Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-07 / 49. szám
Mészáros Károly rendszer, a becsület, a tisztaság, ha nem is ott, ahol más embereknél... Idejött, hogy küldetését teljesítse. Küldetését, amely abból áll: emelhetik-e száz koronával a fiatalkorú leányanya szociális segélyét vagy sem? El is mehetne, el sem kellett volna jönnie, a száz koronát megítélhetik. A jegyzőkönyvet is megírhatta volna fejből, de ő mindig ilyen kínosan lelkiismeretes. Kimegy, körülnéz, és mindig más következtetést von le, mint amit a szabályok megengednek.- Nem jön az a lány - szólt újból áz öregasszony. - Nem jön, pedig elküldtem Tódit. Megyek, megnézem...- Nem szükséges, hagyja! Az öregasszony már kifordult a szobából. Egyedül maradt a két alvó csecsemővel. Csodálkozott, hogy egyik sem ébredt fel az öregasszony rikácsolására. Bezzeg az ó kisöccse! Ha alszik, mindenkinek hallgass! Ezer ráncú cigányasszony lesett be az ajtón. Végignézett a nyakkendös idegenen, aztán mint a kutya, elsomfordált. Ez lehet az a százéves. 1. Amikor a nyitott, nagy udvarba ért, tétován megállt. A szemeteskukák körül játszadozó mezítelen cigánygyerekek éppen csak feltekintettek, nem hagyták abba a játékot, nem hitték, hogy ez a jól öltözött férfi hozzájuk igyekszik. Miután mégsem haladt el mellettük, csak állt a nagy udvar közepén az L-alakú ház felé pislogva, lassan feléje fordultak, és egyenként - mintha már korábban megbeszélték volna - mellé somfordáltak. Azt vette észre, hogy egy kör kellős közepén áll, fekete kócos fejek és kíváncsian csillogó szemek merednek rá. Zavartan toporgott a kör közepén, és arra gondolt, jó volna visszafordulni, ezt az egész ügyet lebonyolítani az irodából... Utálta az effajta küldetéseket, de az osztályvezető mindig őt bízta meg a kényes ügyek lebonyolításával. Pedig már a múltkori esetnél sem tudott tökéletesen eljárni, átejtették öt a ravasz, sunyi- szemű cigányok. - Ez azonban más ügy- így mondta az osztályvezető, amikor előterjesztette kifogásait, és megpróbálta átpasszolni az ügyet Kovácsnak, a minden hájjal megkent kollégának. Természetesen nem egyezett bele, mondván, Kovács a napokban kéthetes iskolázásra megy, s még le kell zárnia egy aktát. így maradt rá a dolog. Savanyú arccal vette tudomásul. Mehet megint Kovács után tippeket kérni, aki majd nevetve megveregeti a vállát: - Ne búsulj, fiú, valahogy majdcsak elintézed. Én is így kezdtem ezt a szakmát... Az első mindig a helyszíni szemle. Mint a bűnügyekben. Az ember előbb ismerkedjen meg a főszereplőkkel, aztán döntsön. Kovács egyik elméletének nyomán indult el ma reggel a külváros felé. így került ebbe a nagy piszkos udvarba- ahol egy csomó cigánygyerek lesi 'a mozdulatait -, hogy megállapítsa, milyen körülmények közt neveli újszülött gyermekét Rigó Renáta, tizenhat éves hajadon, és jogos-e a kérelme a szociális juttatás emelését illetően, amelyet idős anyjával egy hete nyújtottak be osztályukra. Felrémlett előtte a sokszoknyás vénasszony, aki karattyolva mondta el ezeket az irodában, és az osztályvezető csak nagy keservesen tudta kituszkolni őket. A lány - a kiskorú Renáta - csendesen állt a vénasszony mellett, s megfigyelte - mert éppen jelen volt, amikor a két nő bekopogott az osztályvezetőhöz, megfigyelte, hogy a lány ijedten csitítgat- ja az anyját, de az minduntalan elhárítja:- Hadd csak, tudom én, mit kell ezeknek mondani! Mindez négy-öt nappal ezelőtt történt... Azért döntött a Kovács ájánlotta helyszíni szemle mellett, hogy viszontláthassa a lányt, de itt az udvaron teljesen elhatalmasodott benne a már reggel kezdődő és az úton egyre növekvő bizonytalanság, s ezt az egész helyszíni szemlét fölöslegesnek és félelmetesnek tartotta. Egyre több piszkos arc bámult rá, fogalma sem volt, honnan kerültek elő ennyien. Egy fiatal cigányasszony - lelógó piszkos szoknyában - a középső ajtóban állt, és szótlanul szemlélte az udvari gyülekezetét. Legalább a lányt megláthatná, vagy az öregasszonyt... Minden ajtóban állt már valaki, asszonyféle, mindegyik karján csecsemő. Melyik felé induljon?- Hol lakik Rigó Renáta? - kérdezte, és a ház felé mutatott. A kérdéssel nagy zűrzavart okozott. Mindegyik egyszerre akart beszélni, a kis göndör fejek egyre közelebb nyomultak, egymás szavába vágtak, kiabáltak és mutogattak, míg végül egy dróthajú gyerek - nagy férfizakóban - félrelökött néhány üvöltő rajkót, megragadta a kezét és húzta. A többiek utat nyitottak nekik, és a nyomukba szegődtek. Nem lepte meg ez a díszkíséret, így volt ez múltkor is az egyik faluban, ahol az utcán végesvégig a nyomában voltak. Szerette volna kiszabadítani a kezét a piszkos kis tenyérből, de az belecsimpaszkodott, mint jogos tulajdonába, és húzta maga után a középső ajtó felé.- Nem mentek innen! - Oldalról jött a sipítás. A gyerekek szétrebbentek, mintha sas csapott volna közéjük. Azt vette észre, két cigányasszony között áll. A vén szipirtyó seprűt lobogtatott csontos kezében és szünet nélkül kiabált: - Ezek mindenkit megbolondítanak! Majd adok én nekik!... Nem takarodtok innen! Csak a fiú nem futott el a fenyegető seprű elől, de azért remegett a keze, határozottan érezte, hogy remeg a keze. Aztán felcsattant a visítás: - Te még itt vagy!? - S repült volna a seprű, ha nem emeli fel a kezét: - Hagyja csak, ő vezetett ide! Hirtelen a zsebébe nyúlt és egy ötkoronást adott neki. Az öregasszony lecsapott a pénzre: - Jaj, ne adjon neki pízt, cigarettára költi! Majd veszünk rajta kenyeret... Te pedig takarodj innen, míg nem repül a seprű! A fiú eliramodott. A sarokról még visz- szatekintett az idegenre, hogy is áll a dolog, miután látta, hogy már nem törődnek vele, legyintett és eltűnt a bontás alatt levő ház udvarán. 2. Nagy istállószerü szobába vezették, amelynek egyik oldalán végig ágyak voltak szorosan egymás mellett a földön. Tulajdonképpen nem is ágyak voltak ezek, hanem ágykeretek, téglalap alakúra összeszegelt deszkák. A keretbe szalmát szórtak és zsákkal, sátorvászonnal letakarták; az asztal, amely mellett az öregasszonnyal ültek, közvetlenül az ajtó mellett állt, természetesen szükségből, mivel ezen a felén gyerekágyak sorakoztak egészen a keresztfáiig. A kétszárnyú kis ablak tárva-nyitva, de becsukva sem lehetne nagyobb hasznát venni, minden ablaka ki volt törve. Ez sem mentette meg a szoba levegőjét. Az öregasszony karattyolásából azt vette ki, ez az asszonyszoba. Lányai laknak itt férjeikkel, gyerekeikkel: Cili, Máli, Reni stb., összesen hatan. Csak a legfiatalabb, Renáta nincs férjnél. Az ö ágya az ablak mellett, a szélén volt, legalábbis az öregasszony felsorolásából oda jutott neki hely. A másik szobában a fiai laknak asszonyaikkal, gyerekeikkel. Két fia még nem nős. A két szoba között a .konyha, egészen kicsi, a sarokban tűzhely. A konyha az öregeké.- Mindjárt itt lesz a lány is - mondta az öregasszony. - Elküldtem érte Tódit. Hátul a fejében lüktetni kezdett egy ér. Jó volna elmenni, mielőtt mefájdul a feje. De elmenni még nehezebb... Tulajdonképpen tud már mindent, és mégse tud semmit. Tudja, hogy itt él a Rigó család bezsúfolva két szobába, konyhába és egészségtelen levegőbe, de nem tudja, hogyan bírják ezt ki, hogyan élnek, táplálkoznak, szeretkeznek. Mindegy, nem tartozik rá. A város dolga. Neki csak az a fontos, hogy a kérvény ügyében eljárjon... Azért választotta ezt a délelőtti időpontot, hogy kevesebb embert találjon otthon. Csalódott, mert a gyerekek is itthon vannak, és soksok asszony és csecsemő. Férfiak'nem mutatkoztak, ez szerencse, a cigányemberek még makacsabbak és vadabbak, mint az asszonyok...- Hol lehet az a lány? Mindig elcsavarog... Biztosan jön már - szólt az öregasszony és a kezét tördelte. Lány, lánynak szólítják, pedig már anya. Gyereke van. Melyik lehet az? A gyerek bizonyára játékszer, nem ember; talán nem is ő gondozza, neveli, hanem az anyja, vagy a közösség... Vagy ki tudja, hogy van ez az egész. Érezte, nem ismeri eléggé a cigányok életét. Nem tudja elfogadni életformájukat, sem életbölcseletüket. Szennyes, erkölcstelen életmódot sejt minden házban, minden családban... Pedig valahol ebben az életben is megvan a szigorú Hirtelen elhatározással felállt. Elég ebből a húgy- és füstszagú szobából, az állati nyugalommal alvó csecsemőkből. El innen!... Nem lényeges, hogy Kovács miként cselekedne az ő helyében, hogy küldetése ilyen szűk keretű... Nem elég itt a száz korona, gyökeres változtatásra van szükség. Gyökeres változtatásra, vagy semmire... Már formálódott agyában a jegyzőkönyv szövege: „Rigó Renáta lehetetlen körülmények közt neveli gyermekét“. Igen, lehetetlen. Ezt fogja írni. Nem számít, hogy az osztályvezető majd fanyar arccal megjegyzi: - Kolléga, maga megint túlbuzgó, nem kell az ügyeket felfújni... Nem, nem szereti az ügyeket felfújni, egyáltalán nem szereti az ügyeket. Az ügyek önmaguktól valók; amint hozzájuk ér, feltámadnak, életre kelnek... Mindegy. Elviteti innen a lányt és a gyerekét. Sorra épülnek a lakótelepek a városban, nekik is juthat ott egy garzonlakás. Az ajtóban egy kopott cigányemberbe botlott. Az öreg láthatóan megrettent a hirtelen elé toppanó idegentől, a falhoz lapult, szorongatta húrtalan hegedűjét. Elszomorodott az öreg láttán. Hát innen került ki ez a jólelkű, vén cigányhegedűs - az öreg évekkel ezelőtt gya poros utakat a bú becsületesen eljáts: Hozzájuk is eljött mi ért, aki mulatós lei pénzt és bort adott ültette asztalhoz, rr szony, aki a szeded: terített neki. Hát ez az embei nem járt a faluban, hogy lé >zett. Az udvaron cigár ták az eseményeke az ajtóban, elhallgat Az öregasszony utcáról.-Jaj, nem találju elkószált valamerre Várjon még egy kic előkerül.- Nem, nem várh elintézzük, ne aggói- Az isten is me szerencséje az élett fiatalember... Alig tudott elme öregasszony elől, í utána kiáltotta: áldja Amikor az irodah: utcára, még nem tue Elmegy-e előbb Ke a sarki kocsmába, Óváros felé veszi ráérne egy óra mú a sört sem kívánj: hideg ital fogyasztás is azért akar a kocsr rűen kívánja a kocsi jét, és kívánja a ■ mellett a lebonyolít tákban oldódik fel be södik önbizalma. A azokra a dolgokra, hoz közelebb viszi során általában kid( bák, amelyeket el-i velejárói munkájána Botló is, sőt még kisebb-nagyobb hib: róka ebben a szakr bákról az irodában ügy előbb vagy utói a kocsmában mind az eltitkolt bűnöket önmaga számára, nak élményeiket, s í tetőseket. Ilyenkor igyekszik legjobb tu< ügyben,de az ügyá szetű, hogy nem le minden ügy valab továbbviteléhez - - nagyobb erők kell nekkel ők rendelkez Háta mögött néh: elmondhatja: ember nehezebb. Különös ő osztályukhoz fői problémákkal küszl szerint érzékenyebb éppen a család fér ges energia fogyott got adó erő, az emfc határozó munka, an getően beleüvölthet ságos pillanatukban ISZAAK B/ ATARI Jajveszékel az vasság letaposs lovakat cserél. A zott gebéi helyéb állatot. De ninci Ló nélkül nem lei Hiába tudja ezt azért még nem k berek ott tolongí lete előtt. Kötői a gyengeségtől szorgó, kimustrá nyéradó állatukti rasztok érzik, t bennük a keserű ják, hogy ez a t legzetú, s bár a lan, sietnek m. mondjanak a f. Németh Ilona: Kisvárosi metamorfózisok (tollrajz)
