Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-07 / 49. szám

1945. április elsején a szovjet hadse­reg hozta meg a meggyötört város sza­badságát, végérvényesen kioltva a fasiz­mus lidércfényeit. A teljes létbiztonságra A Vámbéry Árminról elnevezett térnek a Kék Duna áruház felöli része (Gyökeres György és archív felvételek) ezer felé közelítünk. Főleg a hatvanas évektől nem szélesítettük, hanem újjá­építettük. Lebontottuk a lakások több mint nyolcvanöt százalékát és felépítet­tünk öt új lakótelepet - most épül a hato­dik a város nyugati határában - összesen csaknem négyezer lakásegységet. Foko­zatosan elkészült a csatornahálózat, a vízvezeték-rendszer és így már csak a múlt rossz emléke nálunk a golyva, amely jellegzetesen tájbetegség volt. A középkorúak még jól emlékeznek arra, hogy esős időben az utca mély sarát voltak kénytelenek dagasztani. Jelenleg negyvenöt kilométernyi portalanított, szi­lárd burkolatú utunk és ötvenöt kilométer­nyi járdánk van. Hatvanöt hektáron park és zöldövezet szépíti városunkat, üdíti levegőjét. Ez és sok minden más dicséri lakosaink szorgalmát, városszeretetét. * S Ismerősömmel járom a várost, aki né­hány évig itt élt a háború után, s azóta csak átutazóban volt errefelé. - Egészen más lett... alig ismerek rá... óriási válto­záson ment át... - s hangjából nem a nosztalgiát vélem kicsendülni. Ennek a fejlődésnek, amely a lakás- építkezésen túl az iskola-, az üzlet- és szolgáltatóhálózat, a művelődési intéz­mények gyarapítása és korszerűsítése számos tényével is bizonyítható, tulaj­donképpeni alapja az iparfejlesztés. Itt van például a Nyugat-szlovákiai Baromfi- feldolgozó Vállalat új üzeme, ahol egy műszakban képesek feldolgozni 28 ezer csirkét, elkészíteni tíz tonna konzervet, osztályozni és csomagolni 300 ezer to­jást. A cukorgyár, amely évente száz napon át, három műszakban, nem keve­sebb mint 40 ezer tonna cukrot állít elő. Az Agrofrigor, a korai zöldséget és palán­tát termelő vállalat, korszerű gyümölcs - és zöldségraktáraival, évi 30 ezer tonna áruforgalmával. Továbbá a Slovlik gyü­mölcsfeldolgozó üzem, a járási iparválla­lat, az Ister bútorgyára, a PREFA, a Tes- la-üzem, az építőelemgyár, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Kenyeret adnak a város és környéke dolgozóinak és a további fejlődés zálogát jelentik.- Épül a nyolcezer szarvasmarha be­fogadására alkalmas hizlalda és a hús­kombinát, bővül a nehézipari gyáregység is - egészíti ki a sort Gyurcsík József elvtárs. S akad egyéb említésre méltó is. Pél­dául az ízlésesen, érzékkel kiképzett Vámbéry Ármin-tér, amelyen többszintes lakóházak, modern boltok, szolgáltató- egységek fogják keretbe a város ritka műemlékeinek egyikét, az eredetileg gó­tikus stílusban a 14. század vége felé emelt, majd barokk stílusban átépített katolikus templomot. Sokan keresik fel itt a három éve megnyílt Kék Duna üzlethá­zat, amelynek nemcsak az áruellátása jó, nem túlzsúfolt, és kiszolgáló személy­zete is többnyire előzékeny. Nem csodálkozom azon sem, hogy Molnár József, a Városi Művelődési Ház igazgatója, nehezen palástolt büszke­séggel mutatja be a fiatal intézményt, amely mintegy negyvenhat millió korona költséggel épült, önmagáért beszél itt a fővárosi rangú szélesvásznú mozi, a tá­gas színházterem, az ötvenkétezer köte­tes járási könyvtár, a számos klubhelyi­ség és főleg a pezsgő kulturális élet. Gáspár Péter, a B-kategóriába sorolt harmincöt szobás Duna szálló - éttermé­ben, kávéházában egyidejűleg 320 ven­déget fogadhat - főnökhelyettese is szí­vesen kalauzol és magyaráz. - Csupán azt fájlalja, hogy ma már édeskevésnek bizonyul elszállásolási kapacitásuk. Mar­czell Béla, a város második számottevő-, műemléképületében, a Sárga kastélyban elhelyezett Csallóközi Múzeum szakdol­gozója nyilván órákig lenne képes érdek­feszítően beszélni nemcsak a néprajzi gyűjteményekről, s ezzel kapcsolatos munkájáról, hanem a rendszeresen meg­tartott időszaki és állandó művészeti kiál­lításokról is. Weisz Mihály, a Dunaszer- dahelyi Atlétika Club elnöke pedig, Csóka Zoltánnal, a labdarúgó szakosztály titká­rával együtt, a lelkes szurkolókat dicséri, akiknek nem csekély érdemük - így mondják, - hogy a DAC labdarúgó csa­pata, a Szlovák Nemzeti Liga újoncaként, jóval a várakozáson felül szerepel. - De nagyon jók az asztaliteniszezóink is - te­szik hozzá egybehangzóan. A helybeliek a múltban messziről „szagló“ Sintér tó környékét járva, öröm­mel veszik tudomásul, hogy talán jövő május elsejére elkészül a város vidám­parkja és benne egy kétezer ülőhelyű szabadtéri színpad. S nemcsak ők, ha­nem a gyakori környékbeli és fővárosi látogatók is türelmetlenül várják, hogy a jövő év első negyedében átadják ren­deltetésének a közkedvelt termálfürdő gyógyfürdői részlegét. Ezt követően ugyanis télidőben is fürödni lehet majd. Nekem még valami tetszett ebben a városban. Bárkivel is beszéltem - tiszt­ségviselővel, vagy lakossal - mindahány szeretettel, amolyan egészséges és szükséges lokálpatriotizmussal szólt vá­rosáról. S nemcsak a jelent becsülik, hanem hagyományaikat is óvják, ápolják. Az október végi ünnepségeken leplezték le például a Vámbéry Ármin-tér 7. számú háza falán a világhírű magyar tudós és utazó (néhány hónapos korában került ebbe a városba) emléktábláját, Almási Róbert festőművész munkáját. De van itt utcája Steiner Gábornak, Major István­nak, Fábry Zoltánnak és a Csallóköz egyik Dunaszerdahelyhez kötődő, immár elhunyt kommunista veteránjának, Mon­dok Gábornak is. Ennek a múlt haladó örökségét és a mát megbecsülő, a jövőt szorgosan építő városnak és lakosainak a 800. jubileumi évforduló alkalmából kiváltképp legközvetlenebb gondjai megoldását kí­vánnám. Azt, hogy új lakótelepein a Nyit- rai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi üzeme végre állja a szavát és lépést szaporázzon a járulékos beruházások, bölcsődék, óvodák és iskolák építésé­ben, mert e tekintetben bizony ünnepron- tóan fájó e lemaradás. GÁLY IVÁN fa. Hogy járásszerte kilencezer emberre jutott egy orvos, de 1300 hívőre egy pap. S így nem csoda, hogy a Dunaszerda- helyen 1921. október 21 -én megalakult CSKP-szervezetnek az alapvető emberi és szociális jogokért vívott következetes szívós harca élénk visszhangra talált. A húszas évek derekán megtartott közsé­gi választásokban a kommunista párt már öt mandátumot szerzett. Ugyanany- nyit, mint - egy kivételével - a többi legtekintélyesebb jelölő párt. A félfeudális viszonyokat felváltó polgári rendszer ül­dözte a kommunistákat. És a hatóságok megtették még azt a gyalázatos sakkhú­zást is, hogy a Horthy-megszállás előtt érintetlenül hátrahagyták a kommunisták névsorát, hadd könnyítsék meg a kakas­tollasok munkáját. Voltak áldozatok, akadtak, akik nem merték vállalni az illegalitás nyomasztó terhét, de a harc mégsem szünetelt. Vájná Gábor, hírhedt nyilas képviselő, 1941. július 1 -én így kesergett a magyar országgyűlésben: „...a kommunisták ismét mozgolódnak, sarlókat, kalapácsokat festegetnek. Tes­sék csak betekinteni a csallóközi üze­mekbe és falvakba, ahol nagy a nyomor, de éppen ezek az elnyomorodott elemek, bolsevik elemek és megtévesztett ma­gyar nemzetiségű emberek hirdetik a kommunizmus győzelmének lehető­ségét.“ ~ A háború és a fasizmus a városon is otthagyta a kézjegyét. Szörnyű módon. Ma már senki sem tudja pontosan meg­mondani, hány lakosa vesztette életét a Don-kanyarban, a büntetö-és a munka­szolgálatos századokban, de számuk nyilván több százra tehető. És sorakozik a további megdöbbentő tény: Dunaszer- dahely lakosságának hozzávetőleg a fe­lét, mintegy két és félezer, zömmel zsidó embert pusztítottak el a náci haláltábo­rokban. Közép-Európának aligha van még egy hasonló népességű városa, amely ehhez fogható vérveszteséget szenvedett volna el. a legnagyobb elismeréssel, elsősorban az előző járási vezető párttitkár, Stefan Ferencei elvtárs érdemeit) s nemkülön­ben a város képviselő-testületének törek­vése s általában dolgozóinak fáradhatat­lan lelkes munkája nyomán példátlan fellendülés kezdődött. S ez töretlenül folytatódott azt követően is, hogy Csalló­köz szívében a kommunisták és a lakos­ság zöme szilárdan helytállt az 1968-1969-es évek antiszocialista és nacionalista hullámverésében.- Hát igen - kommentálja a tényeket Gyurcsík József, a városi nemzeti bizott­ság elnöke. - A polgári köztársaságban és a bécsi döntés után is a mérhetetlen szegénység jellemezte a lakosság zömé­nek életét. S közvetlenül a háború után is rengeteg volt a gond, a baj. A front átvonulása után mindössze 4700 lakosa volt a városnak, míg most a tizenkilenc­(Folytatás az 1. oldalról) követelte véradóját. Majd jött az államfor­dulatot követő első évek bizonytalansága - mi lesz, hogyan lesz. A dermedtség ugyan később felengedett, s felváltotta némi gazdasági fellendülés is, de ennek többnyire csak a módosabbak látták hasznát. A kisember jussa itt a Csallóköz szívében a nyomorúság, az ínség volt. Hét személy jutott egy lakásra, nemegy­szer egyszobás vályogviskóra. Idős kom­munisták megemlékezéseiből is tudjuk, hogy az első köztársaság éveiben példá­ul egy mezőgazdasági munkás napi 8-10 koronát keresett. Hogy minden tizedik ember nem tudott írni és olvasni és minden negyediket gümökór sanyargat­ás állampolgári jogainak elismerésére a túlnyomó többségében magyar lakos­ságnak azonban még évekig kellett vár­nia. Újabb vajúdó, forrongó átmeneti kor­szak következett. Sok-sok megpróbálta­tással, s ez nem nagyon kedvezett az általános fejlődésnek. Még évekkel a há­ború után is nem egy itteni kisgyerek az első vers megtanulása előtt azt a mondó­kát fújta, hogy ,,ez a város sáros város, sírva nézi a vásáros. A fordulat alapkövét csak 1948. Febru­árja fektette le. Áz ötvenes évek meghoz­ták a lehiggadást, a megnyugvást, a las­sú felemelkedést, de meghatározó válto­zásokra csak a hatvanas évek elejétől került sor. A járási pártszervek céltudatos irányításának köszönhetően (ma is igen sokan emlegetik ezzel összefüggésben » /« ÜdvSílet DUNASZERDAHELYRÖL. - Tyúkpiacz. Ilyen volt a polgári köztársaság éveiben a „tyúkpiac“ CSALLÓKÖZ MEGIFJODOTT SZÍVÉBEN 1980 XII. 7. N W N m Gyurcsík József, a vnb elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents