlávok és a svájciak nyertek. Három különdíjat is kiosztottak: a kenyaiak, az izraeliek és a gha- naiak nyerték, jelezve egyebek mellett azt is, hogy a fesztivál-mezőny 10 százalékát kitevő ún. fejlődő országok mind több tehetséggel és színnel jelentkeznek a nemzetközi tévépalettán. L. B. íaaa. VII. 2B. 14
