Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-25 / 52. szám

ÚJ szú

An

drej Zdravomiszlov professzor, a filozófiai tudományok doktora (az SZKP KB mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézet)

David Lane, a szociológia doktora (Cambridge-i Egyetem, Nagy- Britannia)

A. Zdravomiszlov: Korunk egyik szembeszökő sajátossága, hogy nagymértékben nőtt a társadalmi fejlődés szubjektív tényezőinek szerepe. Ez arra készteti a marxista szociológusokat, hogy behatóan tanulmányozzák a társadalmi tudat szerepét, különös tekintettel e tudat új sajátosságaira és jellemzőire. Az utóbbi időben a tőkés társadalom reáliáinak leírása során a különféle irányzatú társadalompolitikai irodalomban mind gyakrabban használják a „tömegtudat“ kifejezést. Véleményem szerint a társadalmi tudatnak e kifejezéssel jelölt meghatározott „szegmentuma" (szelete) külön vizsgálatot igényel. Ezért a következő két kérdés megvitatását javaslom: 1 tulajdonképpen mi a „tömegtudat“ fogalom tudományos tartalma? 2. milyen tényezők határozzák meg e jelenség'dinami- káját a jelenkori kapitalista társadalomban?

D. Lane: Egyetértek a javasolt „napirenddel“, és ami az első kérdést illeti, azt mondhatom, hogy tömegtudaton rendszerint azoknak a képzeteknek, orientációknak az összességét értik, amelyekben

ható tényezőkről szólva szeretném felhívni figyelmét két körülményre Először arra, hogy a jelenkori kapitalizmusban sok társadalmi csoport szükségletei és érdekei, mint ismeretes, közvetetten fejeződnek ki, olyan emberek segítségével, akik afféle szabályozók, „ellenőrök“ (gate-keepers) szerepét töltik be. Ilyenek a tömegtájékoztatási eszközök munkatársai, a hivatásos politikusok, bizonyos fokig a szakszervezeti funkcionáriusok. Ezekre különféle erők hatnak: egyrészt maga a lakosság, a tömegek, amelyeknek a szükségleteit és érdekeit ki kell fejezniük; másrészt a társadalomban uralkodó gazdasági és politikai intézmények rendszere. Az utóbbiak bizonyos fokig megkötik a „közvetítők" tevékenységét, aminek következtében ezek nem adekvát módon értelmezik és fejezik ki a tömegek szükségleteit és törekvéseit.

Másodszor szólnunk kell a szupranaci- onális (nemzetek feletti) jellegű tényezőknek a társadalom életére gyakorolt egyre fokozódó hatásáról. Ma például megállapíthatjuk, hogy a brit kormányra igen erős nyomást gyakorolnak olyan

voltak olyan „egyesítő“ érzelmek, mint a sovinizmus és a nemzeti büszkeség A birodalom léte természetesen segítette az uralkodó osztályokat abban, hogy biztosítsák ideológiai uralmukat. Nagy-Bri- tannia mint nagyhatalom viszonylagos politikai és gazdasági hanyatlásának arányában a társadalomban keletkező diszharmóniák megszüntetéséhez új típusú társadalmi orientációkra volt szükség, új eszközökre, a tömegek benső elégedettségének eléréséhez. Ennek folytán a politikai pártok, a választók megnyerésére törekedve, alkalmazkodni kezdtek „a fogyasztás etikájához"

Éppen ebben a kontextusban (összefüggésben) mind a szociáldemokraták, mind a jobboldali pártok a lakosság anyagi jólétére helyezik a hangsúlyt, s körítik ezt a tételt bizonyos emberi szükségletek kielégítését szolgáló állami intézkedésekkel. És el kell ismernünk, hogy ez szűkíti a marxista nézeteket valló csoportok politikai távlatait. Ezek a csoportok a jelenkori tőkés társadalomban óriási nehézségekbe ütköznek, nemcsak a tömegek támogatásának megnyerése teTUDOMÁNYOS PÁRBESZÉD

íí\ TmMnmfflTT

/AJ Li ÜJULIVÜL5ULIU LUJUJ/AJ U

1980. XII. 25.

3

kifejeződnek az emberek szükségletei és kifejeződik készségük meghatározott politikai cselekvésre. Álláspontom szerint a tömegtudat a fejlett tőkésországokban korántsem homogén jelenség. A különböző osztályok, csoportok és néprétegek a világot valóban különböző módon nézik, de ezt nem annyira a szükségleteikben, mint inkább a szocializáló módjaiban, valamint a megfelelő csoportok tagjait átfogó információs viszonyok formáiban meglevő különbségek okozzák

A. Zdravomiszlov: Ez kétségtelenül igaz - a tömegtudat a tömeges cselekvésben ölt testet és összefügg a tömegtájékoztatási eszközökkel, az úgynevezett tömegkultúrával. Mindazonáltal ez szerintem nem elegendő ahhoz, hogy elkülönítsük a bennünket érdeklő jelenséget a társadalmi tudat más formáitól.

A polgári szociológiai irodalomban, mint tudjuk, több tendencia van a tömegtudat értelmezése terén. Először, fejlődőben van az a koncepció, amely szembeállítja a tömegtudatot (a tömegkultúrát) az elit tudattal. Ez a leginkább antidemokratikus álláspont. Tömegtudaton itt valami másodrendűt értenek, ama „tömeg“ sajátját, amelyet ügyesen kell tudni irányítani, hol felébresztve és felkorbácsolva érzelmeit, hol pedig leszerelve és lecsillapítva ezt a réteget. Ide kapcsolódik az a freudista hagyományok hatása alatt álló felfogás is, amely szerint a tömegtudat irracionális késztetések és hangulatok összessége.

Véleményem szerint helytálló önnek az a tétele, hogy a kapitalista társadalomban a tömegtudat heterogén. A pontosság kedvéért csupán annyit tennék hozzá, hogy a szóban forgó tudatforma belsőleg ellentmondásos: gyakran elegyednek benne egymást kizáró premisz- szák (kiindulópontok), például vallási fanatizmus és forradalmi érzelmek, következetes ateizmus a világnézetben és a valláserkölcs szabályainak és normáinak megtartása a mindennapi viselkedésben, például a munkához, az emberekhez való viszonyban. Ezért a tömegtudat dinamikus alapja, „önmozgásának" belső forrása nem a tömegtudat logikai, racionális oldala, hanem inkább az érzelmi aspektusai. Ebből következik, hogy ez a tudatforma főleg spontánul fejlődik, elsősorban annak alapján, hogy az emberek szükségletei és érdekei változnak, összeütköznek, „szembesülnek" a mindennapi élet konkrét tényeivel, eseményeivel, amelyek negatív vagy pozitív reakciókat váltanak ki a tudat szférájában.

D. Lane: A tömegtudat alakulására

szupranacionális erők, mint, mondjuk, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank vagy a tJATO és az EGK Ennek következtében az ország belső problémáinak gyakorlati megoldása még inkább eltávolodik a brit társadalmat alkotó csoportok érdekeitől. (Példaként említhetem, hogy az egymást váltó brit kormányok képtelenek biztosítani az ipari beruházások szükséges szintjét.) Ebből az következik, hogy a tömegtudat fejlődését nemcsak a nemzeti határok között kell elemezni, hanem tágabb, nemzetközi összefüggésben is.

A. Zdravomiszlov: Természetesen. A tömegtudat dinamikáját nemcsak az emberek szükségleteinek fejlődése határozza meg, hanem különféle, a társadalom és az egész világ politikai, ideológiai életével összefüggő „külső" tényezők hatása is. De szerintem e dinamika elemzése során elsősorban azokból a tényezőkből kell kiindulni, amelyeket a tömegtudat saját belső szerkezete határoz meg. Ismeretes, hogy a kapitalista országokban a mai szociológia és társadalomlélektan gondosan tanulmányozza a dolognak éppen ezt az oldalát, a tömegtudat manipulálásának hatékony eszközeit igénylő polgári ideológia és propaganda megrendelését teljesítve. A burzsoá propaganda például abból kiindulva, hogy a tömegtudat közvetlen kapcsolatban van az emberek mindennapos szükségleteivel, szokásaival és életmódjával, s hogy a társadalmi jelenségek észlelésének kialakult sztereotípiáit foglalja magában, irányt vett a fogyasztói pszichológia kialakítására. A feladatot roppant egyszerűen fogalmazta meg: a tömegtudatból maximálisan ki kell irtani az olyan heroikus, „eszményi“ magatartásra vonatkozó elképzeléseket, amely az embert a hétköznapiság rutinja fölé emeli, ezzel rögzíteni kell benne a nyárspolgárt, aki csak a maga otthonával, vagyonával, földdarabjával, kocsijával, kényelmével stb. törődik.

D. Lane: A burzsoá társadalomban a tömegtudat fogyasztásra orientáltsága, amelyről ön beszél, valóban egyik pillére az e társadalomban uralkodó ideológiának, és fontos funkciók ellátására hivatott.

Ha most újból az én országomat nézzük, látnunk kell, hogy a fogyasztói szemlélet sztereotípiáinak és normáinak a tömegtudatban való meghonosítása itt azzal is összefügg, hogy Nagy-Britannia még viszonylag nemrég a világ egyik vezető hatalma, óriási tengerentúli területekkel rendelkező birodalom volt, amelyben a lakosság sok rétegére jellemzők

kintetében, hanem - az érem másik oldala - abban a tekintetben is, hogy meg kell békélniük az uralkodó fogyasztói pszichológiával, noha igyekeznek kilépni keretei közül. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekelne az ön véleménye arról, hogyan lehetne a politikai kérdések meglehetősen pragmatikus (haszonelvi) és töredékes megközelítésmódját, ami a burzsoá társadalomban ( nevezetesen Nagy-Bri- tanniában) a tömegeket hagyományosan jellemzi átfogóbb síkon mozgó, kritikai társadalmi állásfoglalássá változtatni

A. Zdravomiszlov: Azt hiszem, hogy az ön által fölvetett problémát általánosságban megoldani rendkívül nehéz. A tö- késországok haladó erői és elsősorban a munkásosztály, élén a kommunista párttal, ezt a problémát reális lehetőségekből kiindulva, az egyes országok konkrét körülményeitől függően igyekeznek megoldani. De nézetem szerint e téren maradandó jelentőségű e kérdésnek az az elméleti és gyakorlati kidolgozása, amelyet Lenin végzett el az ökonomiz- mus elleni harc idején, és amely a „Mi a teendő?“ című klasszikus munkában összegeződött, (1902). Lenin akkor kifejtette az oroszországi proletariátus politikai nevelésének részletes programját, amelyek lényege éppen az volt, hogy a tudományos ideológiát be kell vinni a tömegtudatba.

Ami pedig azokat a konkrét jelenségeket illeti, amelyekre támaszkodva nevelni kell a tömegeket, szerintem ma e jelenségek közé kell sorolni elsősorban azt a harcot, amely a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a hidegháborúhoz való visszatérést lehetetlenné tevő körülmények megteremtéséért folyik. Ez összhangban van nemcsak a munkásosztály érdekeivel is, hanem korunk mindazon haladó erőinek érdekeival is. amelyek az egyetemes emberi értékek - többek között a népek közti kölcsönös megértésre való képesség, a más népek kultúrája iránti tisztelet, az igazi internacionalizmus - megőrzésére és gyarapítására törekednek.

D. Lane: Azt hiszem, sokan egészében véve egyetérthetnek az ön által itt kifejtett tételekkel. De szerintem a konkrét javaslatok meglehetősen távolesnek a tömegtudat szférájától. A mai burzsoá társadalomban, legalábbis a mi országunkban, a tulajdonképpeni nemzetközi viszonyok problémái háttérben maradnak azokhoz a kérdésekhez képest, amelyek a különféle transznacionális (nemzeten túli) társaságok és tömbök létével függnek össze. Véleményem szerint sok demokratikus szervezet (szakszervezetek, baloldali pártok) tevékenységében éppen az a gyenge láncszem, hogy bizonyos fokig elmaradtak az olyan egyesületek létrehozásával, amelyek szembe tudnak szállni a multinacionális (többnemzeti) monopóliumokkal és csoportosulásokkal, például az EGK-val. Ezenkívül szerintem az enyhülés problémáit a tömegek tudatában, legalábbis Nagy-Británniában, háttérbe szorítják a belső jellegű problémák, amelyeket az emberek égetőbbnek éreznek. Gondolok itt a mukanélküliség- re, az inflációra, a szakszervezetek és az állam közti viszonyra, a társadalombiztosítási törvények megóvására stb. Az olyan témák, mint a közel-keleti helyzet labilitása, vagy akár az, hogy nukleáris rakétákat telepítenek az ország területén, a tömegtudatban (az élesség fokát tekintve) nem állnak előtérben. Az emberek ezeket leggyakrabban a szakemberek dolgának tartják.

Ebből a szempontból igen hasznos szélesebb körben megismertetni a tömegeket azoknak az európai szocialista országoknak a tapasztalataival is, amelyek a háború utáni időszakban léptek az új társadalom építésének útjára. Ezeknek az országoknak az életéről vagy hallgatnak, vagy pedig a burzsoá tájékoztatási eszközök szándékosan torzítva mutatják be. Ennek következtében a tömegtudat igen csekély információval rendelkezik a közép- és délkelet-európai országok helyzetéről, ami természetesen ugyancsak visszatükröződik a mai világról alkotott elképzelések általános jellemzőiben.

Természetesen figyelembe kell venni, hogy a tőkésországokban a mai helyzet sokkal kevésbé kedvező az ilyen jellegű problémák elméleti és gyakorlati megoldása szempontjából. Az uralkodó osztályoknak sokkal hatalmasabb tömegbefolyásolási eszközeik vannak, a társadalmi élet ellenőrzésének sokkal hatékonyabb módozatai állnak rendelkezésükre. Megváltoztak, rafináltabbak lettek a tőkés kizsákmányolás és uralom módszerei:

A. Zdravomiszlov: Lenin több ízben utalt a nyugat-európai forradalmak kibontakozásának e sajátosságára, hangsúlyozva, hogy ott nehezebb lesz elkezdeni a forradalmat (mint Oroszországban), de ha elkezdődik, a munkásosztálynak és a demokratikus erőknek könnyebb lesz végigvinniük. De az utóbbi évtizedekben valóban megváltozott a helyzet a világon, beleértve Nyuqat-Európát is. Ön úi nehézségekre utal. Ám egyszersmind látnunk kell a kedvező új mozzanatokat is dolgozók által a tőke ellen vívott harc feltételeiben.

Szerintem a fegyverkezési hajsza és a kapitalista társadalom belső életének problémái között annyira nyilvánvaló az összefüggés, hogy ez még a hétköznapi tudat szintjén is rögződik. Más kérdés az - és ebben önnek igaza van -, hogy a kapitalista társadalomban uralkodó tömegtájékoztatási és propagandaeszközök minden lehető módon igyekeznek elszakítani, elkenni, eltitkolni ezt az összefüggést, merőben „hazai“ problémákra összpontosítva a közvélemény figyelmét.

De éppen itt kell szerephez jutniuk a társadalomban meglévő azon ideológiai koncepcióknak és orientációknak, amelyek a tömegtudat fölötti befolyásért küzdenek A burzsoá ideológia a monopoltöke érdekeit kifejezve, arra törekszik, hogy az átfogó és nyitott világlátással szembeszegezze a lét tömérdek problémájának töredékes szemléletét, a lapos pragmatizmust és empirizmust az embe- , rek társadalmi viselkedésének szervezésében. Az igen jól képzett propagandaapparátus, a hatalmas technikai eszköz- rendszer és az óriási pénzügyi erőforrások birtokában konzerválja a legelavul- tabb,- primitív sztereotípiákat a tömegtudatban, minden eszközzel „óvja" a tömegtudatot a haladás erőinek befolyásától, a kommunista ideológiától és kivált a szocialista közösséghez tartozó országok helyzetét megvilágosító hiteles információtól. Ezzel szemben a marxista-leninista ideológia álláspontja szerint meg kell mutatni a tömegeknek a világ társadalmi és politikai problémáinak valóságos összefüggését, be kell vinni a tudatba a társadalomra és a társadalom fejlődési törvényszerűségeire vonatkozó tudományos nézeteket.

A tökésországokban ez a feladat, mint ismeretes, elsősorban a kommunista és munkáspártokra hárul. E feladat sikeres megoldásának az a legfontosabb feltétele, hogy hűek legyenek a marxizmus- leninizmus elméletének szelleméhez és lényegéhez, szoros kapcsolatban legyenek a nagy néptömegekkel, mindenekelőtt élcsapatukkal, a munkásosztállyal, s védelmezzék a proletár internacionalizmus elveit.

(A Béke és Szocializmus c. folyóiratból)