Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-30 / 48. szám
A TENNIAKARÁS FIATALÍT Beszélgetés az ötvenéves Lengyel Ferenccel Lengyel Ferenc kétéves megszakítással, 1950-től 1959-ig a Faluszínház, 1970-ig a Magyar Területi Színház tagja. Jókai városából a magyar művelődés-, ezen belül a magyar színháztörténetben egykor jelentős szerepet játszó városba, Kassára kerül, mint a MATESZ ekkor alakuló Thália Színpadának művésze. Ha utánaszámolunk, láthatjuk, a mára ötvenéves művész húszévesen kezdte pályafutását, huszonéves katonaként, mint a martini szlovák színház tagja, másodszor, amikor visszakerült a Faluszínházhoz, harmadszor, a MATESZ újdonsült tagjaként negyedszer, s a Thália Színpad művészeként ötödször kezdte a szakmát. Ötödször is nekidurálta magát, hogy a színházalapítás hitével szított önkeresés törvényszerűségeinek megfeleljen, hogy a Kassán nagy múltra visszatekintő magyar színjátszás ügyét színészi posztról támogassa, sah dyzeteket, az egyén és a közösség — változásaiban mindenkor gondot szülő, megoldást igénylő — helyzeteit karakteralakításaival világosabbá és tisztábbá tegye. Lengyel Ferenclegragyogóbb alakításaiból krédószerűen sugárzott az a hitvallás, amely arról tett és tesz tanúbizonyságot, hogy napjaink Közép Európájában nem az a színész, aki a játszásért játszik, hanem az, aki saját személyiségjegyeit, gondolatvilágát kitakarva megsejteti itteni és mostani jelenlétének, itteni és mostani jelenlétünknek súlyát és kötelezettségeit. ...és civilben, a színház társalgójában. A NAGYVILÁGBÓL Sylvia Plath Levelek ha- 2a című könyve alapján írt színpadi művet Rose Lei- man Goldenberg. „Az ember nem is gondolná, hogy a fiatal amerikai költőnő kötetnyi levele ilyen érdekfeszítő és sokrétű színházi élménnyé formálható“ — jegyzi meg a londoni bemutatóról Nicholas de Jongh a „Guardian“ hasábjain. A darab szerzője kiválasztott néhány levelet, az első, boldogságtól repeső daraboktól az utolsókig, melyek már előrevetítik a költőnő 1963- ban bekövetkezett halálát. Ezeknek a segítségével idézi fel lánya életét a színpadon Aurelia Schober Plath. Hatvankilenc éves korában, augusztus 14-én meghalt Diego Fabbri, az utóbbi évtizedek olasz drámairodalmának és egész szellemi életének jelentős alakja. Diákkorában írta első színdarabjait és kezdett vallás- filozófiával foglalkozni. A pályafutásának csúcsát jelentő drámák — Jézus pere, A csábító, Az esemény stb., — melyekben fölényes dramaturgiai készsége és színpadismerete is maradéktalanul érvényesül, az 50-es és 60-as években születtek, Antifasiszta elvei újságírói és irodalompolitikusi tevékenységén keresztül is széles körben hatottak. Fő- szerkesztője volt a „La Fiera Letteraria“ és az „II Dramma“ című folyóiratoknak. Fabbri azonban mindenekelőtt drámaíró volt, s jelentőségének fontos tényezője az a közvetítő szerep, amelyet munkásságával a Pirandello- és Ugo Betti-féle hagyomány és a mai, útkereső olasz színműirodalom között vállalt. • Három évtizede játszik, mondhatnám, vidéki színészként, hiszen a szlovákiai magyar falvak és kisvárosok színházkedvelőit nemesíti mű vészeiével. E három évtized tapasztalatai felől közelítve, milyen veszélyei vannak a vidéki színészi életnek? — Elsődleges veszély a szellemi, másodlagos veszély a fizikai elhasználódás. Itt, Kassán, tudok, de a hatvanas évek Komároméban nem tudtam színházba, koncertre járni, akkor még a Dunamenti Múzeum sem működött oly csalo- gatóan, mint ma. Maradt a tévé és a 'könyv, ha maradt, mert ördögnek ajánlkozott a kártya, a bezárkózás tudata engedményezte az italozást és a kvaterkázó teázásokat, na és a kispolgári életmódot, ami köztudottan a művészet ellensége. A vidéki színészi életnek könnyen jellemzője lehet a provinciális világlátás, aminek következménye lehet, hogy a színésznek fontosabb lesz a káposztatermelés vagy a szabás-varrás, mint a színház. Legnagyobb veszély tehát a megszokás szülte elkényelmesedés, a kispolgáriasodás, a szellemi elkorcsosulás. A megtermékenyítő bezárkózás helyett a meddősítő elzárkózás. 0 Mivel olyan város színésze, amely a magyar színjátszás bölcsőépítői közé sorolandó, hadd kérdezem, a város színháztörténetének magyar vonatkozásai miként humanizá- lódnak Önben, mai kassai magyar színészben? — Már az is kötelez, hogy Kolozsvár mellett Kassa volt a magyar színművészet bölcsője. Ha a magyar nyelvterület bármely zugában kimondom, hogy kassai színész vagyok, tisztelettel néznek rám. Többször megfogalmaztam magamban, hogy dramaturgiai szempontból adósságaink vannak, hiszen az utóbbi másfélszáz évben rengeteg darabnak volt KasLengyel Ferenc Dorn doktor szerepében _ [G yökeres György felvételei] sán ősbemutatója, s alapos dramaturgiai munkával a legjobbakat bizony illenék színre vinnünk. A hagyományőrzést jelenleg úgy próbáljuk gyakorlattá avatni, hogy segítjük a kassai magyar közép- és főiskolásokból, valamint egyéb színházkedvelőkből alakulóban levő nagy hagyományokra visszatekintő színpártolók körét. S itt hadd jegyezzem meg önkritikusan, műsorfüzeteinkben nagyobb figyelmet szentelhetnénk városunk színháztörténelmének magyar vonatkozásaira. 0 Kassán biztosítva látja a megfelelő alkotói légkört és életmódot a színészek számára? — A hetvenes évek elején jó alkotói légkör honolt nálunk, aztán visszaesés történt. Most ismét lehetőség nyílott a nagy kisugárzású alkotói légkör megteremtéséhez, amit a színház vezetősége által kezdeményezett szervezeti és szervezési változásoknak köszönhetünk. A színészek stúdió-munkába fogtak, aminek egyrészt a társulat egységesítése és a szakmai ismeretek alaposabb elsajátítása, másrészt pedig az a célja, hogy eléggé heterogén társulatunkban a különböző intellektusok megfelelő szellemi szinten kapcsoljanak egymásra az egyetakarásban. Akit íredig a civil életben hidegen hagy munkatársa sorsa, életmódja, az a színpadon is önmagára marad. Pedig a színház kívülről, belülről nézve is közösségi. % Válasza azt sejteti, hogy elégedetlen a társulat utóbbi négyöt évadjával. Csalódott már a színházban, illetve, bár furcsának tűnhet a kérdésem, becsapta már a közönségünk? — Csalódhattam a színház vezetésében, a rendezőben, a kollégában, a produkció sikerében, de a hivatásban soha. A színház olyan, mint a szerelem. Akadnak súrlódások, mégis kitartunk mellette. Inkább attól félek, hogy a közönség csalódott bennünk, többször a megengedettnél. Mi többször becsaptuk a közönséget, mint a közönség bennünket. Vannak kollégáim, akik, ha csak né- hányan ülnek a nézőtéren, ejtik az előadást. Ez érthetetlen számomra, hiszen pályám során úgy tapasztaltam, ha nincs telt ház, sokszorozott erővel és hittel kell dolgozni. „Miénk a hatalom az emberszív felett“ — mondta Petőfi. És akkor is emberszívek dobognak a nézőtéren, ha csupán két sort töltenek meg azok, akik a színházért, a magyar szóért, értünk mindnyájunkért jöttek bizalmukkal a színházba. % Van egy három évvel ezelőtti csodálatos emlékem Csehov Dorn doktorával kapcsolatban. Találkoztam egy hagyományos értelemben kitűnő karakterszínésszel, aki a hanghordozásának és a mozdulatok artisztikumának ötvözetével tudta kifejezni magát. — Többször szememre vetették a túlzott mimikát, kifogásolták gesztusrendszeremet, mivel a karaktereket igyekeztem úgy hozni, hogy a darab elejétől a végéig az egész figurát játszottam. Már az első jelenésben följuttattam a csúcspontig a szerep karakterjegyeit, s ezen a csúcsponton megmaradva igyekeztem vele manipulálni. Csehovnál másként történt. Dorn doktor talán azért volt találó, mert Csehov mester, szövegével irányítja a színészt a figurát jellemző csúcspontokhoz. Persze, máskor is építettem ekképp a figurát, többnyire sikerrel. • Az idén volt ötven esztendős. Hadd kérdezzem, meddig fiatal a színész? — Amíg nem győzi le a szenilitás. Amíg érzi a kort, s e változó kor változó elvárásaiból kiszűri mindazt, ami a színpad kínálta lehetőségek között megőrizve táplál. A színész huszonévesen is lehet örég, ha nem érdekli a színház. A felszabadulás utáni első szlovákiai magyar színházunkból, a Faluszínházból már csak négyen, Ferenczy Anni, Bugár Béla, Turner Zsiga és én vagyok a pályán. A többiek, mert harminc év alatt több százan kezdték és hagyták abba mellettünk a színészetet, vagy fizikailag vagy szellemileg elhullottak. Ki hetven, ki huszonévesen. • Optimista vagy pesszimista természetű? Hisz a folyamatos szakmai fejlődésben? — Lehetek én pesszimista, ha ennyi évet kibírtam itt? Komolyabbra váltva a szót, csakis a folyamatos szakmai fejlődésben hiszek. A fejlődést maga a szakma diktálja, a szakmát pedig a társadalom mozgástörvényei hajtják szüntelenül változásokba. Ezen a pályán nincs megállás. • Engedjen meg egy olyan kérdést, melyet, sajnos, ritkábban teszünk fel a kelleténél, pedig csak a reá adott válasz rendszeres megfogalmazásával állhatunk ki tiszta lelkiismerettel önmagunk és a közösség elé: miből áll egy mai ideális társulat erkölcse, amennyiben az ideális társulat nem utópia? — Miből áll a mai színész erkölcse? A mi esetünkben vitathatatlanul a hűségből. Hűség a társadalmi elkötelezettséghez, a szlovákiai magyarságtudatot fejlesztő hithez, hűség a folyamatos megújuláshoz, a fizikai és a szellemi tisztasághoz, hűség a néphez, a nép színházához. E tételes megközelítéseket áthelyezve a gyakorlatba: e hűségnek köteleznie kell a színészt arra, hogy még életmódjával is a színházat, a társulatot szolgálja. Bár, az ideális társulat valóban utópia, mert nincsen olyan előadás, amin ne lehetne javítani. • Gágyor Péter vezetésével Gyurkó László A búsképű lovag című darabját próbálják jelenleg. Milyennek látja és milyennek kívánja láttatni a mai Don Quijotét? — Az általam megformálandó búsképű lovag is az igazságért, az emberért, a gyengébb megsegítéséért küzd. Már kiszemeltem azokat a kulcsjeleneteket, amelyek kiváltképp időszerűsíthetőek, amelyek összecsengenek pártunk társadalompolitikájának azon programjával, amely meghirdeti, hogy az objektív igazság elérhető, kimondására, ha fájdalmat is okoz néhányaknak, igenis törekednünk kell. Régtől várok ilyen feladatra, amely lehetőséget nyújt önmagam alaposabb értékeléséhez. Az átfogóbb önkritikához. E darab mindnyájunkat, engemet is kellemes feszültséggel tölt el, amihez hozzájárul az is, hogy a színház új vezetőinek tenniaka- rása engem is egészen megfiatalít. SZIGETI LÁSZLÓ Kettőn áll... Nevezzük a színészt A-nak, rendezőjét B-nek. Délelőtti próba. Kifakad A: — Nem megy, nem érzem, nem értem ezt a jelenetet. Milyen hangszínnel mondjam a szöveget? Ez a hős itt komolyan gondolja, amit mond, vagy ironikus felhanggal, esetleg kételkedik önmaga szavaiban? Milyen a kapcsolatom a partneremhez? Mi a te rendezői elképzelésed? B a körmét tisztítgatja, belelapoz a sporthírekbe, aztán unottan fölnéz a színpadra: — Nem vagyok a dresszúra híve. Oldd meg magad, milyen hangsúlyban mondod, izé, hát vedd komolyra, férfiasra, mondtam már a koncepciót, ez egy mai darab. Ebből indulj. — Ez így túl általános — vélekedik A. — Kicsit részletezhetnéd, mit akarsz ezzel a jelenettel, és főleg velem, a szerepemmel hangsúlyozni? — Mit is, mit is... Hát először tanuld meg a szöveget, a magad küszöbe előtt söpörj. Különben is, mondtam, ez egy mai darab, mai hősöket akarunk bemutatni, tettekre, jó tettekre ösztönözni a nézőket, érzéseket kiváltani belőlük. Ehhez tartsátok magatokat. A színész számomra önálló alkotó egyéniség. Oldja meg a részleteket. Játékkal, gesztusokkal, mit tudom én, mivel. Ne várjon mindent a rendezőtől. Egy másik színpad. Nevezzük a színészt X-nek, rendezőjét F-nak. — Nem megy, nem érzem, nem értem ezt a jelenetet — így X. Y felmegy a színpadra: — Ne nézz a partnerre, egy pillanatra sem. hiszen megveted őt, tehát semmilyen kapcsolatba sem kerülsz vele. Vigyázz a gesztusaidra. Ne puhányak legyenek, mint Goldoninál. Ez egy korábbi darab, szögletes, nagyívű gesztusok kellenek. Árnyald a szöveget. Dühöngj és sziszegj, te lesöpörni akarod ezt az embert, az ellenfeledet. Meg akarod mutatni, te erősebb vagy, mint ő. Ez a darab történelmi játék. Szöveggel, gesztussal eszerint építkezz. Közeleg a bemutató napja: B idegesen -kérdi A-tól: — Hol leszel ma este, kellene még próbálnL — Nem érdekel a próba, különben mára szabadnapot hirdettél, bízd rám, majd én megoldom a részleteket. Ügy, ahogy kérted. Ma focimeccset nézek. Y megkérdi X-től: — Hol leszel ma este? — Ahol óhajtod. Még sok a bizonytalanság bennem. Ha nem hívsz, magamtól megyek, ta - nácsot, ötletet kérni. És lezajlottak a bemutatók, mindkét előadásról megjelentek a kritikák. Persze elsősorban B-nek nem tetszettek. Hiszen ő mindent megtett annak érdekében, hogy a színész sikert arasson. Mert ő tudja, itt is kettőn áll a vásár. Ha áll... SZILVASSY JÓZSEF HM. XI. 30. 14 ÚJ SZÚ
