Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-07 / 49. szám
aki még csallóközi ában, és i nótákat, ja kedvé- Az anyja ;, de nem iszédasz- i asztalon Évek óta s felejtik, < tárgyal- negjelent <ezett az lös lányt, lágy baj. biztosan jyet majd I Legyen szép erős hálálkodó utcán is en! iléptek az >g indulni, egy sörre nesen az rá ugyan nni. Igaz, s minden a, de nem i, egysze- íjt, a füstiét a sör ben a vi- jása, erőin jön rá munkájá- élgetések izok a hi- mészetes Janusz is, követ el 5 már régi 'kröl a hi- élnek, az idik, de itt magából ást keres egymás- következ- idegyikük eljárni az an termé- levezetni: imósodik; ildásához at am ily eisztalattal zni a leg- , akik az szociális lók rendisok, mert z szüksé- biztonsá- tást meg- i melldön- igba. Vál- jkhoz fordulnak segítségért, és ő tudja, a legtisztább segítség az igazi, szívből jövő jótanács volna, mármint az, hogy minden hiúság nélkül ismerje el, hogy már nem képes a tíz év előtti erő kifejtésére, s hogy megváltoztak az életkörülményei, változtasson életmódján is, ossza be úgy ide- jét-erejét, hogy emberi módon élhessen, s ne ringassa magát hiú ábrándokban... Ehelyett ők igyekeznek eleget tenni a kérvényeknek, szűk keretükből még valami módon kiharcolnak a család részére száz vagy kétszáz koronát, ami csak arra jó, hogy az ügyfélt eltávolítsák maguk mellől... Az élet mélyének és gyökereinek megismeréséhez ezekben a kocsmai vitákban jut el. Az ügy vitele közben nincs módja alapos összegezésre; nyakukra nőnek a félelmetesebbnél félelmetesebb ügyek, s ők igyekeznek megszabadulni tőlük. Az osztályvezető - talán mert látja a teljesen lehetetlen helyzetet, vagy éppenséggel vakságból - soha nem kérte számon az ügy lezárása utáni következményeket. Szerinte az ügy arra való, hogy jól vagy rosszul megoldják, s az ügyfelek igényeit - lehetőleg a törvény adta lehetőségeken belül - kielégítsék. Ennél többet az osztályuk nem tehet. Ezzel mindannyian tisztában vannak, ez az igazi helyzet, de ők többet látnak a puszta ténynél: az embert látják, hulló reményeivel. Ma azonban Kovács a kocsma előtt kijelentette, hogy korábban utazik haza a futballmeccs miatt, mindössze egy sornyi ideje van. Ebből tudta, hogy ma nem lesz vita, a sört a pult előtt állva isszák meg, a sorra kerülő meccsről beszélgetve. Elhatározta, nem megy be velük, egyenesen az Óváros felé indul. A kollégák meglepődtek hirtelen elhatározásán, de miután nem tágított - egy elintézetlen ügyre hivatkozva - nagy hanggal betódultak az ajtón, és otthagyták őt az utca forgatagában. Hóna alá csapta a táskáját és elindult a város új lakónegyede felé. Erről az útjáról senkivel sem beszélt, s örült, hogy a kollégái nem is faggatták különösebben. Nehéz lett volna kitalálni valami szavahihető marhaságot... Semmiképp sem akarta, hogy kitudódjon viszonya a cigány lánnyal. Tulajdonképpen nem volt semmi hátsó gondolata, amikor a lakásátadást követő napon meglátogatta a lányt, csak meg akarta nézni, hogyan rendezkedett be új lakásában, a lakótömb negyedik emeletének garzonszobájában, hogyan kezdte meg új életét, amelynek elindításához ó, vagyis inkább hivalatuk járult hozzá; ezen a napon teljesen ártatlanul csengetett be, s nem lepődött meg, hogy az öregasszony nyitott ajtót és nagy hálálkodások közepette vezette be a szobába. Renáta a díványon ült, és hálás pillantásokat vetett rá. A szoba még magán viselte a hurcolkodás nyomait, a falakból kellemes mészszag áradt. Nem akart sokáig zavarni, néhány percre ugrott csak fel, hátha segíthet még valamiben; beszélgetés közben nem is vette észre, hogy az öregasszony eltűnt, egyedül maradtak a lakásban, a kis szuszogó csecsemő rövidesen a gyerekágyba került, s ö ott ül a díványon és egyre jobban hatalmába keríti a lány lompos szépsége és fiatal testének melege. Ezen a napon csak a későbbi autóbusszal ment haza. A következő héten megint felkereste, azóta is minden héten, és az öregasz- szony ugyanúgy, mint először, észrevétlenül felszívódott, s ők órákon át szeretkeztek az elnyűtt díványon a kis, szuszogó csecsemő társaságában. Kívánta ezeket a napokat, kívánta a lányt, de nem akarta eladni magát egy „cigánylánynak“. Ezért is korlátozta heti egy napra a találkozást. Félt, hogy gyakoribb mutatkozása a lakóházban feltűnést keltene. Gyakran felmerült benne ugyan a kérdés: mit tarthat felőle a lány, de nem vezette végig a gondolatot. Kielégítette a pillanatnyi helyzet, nem akart változtatni rajta. Legalábbis egyelőre nem. A lány pedig sohasem mondta, hogy jöjjön máskor is. Ha jött, elfogadta, ennyi volt az egész. Szabadnak érezte magát, bármikor elmaradhatott. Ez némileg megnyugtatta a lelkiismeretét, az azonban egyre jobban zavarta, hogy mostanában napközben is eszébe jutott a lány, s gyakran volt azon a ponton, hogy máskor is fölugrik hozzá. Aztán mégse tette, ez idáig még nem. Vagy a kollégák miatt, akik vendéglőbe hívták, vagy ügyes-bajos dolgai miatt, melyek állandóan gyötörték. Mindennap volt valamilyen ügye, kimerült estére, és csak a hosszas üldögélés a kocsmában, meg az az esténként megivott néhány pohár bor öntött bele új erőt. 4. A kilencemeletes épület bejárati ajtaján egy fiatalasszony ment be. Nem akart vele találkozni, várt néhány percet a járdán. Amikor belépett a lépcsöházba, épp akkor érkezett meg a lift, és a fiatal- asszony bájos mosollyal hívta, szálljon be. Nem ellenkezett, teljesen hiábavaló, az asszony ismeri már. Ó is tudja, hogy a szomszédban lakik. Mindegy. Nagy zörrenéssel állt meg a lift. Kiengedte a csinos fiatalasszonyt, s a biztonság kedvéért még felment három emeletet. Amíg az asszony bemegy a lakásba. Undok. dolog lett volna szeme láttára becsöngetni. Bár egészen biztos benne, hogy most is ott áll az ajtó mögött, a szemét időnként ráhelyezi a kémlelő- nyílásra, és lélegzetvisszafojtva lesi, mint toporog idegesen az ajtó előtt, mint csenget be, s amikor kinyílik az ajtó kárörvendő- en lebiggyeszti az ajkát.- Mit akar itt? - Az ajtó félig kinyílt, és egy fekete, kócos fej jelent meg benne, amelyhez egy ingujjra vetkőzött, hízásnak indult férfi tartozott. - Mit akar itt? - ismételte újra. A durva arcon izzadság- cseppek csillogtak. A férfi kilógott az ajtóból és eltakarta a kilátást. Ideges lett. Hátában ott érezte a fiatalasszony fél szemének tüzét, mely most szokatlanul égetett. Nem tudott szólni. Nézte a pufók arcot, s ahogy nézte, egyre ismerősebbé vált előtte. Ezt az arcot már látta valahol. Hol? Valamelyik kocsmában? Meglehet... De nem!... Ez a pufók arc, ez a durva vonás, igen, igen, az alvó csecsemő arca! Átható füstszag csapta meg az orrát.- Azt hiszem, tévedés - nyögte. - Mol- nárékat keresem, itt laknak?- Nem! Becsapódott az ajtó. A liftben arra gondolt, még megihatna egy sört Kovácsékkal a sarki kocsmában, a meccsről is elvitatkozhatna velük, de fáradt volt, és minden oly távolinak tűnt számára. Koncsol László ARANY Hol kezd csírázni, sejted-é, hogyan kezd nőni, látod-é, mikor kezd érni, érzed-é, az őszi arany alma? Csak indul, mint a szívverés, csak érik, mint a gyermek, és csak nő, mint nő az új vetés s az őszi éj hatalma. Még mit sem sejt a parti tűz, ködöt-szelet a Kap kiűz, és itt lobog a nyári tűz a tarkabarka réten, de pislog már a kék katáng, és leng a sok kis sárga láng - megannyi fürge hír-szilánk - arany szirmok mezében. Nyit már a sárga gyíkpohár s a barna erdei gyopár, de itt van még a két madár, a gólya és a fecske, mert lassú lábon jár az ősz, mint vemhét féltő barna óz, kit könnyű szél is megelőz, hogy jöttét megjelentse. A napkorongban ég talán egy nyári napnak alkonyán, az égalj izzó rőt taván az aranyalma mása, majd tükrözi a sárga folt, a telten égő nyári hold az őszi, bölcs arany mosolyt, mely átleng majd az ágra. A nyár méhében megfogan, majd nő a nyárban titkosan, s hordják a méz színt szorgosan az éji csodaméhek: ha itt egy hűvös nyári éj, egy méh egy zöld levélhez ér, és sárga lesz a zöld levél, s méz színe lesz a fénynek. Nem színarany még: elvegyül egyéb színek közt, szétterül, s még túrni-bími kényszerül a cifra szolgaságot, de jő az ősz, a győzelem, s erdőn, folyón és földeken, a dombtetőn és körbe lenn ellep majd bokrot-árkot. Beért az alma, hús, arany, méz és avar zamatja van, s fent öblösül anyagtalan az izzó nyári égen, s az alma, ím, olvadni kezd, egy sárga cseppet elereszt, mint nedvet ejt a dús gerezd az izzó déli fényben, és hozza őt a napsugár, röpíti forró szél-futár, hullatja álmos Hold-madár a földre és a lombba. ahol egy fű a réteken meg egy levél sejtelmesen és egy-egy virág kényesen aranyját zöldbe fonja. Hozzák nyár végi hajnalok a szépen fénylő harmatot a hűvös nedvre szomjazott lapályra, dombra, hegyre, s mikor a napfény szétterül, míves, sugárzó ékszerül oroszlánfog pártája ül - arany - a zöld berekbe. Aztán lehull a szürke köd, szétgomolyog a fák között, körülmatat követ-rögöt a bolygó őszi széllel, de fölszippantja ót a Nap, s a nyirkos lombú fák alatt szelíd arany virágcsapat dúdolgat szerteszéjjel. Majd hullni kezd a zord eső minden vízcseppet ködbe sző, s a gyepre dől a mérgező kikerics kék virága, s mire a felhő elvonul, ' arannyal hímzett sátorul bokorra-fára ráborul az ősz arany subája. Az őszi szellő ráfuvall, és fázni kezd a zöld juhar, és lomb-gúnyája csakhamar átvedlik dús arannyá, s a nyárfalomb is színt cserél, piros lesz, bíbor, mint a vér, s az ősszel gyászos útra kél, mert vár a hús talaj rá. Nyár végén nyílt a csormolya, zöldje, lilája, bíbora s az apró sárga szirmon a piros csöpp már jelezte, miként vesz búcsút majd a nyár: foltokra hull szét az opál, minden szín más csapatba áll, a végső díszmenetre. Vagy a nyár szétszórt színeit fensőbb parancsok rendezik más-más rajba, nemük szerint, a végső búcsuzóra, miként - ha fárad már a nyár - kiválik s útra készen áll fajonként mind a két madár, a fecske és a gólya. S lehull a fákról a levél, szaggatja mind az őszi szél, de van, mely önként hullva ér az éves, tört avarra, és minden águk meztelen, s az égen és a földeken csak két komorló szín terem: a szürke és a barna. K LÓÁLLOMÁNY PARANCSNOKA . A lóét, és csigáiig ás- judni. sereg. ettől zem- »épü- zolják ván- A kelti pa- lemlik te tud- /id lé- aszta- oda- iknak, r az Istennek, no meg a nyomorúságos sorsnak. Zs., a törzsparancsnok, ott áll teljes díszben a tornácon. Kezével elfedi gyulladt szemhéját, és látható figyelemmel hallgatja a parasztok panaszát. De ez a figyelem nem egyéb ügyes fogásnál. Mint minden fáradt vezetőember, aki kijárta a tapasztalat iskoláját, Zs.-ben is megvan az a képesség, hogy üres percekben teljesen kikapcsolja agyműködését. A gondolatmentes boldogság e röpke pillanataiban rázza fel elhasznált agymasináját. Most is ezt teszi a parasztokkal. Az összefüggéstelen és elkeseredett zajongás csillapító muzsikájának kíséretére Zs. mintegy kívülről figyeli agya csendes mocor- gását, a tiszta és erélyes gondolatok előhírnökét. A két zajhullám közti szélcsend alkalmas pillanatát megragadva még elkapta az utolsó parasztkönnycseppet, parancsnoki fölénnyel hárít el mindent, aztán visszavonul a törzs helyiségébe, hogy folytassa munkáját. De ez alkalommal az elhárításra nem került sor. Lángszínü angol-darab ménen Gyakov - valaha cirkuszi atléta, jelenleg pedig a tartalék lóállomány parancsnoka - ügetett a tornác elé. Pirospozsgás, deres bajuszú férfi, vállán fekete köpeny, lábán ezüstsávos, piros lovaglónadrág.- Főpapi áldásom a tisztességes szajhákra! - kiáltotta, és lovát futtában lefékezte. Ebben a pillanatban egy vedlett lovacska- a kozákok által cserébe adott lovak egyike - ott rogyott össze a lába előtt.- Itt van, la! parancsnok elvtársi- visított a paraszt, és sopánkodva csapkodta a nadrágszárát. - Itt van, la! Milyen lovakat ad a magú kf aj ta a mi fajtánknak! Látod, mit adnak? Hát aztán hogyan gazdálkodjunk egy ilyen lóval?- Pedig ezért a lóért - szólt oda erre tagoltan, nyomatékkai Gyakov -, kedves komám, ezért a lóért megkaphatod a tizenötezer rubelt is a lótartalék csoportnál, de ha ez a ló kissé fürgébben szedné a lábát, ebben az esetben, édes komám, a húszezret is megkapnád. Az nem számít semmit, hogy a ló elesett. Ha egy ló elesik és feláll, az még mindig ló: de ha netán nem állna fel, akkor már nem ló. De mellékesen megjegyzem, hogy ez a jóvágású kanca szépen talpra áll.- Ó, uram isten, mindenható Szúzanyám! - hadonászott a paraszt. - Már hogy állana fel ez a szegény jószág? Itt adja ki a páráját. ..- Ne sértegesd a lovat, komám - szólt rá Gyakov mélységes meggyőződéssel -, hiszen ez már egyenesen istenkáromlás, amit művelsz, egykomám! - Sudár atlétatermetét kiemelte a nyeregből, remekbe szabott lábát kiszabadította a kengyelből, kecses, fürge mozdulatokkal, mintha csak a cirkusz porondján libegne, körüllépdelte a páráját kiadni készülő állatot. A ló csüggedten emelte rá mélyen ülő, kerek szemét: Gyakov vörös tenyeréből mintegy titokzatos jeladás sugárzott: az ernyedt állat friss erőt érzett ömleni tagjaiba, amely ebből az egészségtől kicsattanó, deresedö, hetyke Rómeóból áradt. Fejét jobbra-balra ingatta, rogyadozó lábával ide- oda kaszált, de hasa alatt érezte az ostor parancsoló és elviselhetetlen csiklandozását, mire a gebe végül is lassan, óvatosan lábra állt. Valamennyien szemtanúi voltunk, hogyan simogatja végig a kabát bő ujjából elönyúló finom csukló a ló mocskos sörényét, hogyan simul nyögve a korbács vérző szügyéhez. Ott állt a saját lábán az egész testében remegő gebe, s le nem vette Gyakovról félénk, szerető, kutyahú szemét.- így hát, ló ez - szólt Gyakov a paraszthoz, és lágyabb hangon még hozzátette: -, te meg panaszkodsz itt, édes komám... A tartalék lóállomány parancsnoka a kantárszárat odadobta a lovásznak, egy ugrással fenn termett a négy lépcsőfokon, és palástszerű köpenyét meglibbent- ve, eltűnt a törzs helyiségében. WESSELY LÁSZLÓ fordítása
