Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-07 / 49. szám

Vasárnap 1980. december 7. A NAP Kel - Kelet-Szlovákia: 7.13, nyugszik 15.38 Közép-Szlovákia: 7.21, nyugszik 15.46 Nyugat-Szlovákia: 7.29, nyugszik 15.54 órakor A HOLD kel - 6.44, Nyugszik 16.07 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KOSZONTJÜK AMBRUS nevű kedves olvasóinkat 1810-ben született Theodor SCHWANN német biológus, a pepszin felfedezője (t 1882) • 1870-ben halt meg Járt PALARIK szlovák író, drámaíró (szül. 1822). AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SAJTÓ HATÉKONY IDEOLÓGIAI FEGYVER t ZUBKOV ÍRÁSA HELYESEN MÉRIK FEL A LEHETŐSÉGEKET TÖRÖK ELEMÉR RIPORTJA FÉNY AZ ELEKTROSVTTBÖL Marián Fusek cikke HOGYAN NÖVELHETŐ A SERTÉSTENYÉSZTÉS HATÉKONYSÁGA? ÍRTA: PAVOL MAJERCIAK, A TUDOMÁNYOK DOKTORA ALKOHOL HATÁSÁRA.,. GÁL LÁSZLÓ ÍRÁSA AHOL MINDEN NAP A VASÁRNAPHOZ HASONLÓ GAZDAG JÓZSEF RIPORTJA A NÖVÉNYEVŐ JÁN LENŐO NOVELLÁJA DIVAT A KRIPTA? Den el nem terjedd jelensé­get - annak oka az, hogy szeretném megakadályoz­ni - ha tehetném - általá­nossá válását. Nehéz meg­magyarázni, honnan ered, mindössze találgatni lehet. Mert más az, ha valaki örö­köl egy sírboltot - bár a magam részéről inkább más valamit szeretnék örö­kölni -, és az árnyékvilág­ból való távozása után oda vonul. Ott pihennek az ősei, oda megy ő is. Ezt megértem. Ám egyáltalán nem értem meg azokat, akik manapság fognak kriptaépítésbe. Valahogy így képzelem el: van már házunk, külföldi kocsink, színes tévénk és nyara­lónk, de nincs még krip­tánk... Talán azt tartják egyesek: ha a régi világban lehetett a gazdagoknak kriptájuk, miért ne lehetne nekik is. Elvégre ma már mindenki megengedheti magának, hogy kriptában nyugodjék... nek? Netán nem hajlandó idegenek mellett feküdni? (Ezt persze nem értem, mi­ért fontos valakinek, hogy holta után ki mellett fek­szik...) Esetleg attól fél, hogy egykori haragosa mellé kerül? Ki érti meg a kriptaépíttetők lelkületét? Gyanítom, hogy mégiscsak a kivagyiság játszik itt elég komoly szerepet... Az új­donsült kriptatulajdonosok háta mögött összesúgnak: miből telik ezeknek sír­boltra? Mert kétségkívül vannak olyanok, akiknek sok má­son kívül még sírboltra is telik. Elvégre a pénzével mindenki azt teszi, amit akar. De hallottam olyan esetről is, hogy valaki adósságba verte magát... s most törlesztheti - élete végéig a családi sírboltja árát... Családi sírbolt. Hiszen ez az, ami aggaszt. Félek attól, hogy nemsokára csak A Dolny Kubín-i Golyós­csapágy Üzem hazánk legnagyobb siklócsa- pággyártója. Exportfela­datait 10 hónap alatt 118,8 százalékra teljesí­tette. Dolgozói az áruter­melési feladatokat is jól teljesítik, ehhez jelentős mértékben hozzájárult a szocialista kötelezett­ségvállalások megvalósí­tása. Ezekben a dolgozók elsősorban a termelés hatékonyságára, a mun­kaigényesség csökkenté­sére, az anyagmegtakarí­tásra irányulnak. Felvété- lünkön a Csehszlovák- Szovjet Barátság nevet viselő aranyéremmel ki­tüntetett szocialista mun­kabrigád tagjai a sikló­csapágyakat ellenőrzik (A ÓSTK felvétele) az a lány számít jó partinak, akinek a hozománya - töb­bek között - minden igényt kielégítő kripta is. No de mi van akkor, ha teszem azt az anyós meg a vő... hogy is mondjam... nem rajon­ganak egymásért túlságo­san... Akkor a vő hová megy? De ne legyek rossz­májú. Tegyük fel, hogy a fi­atalember nem kriptatulaj­donos lányát veszi felesé­gül, két keze munkájával megszerzi előbb a házat, aztán az autót, nyaralót, s összegürcöli a kriptára valót is. Tudják, hogy van ez..., amikor már semmi sem hi­ányzik a boldogsághoz, amikor már minden meg­van, sokszor megromlik a házasság, s előfordulhat, hogy a családi sírbolt sem bizonyul elég erős kapocs­nak. Mindenki tudja, milyen sok nálunk a válás. Mi van akkor, ha felbomlik a há­zasság? Akkor jön ugye a vagyonmegosztás: a ház az enyém, a nyaraló tiéd, a kocsi az enyém... de kié legyen a kripta? Azon nem olyan egyszerű túladni (Ki­vált, ha már nem is üres)... Attól félek, hogy megjelen­nek az apróhirdetések kö­zött ilyenek: családi sírbolt igényesnek eladó, vétel után azonnal beköltöz­hető. .. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A 7. ötéves terv irányelvjavaslatainak megvitatása során a Központi Bizottság El­nöksége arra a következtetésre jutott, hogy a kitűzött célok, elsősorban pedig a haté­konysággal szemben támasztott igények semmilyen esetben sem csökkenthetők. Az elvégzett elemzések azt mutatják, hogy reáli­sak és elérhetők. Az Elnökség már azért is megköveteli az ilyen hozzáállást, mert a ki­alakított forrásokkal összhangban meg akar­juk tartani és tovább akarjuk tökéletesíteni azt, amit az életszínvonal terén elértünk. Mindig érvényes: közvetlen függőség van az életszínvonal fejlődése és a társadalmi ter­melés eredményei és hatékonysága között. Az életszínvonal általános fejlődése és egyes összetevőinek alakulása nem jóaka­rat, vagy kívánság kérdése, hanem csakis a népgazdaság teljesítőképességének és ha­tékonyságának eredménye, saját munkánk eredménye. Az eddigi mérlegelések szerint a 7. ötéves tervidőszakban az életszínvonal fejlesztésé­ben döntő szerepe lenne az egyéni fogyasz­tás azon részének, amely a lakosság munka- bevételéből ered. Igényes, politikai-gazdasá­gi feladatról lesz szó, mivel ebben az ötéves tervidőszakban a munkabevételek lassabban növekedtek, mind a szociális bevételek, vala­mint a lakosságnak ingyenesen, vagy az állam hozzájárulásával juttatott szolgáltatá­sok és termékek. A termelés, a teljesítmények és a munka­termelékenység növekedési lehetőségeinek eddigi felmérése azt mutatja, hogy évente az átlagos nominálbéreket 1,8 százalékkal nö­velhetnénk. Ezért különösen szükséges, hogy a mun­káért kapott jutalom megfeleljen a munka mennyiségének, minőségének és társadalmi jelentőségének. Csakis a megfelelő munká­val alátámasztott bér mozgósítja és szilárdít­ja a munkafegyelmet, vált ki elégedettséget azok körében, akik becsületes, minőségi munkát végeznek. Ezért a béreszközök képzésének és szét­osztásának új szabályai jelentősen növelik a bér ösztönző hatását, a teljesítményektől való füaaöséaét. valamint a termelőeszkö­zök elért rentabilitásától való függőségét. Megszilárdítjuk az érdemek szerinti jutalma­zás szocialista elvét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bért az általunk elvégzett hatékony, jó minőségű munka alapján kell kapnunk, nem szabad a központi forrásokból kapott segítségre támaszkodnunk és keres­nünk kell, s hatékonyan kihasználnunk szo­katja saját tartalékainkat, amelyek kétségte­lenül minden vállalatban, minden munkahe­lyen fellelhetők. (Lubomír Strougalnak, a CSKP KB 18. ülésén mondott beszédéből) IHIIMM' Becsületes munkával kiér­demelt kitüntetés birtokosa­ként lépte át a nyugdíjkorhatárt Bolemant Károly, a Zselízi (Éeliezovce) Állami Gazdaság dolgozója. A mezőgazdasági üzem lontói (Lontov) gépesítő részle­gén, kombájnt javító szerelők között dolgozott, amikor felke­restük. Beszélgetésünket az egyik irodahelyiségben folytat­tuk. Munkájáról, életéről... Munkájáról, amivel több mint 30 éven át gyarapította a közös gazdaságot, az életéről, amirö1 ó tömören azt mondta, hogy mindig kiegyensúlyozott volt. Bennünk is a kiegyensúlyo­zott egyén benyomását keltet­te. Naív dolog azt hinni, hogy az ember egy csapásra meg­változik, amikor betölti a 60. életévét. Főleg, ha ma is úgy telnek napjai, mint azelőtt. Ugyanabban az időben kel és megy munkába. Teendőit is pontosan, lelkiismeretesen végzi el, mint eddig mindig, s amiért ma is elismerés övezi, úgy a vezetőség, mint a mun­katársai részéről. A tehergépkocsivezetést azonban abbahagyta. Nincs meghatódottság, önsajnálat a hangjában, amikor azt mond­(A szerző felvétele) ja, hogy már nehéz volt tarta­ni a kormányt, s az utóbbi idő­ben nem érezte magát olyan biztosan a „nyeregben“, mint azelőtt. Fel volt rá készülve, hogy előbb-utóbb le kell szállni az autóról. Éppúgy készült a nyugdíjaskori életre is. Mint min­den okos ember ö is tudja, az idő egy irányban halad, csak előre, és felesleges lázadni emiatt. Fontosabb, hogy korá­nak. képességeinek meqfeló- en cselekedjen. Ö ezt tette egész életében. Ezerkilencszáznegyvenki- lencben fiátalemberként került az állami gazdaságba. Egy traktor vezetését bízták rá. Ép­pen az vonzotta ide, hogy itt már gépekkel is dolgoztak, s vágyai beteljesülését érezte azzal, hogy egy masina gazdá­ja lett. A Zetorral kilenc évig húzta az ekét, a vetógépet, a pótkocsit. Közben megnő­sült, továbbra is szülőfalujából, Ipolyszakállasról (Ipefsky So- kolec) járt mu nkába. Gyermekei már felnőttek. Fia katonamér­nök, lánya hivatalban dolgozik. Miután a gyerekek felcsepered­tek, a felesége is munkát vállalt az állami gazdaságban, jelen­leg idénymunkás. Nem lenne azonban teljes a kép Bolemant Károlvról. ha nem szólnánk azokról az idők­ről, amikor tehergépkocsive- zetöként dolgozott. Legutoljára egy Tátrával járt. Többnyire fu­varozott. Éveken át az volt a feladata, hogy takarmányt hordjon a lontói részlegen tar­tott állatok részére. Az állat- gondozók szerették, mert min­dig pontosan megérkezett az eledel. Azért nem késett soha­sem, mert a kocsija mindig üzemképes volt. Saját maga tartotta karban. Ha valami meghibásodott rajta, még munka után kijavította, hogy másnap akadálytalanul dol­gozhasson. Kímélte is a jár­művet. Még ma is üzemképes. A színe is olyan üde, mint újko­rában, pedig egyszer sem fes­tették át. Tizenötéves szolgálat után ott áll egy sopa alatt, gaz­dátlanul. A fiatal gépkocsive­zetők közül senki sem veszi pártfogásba. Nem is kívánják tőlük, hiszen korszerű teher­autói vannak a gazdaságnak. Károly bácsinak azonban ma is kedves ez a tehergép­kocsi, amely néma tanúja az utolsó 15 dolgos évnek. Annak a munkának, amelyről - akik csak ismerték öt - az elisme­rés hangján beszélnek. Hosz- szútávon végzett teljesítmé­nyéért az idén a Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisz­tériumtól megkapta a „Mezö- gazdság érdemes dolgozója“ kitüntetést. KOVÁCS ELVIRA ELISMERÉS ÖVEZI 1980 XII. 7. Ha nem a saját szemem­mel látom az eavik temető­ben az új kriptasort - amit máris elneveztek milliomos negyednek - nem hiszem el. (Ha esetleg valakit érde­kelne: láttam még szabad telket.) Azóta is sokat töp­rengek rajta, mi késztethet valakit arra - ma! —, hogy kriptát építtessen. Nem tartja elég előkelőnek azt a helyet, amit majd annak idején a számára kijelöl­Nem szeretném, ha bár- «is a kegyeletsértés vádjá­ra! illetne: nem akarok ko­moly dolgokból gúnyt űzni. Hogy mégis szóvá teszek Wl/ _

Next

/
Thumbnails
Contents