Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-20 / 29. szám
MenIeiepen lang közelében levő telepen legelnek, majd átkerülnek a Velká Lúka-i telepre, itt négyéves korukig a legelőn élnek, ezt követően kezelésbe veszik őket a betanító munkások, hogy jó, kezes gazdasági állatokká szoktassák a lovakat. Dióhéjban összefoglalva így fest a lótenyésztés. A valóságban azonban minden nap kemény, fáradságos munkát végez a méntelep mintegy harminc alkalmazottja. Meggyőződhetünk erről a Vefká Lúka-i vagyis a Legelésző csikók pompás látványára állítottam meg a gépkocsit ä Tiso- vecről Muráftba vezető út mellett. Nem két-három ló legelészett a dús füvű hegyi réten, hanem egész ménes, mint utólag megtudtam, hatvankét csikó. A szép, fiatal állatok láttán jutott eszembe, hogy a Murányi Fennsík nemcsak páratlan természeti szépségeiről, hanem az itt folyó ló- tenyésztésről is ismert. A kelet-szlovákiai erdőgazdasági vállalat kebelében működő méntelep fajtanemesítő munkájának eredményeivel indokoltan keltette fel a figyelmet. Köszönésemre barátságosan válaszolt a ménest őrző középkorú nő. Bemutatkozásomra megmondta a nevét is: Mária Gefíatovának hívják. Mielőtt további kérdésemre válaszolt volna, az idegent bizalmatlanul körülszaglászó fürge kutyát a csikók után küldte, hogy fordítsa vissza az állatokat az erdő széléről, a fák közül, ahová a látogató közeledtére ügettek. — Romantikus foglalkozást választott — kezdtem a beszélgetést. — Annak is tartható — hangzott a felelet futó mosoly kíséretében. — A ml fejünk felett a cserfa meg a tölgyfa lombja adja a tetőt, a szabadban kell lenni, ha esik, ha fúj a szél, az állatoknak télen is kell a mozgás. A lovat is meg kell ülni, ha szükség van rá, máskülönben a lábát járná le az ember a ménes után. Csakhogy a lovak alól a trágyát is ki kell hordani az istállókból, meg etetni is kell az állatokat. Ha pedig azt is megmondom, hogy az autóbuszjárat miatt kora reggel kell indulnom hazulról, Tisovecről, munka után meg csak késő este érek haza, akkor még kevesebb marad a romantikából. Hangsúlyából éreztem, hogy nem panasznak, hanem a tények megállapításának szánta szavait. — Mégis itt dolgozik? Pedig bizonyára találna munkát közelebb is? — Csakhogy én szeretem a munkámat, a lovakat. Gyerekkoromban megtanultam bánni velük. Apám az erdészetnek fuvarozott, abból éltünk. — Nem unatkozik? — Már miért unatkoznék? — csodálkozott a kérdésemen. — Van az állatok körül tennivaló éppen elég. Aztán meg elég gyakran utazom Prágába is. Tagja vagyok a Szakszervezetek Központi Tanácsának; a tanács nőbizottságában dolgozom. Sok feladatot ad ez is, hiszen azt akarjuk, hogy az üzemekben dolgozó nők helyzete egyre javuljon. Beszélgetésünket egy férfi közeledése szakította félbe. Bemutatkozáskor megtudtam, hogy Simon Béla, a méntelep Itteni, vagyis pasekyi és a VeTká Lúka-i termelőcsoportjának a vezetője. Amikor megtudta, ki vagyok, magyarra fordította a szót. A termelési csoportvezető több mint másfél évtizede tölti be ezt a tisztségét. Azelőtt a buzapanyiti—rakottyási szövetkezet fő zootechnikusa volt. A hatvanas évek közepén került a ló- tenyésztéshez. Itt lakik a pasekyi gazdasági udvarban, kényelmes lakásban. Mint mondja, nem cserélné fel hivatását semmi mással. Pedig elég sok a gondja, hiszen az állatok részére a téli takarmányt is maguknak kell biztosítaniuk. Remélhetőleg jó lesz az idén a szénatermés — bizakodik Simon elvtárs. — Az a baj, hogy kevés műtrágyát kapunk a kaszálókra. A lovak egyébként nyáron is kapnak abraktakarmányt — három kiló zabot vagy négy kiló melaszt. A tervezett súlygyarapodás állatonként napi harmincöt deka átlag. Ezt elérik, sőt túlteljesítik. — Hogyan telik a szabad ideje az erdők, hegyek övezte, várostól, falutól távol eső lakóhelyen? — Egyáltalán nem unalmas itt az élet — állítja Simon elvtárs. — A rádió, a televízió ma már közel hozza a világ eseményeit, az autóbuszjáratok rendszeresek, Murányba vagy Ti- szolcra bármikor bemehetek. A vadászat is jó szórakozási lehetőség. Szar- vasbőgéskor egészen az udvar közelébe merészkednek az agancsosok, a vaddisznó majd mindennapi vendég, eléggé sok kárt is okoznak ezek az állatok. Mostanában a hiúz is garázdálkodik, szarvasborjú és őzek tetemét találtuk az erdőben. Néhány juhot tenyésztek a ház körül, közülük kettőt tavaly medve vagy hiúz széttépett. Szavai nyomán az az érzésem támad, hogy az itteni dolgozók élete azért nincs híján a romantikának. Az állami erdészet murányi irodaépületének egyik helyiségében Pavol SpiSiak, a méntelep vezetője, kérésemre rövid tájékoztatást nyújt a Murányi Fennsíkon folyó lótenyésztés múltjáról és jelenéről. Kezdetben, a felszabadulást követő első években a katonaság igényeinek kielégítésére létesült a Murányi Méntelep. Hucul fajtákat tenyésztettek, mivel ezek iránt érdeklődött a hadsereg. Az ötvenes évek második felében azonban a gépesítés fejlődése következtében a lovak kiszorultak a hadseregből. A méntelep tevékenységét az erdőgazdaság üzemelésének céljaira irányították. Mivel a hucul fajta lovak termete és ereje nem felelt meg az erdőgazdasági munkák igényeinek, a méntelepre az a feladat hárult, hogy a hucul fajták és a hidegvérű lovak keresztezésével olyan lófajtát tenyész- szen ki, amely kiválóan használható az erdei munkák nehéz feltételei közepette. — Ezt a feladatot sikeresen teljesítettük — jelentette ki SpiSiak elvtárs. — Sikerült olyan ötszáz kilő körüli súlyú lovakat kitenyésztenünk, amelyek minden tekintetben megfelelnek a követelményeknek. Ez a fajta a szlovák hegyi ló, amelyből minden évben mintegy ötven betanított állatot szállítunk a kelet-szlovákiai erdőgazdasági üzemeknek. Ezeket a lovakat főképpen a nehéz, a gépekkel hozzáférhetetlen terepen kitermelt fa elvontatására használják. A lótenyésztés hosszadalmas, igényes munka. A méntelep négy termelési csoportban folyik. Az alapállományt, száztíz kancát és a tenyész- csődöröket DobSina határában gondozzák. A csikók hathónapos korukig maradnak az anyjuk mellett. Aztán a már említett pasekyi telepre kerülnek, ahol egy évet töltenek. Tizennyolc hónapos koruktól harminchat hónapos korukig a dobSinai jégbarnagyréti telepen, ahol a lovak betanítását, munkára szoktatását is végzik. Harminchat évvel ezelőtt az asztallap simaságú fennsíkon, a Nagyréten szálltak le és fel a partizánoknak utánpótlást szállító szovjet repülőgépek. Ezt a tágas térséget használják ki a méntelep dolgozói a felnőtt lovak betanítására. Amint azt Ondrej SpiSiak, az egyik betanító dolgozó tréfásan megjegyezte, a lovak „ ... néha repülőnapot rendeznek a fennsíkon“. Tudniillik kezdetben a kocsi elé fogott tüzes vérű állatok olyan iramban ragadják magukkal a járművet, hogy az kocsissal együtt szinte a levegőben úszik utánuk. Bizony, nem kevés fáradságba és türelembe kerül a begyakorlást végző dolgozóknak, amíg a szilaj táltosok engedelmes, szolgálatkész, kezes jószágokká szelídülnek. — Mindenekelőtt az állatok szere- tete szükséges ehhez a munkához — magyarázta Joiej JanouSka, a másik betanító dolgozó, aki épp akkor tért vissza két gyönyörű fekete lóval a begyakorlásról. — Ostort nálunk nem szabad használni még a nehezen kezelhető állatokkal szemben sem. A legfontosabb az, hogy a gondozó helyesen állapítsa meg, „milyen kezet igényel“ a ló, milyen az alaptermészete. Mert a ló igen érzékeny állat. A munkára szoktatáskor az első húzásokat a melléjük fogott idősebb kancáktól tanulják, mert ekkor még a legerősebb kezű kocsis sem tudná őket féken tartani. Három hónapig tart a betanítás. Ezután kerülnek a lovak az átvevő bizottság elé, amely további sorsukról dönt. A betanított ló nagy értéket képvisel. A vállalat keretében tizennyolcezer korona körül van az áruk. Pavol SpiSiak hazafelé menet a látottak és a hallottak befejezéseképpen megjegyzi, hogy az erdőgazdaságokba került szlovák hegyi lovak kiváló tulajdonságai a jó gondozásnak és annak a környezetnek köszönhetők, amelyekben felnőttek. GAL LÄSZLÖ Reménykedve kezdik ez idényt A gyár kapuján egymás után jönnek be a gyümölcsöt és ■zöldséget szállító járművek, a kifelé indulók már a kész kon- ■zervvel megrakottak. A részlegeken több műszakban teljes ütemben dolgoznak. Milan KoS- talík mérnök, a Slovlik érsek- újvári (Nővé Zámky) üzemének igazgatója a sürgést-for- gást szemlélve megjegyzi: — Végre megkezdődött a fel- dolgozási idény. Hosszú ideig készültünk rá, de — véleményem szerint — mégsem lesz könnyű teljesíteni a feladatokat. Elemzi a termelés és a feldolgozás közötti egyenlőtlenségeket, arányokat. Nem a legkedvezőbbek. A termelésben évente 30 ezer tonna, a feldolgozásban 15 ezer tonna az eltérés. Ha kevesebb zöldség vagy gyümölcs terem, akkor növelni kell a behozatalt, ha viszont sok, akkor napi három műszakban sem győzik feldolgozni a fölösleget. Elismeri, hogy jogosan szidják ilyenkor őket a termelők, mert bizony nehézkesen veszik át tőlük az árut. Megemlíti, hogy, sajnos, minden évben több százezer korona értékű zöldség megy tönkre az üzem udvarán. A vállalat vezetőségével évek óta keresik a megoldás kulcsát, különböző intézkedések kel igyekszenek kedvezőbb feldolgozási feltételeket teremte ni. A javaslatok azonban sokszor nem valósíthatók meg. — Nem kapunk elég támogatást a felsőbb szervektől — mondja — Számításom szerint legalább tizenhét millió korona értékű berendezést kellene vásárolnunk, hogy az üzem a korábban meghatározott program szerint teljesíthesse tervét, feldolgozhassa azt a nagy meny- nyiségű zöldséget, amelyet a termelők az adásvételi szerződések megkötése alapján szál títanak az üzembe. A gépgyárak viszont nem gyártanak olyan gépeket, amelyekre szükségük lenne. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a meglévő berendezések gyakran meghibásodnak. Alkatrészhiány miatt azonban javításuk aránylag hosszú ideig tart. így az üzemeltetés bizony nem éppen zavartalan. Később bármennyire igyekszenek, a leállás okozta kiesést nagyon nehéz pótolni. Nem tisztázott az üzem tér mékszerkezete sem. Míg egyes termékeket raktárra gyártanak, más termékekből nem tud ják kielégíteni az igényeket. — A hazai piacon és egész Európában nagy a kereslet például a csemegeuborka iránt — mondja az igazgató. — A Német Szövetségi Köztársaság és más nyugati állam kemény valutával fizet érte. Bármennyit megvásárolnának tőlünk, de nem tudunk eleget konzerválni belőle, mert hiányzik egy uborkaosztályozó gép. A kézi válogatás viszont lényegesei növeli a termelési költségeket. Ha valahonnan sikerülne beszerezni egy ilyen osztályozó gépsort, akkor a mezőgazdasági üzemektől jóval több csemegeuborkát vásárolhatnánk fel és a népgazdaságnak értékes valutát szerezhetnénk. A raktárban mutatja a fe1- halmozódott konzerveket.- Címkehiány miatt nem szállíthatjuk idejében a kereskedelemnek a húskonzerveket — mérgelődik. — Itt kerülgetjük az emelőgépekkel, pedig már újakat kellene helyükre rakni. Az igazgató egész sor példát hoz fel arra, hogy a csomagolóanyag-hiány milyen nagy mértékben fékezi a termelést. Legalább ötmillió darab befőt- tesüveg hiányzik lecsó és más hasonló félkész- és készételek tartósításához. Idejében jelentették a hiányt, de még eddig nem kaptak biztatást az illetékes vállalatoktól, hogy eleget tesznek megrendeléseiknek. Az utóbbi időben már arra is gondoltak, hogy a fölösleges be- főttesüvegeket a lakosságtól vásárolják fel. Sajnos-, még mindig folyik a vita, hogy ki A korszerű berendezésekkel több bébiételt készíthetnének (Kádek Gábor felvétele) gyűjtse be a fölösleges befőt- tesüvegeket. Az idegennek nagynak tűnik a gyár. Az igazgató viszont minden részlegen arról beszélt, hogy bővíteni, korszerűsíteni kellene, mert már nem felel meg a követelményeknek. Véleménye szerint a termelők is segíthetnének a feldolgozásban. A Hetényi (Chotín) és Marcell- házi (Marcelová) Efsz-ben és más mezőgazdasági üzemekben az elmúlt években már üzembe helyeztek néhány paradicsomvonalat. A munka jobb szervezésével, a munkafolyamatok rendszeres ellenőrzésével kellene elérni, hogy ezeken a vonalakon még jobb minőségű paradicsomlét készítsenek. Ha ez sikerülne, akkor az idényben szinte minden tonna paradicsomot feldolgozhatnának. Nem fordulhatna elő, hogy az érsekújvári és a komáromi (Komárno) járás földparcellái rothadó paradicsomtól pirosítsanak. Üjabb járművek érkeznek a gyár udvarára. Emelőgépekkel szedik le róluk a rakodólapokon levő zöldséget és gyümölcsöt. Teljes ütemben folyik a munka minden részlegen. Az igazgató egyrészt örül a jó idénykezdésnek, másrészt aggódik, hogy valamelyik gép vagy berendezés meghibásodik és hosszabl) ideig üzemképtelen lesz. Reméli, hogy az idén a termelők segítségével, illetve a velük való összehangolt munkával rugalmasabban dolgozhatják fel a megtermett zöldséget, s a tervet is teljesítik. BÁLLÁ JÓZSEF UHUI VII. 21 ÜJSZO