Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-21 / 51. szám
ÚJ szó 19 80. XII. 21. TÓTH LÁSZLÓ A nyelvről Kiskata már beszélni is tud. Csak azon csodálkozik, hogy kibeszélheti akár a lelkét is, a bácsik meg a nénik csak nem akarják megérteni, hogy mit mond. Pedig ö magyarul beszél. Milyen értetlenek is az emberek, zsörtölődik ilyenkor Kiskata, még magyarul sem tudnak rendesen. Apu meg Anyu az más. Ővelük legalább szót lehet érteni. Apu meg Anyu legalább rendesen tudnak magyarul. Ha Kiskata azt mondja: ké, akkor Apu megy Anyu máris tudják, hogy ez azt jelenti: kérek. Ha azt mondja: kó, akkor azt: kolbász. A ke: kenyér. A ka meg: kalap. Igaz, ez azt is jelenti, hogy kanna. Meg azt is, hogy kanál. Világos, nemde? Kiskata még mit sem tud a többjelentésü szavakról, ám azt már tudja, hogy néha ugyanazok a szavak mást is jelenthetnek, mint rendesen. Apu például író, s noha Kiskata ugyan még nem tudja azt, hogy mit is jelenthet ez a szó, de azt már hallotta, amint Apu így szól Anyuhoz: meginnék egy bögre írót. Az már pedig megint csak világos, hog Apu nem ihatja meg saját magát. Bögrében. Úgyhogy ennek a második írónak mást kell jelentenie. Nahát, így van ő is ezzel a sok ka-Mal. És Apu meg Anyu még sohasem tévedett: ha ő kanalat kért a leveshez, nem kapott még helyette sohasem kalapot meg kannát sem. Apu meg Anyu igazán rendesek, mert ők rendesen tudnak beszélni. Hiszen Kiskata igazán nem tehet róla, hogy más bácsik meg nénik még csak azt sem tudják, hogy a hin-na az hinta, a lám-ma az lámpa, a tita az cica, a zidi az pedig Apu cigije. Meg ilyesmik. Ó, az értetlenek! A bevásárlásról Délelőtt Kiskata elvitte Anyut a városba bevásárolni. Anyu szíves-örömest szót fogadott Kiskatának, mert egyre vészesebben közeledett az ebédidő, amiből nem következik semmi más, mint hogy kezdett igen-igencsak megéhezni. S ha történetesen nem venne semmit ebédre, akkor bizony éhes maradna. Jól tudta ezt Kiskata, s ezért hívta magával Anyut, mert nem szereti, ha Anyu éhezik. Na meg Apunak is főzniük kell, hogy jóllakhasson, amikor megjön a munkából. Mert Apu a munkában mindig nagyon megéhezik. És csuda mérges tud lenni, ha nem ehet kedvére, amikor hazajön. És az nem jó, ha Apu mérges, mert akkor hem lehet vele játszani. Sót, akkor egyáltalán semmit se lehét vele csinálni. Csak kiabál, kiabál, márpedig Kiskata ezt igazán nem szereti. Inkább egyen Anyu is, amennyit csak akar, egyen Apu is, amennyi csak belefér, mert akkor minden rendben lesz. Ezért vitte el Kiskata Anyut bevásárolni. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM Péntek van és búsuló idő. A várost majdnem félrészben átölelő magaslaton bambán csilingel a villamos. Találgatom, a behúzott nyakú utasok között kik lehetnek azok, akik oda sietnek, ahova én: amatőr rendezők tanfolyamára. A leszállók közül senki sem hallat magyar szót. Talán senki nem jön el a negyvenhárom meghívott közül, mondván, ilyen a keleti végeken még nem volt, miért valósulna meg most? És a rendezvények hiánya csak a kételyt növelte. A bizalmat gyengítette. Mindenesetre, kár lenne, ha a meghívottak nem jönnének el, hiszen a bodrogközi, a csereháti, a szepességi és a gömöri amatőr rendezőknek már nagyon régen szerveztek ilyen tanfolyamot. És itt, Kassán (Kosice) még sohasem a gyermek- színjátszó csoportok vezetőinek. Mindig a fővárosban, ami sokak számára messze van. A Dunamenti Tavaszon elvétve találkozhattunk az említett tájegységek magyar iskoláit Ilyen és hasonló mondatokat hallani, ám én igazából arra lennék kíváncsi, hogy itt, a keleti végeken, miért nem volt eddig nagy keletje a gyermekszínjátszásnak, miért van az, hogy innen jóval kevesebb gyermekcsoport jut el az országos fesztiválra, mint az ország bármelyik más területéről.- Mi, Tornán, ebből a szempontból nem panaszkodhatunk, hiszen A beszélő köntössel és a Meseországi kalanddal kétszer vendégeskedtünk Dunaszerdahetyen. Igaz, mindig csak tanulni mentünk oda - mondja Szalacsy Flóra tanítónő. - Eddig eléggé naturalisztikusan fogalmaztam a színpadon, most viszont úgy érzem, s ehhez a tanfolyam - is nagyban hozzásegített, a jelzésszerű mé- goldásokat keli keresnem. Másik célom, hogy minél több gyereket mozgósítsak a színháznak, a szép magyar beszédnek: Van egy tánccsoportom is, akiknek tagjait ugyancsak szeretném bevonni legújabb darabunkba, a János vitézbe. A darabról rengeteget beszélgetek a gyerekekkel, várva tőlük az ötleteket, várva, hogy megnyíljanak. Szeretném, ha gyermekeim a színpadon is öt hatodik osztályos gyerekkel szeretném megcsinálni a Fajankó című kétfelvonásost, amit Török László igazgató ajánlott figyelmembe. Ezek a gyerekek először játszanak majd színházat, ami, tudjuk valamennyien, nagy dolog, különösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy én nem csupán a kitüntetett tanulókat vonom be a munkába, de a gyengébb tanulókat is, akiket, másutt szerzett tapasztalatok alapján mondom, szinte minden rendezvényből kifelejtenek, kihagynak. Azt vallom, hiába van tudása valakinek, ha azt a kellő időben nem veszi elő, nem megy vele semmire. A gyengébben tanuló, ám élelmesebb gyerek, a játékot őszintén szerető gyerekek a játékban mindenkor előveszik a szívüket, azt, ami a tarsolyukban a legbecsesebb, a számukra legértékesebb... Koleszár Máriát tavaly ismertem meg Bát- kán. Csendes, szerény tanítónő, aki akkor a Hamupipőkét tanította be vagy két tucat gyerekkel. Az idén is rendezni szeretne, csak még nem tudja, mit, s reméli, a tanfolyamon szerzett ismeretek alapján korszerűsödik a színházszemlélete. Közép-Szlovákiából VILLANÁSOK EGY HÁROMNAPOS AMATŐR RENDEZŐI TANFOLYAMRÓL képviselő csoporttal. Bodrogközi gyermek- színjátszó együttes csak az idén, vagyis az ötödik országos fesztiválon mutatkozott be először. Magyarán: öt év elteltével egy csoport kiküzdötte magát a homályból. A teremben, ahol azért néhányan összejöttünk, meleg van. Először heten vagyunk, majd megérkeznek a gömöriek, valamivel később két csereháti fiatalasszony és a hazaiak. Az ismerkedés nehézkes, de a gyöngybábuk segítenek. A tanfolyamot vezető Debreczeni Tiborné irányításával sebtiben kis teret formálunk az asztalok és a székek között, letelepszünk a szőnyegre, s valamennyien választunk magunknak a karakterükben nem éppen egyértelmű parányi gyöngybábuk közül egyet, hogy életre keltsük, hogy bemutassuk öt, s hogy mi is bemutatkozzunk általa, hiszen a kérés ez: válassz magadnak figurát, s játsszd el, miért éppen reá esett a választásod. S ahogy a madarat tolláról, a bábjátékost bábujáról... Jó mélyen a délutánban vissza-visszaté- rünk kedvenc dalunkhoz, ám egyre nehezítjük. Jelzésre hagyunk ki dallamot, felváltva kézzel és lábbal kísérjük a ritmust, s észre sem vesszük, hogy nem csupán a ritmusfejlesztésnek, de a kommunikálásnak is egyik eszköze ez a ritmusgyakorlat. Ügyetlenkedéseinkért önmagunkat nevetjük ki, s az így kerekedett jókedv a légzésgyakorlat alatt már a következő leckét delejezi bennünk. ,, Volt itt az úr? Volt! Vitt-e valakit? Vitt! Kit? Zsófit és Katit! Sirattátok-e? Sirattuk. Hogy? így, úgy, amúgy, szenti vány i kutykurutty!“ Három csoportra oszolva színezzük a szöveget. Először drámává, másodszor vígjátékká, harmadszor csúfoiódóra, negyedszer groteszkre hangszerelve játsszuk el e Kodály gyűjtötte dalos párbeszédet. Később a többiekkel együtt fölocsúdok: ránk esteledett. Szedjük a cókmókunkat, irány a villamosmegálló, a szálloda. Néhányan már odafelé rebesgetik, milyen darabbal lenne jó az idei évadban kirukkolni... 2 A munka reggel nyolckor, tornagyakorlatokkal folytatódik ott, ahol abbahagytuk: a Terasz nevű városrészben található, egyes számot viselő Luník-ban, azaz a városi népművelési intézet művelődési házában.- Egész éjszaka a színházról beszélgettünk...- Ezt nem lehet megunni...- Nem is gondoltam, hogy ilyen hasznos lehet egy tanfolyam...- Úgy érzem, itt azért játszunk, hogy bennünk is mindig meglegyen a játékosság... önmagukat nyújtanák, ha játékosan játszanának, majdnem hogy önfeledten.- Jómagam is Tornáról vagyok - mondja Madarász Mária -, de bábusként. Elsősorban gyermekmondókák tanítására összpontosítok, s ebben nagyon jól segítenek a ritmusjátékok. A bábuzás számomra nem új dolog, hiszen régebben is bábuztam, viszont a gyerkőcök újak és rapszodikusak. Huszonkét elsősünk van, s ebből csupán kettő járt magyar óvodába, mert nálunk, sajnos, nincsen magyar óvoda. Ez nagyon nehezíti mind tanítőnői, mind gyermekrendezői feladataimat. .. Madarász Mária beszédéből kitetszik, egyelőre nem gondol előadásra, mert nem gondolhat, viszont szándéka, hogy a bábjátszásban feloldja, hogy visszavezesse az anyanyelvhez a gyerekeket, akik novemberig több mint harminc versikét tanultak meg a bábuk és a ritmusjátékok révén.- Vajánban tanítok - mondja Horkay Lászlóné, aki a második osztályban tizenhárom fiúval és négy kislánnyal foglalkozik -, de Kisráskán lakom, ahol eddig felnőttekkel dolgoztam, nagyon mostoha körülmények között. Egyszerűen nincs hol próbálnunk, nem úgy Vajánban, ahol a gyerekek eredendő tehetsége is ösztönöz a megfeszített munkára. Remélem, tanulóimmal sikerül a játék révén eljutnunk a színházig, az önfeledt színpadi játékig.- Abarai vagyok, de Nagyszelmencen tanítok - mondja Hornyák Katalin. - Tavaly Abarán rendeztem felnőtt csoportot, csak úgy, minden szakmai tudás hiányában. Nagy merészség volt, de folytatom. Ez a tanfolyam pedig árra ösztönöz, hogy gyerekekkel is behatóbban dolgozzam, aminek különösebb akadályát nem látom, hiszen Lengyel Éva magyar szakos tanítónő vezetésével tizenöt gyerek tavaly már próbálta az Oroszlán és a kisfiú című darabot. Most újra csinálnánk, s ebben több kolléganőnk segítene. A bemutató időpontját nehéz megmondani, de remélem, március elején már tapsolhatnak a szülők és iskolánk diákjai...- Ennek a tanfolyamnak az alapján megpróbálok korszerűsíteni - mondja Németh Zsuzsanna magyar-orosz szakos tanítónő -, bár, nem tudom, fog-e menni Bízom, hogy igen, hiszen Szádalmáson nincsenek olyan gondjaink, mint amilyenekről itt másoktól hallottam. Van hely, ahol a mozifőnökök, a művelődési házak vezetői kiskirálykodnak, vagy az iskola igazgatója nem szíveli az amatőr művészeti mozgalmat. Nálunk? Felnőtt csoportunk is van, mi több, két gyermekegyüttesünk, és egyáltalán nem vagyunk féltékenyek egymásra. Papp Lajosné, aki legközelebb biztosan eljön erre a tanfolyamra, nvolcadik osztálvosokkal dolaozik. akik kiforrott csoportot alkotnak. Én mintegy tizenmég hárman jöttek el Kassára. Máté Béla Gömörpanyitból, Mag Flórián Rimaszombatból és Znám Árpád Tornaijáról. S bár a tanfolyamszervező elsősorban gyermekcsoportok rendezőivel számolt, senkit nem zavart, hogy ők hárman kizárólag felnőtt csoporttal dolgoznak. S ami a lényegesebb, őket sem zavarta ez, mi több, beszélgetésünk alapján lejegyezhetem, ők is sok hasznos ismerettel találkoztak a tanfolyam három napja alatt. 3 De ezt már vasárnap délelőtt tudtam meg, amikor a szombaton kiosztott „házi feladat“ megoldásait mutatták be. Miből állt ez a házi feladat? Versekből kellett műsort szerkeszteni, majd eljátszani. A jelenlevő pedagógusok igazából ekkor döbbentek rá, mennyire lehetetlen a gyermek feladata, amikor arra utasítják, hogy te most ne így, hanem emígy alakíts. S arra is rádöbbenhettek, mennyire helytelen az ilyen utasítás, hiszen a gyerek alakítson úgy, célirányosabb szóval: játsz- szon úgy, ahogy ó^érzi jónak. Mert nyilván könnyebb eljátszania olyannak a királyt, amilyennek ő képzeli, s veszettül nehéz, már- már lehetetlen olyanná formálnia a királyt, ahogy az a tanító néni képzeletében él. Erről s egyebekről is folyik a párbeszéd vasárnap dél körül, mielőtt szétszélednénk, hogy ki autóbusszal, ki vonattal közelítsen a behavazott délvidéki falvak valamelyikébe. Úgy tűnik, a közel húsz résztvevő elégedett a tanfolyammal, s hogy a háromnapos együttlét nemcsak az egymás megismerését, de á színjátszást, mi több, azt is szolgálta, amiért a kelet-szlovákiai népművelési intézet nemzetiségi szakelőadója, Bús’Mária ezt a több ciklusra tervezett rendezői tanfolyamot meghirdette: legyen végre annyi gyermekszínjátszó csoportunk, gyermek irodalmi színpadunk a keleti végeken is, amennyire büszkék lehetünk. Sajnos, nem tudtam jelen lenni a második tanfolyamon, de levélből tudom, aki ott volt az elsőn, eljött a másodikra is. Már csak abban kell bízni, hogy valamennyien kitartanak, hogy valamennyien olyan hittel s céllal dolgoznak önmaguk s gyerkőceik szellemi épüléséért, amilyet feltételez a játékossággal, a játékos tanulással és tanítással, valamint a játékos színházzal fölvállalt küldetéstuda1 tűk. S többek között annak tudatosítása is, hogy a tervek szerint a március közepén, valószínűleg a Bodrogközben lesz a kerületi gyermekszínjátszó fesztivál. Az első! Valóban az első, amelyen, remélhetőleg, több együttes bizonyítja rátermettségét. SZIGETI LÁSZLÓ llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llll||||||||||||| (EEMMM a színháziá
