Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-07 / 49. szám

1980 XII. 7. N in A Zvoleni Járási Nemzeti Bizottság képviselőinek tanácskozásán, a választási program teljesítésének leg­utóbbi értékelésekor, sok dicsérő szó hangzott el Zelezná Breznica lakosságá­nak példamutatásáról. A plénum elé ter­jesztett beszámoló külön kiemelte, hogy a járás 79 községe közül elsőként ott váltották valóra a Nemzeti Front jelöltjei­nek négy évvel ezelőtti ígéreteit. Mégpe­dig nem is akárhogyan! Már a választási időszak első felében megnyitották a sor végére tervezett legnagyobb létesít­ményt, az új művelődési otthont is.- Ezen jómagam is meglepődtem - mondja Ladislav Klement, a jnb elnöke. - Éelezná Brezr/cáról ugyanis összesen csak kétszer jártak nálunk a művelődési otthon ügyében. Először az építési tervek jóváhagyása miatt jöttek a képviselők. Tizenhat hónappal később pedig a meg­hívót hozták el az ünnepélyes avatásra... A járási központból Hronská Dúbraván keresztül alig félórás autóút vezet a kör­möd hegyek között megbúvó, 760 lakosú községbe. Késő délután kopogtatok be a helyi nemzeti bizottság irodájába. Ugyanis tapintatosan előre figyelmeztet­tek arra, hogy az itteniek dologidőben nem örülnek túlságosan a váratlan ven­dégnek. Emberemlékezet óta az a mon­dás járja errefelé, hogy nyugodt szívvel különben is csak munka végeztével lehet hosszasabban beszélgetni. Anna Simková, a hnb titkára már letet­te a szokásos napi hivatalos tennivalók gondját. Rendszerint ilyenkor, négy óra után indul haza. Ma azonban hosszúnak ígérkezik a nap. Este hétkor ülésezik a hnb tanácsa. S ahogy az a legtöbbször lenni szokott, bizonyára megint tíz óra is elmúlik majd, amikorra • megvitatják az összes napirendi pontot és otthon „Jó estét!“ köszönhet a családnak.- Húsz éve vagyok a nemzeti bizottság dolgozója és mint képviselőnek a mosta­ni a harmadik megbízatási időszakom - számol utána mindjárt. - Azófa meg­szokták otthon a nem ritka túlórázásokat is. Két nagy fiam van, ók már nem igénylik az állandó szülői felügyeletet. A maihoz hasonló hosszú napokon pedig a férjem a vacsorafelelós. Két évtized még nem túlságosan hosz- szú idő egy ember életében. Többnyire akkor sem, ha mindvégig vezető tisztség­ben dolgozik valaki. Viszont rengeteg lelkesedés ügybuzgalom jellemzi azo­kat, akik kimagasló szép sikerek egész soráról adhatnak számot ennyi év után. Anna Simkovát kezdettől fogva ilyen kép­viselőnek ismerik, tisztelik a faluban.- Községünk hatalmas utat tett meg a szocialista épitőmunka első lépései óta - tereli hamar másra a szót. - Azelőtt nehezen éltek itt az emberek. Határunk­ban annyira sovány a termőföld, hogy a más völgyekben szükséges szántóvető munka kétszeresének, háromszorosának árán is csak igen szerény hozamok érhe­Az országúivégén Anna Simková és Mária Renéová tanácstag az idősek helyzetéről készít beszámolót az esti gyűlésre- Már nem egészen van ez így. A férfi­ak közül sem ingázik mindenki. Hat éve egy kisebb fióküzemet nyitott nálunk a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Gyár. Számítógépekhez és egyéb elek­trotechnikai gyártmányokhoz különböző alkatrészek, legújabban már mikrokap- csolók is készülnek a régi művelődési házból átalakított épületben. Oda minden vendéget elvisznek né­hány szóra.- A fióküzem létesítésével teljesen megoldottuk a nők foglalkoztatottságát - tájékoztat a falu legforgalmasabb pont­ján Jozef Marko üzemvezető, a községi pártalapszervezet elnöke, a hnb tanács­tagja. - Ezt már az 1971 -es képviselővá­lasztásokat megelőzően is sokszor kér­ték tőlünk a helybeliek. A gyár vezetősé­ge jónak találta az ötletünket és mivel a kerületi központban munkaerőgondok nehezítették a termelést, nem sajnálták a különberuházást. Ez egyébként gyor­san megtérült. Tehát mindenki jól járt. Most hetente két tehergépkocsi hozza a nyersanyagokat és viszi a gyárba a kész alkatrészeket. Két műszakban Mindig nyilvánosak a hnb tanácsülései tök el. Ezért földmúvesszövetkezetet sem érdemes alakítanunk. A múltban főleg a környék nagy kiterje­désű erdőségeiben dolgozott, illetve juh­tenyésztéssel foglalkozott a falu népe. Az évszázadokon át egyforma életformán csak 1817-1849 között változtatott vala­mennyit a még nehezebb testi munkát követelő vasérclelőhelyek kiaknázása, néhány apró olvasztókemence felállítása és egy fegyverkovács műhely mégnyi- tása. A krónika tanúsága szerint régen összetartóak az itteni emberek. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés idején sokan je­lentkeztek közülük partizánnak, de az otthon maradottak legnagyobb része is segítette valamilyen formában az ellenál­lást.- Ma elsősorban az iparban és a vasúti közlekedésben dolgozik a felnőttkorú la­kosság.- Tehát a keresők naponta eljárnak a faluból? (A szerző felvételei) dolgozunk és havonta átlagosan 1800-1900 koronát visznek haza azok a lányok és asszonyok, akik korábban csak a naponkénti ingázás és a háztartás között választhattak. Nálunk a férfiak sem keresnek sokkal többet.- A művelődési házat nem sajnálták átengedni a gyárnak?- Nem volt másik megfelelő épületünk. 1974-ben azonban már biztosan tudtuk, hogy hamarosan új és minden igényt kielégítő művelődési otthont építhetünk magunknak - kalauzol tovább a hnb titkára. - Igaz, közel négy évig tartott, amíg szűk helyen, a régi óvodában kellett megtartanunk minden rendezvényt, összejövetelt, de amint a legutóbbi képvi­selőválasztások után pénzt kaptunk az építkezésre, azonnal leraktuk az ala­pokat. A többi kisközséghez hasonlóan 2e- lezná Breznicának is egymillió 200 ezer koronát biztosított az új művelődési ott­hon felépítésére a járási nemzeti bizott­ság. Most viszont tágas, emeletes és több mint négy millió koronát érő épület magasodik a dombtetőn a falu fölé.- Mindig ilyet szerettünk volna - siet a magyarázattal kísérőm. - A járásiak viszont csak azzal a kikötéssel adták beleegyezésüket ehhez, hogy semmi­képpen nem léphetjük túl az előirányzott pénzügyi keretet. Jól tudtuk: ez csak úgy lehetséges, ha magunk leszünk az épí­tők. Községünkben szinte minden szak­munkára van néhány ügyeskezü mester­ember. A korábbi években pedig, a má­sodik óvoda, a vízvezetékhálózat, a rava­talozó, az utak, a járdák és egyéb kisebb létesítmények építésekor sok jó és hasz­nosítható tapasztalatot szereztünk a tár­sadalmi munka szervezésében is. Elha­tároztuk, hogy a művelődési otthon építé­sén is a saját erőnkből végezzük el a lehető legtöbb tennivalót. Lényegében csak építésvezetőt, építőanyagot és ke­zelőikkel együtt gépeket rendeltünk a Stavoindustria vállalattól.- Hogyan sikerülhetett ez?- Lakosainktól értékes egyéni és cso­portos felajánlásokat kaptunk. Minden felnőtt legalább 50 óra társadalmi mun­kára tett ígéretet. A legtöbben azonban ennek a négyszeresét, ötszörösét is telje­sítették. összesen több mint 60 000 órát dolgoztunk társadalmi összefogásban az építkezésen. Ennek köszönhetően pon­tosan tizenhat hónappal az első kapavá­gást követően, felejthetetlenül örömteli, ünnepélyes keretek között felavathattuk a választási program legértékesebb léte­sítményét. Nem kis meglepetésünkre jó néhány ezer korona még meg is maradt a jnb pénzéből.- Mi mindennel lett ezáltal gazdagabb a falu?- A színpados nagyteremben egyszer­re 350-en nézhetnek kulturális műsort, filmvetítéseket, ugyanennyien mulathat­nak együtt a bálokon, vagy a lakodalmak­ban. Ezenkívül külön ifjúsági klubot, egy jól ellátott, több ezer kötetes könyvtárat, 60 férőhelyes tanácstermet, egy korszerű konyhát, három kényelmes vendégszo­bát és a hnb irodáit rendeztük be az új épületben.- Hogyan használják ki mindezt?- Az állami ünnepeket, a nevezetes történelmi évfordulókat mindig tartalmas műsorral köszöntik a tömegszervezetek tagjai. Évente legalább három színdarab­bal is bemutatkoznak a helyi műkedve­lők. Rendszeres szereplésüket a szom­szédos községekben is sokan megtap­solják. Cserébe pedig eljárnak hozzánk az ottani műkedvelő csoportok. Az ifjúsá­gi klub és a könyvtár hetente háromszor tart nyitva. A tanácsteremben a hnb kép­viselői és a tömegszervezetek tagsága ülésezik, örömmel tapasztaljuk, hogy már nemcsak a képviselőket érdeklik a falu közös dolgai. Mindig nyilvánosak a hnb tanácsülései. A helybeliek élnek is ezzel a lehetőséggel. Negyven-ötven polgár hallgatja meg rendszerint a ta­nácskozásunkat. Aki közülük szót kér a vitában, nyomban elmondhatja közér­dekű javaslatait, esetleges egyéni sérel­meit, kérdéseket tehet fel, vagy akár pontról-pontra is ellenőrizheti, számon- kérheti a korábbi határozatok teljesítését. Amióta bevezettük ezt a módszert, na­gyobb lett a választók bizalma, könnyebb a tömegek megnyerése a közös célok érdekében. Este fél hét után néhány percei nyit be a tanácsülésre jövők első népesebb cso­portja. Köztük csak Mária Renőová a hnb képviselője. Nyugdíjasok, javakorabeli, nehéz kezű de már a szóhoz is szokott munkásemberek, dolgozó nők és fiatalok a többiek. Aztán egyre gyorsabban fogy­nak az üres székek. Hétre megtelik az egész terem. Ma az öregek helyzetéről, a szociális juttatásokról, két árván maradt kisgyermek végleges elhelyezéséről, a jö­vő évi autóbuszmenetrendröl, új vízto­rony építéséről, a régebben megígért adóerősító állomás ügyében benyújtott legutóbbi kérvényekről és a következő választási időszak elképzeléseiről lesz majd szó. A gyűlésen egy idős ember mellé ülök a sor szélére.- Maga is építette az új művelődési otthont?- összesen csaknem egy teljes hóna­pot dolgoztam itt- válaszolja Pavel2iak, aki maholnap tölti be a hatvannyolcadik évét. - Megtehettem, nyugdíjas vagyok. Nagyon jól éreztem magam a többiek között, mert mindig sokan voltunk. Ter­mészetesen ezentúl is bármikor hív­hatnak. .. Zelezná Breznica a legeldugottabb kisközség a körmöci hegyek között a zvo- leni járásban. Az utolsó házszámnál vé­get ér az országút. LALO KÁROLY A taps elmaradt A minap Kassán (Koéice) a vasút­állomásra száguldó villamoson olyan kitűnő „alakítást“ láttam egy igen ér­tékes bundát viselő idősebb nőtől, amilyenért a hivatásos színeszeknek sem kellene szégyenkezniük. Sőt! A rövid jelenet azzal kezdődött, hogy a jegyellenőr a néni előtt termett és...- Nekem van jegyem, csak tessék várni, amíg megkeresem - hangzott az első mondat, majd amikor mindent tűvé tett, de eredmény nélkül, hirtelen észbe kapott: - Jaj, majdnem elfelej­tettem, a férjemnél van. Ott áll az ajtónál, tőle tessék kérni - mondta zavartalanul. Amikor a hiszékeny ellenőr (miért ne lenne az) megfordult és a megle­pődött férfihez lépett, a bundás néni bűvészhez illő ügyességgel előterem­tette a két jegyet és gyorsan a jegyke­zelőbe tette. Számításába hiba csú­szott, az ellenőr rajtakapta. Ő persze nem jött zavarba. Színészi hajlamaiból tellett a folytatásra is, s amikor látta, hogy bátor fellépése nem elegendő a sikerhez, a hatásosabb módszert, a könnyezést választotta ,,ártatlansá­gának ‘' bizonyítására. Az alakítás kitű­nő volt, ám a taps ezúttal elmaradt. A megbukott főszereplőnek a füg­göny legördülése után felszáradtak ugyan a könnyei, de a kudarc, a ráfi­zetés nem hagyta nyugton. A vasútál­lomás tömegében elvegyülve „ ügyet­len társát“ oktatgatta, aki a sorsdön­tő pillanatban lámpalázas lett, a sze­repét nem tudta úgy eljátszani, hogy lekösse az ellenőr figyelmét. Sajnálom, hogy a ,,tehetséges“ amatőr nevét nem jegyeztem meg, különben forrón ajánlanám azon szín- társulatoknak, ahol a potyautas, vagy hasonló szerep hú alakítása gondot okoz. Többek között azért is ajánla­nám, mert azon kívül, hogy rendkívül tehetséges, van egy másik előnye is. Olcsó. Egy koronáért is képes tudása legjavát nyújtani - ami pedig az egyre anyagiasabb világban nagy szó. GAZDAG JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents