Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-14 / 50. szám

New Yorkban és Connecticutban ke­reszteket égettek azoknak a négereknek a kertjében, akik „felemelkedtek“ és a fe­hérek negyedeibe költöztek. Dallasban az idén megtartották a hatvanas évek óta első utcai felvonulásukat. Alabamában egy vegyes (néger-fehér) házaspár házát lőtték, felgyújtottak egy autóbuszt, amely néger és fehér gyermekeket szállított az iskolába. New Jersey egyik zsinagó­gáját lerombolták. Az észak-karolinai Greensboróban öt embert gyilkoltak meg, tizet megsebesítettek, amikor a fajüldözés ellen tiltakozó felvonulókba lőttek. Semmi jót nem várhatnak tőlük a vietnami vagy a spanyolul beszélő bevándorlók sem... A Ku-Klux-Klan titokzatos csuklyásai ismét hallatnak magukról. „A Klán Látha­tatlan Birodalma“ - ahogy a mozgalom általában nevezi magát - egyre élesebb kontúrokat kap. Vak fanatizmusában a múltban mindazt üldözte, ami nem volt fehér, protestáns, konzervatív, egyszó­val, ami nem volt „százszázalékos ame­rikai“. Ez ma legalább annyira abszurd, mint amennyire nevetséges. Még sem lehet lekicsinyelni, mert - ahogy egy amerikai lap megállapította - „a KKK a mai társadalom egyik legveszélyesebb eleme“. PULASKI, 1865 KARÁCSONYA A Ku-Klux-Klan egyes adatok szerint épp 135 éve, 1865. december 24-én alakult meg. Ekkor már véget ért az észak-déli polgárháború, s a vesztes dé­liek, akiknek létérdeke volt a rabszolga­tartás, nem tudtak belenyugodni veresé­gükbe, illetve abba, hogy a négerek - leg­Ekkor már nemcsak a négerek ellen hirdetett „szent háborút“, hanem a zsi­dók és katolikusok, valamennyi „nem amerikai elem“ ellen is. Hatalmának és befolyásának tetőfokát a KKK a húszas évek közepén érte el, amikor 4-5 millió tagja volt, s a déli államokban a bírák és más állami tiszt­ségviselők megválasztásáról is döntött. Emberek százait gyilkolták, lincselték meg. Tetteikkel annyira kompromittálták magukat, hogy több szövetségi államban ismét betiltották a szervezetet. Különösen nagy felháborodást keltett akkoriban, hogy az indianai szervezet vezetője, David Step­henson megerőszakolt és meggyilkolt egy fiatal nőt. A harmincas évek elején a KKK fel­bomlott és tagjainak többsége az ameri­kai nácikhoz csatlakozott. Amikor az Egyesült Államokban az ötvenes évek­ben az oktatás területén eltörölték a szegregációt, a szervezet ismét akti­vizálta magát. Ezután tevékenysége me­gint visszaesett, de 1978-tól újra rend­szeresen hallatt magáról. NAGYMESTER, NAGYSÁRKÁNY... A KKK tagjai éjszakai gyűléseiken hosszú fehér ruhát és csuklyát öltenek magukra, szurokkal bekent kereszteket égetnek. A csuklya eredetileg a babonás- ságukról ismert négerek elijesztésére szolgált, ám mindmáig megmaradt a ti­tokzatosság afféle jeleként. A gyűlések, illetve az új tagok felvétele is a középkori titokzatos rituálékra emlékeztet. A tagok, Még ketten a Grindle családból: John, harminc­éves, benzinkút- tulajdonos és 11 éves fia. Szerinte a „szabad és hivő“ emberek számára a Klan az „utol­só lehetőség“. Egyébként Robert Sheltonnak az Amerikai Egyesült Klánok nagymes­terének portréját, fia pedig a családi bibliát tartja ke­zében mos kisebb-nagyobb országos jellegű szervezetből áll. Ezek közül is a négy ^legnagyobb: • Amerikai Egyesült Klánok - nagy­mester: Robert Shelton, volt alabamai autóabroncs-kereskedő; központ: Tus- calloose (Alabama); • Láthatatlan Birodalom - nagymes­ter: Bill Wilkinson 36 éves, egykori ügy­nök, aki most magánrepülögépen járja az országot, tagokat toboroz, provokatív de­monstrációkat szervez; központ: Denham Springs (Louisiana); • A KKK Lovagjai - nagymester: Da­vid Duke (a Der Spiegelnek adott interjú­jára a későbbiek folyamán még visszaté­rünk); központ: Metairie (Louisiana); • A Láthatatlan Birodalom Független Rendjeinek Konföderációja — nagymes­ter: William Chaney; központ: Greenwo­od (Indiana). A KKK-tagok létszámát ma tízezer főre becsülik, ami persze messze elmarad a „fénykor“, a húszas évek taglétszámá­tól, de a velük szimpatizáló amerikaiak száma nagy, főleg Délen. A klán vezetői még mindig remélik, hogy megszervezik „a fehér lovagok láthatatlan birodalmát“. A nagyobb klánszervezeteknek saját rendszeres kiadványuk, újságjuk is van. David Duke például két lapnak is tulajdo­nosa: a The Christian Vanguardnak (Ke­resztény Avantgárd) és a The Crusaser- nek (Keresztes). A szervezet könyves­boltjaiban persze megtalálható minden­fajta náci irodalom is, közte Hitler Mein Kampfja. „CSUKLYA NÉLKÜL“ vasárnaponként megjelennek tagjai, s adományokat gyűjtenek, piknikeket rendeznek, támogatják azokat a társai­kat, akiknek házát például természeti csapás sújtotta, vagy járőröket szervez­nek „A KKK a barátod és segítőtársad“ jelszóval. Ma már nemcsak fegyverekkel, bom­bákkal harcolnak, hanem polgárjogi moz­galomként lépnek fel - mint azoknak a fehéreknek a szószólói, akiket a „néger konkurencia veszélyeztet“. A „csuklya levetése“ folyamatának kezdetét talán a hetvenes évek elejére tehetjük. Ekkor történt meg először, hogy egy kanadai fotóriporter, bizonyos Ron Laytner felvételeket készíthetett egy klánszervezet tagjairól, s nyilvánosságra hozhatta nevüket és életrajzukat is. Laytner a houstoni klánnal lépett érintke­zésbe, s töltött ott két hetet, miközben lehetősége nyílt arra, hogy betekintsen az egész szervezet életébe. A klán felté­tele az volt, hogy Laytner közvetítse üze­netét a világhoz. „Már nem harcolunk csupán a színes bőrűek ellen, energián­kat nemcsak a feketék megsemmisítésé­re összpontosítjuk, hanem le akarjuk győzni a vörösöket is. Egyetlen ellensé­günk: a kommunizmus“ - így az üzenet. A kanadai fotós arról is beszámolt, hogy a KKK számára mindenki,,kommunista“, aki nem úgy él, ahogy ők, aki nem azt vallja, amit ók. Laytner bemutatja anyagában a hous­toni klán akkori főnökét, Louis Beamet, illetve néhány családról, köztük a Grind- (e-famíliáról is „csuklya nélküli“ fotókat közöl. Beamet ellenségei „őrült bombá­zónak“ nevezik, ugyanis gyakran köve­tett el bombamerényieteket különböző épületek ellen. Arcvonásait látva köny- nyen elképzelhetjük, milyen emberek alapíthatták meg 135 éve a Ku-Klux- Klant. Beam egyébként a vietnami hábo­rú „hőse“, számos ott szerzett kitünteté­se van. „Ha Amerikában megölöm az ellenségem, bezárnak. Vietnamban vi­szont kitüntettek ezért. Amikor azt kérde­zik, honnan ez a sok kitüntetés, mindig őszintén felelek: vietnamiakat gyilkol­tam... Meglepődtem, amikor My Lai körül akkora hűhót csaptak. My Lai nem volt újdonság... csak néhány hulla maradt hátra“ - vallotta Beam Laytnernek. Fi­gyelemre méltó Beamnek a következő kijelentése is: „Sok helyütt lenne ránk szükség, csak a Dél-afrikai Köztársaság­ban nem, az egész ottani rendszer ugyan­is egy nagy klán". Igazán szép ha­sonlat ... 1980. XII. 14. alábbis jogilag - felszabadultak a rab­szolgasorból, s ezáltal az ültetvényesek ingyenes munkaerőjüket veszítették el. Ä klán „atyja“ valószínűleg egy bizo­nyos Nathan Bedford Forrest volt, aki korábban rabszolgakereskedésből élt, és a polgárháborúban a déliek hadseregé­ben egész a tábornoki rangig vitte. For­rest hat tiszttársával a Tennessee állam­beli Pulaskiban (egy lengyel gróf után kapta nevét, aki George Washington ol­dalán harcolt - innen a városka lengyeles neve) hozta létre titkos szervezetét. A ta­gok létszáma gyorsan gyarapodott. Ak­koriban mintegy 500 ezer csuklyás lovas tartotfa rettegésben a négereket, de azok is veszélyben voltak, akik valamilyen mó­don segítették őket. Nem tudni, hány embert gyilkoltak meg, hány házat gyúj­tottak fel... Hivatalosan 1867-ben, a szintén Ten­nessee állambeli Nashville-ben alapítot­ták meg ezt a fajgyűlölő szervezetet, mint „A Dél Láthatatlan Birodalmát“, azonban továbbra is eredeti nevén emlegették. A Ku-Klux-Klan elnevezés a görög kyklos (kör) szó elferdítéséből és szétválasztá­sából, valmint a kelta eredetű klán (csa­lád, társaság) szóból jött létre. 1869-ben a szervezetet formálisan fel­oszlatták, ugyanis tagjait a gyilkosságok, az erőszakos cselekedetek miatt bíróság fenyegette. 1871-ben hivatalosan is'betil- tották. A század elején, 1915-ben William Joseph Simmons lelkész élesztette újjá. a titokzatosságot növelendő, gyakran tit­kos nyelvet használnak egymás között. A Der Spiegel c. nyugatnémet magazin néhány példát is közölt erre:- ,,Ayak?“ (Are you a Klansman?) - A klán tagja vagy?- „Akia“ (A Klansman I am) - A klán tagja vagyok. A Ku-Klux-Klan eredetileg a déliek hadseregének a mintájára épült fel, ám később rájöttek, hogy a több titokzatos­ság, misztikum csak használ a szervezet­nek. Az öltözéken, a gyűléseken, a titkos nyelven kívül ezt a célt szolgálja az egyes vezetők elnevezése is. Az egész szervezet feje a nagymester (néha „birodalmi mágusnak“ is nevezik), az egyes államok szervezetének vezető­je a nagysárkány. A kerületek élén a nagy titán áll, a „barlangokat" (na­gyobb települések szervezete) az óriás vezeti. A „kunyhó“ (kisebb település), főnöke az egyszemű óriás, majd követ­keznek a nagy kalifák, stb. A főnököknek helyetteseik is vannak, s ezeket géniu­szoknak, kehelyhordóknak, éjszakai sólymoknak nevezik. Sok minden a cserkészromantikára hasonlít, ám a játék komoly, nagyon is az. A klán ugyanis nemcsak „az igét hirdeti“, hanem gyakran a fegyverek is szóhoz jutnak, mint pl. legutóbb Greensboróban. A fenti hierarchia főként a kezdeti idők­re volt jellemző. A mozgalom ma egyálta­lán nem nevezhető egységesnek, szá­A klán az utóbbi években nem kerüli a nyilvánosságot. A déli kisvárosokban (Folyt, köv.) PAPUCSEK GERGELY A Grindle család Ron Laytner felvé­tele Louis Beámról

Next

/
Thumbnails
Contents