Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-07 / 49. szám
ozsrn * M I 19 80 XII. 7. K ülönböző típusú emberek vagyunk, egyesek rendszeresen, mások ritkábban találkoznak barátaikkal, mélyebben érzik át családi örömeiket és gondjaikat, a munkahelyi és társadalmi sikereket vagy fogyatékosságokat. Mindannyian csak egyszer élünk, s ebben az életben kell megteremtenünk és tovább tökéletesítenünk életszemléletünket, megküzdenünk az elavulttal, a múlt csökevényeivel. A mindennapi rohanás miatt nem mindig nyílik rá lehetőségünk, hogy mélyebben elgondolkozzunk afölött, mi a társadalmi törekvés, haladás fékezője, károkozója. Ki is tulajdonképpen a kispolgár? A CSKP XV. kongresszusa így fogalmazta meg: „Az új szocialista ember nevelése a negatív vonások és előítéletek leküzdésével valósul meg, az ideológiában és a gyakorlatban fennmaradt kispolgári csökevények elleni küzdelemben, a kispolgári fogyasztói pszichológia megnyilvánulása ellen vívott harcban. A kispolgári hangulatok, irányzatok és hozzáállások leküzdése viszont hosszú távú és igényes folyamat. “ Lenin az új szocialista társadalom építésében az egyik legjelentősebb, de egyben legbonyolultabb feladatnak tekintette a kispolgári ideológia és magatartás ellen folytatott küzdelmet. Megvizsgálta a kispolgáriság osztály-, szociális, történelmi és eszmei-erkölcsi gyökereit és forrásait, s rámutatott, hogy az hosszabb távú fejlődés, főleg a kapitalizmus liberális szakaszának az imperializmusba való átmeneti korszakának terméke. A kispolgári magatartás a kapitalizmusban főként a termelőeszközök magántulajdonosaira volt jellemző, de az egyes iparosokra, a közép- és részben a kispa- rasztságra, sőt a munkásosztály kevésbé öntudatos rétegére is, amely, főként a válságos időszakban, tulajdonjogi pozícióinak elvesztésétől félt. Az ilyen emberek életkródója nemcsak az, hogy „birtokoljak“, hanem hogy előbbre jussak a társadalmi ranglétrán, a felsőbb rétegek közé. A válságidőszakban a kispolgárság egy része proletarizálódik, a társadalmi „rostán“ át a munkásosztály soraiba kerül, ahol ebben az osztályban idegen nézeteket, hangulatokat igyekszik kelteni. Lenin rendkívül találóan jellemezte a kispolgárság politikai metamorfózisát, amikor a következőket mondotta: „ 1789-ben még nagy forradalmárok lehettek a kispolgárok, 1848-ban nevetségesek és szánalmasak, 1917-ben a reakció undok kiszolgálói, segítői voltak, függetlenül attól, hogy Csernov, Martov, Kautsky vagy Me Donald követői voltak azok“. A Tanulságok című dokumentum nem véletlenül hangsúlyozza azt a tényt, hogy társadalmunk szociális struktúrájára nagy hatással voltak a falusi és városi lakosság kispolgári rétegei. Történelmi tapasztalatok igazolják, hogy a masarykizmus, a szociáldemokratiz- mus, a klerikalizmus szovjetellenességgel hatványozott ideológiája kedvező légkört teremtett a kispolgáriság elburjánzásához. A kispolgári rétegek egy csoportja kigyógyult a burzsoá demokratizmusról alkotott illúzióiból, a fasizmus uralomra jutása után, amelynek kegyetlensége a nem kommunista erőket sem kímélte meg. A második világháború, a kommunista párt döntő szerepe az antifasiszta küzdelemben érezhetően megrengette a burzsoá ideológiába és politikába vetett illúziókat. A társadalmi tudatért legélesebb küzdelem folyt, a harc stratégiailag kulcsfontosságú, a politikai hatalom megoldásáról döntő 1945-48-as időszakban, amikor is a burzsoáziának nem sikerült megnyernie a kispolgári rétegeket. A kommunista párt reális, per- spektívus lenini taktikájával meggyőzte azokat is, akik egy időben tartózkodó, bizalmatlan állásfoglalásra helyezkedtek, a társadalom szocialista átalakulásával szemben. Ezeknek az embereknek hozzáállásában az a döntő, milyen a szocializmushoz, a társadalmi tulajdonhoz, a termelőeszközökhöz, a politikai rendszerhez való viszonyuk, mennyire sikerült saját élettapasztalataik alapján szakítaniuk a múlt kötelékeivel, elsősorban tudatukban, gondolkodásmódjukban, cselekedeteikben. Amint azt a CSKP XI. kongresszusának dokumentumai is bizonyítják, a kommunista párt abból indul ki, hogy e probléma megoldását nem lehet elsietni. A München előtti Csehszlovákia képletesen szólva kispolgári nagyhatalom volt, ami megfelelt az antikom- munista központokhoz számos szállal kötődő politikai képviselőinek. Ezért helyezte elöterbe a Benes-féle burzsoázia a „kis cseh (szlovák) ember“ áljellemrajzát. Eszerint el kellett fogadni az áruló müncheni diktátumot, mert ez volt az egyetlen menekvés a „kommunizmus veszélye“ elől. A kommunistaellenes propaganda minden eszközt megragad, hogy újfent felélessze a kispolgári hangulatot, törekvéseket, s ezen igyekezetében a bonyolult helyzeteket igyekszik kihasználni; a gazdaság terén, a szocialista termelóviszonyok fejlesztésében felmerülő fogyatékosságokat. Főként a fiatalabb nemzedéknek akar tetszelegni, megnyerni tagjait, helytelen nézeteket, fogyasztói hangulatot oltani beléjük, s kiforgatni az olyan alapkérdéseket, mint a demokrácia, a szabadság és az internacionalizmus. A kispolgári hozzáállás sokrétű, elferdíti a munkához, a családhoz, a társadalomhoz való viszonyt, a nemzetközi és a belpolitikai helyzetet. Közös nevezője a szocialistaellenesség, az egoizmus és individualizmus, az arrogancia, a közömbösség. A kispolgár foggal-körömmel védelmezi saját énjének sérthetetlenségét, veszélyben érzi magát a szocialista elvek érvényesítéséért folytatott társadalmi törekvések által. Saját körülményeinek megfelelően formálja át a jogi normákat, a szocialista együttélés normáit. A politikát, mint tudatos, osztály- és internacionalista tevékenységet, gyakran téveszti össze a politizáló, karrierista becsvággyal, intrikákkal, koholmányokkal, besúgással. A kispolgár zavartalanul hadonászik a látványos hatást keltő neutralizmussal, a beigazolódott élettapasztalatokkal, olyan nézetekkel, hogy „ami nem inged, ne vedd magadra", ne avatkozz a politikába stb. Nagyon időszerű S.K. Neumannaka kispolgár szocialista profiljára vonatkozó jellemrajza: ,,Ugyan a kispolgár egész életében durva materialista, nincs ínyére a történelmi materializmus, idealizmusra - hazafias, szabadságról szóló, szociális, erkölcsi és vallási frázisokra - van szüksége, hogy önmagát és közvetlen környezetét is becsaphassa saját maga érdekében. “ CSKP KB 15. és az SZLKP KB áprilisi ülése a munka és az életmód eszmei tartalmával kapcsolatban fokozott figyelmet szentelt a kispolgári magatartás és ideológia recidívái, új megnyilvánulásai ellen folytatott hatékony harc kérdéseinek. „Nem lenne annál rosszabb - állapította meg az ülés határozataival foglalkozó aktívaértekezleten Vasil Bil'ak -, mint amilyen a szocialista kispolgár“. A kispolgáriság már a családi környezetben megfertőzi az emberek tudatát, gondolkodásmódját, cselekedeteit. Komoly erkölcsi-politikai károkat okoz a nevelésben, csakúgy, mint az emberek, a társadalmi értékek iránti szerénytelen, arrogáns, lekezelő magatartás. A szexuális problémák kispolgári értelmezése a mono- gám családi - mint a szocialista társadalom elemi sejtje - elveinek megsértéséhez vezet. A kispolgári betegséget tápláló káros jelenség az anyagi javak végtelen halmozása, különböző előnyök és ismeretségek keresése, ha kell még a jogszabályok megsértése árán is. Ezzel összefüggésben említsük meg Marx megállapítását a pénz szerepéről a kapitalizmusban, amely ma is találó egynéhány kispolgár cselekedetére: ,,Amilyen a pénz hatalma, akkora az én hatalmam is. A pénz tulajdonságai az én tulajdonságaim és éltető ereje a pénz birtokosának. Mi vagyok, és mi nem - ezt semmi esetre sem az egyéniségem határozza meg. Csúnya vagyok - de megvehetem a legszebb nőt. Tehát ezáltal nem vágyok csúnya, mert a rútság hatását, fokát a pénz elmosta. Amire nem vagyok képes, mint ember, mint egyén, azt elérem a pénz révén." A minőségileg más körülmények közt felnőtt fiatal nemzedék nem minden esetben eléggé ellenálló a kispolgári hatásokkal, irányzatokkal szemben, s ez néha lejtőre, törvénybe ütköző cselekedetek elkövetéséhez vezet. A fiatalok egy része természetes igényességében magától értetődőnek tekinti az anyagi javak halmozását a jólétet. Emellett a fiatalok egy részének komoly problémát jelent az olyan elvek, normák, magatartás- formák reális, ésszerű megértése, mint amilyen az aktív, a társadalom számára hasznos munka elve. A CSKP KB 1980 márciusi ülése rámutatott, hogy „a fiatalok legkülönbözőbb szórakozási vágyait, a gondtalan életre való törekvésüket, meg lehet érteni, viszont káros az olyan jelenségek tolerálása, mint amilyen a családhoz való könnyelmű viszony, esetleg az erkölcstelenség, a vandalizmus, a brutalitás, az erőszak különböző megnyilvánulásai fölötti átsiklás". A kommunistaellenes propaganda egyre intenzívebb erőfeszítéseket tesz, hogy újra felélessze a kispolgári megnyilvánulásokat, irányzatokat, hogy aktivizálja - amint az 1968-69-es csehszlovákiai válság és a jelenleg* lengyelországi események is bizonyítják - a kispolgári elemeket a szocialista hatalom ellen. 1968-69- es felforgató tevékenységüket folytatva az ellenforradalmi emigráció képviselői Nyugaton prognózisokat terjesztenek, miszerint az ún. keleti blokk országaiban elkerülhetetlen a fogyasztói korszak létrejötte, s ilyen jellegű állításaikban arra hivatkoznak, hogy a kispolgári filozófia és magatartás a modern kor emberének sajátja. Torz képet festenek a szocializmusról, miszerint a szovjet társadalomban - amint azt az antikommuniz- mus hírhedt professzora, Brzezinski írja - már nem kerül sor forradalmi átalakulásra, mert ez a társadalom (hasonlóan a többi szocialista országokhoz) a kapitalista Nyugat magasabb életszínvonalának elérésére törekszik. Emellett tudatosan elhallgat számos: olyan tényezőt,'mint a politikai terror, a szélhámosság, az egyre növekvő bűnözés, a társadalmi erkölcstelenség, a könyörtelen cinizmus. Nem titok, milyen politikára és ideológiára gondol az antikommunista propaganda, milyen életmódra törekszik épp abban az időszakban, amikor a szocializmus, a marxizmus-leninizmus eszméi az antikommunizmus viharos támadásai ellenére egyre jobban utat törnek azokban az országokban is, amelyeket a burzsoázia saját felségterületének tekintett. A kommunistaellenes propaganda immár harminc éve bevált, eszmei ferdítő jelszavaként veti be a kommunizmus ellen a fogyasztás jelszavát. Nem sikerül viszont megállítania a tömeges fogyasztói társadalom népszerűségének csökkenését, amelynek vonzása egyre kisebb lesz a kapitalista társadalom orvosolhatatlan válságának elmélyülésével. Ezért tette Carter cinikus felhívását, amely takarékosságra és józanságra szólít. Ilyen és hasonló apologetikus koncepciók keresése hiábavaló, eredménytelen, mert az nem vezet az imperializmus egyre fokozódó ellentmondásainak eltávolításához. Objektív valóság, hogy a nemzetközi méreteket öltő, egyre fokozódó ideológiai harcban mindig fönnáll az a veszély (s ez bizonyos helyzetekben, egyes csoportok esetében még erősödhet), hogy kispolgári nézetek, magatartásformák ütik fel a fejüket. Lenin, amikor a kispolgári állásfoglalás keletkezését, megnyilvánulását és következményeit vizsgálta, nem fatalisztikusán, kilátástalanul értelmezte annak kérdéseit, hanem az emberek akaratával és hozzáállásával olyan összefüggésben, hogy azok képesek-e levetkőzni azokat a vonásokat, mint amilyenek az ingatagság, az öröklött hagyományok és szokások. ,,Nekünk - írta - a szocializmus építését nem lehet speciálisan saját magunk által kialakított, elképzelt emberi anyagból elkezdenünk, hanem olyan anyagból kell, amilyet a kapitalizmus hagyott hátra. Kispolgárnak ma nem születik az ember, viszont a szocializmus viszonyai közt is azzá válhat, mert egyesek nyíltan vagy burkoltabb formában élősködni akarnak a szocialista társadalmon. A kispolgáriság csökevényei és recidívái nem csupán az egyén,,erkölcsi egyensúlyának“ kizökkenésében nyilvánulnak meg, hanem termőtalajt teremthetnek a társadalomnak hatalmas károkat okozó törvénytelen tevékenység számára is. ,,Keserű tanulságul szolgált számunkra, mennyire veszélyes az, ha nem vesszük figyelembe a kispolgáriság felforgató erejét a volt társadalmi csökevények regenerációs képességét, az illúzióktól és képzelettől elragadtatjuk magunkat, ha türelmetlenek vagyunk, s megbízunk abban, hogy egy nemzedék mindent megold s közben nem vesszük figyelembe a szocialista építés objektív törvényszerűségeit“ - hangsúlyozta a CSKP KB 15. ülése. Hogyan küzdjünk hatékonyabban a kispolgári ideológia és magatartás megnyilvánulásai, forrásai ellen? Elsősorban úgy, hogy rendszeresen, s nem kampányszerűen, leleplezzük és bírálatnak vetjük alá a kispolgári erkölcsöt és életmódot, minél meggyőzőbben kipellengérezzük a kispolgáriság olyan jelenségeit, mint az erkölcstelenség, a képmutatás, a tettek és a szavak között fennálló ellentmondás. A CSKP XV. kongresszusa, valamint a Központi Bizottság legutóbbi ülései hangsúlyozták, hogy növelni kell a követelményeket az irányító munka minden szintjén, főleg a káderpolitikában, fejleszteni és elmélyíteni az emberek körében a szocialista életstílust, aktív szocialista hozzáállásra nevelni őket. Minden egyes munkahelyen szükséges ennek érdekében, hogy a vezető dolgozók még nagyobb felelősséget érezzenek beosztottjaik erkölcsi-politikai színvonalával szemben. V égezetül, a kispolgári szemlélet és ideológia elleni harc a hanyatló kapitalizmus és az egyre erősödő reális szocializmus közti éles eszmei küzdelem közepette folyik. Amennyiben - hangsúlyozta J. Fojtíkaz országos aktívaértekezleten - nem folytatunk rendszeres, intenzív küzdelmet az ember szocialista tudatáért, fennáll annak veszélye, hogy az emberek jólétének növekedésével, a szocializmus anyagi-műszaki alapjának fejlesztésével, az emberek gondolkodásmódjában és tetteiben új formákat ölt majd a kispolgáriság. A kispolgáriság ellen vívott harcot még a kezdet kezdetén kell elkezdeni. Nem csupán eszmei síkon, ez a küzdelem komplex hozzáállást, a politikai, az eszmei, az erkölcsi és gazdasági eljárás koordináltságát követeli meg. E céltudatos, komplex küzdelem az előfeltétele annak, hogy a szocializus eszmei és erkölcsi népszerűsége nemzetközi szinten is növekedjék. Dr. OTAKAR MOŐNER az SZLKP KB előadója * & nnan ■ 1 ' ■ • •' -A ' ”* . . ' <* ^Hi S , '. . CSÖKEVÉNYEK ELLEN *
