Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-20 / 29. szám

MenIeiepen lang közelében levő telepen legelnek, majd átkerülnek a Velká Lúka-i te­lepre, itt négyéves korukig a legelőn élnek, ezt követően kezelésbe veszik őket a betanító munkások, hogy jó, kezes gazdasági állatokká szoktassák a lovakat. Dióhéjban összefoglalva így fest a lótenyésztés. A valóságban azonban minden nap kemény, fáradságos mun­kát végez a méntelep mintegy har­minc alkalmazottja. Meggyőződhe­tünk erről a Vefká Lúka-i vagyis a Legelésző csikók pompás látványá­ra állítottam meg a gépkocsit ä Tiso- vecről Muráftba vezető út mellett. Nem két-három ló legelészett a dús füvű hegyi réten, hanem egész mé­nes, mint utólag megtudtam, hatvan­két csikó. A szép, fiatal állatok lát­tán jutott eszembe, hogy a Murányi Fennsík nemcsak páratlan természeti szépségeiről, hanem az itt folyó ló- tenyésztésről is ismert. A kelet-szlo­vákiai erdőgazdasági vállalat kebelé­ben működő méntelep fajtanemesítő munkájának eredményeivel indokol­tan keltette fel a figyelmet. Köszönésemre barátságosan vála­szolt a ménest őrző középkorú nő. Bemutatkozásomra megmondta a ne­vét is: Mária Gefíatovának hívják. Mi­előtt további kérdésemre válaszolt volna, az idegent bizalmatlanul kö­rülszaglászó fürge kutyát a csikók után küldte, hogy fordítsa vissza az állatokat az erdő széléről, a fák kö­zül, ahová a látogató közeledtére ügettek. — Romantikus foglalkozást válasz­tott — kezdtem a beszélgetést. — Annak is tartható — hangzott a felelet futó mosoly kíséretében. — A ml fejünk felett a cserfa meg a tölgy­fa lombja adja a tetőt, a szabadban kell lenni, ha esik, ha fúj a szél, az állatoknak télen is kell a mozgás. A lovat is meg kell ülni, ha szükség van rá, máskülönben a lábát járná le az ember a ménes után. Csakhogy a lovak alól a trágyát is ki kell horda­ni az istállókból, meg etetni is kell az állatokat. Ha pedig azt is meg­mondom, hogy az autóbuszjárat miatt kora reggel kell indulnom hazulról, Tisovecről, munka után meg csak késő este érek haza, akkor még ke­vesebb marad a romantikából. Hangsúlyából éreztem, hogy nem panasznak, hanem a tények megálla­pításának szánta szavait. — Mégis itt dolgozik? Pedig bizo­nyára találna munkát közelebb is? — Csakhogy én szeretem a mun­kámat, a lovakat. Gyerekkoromban megtanultam bánni velük. Apám az erdészetnek fuvarozott, abból éltünk. — Nem unatkozik? — Már miért unatkoznék? — cso­dálkozott a kérdésemen. — Van az állatok körül tennivaló éppen elég. Aztán meg elég gyakran utazom Prá­gába is. Tagja vagyok a Szakszerve­zetek Központi Tanácsának; a tanács nőbizottságában dolgozom. Sok fel­adatot ad ez is, hiszen azt akarjuk, hogy az üzemekben dolgozó nők hely­zete egyre javuljon. Beszélgetésünket egy férfi közele­dése szakította félbe. Bemutatkozás­kor megtudtam, hogy Simon Béla, a méntelep Itteni, vagyis pasekyi és a VeTká Lúka-i termelőcsoportjának a vezetője. Amikor megtudta, ki vagyok, magyarra fordította a szót. A termelési csoportvezető több mint másfél évtizede tölti be ezt a tisztsé­gét. Azelőtt a buzapanyiti—rakottyási szövetkezet fő zootechnikusa volt. A hatvanas évek közepén került a ló- tenyésztéshez. Itt lakik a pasekyi gazdasági udvarban, kényelmes la­kásban. Mint mondja, nem cserélné fel hivatását semmi mással. Pedig elég sok a gondja, hiszen az állatok részére a téli takarmányt is maguk­nak kell biztosítaniuk. Remélhetőleg jó lesz az idén a szénatermés — biza­kodik Simon elvtárs. — Az a baj, hogy kevés műtrágyát kapunk a ka­szálókra. A lovak egyébként nyáron is kap­nak abraktakarmányt — három kiló zabot vagy négy kiló melaszt. A ter­vezett súlygyarapodás állatonként na­pi harmincöt deka átlag. Ezt elérik, sőt túlteljesítik. — Hogyan telik a szabad ideje az erdők, hegyek övezte, várostól, fa­lutól távol eső lakóhelyen? — Egyáltalán nem unalmas itt az élet — állítja Simon elvtárs. — A rádió, a televízió ma már közel hozza a világ eseményeit, az autóbuszjára­tok rendszeresek, Murányba vagy Ti- szolcra bármikor bemehetek. A vadá­szat is jó szórakozási lehetőség. Szar- vasbőgéskor egészen az udvar köze­lébe merészkednek az agancsosok, a vaddisznó majd mindennapi vendég, eléggé sok kárt is okoznak ezek az állatok. Mostanában a hiúz is garáz­dálkodik, szarvasborjú és őzek tete­mét találtuk az erdőben. Néhány ju­hot tenyésztek a ház körül, közülük kettőt tavaly medve vagy hiúz szét­tépett. Szavai nyomán az az érzésem tá­mad, hogy az itteni dolgozók élete azért nincs híján a romantikának. Az állami erdészet murányi iroda­épületének egyik helyiségében Pavol SpiSiak, a méntelep vezetője, kéré­semre rövid tájékoztatást nyújt a Murányi Fennsíkon folyó lótenyész­tés múltjáról és jelenéről. Kezdetben, a felszabadulást követő első években a katonaság igényeinek kielégítésére létesült a Murányi Mén­telep. Hucul fajtákat tenyésztettek, mivel ezek iránt érdeklődött a had­sereg. Az ötvenes évek második fe­lében azonban a gépesítés fejlődése következtében a lovak kiszorultak a hadseregből. A méntelep tevékenysé­gét az erdőgazdaság üzemelésének céljaira irányították. Mivel a hucul fajta lovak termete és ereje nem felelt meg az erdőgaz­dasági munkák igényeinek, a ménte­lepre az a feladat hárult, hogy a hu­cul fajták és a hidegvérű lovak ke­resztezésével olyan lófajtát tenyész- szen ki, amely kiválóan használható az erdei munkák nehéz feltételei kö­zepette. — Ezt a feladatot sikeresen telje­sítettük — jelentette ki SpiSiak elv­társ. — Sikerült olyan ötszáz kilő kö­rüli súlyú lovakat kitenyésztenünk, amelyek minden tekintetben megfe­lelnek a követelményeknek. Ez a faj­ta a szlovák hegyi ló, amelyből min­den évben mintegy ötven betanított állatot szállítunk a kelet-szlovákiai erdőgazdasági üzemeknek. Ezeket a lovakat főképpen a nehéz, a gépek­kel hozzáférhetetlen terepen kiter­melt fa elvontatására használják. A lótenyésztés hosszadalmas, igé­nyes munka. A méntelep négy terme­lési csoportban folyik. Az alapállo­mányt, száztíz kancát és a tenyész- csődöröket DobSina határában gon­dozzák. A csikók hathónapos korukig maradnak az anyjuk mellett. Aztán a már említett pasekyi telepre kerül­nek, ahol egy évet töltenek. Tizen­nyolc hónapos koruktól harminchat hónapos korukig a dobSinai jégbar­nagyréti telepen, ahol a lovak betaní­tását, munkára szoktatását is végzik. Harminchat évvel ezelőtt az asztal­lap simaságú fennsíkon, a Nagyréten szálltak le és fel a partizánoknak utánpótlást szállító szovjet repülőgé­pek. Ezt a tágas térséget használják ki a méntelep dolgozói a felnőtt lo­vak betanítására. Amint azt Ondrej SpiSiak, az egyik betanító dolgozó tréfásan megjegyezte, a lovak „ ... néha repülőnapot rendeznek a fennsíkon“. Tudniillik kezdetben a kocsi elé fogott tüzes vérű állatok olyan iramban ragadják magukkal a járművet, hogy az kocsissal együtt szinte a levegőben úszik utánuk. Bi­zony, nem kevés fáradságba és türe­lembe kerül a begyakorlást végző dolgozóknak, amíg a szilaj táltosok engedelmes, szolgálatkész, kezes jó­szágokká szelídülnek. — Mindenekelőtt az állatok szere- tete szükséges ehhez a munkához — magyarázta Joiej JanouSka, a másik betanító dolgozó, aki épp akkor tért vissza két gyönyörű fekete lóval a begyakorlásról. — Ostort nálunk nem szabad használni még a nehezen ke­zelhető állatokkal szemben sem. A legfontosabb az, hogy a gondozó he­lyesen állapítsa meg, „milyen kezet igényel“ a ló, milyen az alaptermé­szete. Mert a ló igen érzékeny állat. A munkára szoktatáskor az első hú­zásokat a melléjük fogott idősebb kancáktól tanulják, mert ekkor még a legerősebb kezű kocsis sem tudná őket féken tartani. Három hónapig tart a betanítás. Ezután kerülnek a lovak az átvevő bizottság elé, amely további sorsuk­ról dönt. A betanított ló nagy értéket képvisel. A vállalat keretében tizen­nyolcezer korona körül van az áruk. Pavol SpiSiak hazafelé menet a lá­tottak és a hallottak befejezésekép­pen megjegyzi, hogy az erdőgazda­ságokba került szlovák hegyi lovak kiváló tulajdonságai a jó gondozás­nak és annak a környezetnek köszön­hetők, amelyekben felnőttek. GAL LÄSZLÖ Reménykedve kezdik ez idényt A gyár kapuján egymás után jönnek be a gyümölcsöt és ■zöldséget szállító járművek, a kifelé indulók már a kész kon- ■zervvel megrakottak. A részle­geken több műszakban teljes ütemben dolgoznak. Milan KoS- talík mérnök, a Slovlik érsek- újvári (Nővé Zámky) üzemé­nek igazgatója a sürgést-for- gást szemlélve megjegyzi: — Végre megkezdődött a fel- dolgozási idény. Hosszú ideig készültünk rá, de — vélemé­nyem szerint — mégsem lesz könnyű teljesíteni a feladato­kat. Elemzi a termelés és a fel­dolgozás közötti egyenlőtlen­ségeket, arányokat. Nem a legkedvezőbbek. A termelésben évente 30 ezer tonna, a feldol­gozásban 15 ezer tonna az el­térés. Ha kevesebb zöldség vagy gyümölcs terem, akkor növelni kell a behozatalt, ha viszont sok, akkor napi három műszakban sem győzik feldol­gozni a fölösleget. Elismeri, hogy jogosan szidják ilyenkor őket a termelők, mert bizony nehézkesen veszik át tőlük az árut. Megemlíti, hogy, sajnos, minden évben több százezer korona értékű zöldség megy tönkre az üzem udvarán. A vállalat vezetőségével évek óta keresik a megoldás kul­csát, különböző intézkedések kel igyekszenek kedvezőbb fel­dolgozási feltételeket teremte ni. A javaslatok azonban sok­szor nem valósíthatók meg. — Nem kapunk elég támoga­tást a felsőbb szervektől — mondja — Számításom szerint legalább tizenhét millió korona értékű berendezést kellene vá­sárolnunk, hogy az üzem a ko­rábban meghatározott program szerint teljesíthesse tervét, fel­dolgozhassa azt a nagy meny- nyiségű zöldséget, amelyet a termelők az adásvételi szerző­dések megkötése alapján szál títanak az üzembe. A gépgyá­rak viszont nem gyártanak olyan gépeket, amelyekre szük­ségük lenne. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a meglévő be­rendezések gyakran meghibá­sodnak. Alkatrészhiány miatt azonban javításuk aránylag hosszú ideig tart. így az üze­meltetés bizony nem éppen za­vartalan. Később bármennyire igyekszenek, a leállás okozta kiesést nagyon nehéz pótolni. Nem tisztázott az üzem tér mékszerkezete sem. Míg egyes termékeket raktárra gyárta­nak, más termékekből nem tud ják kielégíteni az igényeket. — A hazai piacon és egész Európában nagy a kereslet pél­dául a csemegeuborka iránt — mondja az igazgató. — A Né­met Szövetségi Köztársaság és más nyugati állam kemény va­lutával fizet érte. Bármennyit megvásárolnának tőlünk, de nem tudunk eleget konzervál­ni belőle, mert hiányzik egy uborkaosztályozó gép. A kézi válogatás viszont lényegesei növeli a termelési költségeket. Ha valahonnan sikerülne be­szerezni egy ilyen osztályozó gépsort, akkor a mezőgazdasá­gi üzemektől jóval több cseme­geuborkát vásárolhatnánk fel és a népgazdaságnak értékes valutát szerezhetnénk. A raktárban mutatja a fe1- halmozódott konzerveket.- Címkehiány miatt nem szállíthatjuk idejében a keres­kedelemnek a húskonzerveket — mérgelődik. — Itt kerülget­jük az emelőgépekkel, pedig már újakat kellene helyükre rakni. Az igazgató egész sor példát hoz fel arra, hogy a csomago­lóanyag-hiány milyen nagy mértékben fékezi a termelést. Legalább ötmillió darab befőt- tesüveg hiányzik lecsó és más hasonló félkész- és készételek tartósításához. Idejében jelen­tették a hiányt, de még eddig nem kaptak biztatást az illeté­kes vállalatoktól, hogy eleget tesznek megrendeléseiknek. Az utóbbi időben már arra is gon­doltak, hogy a fölösleges be- főttesüvegeket a lakosságtól vásárolják fel. Sajnos-, még mindig folyik a vita, hogy ki A korszerű berendezésekkel több bébiételt készíthetnének (Kádek Gábor felvétele) gyűjtse be a fölösleges befőt- tesüvegeket. Az idegennek nagynak tűnik a gyár. Az igazgató viszont minden részlegen arról beszélt, hogy bővíteni, korszerűsíteni kellene, mert már nem felel meg a követelményeknek. Vé­leménye szerint a termelők is segíthetnének a feldolgozásban. A Hetényi (Chotín) és Marcell- házi (Marcelová) Efsz-ben és más mezőgazdasági üzemekben az elmúlt években már üzembe helyeztek néhány paradicsom­vonalat. A munka jobb szerve­zésével, a munkafolyamatok rendszeres ellenőrzésével kel­lene elérni, hogy ezeken a vo­nalakon még jobb minőségű paradicsomlét készítsenek. Ha ez sikerülne, akkor az idény­ben szinte minden tonna para­dicsomot feldolgozhatnának. Nem fordulhatna elő, hogy az érsekújvári és a komáromi (Komárno) járás földparcellái rothadó paradicsomtól pirosít­sanak. Üjabb járművek érkeznek a gyár udvarára. Emelőgépekkel szedik le róluk a rakodólapo­kon levő zöldséget és gyümöl­csöt. Teljes ütemben folyik a munka minden részlegen. Az igazgató egyrészt örül a jó idénykezdésnek, másrészt aggó­dik, hogy valamelyik gép vagy berendezés meghibásodik és hosszabl) ideig üzemképtelen lesz. Reméli, hogy az idén a termelők segítségével, illetve a velük való összehangolt mun­kával rugalmasabban dolgoz­hatják fel a megtermett zöld­séget, s a tervet is teljesítik. BÁLLÁ JÓZSEF UHUI VII. 21 ÜJSZO

Next

/
Thumbnails
Contents