Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-14 / 50. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A NYUGTALAN FÖLD Semmit sem érzünk olyan biztosnak, mint talpunk alatt a talajt. Földrengésekről hallva azonban rádöbbenünk, hogy ez a nagyon nyugodtnak, változatlannak tartott öreg földgolyó nem is olyan nagyon öreg. Ráncos „bőre“ alatt fiatalos energiák * duzzadnak. A tűzhányók kitörései is erre utalnak, s akaratlanul is felvetődik a kérdés: mi van a Föld belsejében? A Földön élünk, de sokoldalú, alapos megismerése bizonyos területeken nem kisebb nehézséggel jár, mint amikor távoli égitestekről akarunk megtudni valamit. Ilyen kutatási terület a Föld belsejének a megismerése is, hiszen közvetlen anyagmintát eddig csak kb. 7 km mélységből vehettünk, ami csupán ezredrésze a Föld 6378 km-es sugarának. Ám a Föld felszínén is vannak olyan jelenségek, amelyek nagyon sokat elárulnak bolygónk belsejéről. A Föld belső szerkezeti felépítéséről jelenleg legtöbbet a föld- rengési hullámok jelzéseiből tudunk. A Föld belső tartományában olykor olyan nagy mechanikai feszültségek halmozódnak fel, hogy hatásukra az anyag leggyengébb helyén törés következik be, s a felgyülemlett feszültség - vagyis helyzeti energia - mozgási energiává válva a törés helyéről hullám- mozaás formáiéban szétáramlik. így jönnek létre a földrengések. Számos kisebb földrengésről is érkezik jelentés, amelyek szerencsére nem okoznak károkat. A földrengéskutató obszervatóriumok műszerei sok száz olyan földrengést is kimutatnak, amelyekről az újságok nem is tesznek említést. Földrengésről szóló adat tehát van bőven, csupán az a kérdés, hogy mit tudnak ezek elmondani a Föld belsejéről. A Föld belsejéből jövő földrengéshullámok átjárják a földkérget, és itt különböző rugalmassági tulajdonságokkal rendelkező rétegekkel találkoznak. E rétegek érintkezési felületéről részben visszaverődnek, részben a másik rétegbe hatolva irányukat megváltoztatva érnek a felszínre. Pontos műszerekkel meg lehet állapítani egy-egy földrengés keletkezési helyét és időpontját, a rengési hullám felszíni beérkezési idejét és mértékét. Mindezekből következtetések vonhatók le a Föld belső rétegezódésének határterületeiről, és az általuk körülvett anyagtartományok különböző tulajdonságairól, például sűrűségéről, rugalmasságáról, halmazállapotáról. A földrengéshullámoknak két fajtáját ismerjük. Az egyikben a Föld anyagának részecskéi a hullám terjedési irányára merőlegesen mozdulnak ki nyugalmi helyzetükből, ezeket transzverzális rezgéseknek hívjuk. A másikban, a longitudiális hullámokban a továbbterjedés irányányában mozdulnak el a részecskék. Amíg azonban a transzverzális hullámok csak szilárd közegben terjedhetnek, a longitudiális hullámok terjedése bármilyen halmazállapotú közegben lehetséges. A földrengés! hullámok sajátságaiból tehát következtetni lehet az áteresztő réteg halmazállapotára. A rengések vizsgálataiból levont tanulságok alapján ez idáig a következőket állapították meg. Földünk gömbhéjas szerkezetű. Belseje három fő tartományra osztható: legfelül van a 20-30 km vastag kéreg, ez alatt fekszik mintegy 2900 km mélyégig az ún. köpeny, s a köpeny alatt helyezkedik el a Föld magja. A kéregben és köpenyben mind a két típusú föld- rengési hullám terjedhet, ami a szilárd halmazállapotot bizonyítja. A magban viszont transzverzális hullámokat nem észlelünk, ami arra utal, hogy ez folyékony. Régebben sokat hallottunk arról, sőt még ma is így tanítják, hogy a Föld magját vas és nikkel képezi (ún. NIFE mag). Ezt egyes geofizikusok olykor még ma is vitatják. pedig egészen biztos, hogy a Jupiternek nincs vasból álló magja. _ Ezt a bolygót túlnyomórészt, 78 százalékban hidrogén alkotja. A magjában is hidrogén van, éspedig különleges, fémes állapotban. A Jupiter belsejében a nyomás 110 millió atmoszféra, s ilyen nagy nyomáson a gáz halmazállapotú hidrogén a víznél sűrűbb fémmé alakú, ami azt jelenti, hogy a hidrogén molekulái felbomlanak és a fémek szerkezetéhez hasonló kristályrács alakul ki. A Föld belsejében is kérdéses egy vas-nikkel mag létezése, mert a vas 780 fokon, a nikkel pedig 850 fokon elveszti mágnesességét, a Föld belsejében pedig ennél jóval nagyobb a hőmérséklet. Az sem biztos, hogy a Föld magját nagyobb fajsúlyú elemek alkotják, mint a külső részeket. A kéreg és a köpeny, valamint a mag határán a sűrűség ugrásszerűen megnövekszik, de ez egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy ezt a sűrűségnövekedést a kémiai összetétel Vulkán kitörésekor először a földfelszínek keletkezett repedéseken törnek fel az első tűzoszlopok, majd gyorsan szaporodva olvadnak egyetlen hatalmas kráterré, hogy az itt kiömlő lávából szemlátomást megszülessen egy új hegy (Delta) Ismeretes tény, hogy Földünknek mágneses tere van. Ha egy mágnesrudat úgy függesztünk fel, hogy az minden irányban szabadon elfordulhat, akkor az hossz- tengelyével mindig egy bizonyos irányba fordul. Az emberiség ezt a jelenséget nagyon hamar felismerte, és alkalmazta is a gyakorlatban, mint iránytűt. Ebből következett az az indoklás, hogy a Föld magja vasból és nikkelből tevődik össze, vagyis nem más, mint egy nagy természetes mágnes. A bolygók vizsgálatából viszont arra lehet következtetni, hogy ilyen mágneses tér vasmag nélkül is létezhet. A Jupiter óriásbolygónak négyszer olyan erős mágneses tere van, mint a Földnek. Az A LEGHEVESEBB VULKÁNKITÖRÉSEK A FÖLDÖN megváltozása okozná. A nagyobb sűrűség úgy is kialakulhat, hogy a nyomás fokozódásával az atomok elektronhéjának szerkezete megváltozik. Nem egy hatalmas mágnes van tehát a Föld belsejében, de az bizonyos, hogy a mág- nesség forrását a magban kell keresnünk. A Föld magja nem egységes, hanem két részre oszlik. A folyékony halmazállapotú külső magban lebeg az 1350 km sugarú belső mag, amely ismét szilárd halmazállapotúnak tekinthető. Ennek a kettős rendszernek a felületi súrlódása és a legbelső mag kelti a Föld mágneses mezejét. Tudjuk, hogy a mágnesrúdon kívül az elektromos áramnak is van mágneses tere. Lehetséges, hogy a Föld magjában elektromos áram folyik, ugyanis e plazmaszerű anyag elektromos töltésű részecskéinek mozgása elektromos áramot indukál. Az ilyen elektromos áram itt nem valamiféle vezetéken halad, hanem az anyagrészecskék áramlásával, a tömegelmozdulásokkal kapcsolatos. Még nem tudjuk, hogy miként megy ez végbe, mert nem ismerjük kellőképpen a Föld mélyének szerkezetét, és azt sem tudjuk, hogyan változnak meg az anyagok fizikai tulajdonságai az ott fellépő magas hőmérséklet és nyomás hatására. Az azonban nem kétséges, hogy a mágnességet keltő magnak igen fontos szerepe van a Földre vonatkozó ismereteink további kibővítése szempontjából. BÖDÖK ZSIGMOND A kitörési felhő A kidobott szilára A tűzhányó neve anyag kezdeti magassága mozgássebessége (km) óra Sevelucs Kamcsatka, 1964 15 1116 Santa Maria Guatemala, 1902 29 1070 Bezimjannij Kamcsatka, 1956 45 2060 Vezúv 48 Olaszország, 1631 Krakatau Indonézia, 1883 80 700 Tambora Indonézia, 1815 2246 FELTÁRUL az „elátkozott tengerek“ titka A világtenger számos része vívta már ki az „elátkozott hely“ elnevezés kétes dicsőségét. Jó fél tucat ilyen helyet ismerünk. A Bermuda-háromszögről bizonyára már mindenki hallott. „A pokol köréről" azonban csak kevesen tudnak, amely az Atlantióceánnak egy nagy kiterjedésű szakasza, úgyszintén az „ördögi tenger“ is kevésbé ismert fogalom, amely viszont Japántól délre, a Csendes-óceán területén fekszik. Ezek a rejtélyes jelenségek az utóbbi időben nemcsak a tudományos kutatások révén, hanem a bűnügyi rendőrség (az Interpol és néhány más nemzetközi szervezet) vizsgálatai folyamán is új megvilágítást kaptak. Kiderült, hogy nem „ördögi cselszövésekről" és nem „repülő csészealjakról" intézett támadásokról van szó, hanem sok esetben tudatosan előidézett szerencsétlenségekről, lelkiismeretlen üzletemberek manővereiről. Ezt az alábbi tények is bizonyítják. 84 MILLIÓ DOLLÁROS BIZTOSÍTÁS Ez év január 17-én az Atlanti-óceánon, a szenegáli partok közelében titokzatosan elsüllyedt a „Salem“ szupertankhajó, amelyet 84 millió dollárra biztosítottak. A hirtelen bekövetkezett robbanások és a váratlanul kitört tűz ellenére, amelyek a hajót a hajónaplóval együtt percek alatt 4300 méteres mélységbe süllyesztették, a teljes legénység, mind a 24 ember sértetlenül mentöcsónakokba szállt, idejében elhagyva az égő, süllyedő hajót. Egy brit tartályhajó helyezte biztonságba őket, amely a közelben volt, a fogadta a leadott SOS jelzéseket. A vizsgálatok azután kiderítették, hogy óriási méretű csalás történt. A Salem ugyanis „hirtelen“ elsüllyedése előtt titokban a Dél-afrikai Köztársaságba vitte azt a 194 000 tonna kuvaiti kőolajat, amelyet eredetileg Olaszországba kellett volna szállítania. Eközben a hajó nevét is ideiglenesen Lema-ra változtatták. Visszafelé haladva vízzel töltötték meg a tartályokat, majd az említett helyen elsüllyesztették. Nem volt könnyű leleplezni ezt az eléggé átlátszó csalást. A hajó egyébként Svédországban épült, Nagy-Britanniában volt biztosítva, s egy amerikai cég tulajdonában, melynek Svájcban volt a székhelye, libériái zászló alatt járta a tengereket. A csalók a Loyd társaság kártérítési összegét nem kapták meg ugyan, de kárpótolta őket az olajért kapott tengernyi pénz, amelyet az apartheid-politika miatt meghirdetett embargót kijátszva a Dél-afrikai Köztársaságnak adtak el. Az ilyen szélhámosság tehát mindig előnyösnek bizonyul, függetlenül attól, hogy hogyan végződik. Nemhiába válik évente mintegy 80 hajó az ilyen csalás áldozatává, hiszen a kifizetett biztosítási összegek elérik a 230 millió dollárt. A PROFIT BIZTOS RECEPTJE A Csendes-óceán délkelet-ázsiai részén csak a legutóbbi két évben 40 teherhajó tűnt el rejtélyes módon. A biztosítási ügynökök becslése szerint ebből legalább 18-at tudatosan süllyesztettek el. Az ilyen üzlet nagyon egyszerű: vesznek egy olcsó, rozzant hajót, lehetőleg drága áruval rakják meg, nagy összegű biztosítást kötnek, az árut egy félreeső kikötőben titokban partra teszik, végül pedig a hajót „katasztrófa" éri, mindig mély tengeren és forgalmas közlekedési útvonalak mentén, hogy a mentőcsónakokba szállt legénységet hamarosan felvehesse egy másik hajó. „A pokol köre“ és az „Ördögi tenger“ daikameséi csupán a szerencsétlenségek valódi okait leplezik. „Misztikum - állítják a hajótulajdonosok, - rejtélyes véletlen“. Egyesek számára ugyanis előnyösebb, ha az eltűnt hajókat vagy repülőgépeket a „földöntúli erők" számlájára írják, semhogy kutatásukkal foglalkoznának, ami pénztárcájukat és tekintélyüket egyaránt kellemetlenül érintené. HAJÓKÁROK - TITOKZATOSSÁG NÉLKÜL Manapság évente 150-160 hajót ér szerencsétlenség. Ez a szám kisebb, mint az évszázad elején volt (kb. 400), de a mai egységek lényegesen nagyobb tonnatartalmúak. Napnál is világosabb, hogy rendkívül fontos a hajókárok okait a legalaposabban felderíteni. Tudományos szempontból mindegyik katasztrófa megmagyarázható, semmifelé titokzatosság, misztikum nincs, sőt földöntúli látogatókra sem lehet hivatkozni. Az óceánban sok-sok titok akad, ezek azonban rendre megfejthetek. Ezt komoly tudományos kutatások bizonyítják. Példa erre a két évig folytatott szovjet-amerikai PoliMODE kutatás a Pokol körében, amely 1978-ban fejeződött be. A MODE (Midocean Dynamic Experiment) volt a program amerikai része, a Poli (a poligon, azaz kísérleti terep kifejezés rövidítése) pedig a szovjet szakasz. Az Atlantióceánon egy 200 km hosszú oldalú, négyzet alakú területet választottak ki, ahol mérőműszerekkel ellátott kutatóállomásokat horgonyoztak le, amelyek automatikusan regisztrálták a tengeráramlás sebességét és más adatokat. ÓRIÁSI ÖRVÉNYLÉS A PoliMODE kísérlet legfontosabb része az óceánban levő hatalmas, óránként 200—400 kilométeres sebességű örvényáramlások vizsgálata volt. Ezeket 1970-ben szovjet tudósok fedezték fel. Mintegy húsz ilyen örvényt sikerült részletesen felderíteni. Ezek az örvények természetesen megnehezítik a hajózást. „A pokol köré“- ben a szakemberek véleménye szerint csupán azért van aránylag több szerencsétlenség, mert ott sűrűbb a hajóforgalom. De a természeti tényezők is közrejátszanak, például az erős áramlások és az örvények, amelyek a szerencsétlenül járt hajók és repülőgépek maradványait gyorsan továbbsodorják, és így a nyomtalan eltűnés látszatát keltik. Ezt Leonyid Brehovszkij akadémikus állapította meg Lawrence D. Kusche amerikai tudósnak „A Bermuda-háromszög“ című könyvének szovjet kiadásához írt utószavában. E szerző 53 hajószerencsétlenség részletes elemzése alapján bebizonyította, hogy a Bermuda-háromszögről sózott legenda a közvélemény megtévesztésére szolgál. A tengeren és a levegőben történt szerencsétlenségek valódi okainak feltárását szolgálja a nemzetközi PIGAP program, az atmoszferikus folyamatok vizsgálata, amely már több mint egy éve folyik. Az időjárásjelző szolgálatok több mint 10 000 állomása vesz részt benne, a Szovjetunió és más államok kutatóhajói, rádiószondái és meteorológiai műholdjai. A szoros nemzetközi együttműködés mindenképpen biztosítja a hatalmas arányú vállalkozás sikerét. (Volksstimme) Ford.: G. Gy. 1980. XII. 14. ÚJ szú
