Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-07 / 49. szám
ÚJ szó MI HAIL SADOVEANU CENTENÁRIUMÁRA A román próza legnagyobb mesterére emlékezünk. Észak-Moldva mesetermö tájain született egy évszázaddal ezelőtt. Az ott töltött gyermek- és ifjúkor hat évtized alkotó munkájának lett ihletője és kimeríthetetlen élményforrása. A közel 150 kötetes hatalmas életművében teljes és gazdagon árnyalt képet fest szülőföldje tájairól, szinte minden lényegeset elmond népéről és történelméről. A nemzetiségi torzsalkodásoktól terhelt századfordulón indult írói pályája, de müveiben nyoma sincs a nemzeti elfogultságnak. A román nép szabadságát és felemelkedését nem más nemzetek kárára kívánta megvalósítani, hosszú életén át szószólója volt a nemzetek közeledésének. Ezáltal lett üldözötté a fasiszta Romániában, nyilvános könyvmáglyákon égették könyveit. Szinte minden műfajban jeleskedett, de a legnagyobb sikert a regény- és novellaírás terén érte el. Epikusként megbecsült helye van Európa irodalmában, a parasztság nagy ábrázolói közé tartozik. Sajátos, lírai elemekkel gazdagon átszőtt epikát müveit, melyben fontos szerepet kapott az idegen hódítók és a bojárok elleni küzdelemben született moldvai népköltészet. Hangvétele és müveinek felépítése gyakran meseszerű, hősei sorsában balladai tragédiák feszülnek. Nyelve is népi ihletésű, tele van közmondásokkal, szólás-mondásokkal, hősei ízes moldvai nyelvjárásban beszélnek. A nép, főként a falusi szegénység életét és érzelmi világát ábrázolja szinte parttalan áradásban, varázsos költőiséggel. Paraszti alakjai a balladák és a betyárvilág hőseiként mindig harcban állnak a feudalizmus uraival, a bojárokkal és közigazgatás embereivel. Sorsuk kisebb-nagyobb tragédiák sorozata, többnyire csak szenvednek, s ha lázadoznak is, tiltakozásuk egyenlőtlen küzdelembe torkollik, ahonnét csak a halálba, a tragikus vég felé vezet út. Ezért aránylag szegény műveinek cselekménye, a belső történés, hőseinek szenvedése pótolja az epiku- mot. A legtöbbet az emberi helytállás foglalkoztatta, az emberség megőrzése a szenvedés körülményei között. Hogy a feudalizmus elemberte- lenítö folyamatában miként őrzi meg emberségét, lelkének épségét és tisztaságát a román paraszt. A torzulás leginkább'azokat fenyegette, akik valamilyen közösséghez tartoztak, akik közvetlenül voltak kitéve a bojárok önkényeskedéseinek, a hatalmi adminisztráció elnyomásának. Nem véletlenül választotta hőseit az író többnyire olyan foglalkozást űzők közül, akik meg tudták őrizni viszonylagos függetlenségüket, csorbítatlan emberségüket. A legszebb írásainak központjába halászok, vadászok, pásztorok és betyárok kerültek, ők hordozzák legnemesebb mondanivalóit. A róluk szóló történetekben bontakozik ki leginkább írói művészete: jellemábrázoló készsége, kifogyhatatlan mesélő kedve, stílusának gazdagsága, melegsége. Nagy szeretettel ábrázolja a természetet, festői természetléírásait gyakran romantikus hangulatok és a szimbolizmushoz közelálló stílusmegoldások jellemzik. Az embert és természeti környezetét megbonthatatlan harmóniában látja. S ezt még olyan, nála szokatlan mozgalmassá- gú történetben is érvényesíti, mint A balta című méltán híres regénye, melyben egy pásztorgyilkosság felderítésének izgalmai közepette is felsejlik a természet örök rendje s a vele összefonódott ember csodálatos rajza. Mondanivalója kifejezését a szerkezeti felépítés is segíti, az ellentétek egymásba feszülése állandó fokozást mutat, s ahogy a cselekmény fejlődik, ügy bővül a környezet és társadalmi háttér rajza. A férje gyilkosait nyomozó asszony szinte a népmesék hőseihez válik hasonlatossá. Sadoveanu egész életműve arról tanúskodik, hogy mindenütt meglátta a társadalmi ellentéteket, az elnyomottak kiszolgáltatottságát. A falusi szegénység kálváriája mellett drámai erővel tudta ábrázolni a vidéki kisvárosok áporodott légkörét, a hatalomtól emberségükben megalázottak alakjait, átfogó tablót rajzolt a vidéki szellemi és társadalmi élet barbarizmusáról. Foglalkoztatta a történelmi téma és a munkásosztály harca egyaránt. A Moldvai szél a feudális bojárság kitűnő rajza, a Virágöböl a munkásosztály forradalmi harcát örökíti meg. A változó, szocializálódó falu s a benne változó ember képét is megrajzolta több műben. Új hőseinek emberi kibontakozását a szocialista társadalom feltételei biztosítják, nem kell elmenekülniük a közösségből. Erről a hatalmas társadalmi átalakulásról szól a Vascsőrű című regénye, de a legnagyobb sikert az önéletrajzi ihletésű, Mitrea Kokor útja című művével aratta. A feudalizmus maradványaira épülő kapitalizmus körülményei közül a szocializmus körülményei közé került ember fejlődésrajzát adja. Miként lesz egy meggyötört, emberségében sokszor meggyalázott, kizsákmányolt szegényparaszt a szocializmus öntudatos harcosává. Ebben a műben fokozottan megmutatkozik az író minden mesterségbeli jellemzője: a pompás mesélőkedv, a jellemzés plaszticitá- sa, a hamisítatlan népi fogantatású nyelv, az ábrázolás tömörsége stb. Beszédes példája Sadoveanu ábrázolásmódjának, ahogy Mitrea Kokor kegyetlen megveretésének leírásával szinte egyetlen képbe sűrítve tudja érzékeltetni a kapitalista rendszer rothadtságát. Szerencsés író Michail Sadoveanu. Még életében mindent elért, amit egy író elérhet: nemzete klasszikusává lett. A világ irodalmi közvéleménye is megbecsülte munkásságát. A népből jött írót, a kritikai realizmus nagy művészét tisztelte benne, aki életének utolsó évtizedében a szocialista realista módszereket is magas szinten művelte. Halála előtt irodalmi és társadalmi munkásságát Lenin- békedíjjal jutalmazták. SZEBERÉNYI ZOLTÁN Hrapka Tibor: LÁNYARC A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti intézetének kutató csoportja dr. Jerem Erzsébet tudományos kutató vezetésével 6 hetes leletmentő ásatást fejezett be Magyarország nyugati határvidékén Sopronban az Ikva folyó mentén, közvetlenül az épülő Jereván lakónegyed közelében. 1973-1976 között már feltárták a település temetőjének 200 sírját. Nagyon gazdag leletanyag került elő a sírokból, amelyeket az akadémia régészeti intézetében restauráltak. Nagy mennyiségben kerültek elő kerámiák, bronzból és aranyötvözetböl készült használati tárgyak, ékszerek, ritka díszítések. Találtak gyöngyöt, borostyánt és korallt is ” Az idei nyáron már nem a temetőt, hanem magát a lakóépületeket kutatták. Földbe épített lakógödrökre, raktárakra, kemencékre bukkantak. 900 négyzetméter területet tártak KÉTEZER ÉVES TELEPÜLÉS fel nagy gondossággal, amelyen 40 települési objektumra bukkantak. Egy gabonatárolóból égett magvak kerültek elő. Feltehetően búza, de ezt még későbbi vizsgálat dönti el pontosan. Az ásatások szenzációja egy több évszázad alatt épült épületegyüttes feltárása volt. A lakóépület alatt temetkezési helyre bukkantak és három zsugorított női csontvázat találtak. Ez is bizonyítékul szolgál arra, hogy a több generáció élt ezen a helyen több mint kétezer évvel ezelőtt. Az egykori sírt később beépítették és lakóépületet vontak fölé. Á sírban étel, ital égési maradványokat találtak, ami arra utal, hogy áldozatot mutattak be a temetéskor. Tüzetes antropológiai vizsgálat dönti majd el, hogy mi volt a három nő halálának oka. Annyi máris bizonyos, hogy ezen a helyen Európának egyik legnagyobb olyan települését fedezték fel, amely az időszámításunk előtti évezredben épült. Az itt lakók fejlett állattenyésztést és földművelést folytattak. Egyebek között szarvasmarhát, sertést, kecskét és juhot tenyésztettek, ugyanakkor kedvelték a vadászatot. A korábban feltárt sírokban sok szarvas, őz és vaddisznó csontot találtak. Ezt a kort követte azután a római városok kialakulása. Az idei nyáron előkerült több mint 2 ezer éves zsugorított női csontvázakat, s a sír maradványait olyan szempontból is megvizsgálják, hogy esetleg nem bukkannak emberáldozatra utaló nyomokra. Ezt ugyan a magyar régészek nem tartják valószínűnek, de külföldi kollégáik ennek tisztázására is bíztatják őket. A kutatásokat megelőzően az érintett területről légi felvételeket is készítettek. Ezek segítségével pontosan sikerült behatárolni, hogy a több mint 2 ezer éves település pontosan hol húzódik jelenleg a föld alatt. A most befejeződött ásatások iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Ausztriából, Csehszlovákiából, a Német Szövetségi Köztársaságból keresték fel neves tudósok, szakemberek az ásatások színhelyét. CSERESZNYÁK ISTVÁN 1980 XII. 7. / gy hát L. Kiss Ibolya után Béluci - Szabó Béla - is elment, s azok közül, akik még a huszas és harmincas években kezdték meg pályájukat, magam maradtam itt. Sohase haragudott meg, ha Bélucinak szólítottuk, valahogy természetesnek vette, illett rá a becéző Bélus helyett. Mindnyájan tudtuk, hogy nehéz, sanyarú ifjúsága volt, tudtuk azt is, hogy megfelelő iskolázottság híján nehezen birkózott meg a nyelvvel, de dicséretére mondva, szinte megszállottan kereste a helyes kifejezést, a találó jelzőket. Lírikusként indult, s éppen az éhség gyöngyözte ki belőle legszebb verseit. A sok koplalásnak tulajdonítottam, hogy eléggé agresszív volt a természete. Amikor Kassán élt, Fazekastól, az ottani acélgyár igazgatójától megkövetelte, hogy százasokkal megsegítse - annak okán, hogy az éhezés miatt képtelen dolgozni. A harmincas években gyakran járt nálunk. Mindig bejelentés nélkül állított be hozzánk, éhesen és kopottan: itt vagyok újra, fogadjatok be családtagként. Irgalmatlanul sovány volt, szinte gyerektestű. Mária, a feleségem krumplit nem rakhatott a tányérjára, semmiféle ízesnél íze- sebb formában sem.- Annyi krumplit ettem, hogy egy életre torkig vagyok vele. Rozoga, lyukas nadrágban jött és Máriát felszólította, hogy ajándékozza meg egyik nadrágommal. Akkoriban a legjobb brünni vagy éppen angol posztóból var1 rattam öltönyeimet ez bizonyult a legolcsóbbnak, mert tíz évig is hordhattam őket. Mária ezért egy nadrágra való posztót hozott.- Varrja meg, Béluci, hiszen szabónak tanult ki.- De én nem tudom kiszabni - hárította el.- Majd én kiszabatom, magának csak meg kell varrnia a Singer gépemen. Nem varrta meg. Utálta a varrást - akár a krumplit -, csak a legnagyobb éhség vette rá, hogy a pozsonyi szabó- műhelyek valamelyikében munkát vállaljon. ' Amikor az Új Szó megindult, a munkatársa lett, együtt dolgoztunk a kulturális rovatban. Ez időben írta folytatásokként igen ötletes, jó humorú Potya Marci című krokijait. A rovat levelezését ó intézte, és furcsa módon minden humora ellenére gyakran olyan leckéztető, nemegyszer sértő hangot használt, hogy enyhíteni kellett a leckéztetést. Imádta édesanyját, az évek során sok írásából megható szeretettel, fiúi ragaszkodással írt róla. Első tanítójáról, aki Petőfi verseskötetét nyomta a kezébe, hasonló szeretettel emlékezett meg. Ezt a hálát becsültem nála, a makacsságát is elnéztem, pedig sok vitám volt vele. Egyszer megesett, hogy egyik kéziratából több mondatot kellett kihúznom, s ö akkor felkapja írását, Lórincz Gyulához, a lap főszerkesztőjéhez szaladt panaszával.- Egri kihúzza a legszebb mondataimat! Sokoldalú, nagymüveltségú főszerkesztőnk meghallgatta panaszát, s miután átnézte az írást, csititóan megjegyezte:- Én az ó helyében többet húztam volna ki. Nyugodj bele, Béla. Minden kurtítás csak előnyére válik az írásnak. Lehetett tucatnyi hibája Bélucinak, de emberi tisztaságáért, őszinteségéért szerettük öt, még akkor is, ha a vita hevében olykor megemeltük a hangunkat. Most, hogy már nincs közöttünk, egyre jobban érzem, hogy a Menyasszony és A család kedvence időtálló értékei irodalmunknak. EGRI VIKTOR
