Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-20 / 29. szám
Marguerite Yourcenar Michel Charles kezdettől fogva arra használta föl fiának vakációit, hogy rövid külföldi utazásokat tegyen vele. Tanuljon meg a gyerek világot látni. Noémié, az anya nem ellenzi kifejezetten ezeket a kiruccanásokat, de a költségeket otthon az utolsó fillérig előre kiszámítják. Monsieur de C. és a fia tartoznak maguknak azzal, hogy jó notelokban szánjanak meg, de Michel-Charles a legkisebb kiadásokat is följegyzi noteszébe, és keményen alkudozik a kocsisokkal, ha megenged magának valamilyen kirándulást. A kisfiú emlékszik rá, hogyan szidta az apja Antwerpenben a sekrestyéseket, akik egy fél frankot kérnek azért, hogy elhúzzák a Rubens- oltár festményeit takaró szövetfüggönyt. Hollandiában igen nagy a drágaság, és Michel-Charles az utolsó percben lemond arról, hogy hajókirándulást tegyenek a zeelandi partok mentén, de nincs szíve megtagadni a kisfiától egy holland ruhát, amelyet aztán a család nevetségesnek talál. Előre nem látott incidensek is előfordulnak. Apa és fia az egyik nyáron a Rajnához utaztak. A gyerek akkor látott először német lovagvárat; a gőzhajóról, amely a turistákat vitte, bizonytalan ámulattal szemlélte a Lorelel-sziklát, amelynek tetején ott ült a tündér, és az arany haját fésülte. A német utasok a Lorelei-bal- ladát harsogták. Miután a nevezetes táj elúszott mellettük, apa és fia hátat fordítottak az ének utolsó visszhangjainak, és lementek az ebédlőbe egy bőséges villásreggelire; a folyó két partja szelíden siklott a szemük előtt. Michel- Charles a desszertnél levelezőlapot nyújt oda a gyermeknek: — Írj néhány szót anyádnak! A kisfiú nekigyűrkőzik, megemlíti a várat meg a Loreleit, és beszámol a villásreggeliről. A megbeszélt napon és órában térnek vissza Lille-be — napszálltakor hajtanak haza, fiákeren. Noémié a tornácon várja őket, arca, mint a legrosz- szabb napjain. Odatartja Michel-Charles elé a levelezőlapot: — Maga szándékosan küldte el nekem a fiának ezt a levelezőlapját — meg akart vele sérteni. Még ezt a gyermeket sem lehet rábízni magára. Michel-Charles nem érti. Noémié odavonja őt a gázlámpa alá, és a fakó láng felé emeli az inkriminált levelezőlapot. A gyermek azt írta, hogy hideg csirkeszárnyat evett, meg egy szelet kitűnő roastbeefet. Noémié vádló ujját a dátumra helyezi: egy pénteki napon. Ez az incidens arra engedne következtetni, hogy Noémié nagyon vallásos volt. Valójában azok közé a jó katolikusok közé tartozott, akik vasárnap a tizenegy órás misére járnak, elvégzik a húsvéti . gyónást és áldozást, és ügyelnek arra, hogy ők maguk, meg a hozzátartozóik is húshagyó napokon böjti ételeket egyenek. Viharos időben, amikor a villám gyarkan lecsap a Mont-Noir magaslataira, azzal is kinyilvánítja vallásos érzelmeit, hogy bezárkózik a szekrénybe egy rózsafüzérrel. Michel-Charles az egyik nyár elején elhatározza, hogy Ostendébe viszi a kisfiút; a fürdés a tengerben majd megszabadítja a gyermeket egy légcsőhurut káros következményeitől, amely nagyon hosszú ideig tartott. Noémié, mint mindig, otthon maradt; meg van róla győződve, hogy a háztartás épülete föltétlenül összeomlik, ha egy hétig nem tartja szemmel a cselédséget. Apa és fia egy este leülnek vacsorázni a még félig üres szállodai étterembe, egy nyitott ablak mellé, amely a gátra néz. A tengeri szél megduzzasztja a függönyöket. Alighogy leszáll az alkony; a főpincér csak a desszertnél jön be, hogy meggyújtsa a kis lámpákat a rózsaszínű ernyők alatt. A gyermek ezt a nagy pillanatot lesi. Egy bájos fiatal hölgy ült le a szomszéd asztalhoz; egyedül van. Abron- csos szoknyája világos rózsaszínű, és pirinyó kalapja mintha igazi rózsákból készült volna. Ezen a szép estén minden rózsaszínű, még az ég is, ott távol a tenger fölött. C. úr fölkel, és egy félmeghajlással átnyújtja az étlapot a csinos hölgynek. A felnőttek beszélgetése nem érdekli a gyermeket; egészen az evésnek szenteli magát, és a gátat bámulja a jól öltözött sétálókkal, akik egymás között nevetgélnek, és akik közül sokan olyan nyelven beszélnek, amelyből ő egy kukkot sem ért. A garnélarák-árusok munkanapja véget ért — hazatérnek, a kosárral a fejükön. A rikkancsok híreket kiabálnak bele az alkonyba. Miután fölszolgálták a kávét, Michel-Charles helyet változtat, hogy szembekerüljön a szomszédnővel, aki még csak a barackos-mandulás parfénál tart. Michelnek úgy rémlik, apja azt javasolta a csinos hölgynek, hogy nézzenek meg egy színdarabot. — Menj föl, és feküdj let — mondja Michel-Charles kedvesen. — A kulcsot hagyd az ajtóban, és ne told be a reteszt, mert akkor nem tudok bemenni, és föl kell hogy ébresszelek. Elég nagy vagy már, hogy ne félj egyedül. Es ha valami történne, csöngess, vagy verd meg a falat, hogy a szomszédok segítsenek neked. A gyermek úgy véli, az ifjú hölgy félhangon bájosnak mondta öt, és ez sérti az ő férfi-méltóságát. De százszorosán kárpótolja az, hogy apja rábízta a szobájuk kulcsát. Szófogadóan fölmegy lefeküdni. De a szomszéd szobákba visszatérő szállodavendégek lépteinek zaja fölveri első álmából. Fél egy kicsit. Csak ez az ajtó van közte és a szinte ismeretlen világ között, ott a folyosón, a vörös szőnyeggel és a pálmafákkal. A szobaasszony megvetette Papa ágyát. Ez az üres ágy szomorú, sőt kissé ijesztő a sápadt fehér párnákkal, és a rézgömbökkel, amelyeken megtörik a gát lámpáinak fénye, ahogy a függöny résein beszűrődik. Beszéd és kiabálás hallatszik föl az előcsarnokból, és ez a zaj egyre kevésbé derűs; úgy látszik, egyesek sokat ittak. Az óra a folyosón tizenkettőt üt, azután egyet, majd kettőt — legalábbis így rémlik a kisfiúnak. Milyen hosszú az a színdarab! Végül mégiscsak elalszik. Amikor fölébred, már fényes nappal van. Papa — észre se vette, hogy mikor jött haza — még alszik. A gyermek fölkel, és zajtalanul felöltözik majdnem zajtalanul. Mert valójában nem bánná, ha az alvót fölébresztené a mosdótálhoz koccanó vizeskancsó. Már majdnem elmúlt a reggeli ideje. Michel-Charles végre kinyitja a szemét. Azonnal megrendeli a kávét és a kifliket: együtt fognak reggelizni a balkonon, ahonnan rálátni a tengerre. Ha ez egyáltalában lehetséges, Papa még kedvesebb, mint máskor. A nap — mint a szép napok általában — hamar elmúlik. A gyermek csak egyszer látja, a hallban, a tegnapi rózsaszínruhás hölgyet; Papa kezet csókol neki. A kisfiú este megint egyedül megy lefeküdni. Most már nem fél, és azonnal elalszik. Másnap hazautaznak, de még egyszer megfürdenek. A tenger apályos. Mint mindig, most is egy guruló házacska viszi ki őket a víz mellé. Egy nagy, szelíd, fehér ló húzza a kocsit — a kisfiú hozott neki néhány darabot a reggelihez kapott cukorból. (.^Tartsd egészen laposan a tenyeredet!“) Apa és fia együtt vetkőznek. A gyermek hamarabb elkészül, ő lép ki a kocsiból elsőnek, hogy kitegye magát az erős hullámverésnek. Egyikük sem tud úszni, és Michel soha nem is fog megtanulni. Mindkettőjüknek van valami Kaposy fontos ütőkártyáivá váltak a külvilág számára előkelő gesztusokat jelentő ügyes lépései, amelyek kizárólagosan józan megfontolás után következtek be. Évek óta rabja volt ugyanis a sakk nemes tudományának, s véleménye szerint minden sikere ennek a hasznos szórakozásnak köszönhető, beleértve igazgatói állását, a helyes gondolkodásmód elsajátítása eredményeképpen, amihez elválaszthatatlanul kapcsolódik az óvatosság elve. I Előrelátóan óvakodott (sőt irtózott) az egyoldalú, unalmas életmód bénító szürkeségétől, gyakorta rándult hát ki a természetbe szolgálati kocsijával, miután gondosan elhelyezte a csomagtartóban horgászfelszerelését és ideges mosollyal válaszolt a kijáratnál okvet- lenHedő sofőr gúnyos kérdésére: főnök, mit csináljak a hátralevő két óra munkaidő alatt? Nem állhatta az olyan embereket, akik mindenbe beleütik az orrukat, mint például az a szerencsétlen gépkocsivezető, de hát fogalma sincs az ilyennek arról, hogy mindez egyike Kaposy említett „gesztusainak“, és hogy neki este hatkor magasabb körök képviselői előtt kell helytállnia új bútorokkal berendezett irodájában, frissen sült hallal s különféle italokkal remekelve; az utóbbitól csodásakat lehet böfögni, felszabadultan jelentéktelen dolgokról csacsogni egyne zsibbadó ajakkal, majd a szoros nadrág legfelső gombját észrevétlenül kigombolva „új kört“ indítványozni, nem törődve a reggelre várható szőnyegtisz- titással. Persze ez elengedhetetlenül a vállalat érdekeit szolgálta, reggelente természetes volt Kaposy ingerlékenysége, Esztike, az igazgató- helyettes hiába pattant tüneményként az „igazgató úr, kérem szépen“ első szusszantására, fittyet hányva tűsarkú cipellője bokaficammal fenyegető szapora kopogásának. Egy alkalommal odaadó igyekvésében végzetes hibát követett el Esztike, felajánlva: megjavítja Kaposy irodájában a falilámpát, úgy mégis kellemesebb hangulatvilágításnál fogadhatja a vendégeket. Én a saját lakásomban fogadok vendégeket! — horkant fel az igazgató, s máris feszültté vált a légkör, ami egész napi munkatempójukra rányomta bélyegét. Bizonyos ideig a legnagyobb problémát Miska, a sofőr jelentette kis közösségük életében, aki nem átallotta kijelenteni nagy tiszteletnek örvendő feljebbvalójának: hiába leselkedik a függöny mögül, azért az embereknek eszük ágában sincs jobban dolgozni, esetleg éppen ellenkezőleg, itt kollektíva van, ezt jegyezze níeg. — Szapora ütemben emelkedett-süllyedt az igazgató kerek pocakja. — Magának nincs joga senkit és semmit bírálni. — Ahogy óhajtja, főnök — hangzott a sofőr válasza. S e pimasz „ledegradálás“ után Kaposy valamelyik félreeső zugban sziszegte Miska fülébe, betegesen sárga szemét villogtatva: remélem ezt utoljára hallom, egy szót se, maga senkiházi, még fenékbe is rúgom! Tán a negyedik hasonló összetűzés volt, az zottak meglepetésére tegező viszonyba került, sőt, különféle előnyökben, pénzbeli juttatásokban részesftette. Miskának nem kellett többé dühösen fújtatva képszögekért loholni vagy összeszorított fogakkal betont keverni a „főnök“ rohamosan épülő villájánál, ráadásul tizenöt perc helyett félóráig ebédelhetett az üzemi étkezdében. Május derekán megkezdték a vállalat kihelyezett részlegeinek ellenőrzését. Egy napos délelőttön elhanyagolt tanyán suhant át a szolgálati kocsi, majd a harmadik kanyar után Herdics Ferenc utolsó kettejük között, amikor is a vállalat szorgos méhecskéi titkárnői minőségben üdvözölhették körükben az időközben megözvegyült sofőr roppant csinos lányát, Anikót, aki tanultabb, célratörőbb és lényegesen nagyra- vágyóbb volt apjánál. így aztán Anikó jelentette a csodaszert, amely mindaddig hiányzott a nyugodt légkör megteremtéséhez. Kaposy feltűnt a megszállott szaunázók közt, súlyzókat cipelt haza, naponta rendszeresen hallatszott a nyitott erkélyajtón át szuszogása és a szomszédok számára megmagyarázhatatlan dobogás-dübörgés. Néhányan, a jámborabb lelkűek csak legyintettek: ugyan, nem kell szólni az igazgató úrnak, hallottam, hogy nagy állatbarát, s hát a saját lakásában azt csinál, amit akar. Önmagukba vétett hitük akkor rendült meg kissé, amikor Kaposy csatakiáltásszerű hangokat hallatva védekező pózban kihátrált a folyosóra, feljebb rántotta fehér kimonónad- rágját, majd „joój!“ — üvöltéssel visszaszá- guldott, ökleit cséphadaróként forgatva. Elegáns öltönyökben kezdett járni — különösen a pasztellszíneket kedvelte —, s öltözékéből a legnagyobb hőségben sem hiányzott a drága nyakkendő. Ojonnan vásárolt Opel Cadett-jén nemegyszer szállította haza Anikót, szükség esetén édesapjával együtt, akivel az alkalmaváratlanul letért jobbra, a keskeny erdei útra, s úgy ötven méter után megállt. Miska kihúzta a slusszkulcsot, kiugrott és a csomagtartóhoz lépett. A fene essen az emésztésedbé — szállt ki nevetve Kaposy, de a következő pillanatban visszahőkölve bámult a sofőr furcsán csillogó szemébe, elsötétült arcára, amint az a kurbli- vasat szorongatva lába elé hajított valami rongyfélét: A nyakkendője, igazgató úr! Amelyet csak ünnepélyes alkalmakkor szokott hordani! No nézzenek oda! Ha tudnád, mennyit kerestem — jeges verítéket törült le homlokáról. Már nem tegeződünk, igazgató úr — nyomta meg az utolsó két szót Miska. Ugye, nem kell leírnom a helyet, ahol ezt a becses tárgyat találtam?! Hm ... Igen, igen ... — motyogta amaz és végtelenül sajnálta, amiért egyszer sem sakkozott még ezzel az emberrel. Lassan kerülgették egymást, az igazgató s a sofőr. Kaposy arra gondolt, ha most megtehetné, hatalmas csokor virággal állítana be feleségéhez, aztán együtt mennének a legdrágább mulatóhelyre. Az asszony hálásan mosolyogna rá a nyitott sportkocsiban, ő meg szórakozottan babrálni kezdené a hosszú barna hajtengert, úgy, mint sok száz évvel ezelőtt. vérkeringési zavi görcsökben nyili ha nagyon soka nak, és ezen a s végi délelőttön m víz. A kocsiban ölt vizes homokot 1 padlóra; gondosa magukról a tenge ratlanul: — Az előbb, ah hajtottam a ruhá látszik, nem veti hogy kiejtettem a tizenkét aranyat, zautazásra tettem dekes, észre sei Nézd csak, mekl vannak a padlódi zött! Nem, nine hogy keresgéljün alatt. A tenger en ló már térdig áll Magyarázd majd egész dolgot az amikor én elmesi mi történt. A gyermek azt kacskodik, mezítli ki őj úgy tiszti Szeri könn pászt pici Berzi mosc jaj, ‘ őskoi úgy kikm s kis mint Nyári Z (linómé
