Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-21 / 51. szám

ÚJ szó 19 80. XII. 21. TÓTH LÁSZLÓ A nyelvről Kiskata már beszélni is tud. Csak azon csodálko­zik, hogy kibeszélheti akár a lelkét is, a bácsik meg a nénik csak nem akarják megérteni, hogy mit mond. Pedig ö magyarul beszél. Milyen értetlenek is az em­berek, zsörtölődik ilyenkor Kiskata, még magyarul sem tudnak rendesen. Apu meg Anyu az más. Ővelük legalább szót lehet érteni. Apu meg Anyu legalább rendesen tudnak magyarul. Ha Kiskata azt mondja: ké, akkor Apu megy Anyu má­ris tudják, hogy ez azt je­lenti: kérek. Ha azt mondja: kó, akkor azt: kolbász. A ke: kenyér. A ka meg: kalap. Igaz, ez azt is jelenti, hogy kanna. Meg azt is, hogy kanál. Világos, nem­de? Kiskata még mit sem tud a többjelentésü szavak­ról, ám azt már tudja, hogy néha ugyanazok a szavak mást is jelenthetnek, mint rendesen. Apu például író, s noha Kiskata ugyan még nem tudja azt, hogy mit is jelenthet ez a szó, de azt már hallotta, amint Apu így szól Anyuhoz: meginnék egy bögre írót. Az már pe­dig megint csak világos, hog Apu nem ihatja meg saját magát. Bögrében. Úgyhogy ennek a második írónak mást kell jelentenie. Nahát, így van ő is ezzel a sok ka-Mal. És Apu meg Anyu még sohasem téve­dett: ha ő kanalat kért a le­veshez, nem kapott még helyette sohasem kalapot meg kannát sem. Apu meg Anyu igazán rendesek, mert ők rendesen tud­nak beszélni. Hiszen Kiska­ta igazán nem tehet róla, hogy más bácsik meg né­nik még csak azt sem tud­ják, hogy a hin-na az hinta, a lám-ma az lámpa, a tita az cica, a zidi az pedig Apu cigije. Meg ilyesmik. Ó, az értetlenek! A bevásárlásról Délelőtt Kiskata elvitte Anyut a városba bevásárol­ni. Anyu szíves-örömest szót fogadott Kiskatának, mert egyre vészesebben közeledett az ebédidő, amiből nem következik semmi más, mint hogy kez­dett igen-igencsak meg­éhezni. S ha történetesen nem venne semmit ebédre, akkor bizony éhes marad­na. Jól tudta ezt Kiskata, s ezért hívta magával Anyut, mert nem szereti, ha Anyu éhezik. Na meg Apu­nak is főzniük kell, hogy jóllakhasson, amikor meg­jön a munkából. Mert Apu a munkában mindig na­gyon megéhezik. És csuda mérges tud lenni, ha nem ehet kedvére, amikor haza­jön. És az nem jó, ha Apu mérges, mert akkor hem lehet vele játszani. Sót, ak­kor egyáltalán semmit se lehét vele csinálni. Csak ki­abál, kiabál, márpedig Kis­kata ezt igazán nem szere­ti. Inkább egyen Anyu is, amennyit csak akar, egyen Apu is, amennyi csak bele­fér, mert akkor minden rendben lesz. Ezért vitte el Kiskata Anyut bevásárolni. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM Péntek van és búsuló idő. A várost majd­nem félrészben átölelő magaslaton bambán csilingel a villamos. Találgatom, a behúzott nyakú utasok között kik lehetnek azok, akik oda sietnek, ahova én: amatőr rendezők tanfolyamára. A leszállók közül senki sem hallat magyar szót. Talán senki nem jön el a negyvenhárom meghívott közül, mondván, ilyen a keleti végeken még nem volt, miért valósulna meg most? És a rendezvények hiánya csak a kételyt növelte. A bizalmat gyengítette. Mindenesetre, kár lenne, ha a meghívottak nem jönnének el, hiszen a bodrogközi, a csereháti, a szepességi és a gömöri amatőr rendezőknek már nagyon régen szerveztek ilyen tanfolyamot. És itt, Kassán (Kosice) még sohasem a gyermek- színjátszó csoportok vezetőinek. Mindig a fő­városban, ami sokak számára messze van. A Dunamenti Tavaszon elvétve találkozhat­tunk az említett tájegységek magyar iskoláit Ilyen és hasonló mondatokat hallani, ám én igazából arra lennék kíváncsi, hogy itt, a keleti végeken, miért nem volt eddig nagy keletje a gyermekszínjátszásnak, miért van az, hogy innen jóval kevesebb gyermekcso­port jut el az országos fesztiválra, mint az ország bármelyik más területéről.- Mi, Tornán, ebből a szempontból nem panaszkodhatunk, hiszen A beszélő köntös­sel és a Meseországi kalanddal kétszer vendégeskedtünk Dunaszerdahetyen. Igaz, mindig csak tanulni mentünk oda - mondja Szalacsy Flóra tanítónő. - Eddig eléggé naturalisztikusan fogalmaztam a színpadon, most viszont úgy érzem, s ehhez a tanfolyam - is nagyban hozzásegített, a jelzésszerű mé- goldásokat keli keresnem. Másik célom, hogy minél több gyereket mozgósítsak a színháznak, a szép magyar beszédnek: Van egy tánccsoportom is, akiknek tagjait ugyancsak szeretném bevonni legújabb da­rabunkba, a János vitézbe. A darabról ren­geteget beszélgetek a gyerekekkel, várva tőlük az ötleteket, várva, hogy megnyíljanak. Szeretném, ha gyermekeim a színpadon is öt hatodik osztályos gyerekkel szeretném megcsinálni a Fajankó című kétfelvonásost, amit Török László igazgató ajánlott figyel­membe. Ezek a gyerekek először játszanak majd színházat, ami, tudjuk valamennyien, nagy dolog, különösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy én nem csupán a kitüntetett tanulókat vonom be a munkába, de a gyen­gébb tanulókat is, akiket, másutt szerzett tapasztalatok alapján mondom, szinte min­den rendezvényből kifelejtenek, kihagynak. Azt vallom, hiába van tudása valakinek, ha azt a kellő időben nem veszi elő, nem megy vele semmire. A gyengébben tanuló, ám élelmesebb gyerek, a játékot őszintén szere­tő gyerekek a játékban mindenkor előveszik a szívüket, azt, ami a tarsolyukban a legbe­csesebb, a számukra legértékesebb... Koleszár Máriát tavaly ismertem meg Bát- kán. Csendes, szerény tanítónő, aki akkor a Hamupipőkét tanította be vagy két tucat gyerekkel. Az idén is rendezni szeretne, csak még nem tudja, mit, s reméli, a tanfolyamon szerzett ismeretek alapján korszerűsödik a színházszemlélete. Közép-Szlovákiából VILLANÁSOK EGY HÁROMNAPOS AMATŐR RENDEZŐI TANFOLYAMRÓL képviselő csoporttal. Bodrogközi gyermek- színjátszó együttes csak az idén, vagyis az ötödik országos fesztiválon mutatkozott be először. Magyarán: öt év elteltével egy cso­port kiküzdötte magát a homályból. A teremben, ahol azért néhányan össze­jöttünk, meleg van. Először heten vagyunk, majd megérkeznek a gömöriek, valamivel később két csereháti fiatalasszony és a ha­zaiak. Az ismerkedés nehézkes, de a gyöngybábuk segítenek. A tanfolyamot vezető Debreczeni Tiborné irányításával sebtiben kis teret formálunk az asztalok és a székek között, letelepszünk a szőnyegre, s valamennyien választunk magunknak a ka­rakterükben nem éppen egyértelmű parányi gyöngybábuk közül egyet, hogy életre kelt­sük, hogy bemutassuk öt, s hogy mi is bemutatkozzunk általa, hiszen a kérés ez: válassz magadnak figurát, s játsszd el, miért éppen reá esett a választásod. S ahogy a madarat tolláról, a bábjátékost bábujáról... Jó mélyen a délutánban vissza-visszaté- rünk kedvenc dalunkhoz, ám egyre nehezít­jük. Jelzésre hagyunk ki dallamot, felváltva kézzel és lábbal kísérjük a ritmust, s észre sem vesszük, hogy nem csupán a ritmusfej­lesztésnek, de a kommunikálásnak is egyik eszköze ez a ritmusgyakorlat. Ügyetlenke­déseinkért önmagunkat nevetjük ki, s az így kerekedett jókedv a légzésgyakorlat alatt már a következő leckét delejezi bennünk. ,, Volt itt az úr? Volt! Vitt-e valakit? Vitt! Kit? Zsófit és Katit! Sirattátok-e? Sirattuk. Hogy? így, úgy, amúgy, szenti vány i kutykurutty!“ Három csoportra oszolva színezzük a szöve­get. Először drámává, másodszor vígjáték­ká, harmadszor csúfoiódóra, negyedszer groteszkre hangszerelve játsszuk el e Ko­dály gyűjtötte dalos párbeszédet. Később a többiekkel együtt fölocsúdok: ránk estele­dett. Szedjük a cókmókunkat, irány a villa­mosmegálló, a szálloda. Néhányan már oda­felé rebesgetik, milyen darabbal lenne jó az idei évadban kirukkolni... 2 A munka reggel nyolckor, tornagyakorla­tokkal folytatódik ott, ahol abbahagytuk: a Terasz nevű városrészben található, egyes számot viselő Luník-ban, azaz a városi nép­művelési intézet művelődési házában.- Egész éjszaka a színházról beszélget­tünk...- Ezt nem lehet megunni...- Nem is gondoltam, hogy ilyen hasznos lehet egy tanfolyam...- Úgy érzem, itt azért játszunk, hogy bennünk is mindig meglegyen a játé­kosság... önmagukat nyújtanák, ha játékosan játsza­nának, majdnem hogy önfeledten.- Jómagam is Tornáról vagyok - mondja Madarász Mária -, de bábusként. Elsősor­ban gyermekmondókák tanítására összpon­tosítok, s ebben nagyon jól segítenek a rit­musjátékok. A bábuzás számomra nem új dolog, hiszen régebben is bábuztam, viszont a gyerkőcök újak és rapszodikusak. Huszon­két elsősünk van, s ebből csupán kettő járt magyar óvodába, mert nálunk, sajnos, nin­csen magyar óvoda. Ez nagyon nehezíti mind tanítőnői, mind gyermekrendezői fela­dataimat. .. Madarász Mária beszédéből kitetszik, egyelőre nem gondol előadásra, mert nem gondolhat, viszont szándéka, hogy a bábját­szásban feloldja, hogy visszavezesse az anyanyelvhez a gyerekeket, akik novembe­rig több mint harminc versikét tanultak meg a bábuk és a ritmusjátékok révén.- Vajánban tanítok - mondja Horkay Lászlóné, aki a második osztályban tizenhá­rom fiúval és négy kislánnyal foglalkozik -, de Kisráskán lakom, ahol eddig felnőttekkel dolgoztam, nagyon mostoha körülmények között. Egyszerűen nincs hol próbálnunk, nem úgy Vajánban, ahol a gyerekek ereden­dő tehetsége is ösztönöz a megfeszített munkára. Remélem, tanulóimmal sikerül a játék révén eljutnunk a színházig, az önfe­ledt színpadi játékig.- Abarai vagyok, de Nagyszelmencen ta­nítok - mondja Hornyák Katalin. - Tavaly Abarán rendeztem felnőtt csoportot, csak úgy, minden szakmai tudás hiányában. Nagy merészség volt, de folytatom. Ez a tanfolyam pedig árra ösztönöz, hogy gyerekekkel is behatóbban dolgozzam, aminek különösebb akadályát nem látom, hiszen Lengyel Éva magyar szakos tanítónő vezetésével tizenöt gyerek tavaly már próbálta az Oroszlán és a kisfiú című darabot. Most újra csinálnánk, s ebben több kolléganőnk segítene. A bemu­tató időpontját nehéz megmondani, de re­mélem, március elején már tapsolhatnak a szülők és iskolánk diákjai...- Ennek a tanfolyamnak az alapján megpróbálok korszerűsíteni - mondja Né­meth Zsuzsanna magyar-orosz szakos taní­tónő -, bár, nem tudom, fog-e menni Bízom, hogy igen, hiszen Szádalmáson nincsenek olyan gondjaink, mint amilyenekről itt mások­tól hallottam. Van hely, ahol a mozifőnökök, a művelődési házak vezetői kiskirálykodnak, vagy az iskola igazgatója nem szíveli az amatőr művészeti mozgalmat. Nálunk? Fel­nőtt csoportunk is van, mi több, két gyermek­együttesünk, és egyáltalán nem vagyunk féltékenyek egymásra. Papp Lajosné, aki legközelebb biztosan eljön erre a tanfolyam­ra, nvolcadik osztálvosokkal dolaozik. akik kiforrott csoportot alkotnak. Én mintegy tizen­még hárman jöttek el Kassára. Máté Béla Gömörpanyitból, Mag Flórián Rimaszombat­ból és Znám Árpád Tornaijáról. S bár a tan­folyamszervező elsősorban gyermekcsopor­tok rendezőivel számolt, senkit nem zavart, hogy ők hárman kizárólag felnőtt csoporttal dolgoznak. S ami a lényegesebb, őket sem zavarta ez, mi több, beszélgetésünk alapján lejegyezhetem, ők is sok hasznos ismerettel találkoztak a tanfolyam három napja alatt. 3 De ezt már vasárnap délelőtt tudtam meg, amikor a szombaton kiosztott „házi feladat“ megoldásait mutatták be. Miből állt ez a házi feladat? Versekből kellett műsort szerkesz­teni, majd eljátszani. A jelenlevő pedagógu­sok igazából ekkor döbbentek rá, mennyire lehetetlen a gyermek feladata, amikor arra utasítják, hogy te most ne így, hanem emígy alakíts. S arra is rádöbbenhettek, mennyire helytelen az ilyen utasítás, hiszen a gyerek alakítson úgy, célirányosabb szóval: játsz- szon úgy, ahogy ó^érzi jónak. Mert nyilván könnyebb eljátszania olyannak a királyt, ami­lyennek ő képzeli, s veszettül nehéz, már- már lehetetlen olyanná formálnia a királyt, ahogy az a tanító néni képzeletében él. Erről s egyebekről is folyik a párbeszéd vasárnap dél körül, mielőtt szétszélednénk, hogy ki autóbusszal, ki vonattal közelítsen a behavazott délvidéki falvak valamelyikébe. Úgy tűnik, a közel húsz résztvevő elégedett a tanfolyammal, s hogy a háromnapos együttlét nemcsak az egymás megismeré­sét, de á színjátszást, mi több, azt is szolgál­ta, amiért a kelet-szlovákiai népművelési intézet nemzetiségi szakelőadója, Bús’Mária ezt a több ciklusra tervezett rendezői tanfo­lyamot meghirdette: legyen végre annyi gyermekszínjátszó csoportunk, gyermek iro­dalmi színpadunk a keleti végeken is, amennyire büszkék lehetünk. Sajnos, nem tudtam jelen lenni a második tanfolyamon, de levélből tudom, aki ott volt az elsőn, eljött a másodikra is. Már csak abban kell bízni, hogy valamennyien kitartanak, hogy valamennyien olyan hittel s céllal dol­goznak önmaguk s gyerkőceik szellemi épü­léséért, amilyet feltételez a játékossággal, a játékos tanulással és tanítással, valamint a játékos színházzal fölvállalt küldetéstuda1 tűk. S többek között annak tudatosítása is, hogy a tervek szerint a március közepén, valószínűleg a Bodrogközben lesz a kerületi gyermekszínjátszó fesztivál. Az első! Való­ban az első, amelyen, remélhetőleg, több együttes bizonyítja rátermettségét. SZIGETI LÁSZLÓ llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llll||||||||||||| (EEMMM a színháziá

Next

/
Thumbnails
Contents