Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-30 / 48. szám
A mikor a bratislavai repülőtéren kilépett a repülőgépből, az üdvözlő icsoport tagjai kissé zavartan, leplezetlen csodálattal nézték: valóban egyedül érkezett, az ő korában és az ő beosztásában? Igen, teljesen egyedül jött. Itt-tartózkodása alatt ellátogatott az SZSZK Egészségügyi Minisztériumába, a Komensky Egyetem Orvosi karára, majd a tiszteletére rendezett tudományos összejövetelen vett részt, megtekintett egy kórházat, néhány interjút adott és fogadáson veti részt a román konzulátuson. Az ember azt hinné, hogy ilyen fárasztó nap csak erős embereknek ivaló, ipedig ez az alacsony, hihe tétlenül törékeny idős hölgy, már 84 éves! Dr. Ana Aslanova akadémikusról, a neves román tudósról van szó, aki már több évtizede világszerte elismert szaktekintély a gerontológia és a geriatria területén (a gerontológia az öregedés problémáival foglalkozó tudomány, a geriatria pedig olyan orvosi szakágazat, amely az idős korban előforduló betegségek megelőzését és gyógyítását kutatja). Ez az asszony, aki életerejét és imunkakedvét bátran megoszthatná a fiatalabbakkal Is, arról ismert, hogy nem akkor akarja az embereket megfiatalítani, amikor már megöregedtek, ö találta fel azokat a prokain tartalmú készítményeket, amelyek Gerovital H 3 és Aslavital néven váltak közismertté és amelyeket sokan „újkori életelixírnek“ neveznek. — Amikor tizenhárom éves voltam, meghalt a nagyapám. Nagyon szerettem, az egész családból ■őhozzá vonzódtam a legjobban. Hetvenkét éves volt• és én nagyon-nagyon öregnek láttam őt. Ennek ellenére távozásába nem tudtam belenyugodni, igaz ságtalannak tartottam a sorsot. Akkor gondoltam első ízben arra, hogy valamit tenni kell az emberekért. Ez idő tájt jutott először eszembe, hogy az embereknek valamiképpen módosítaniuk kellene a természet azon törvényeit, amelyek tulajdonképpen ellenük vannak. Természetesen, hogy mit és hogyan kellene csinálni, arról sejtelmem sem volt — emlékezik Ana Aslanova az első .csehszlovák—román gerontológiai tudományos értekezlet szünetében. Hogy mit lehetne és mit kellene ezen a területen tenni, ezt akkoriban a legjelentősebb orvosok sem tudták. Nagyon-nagyon sokáig senki sem jött rá ... A nagyapa halála csupán az első, nem tudatos ösztönzést adta. A céltudatosabb érdeklődési köre csak az orvostudomány többéves tanulmányozása után alakölt ki. Tanulmányai befejezése után hosszú „ta- noncévek“ következtek Danielopol és Parhon világhírű professzoroknál. Az ideg- és érrendszer működését, az anyagcserét tanulmányozta, kereste az öregedés folyamatának titkait. Aslanova akadémikus figyelmét már ebben az időben felkeltette a prokain, amelyet novokain név alatt is ismerünk. Szintetikus alkaloidról van szó, amelyet abban az időben sebészeti beavatkozások fiái, helyi érzéstelenítésre használtak. Több tízezer fehér patkányon végzett prokain- fclsérleteket a laboratóriumokban. Az idegszálakon, a májban, a csontokban és más szervekben kimutatott eredmények az ő feltevéseit igazolták. És ami a legfontosabb — azoknak az állatoknak az élete, amelyek Gerovital H 3-at és más hatékony anya gokat kaptak, 21 százalékkal meghosszabbodott. NEM MINDENNAPI TALÁLKOZÁS Az első páciens egy súlyos reumabeteg diák volt. Gyógymódja eredményeként rövid idő alatt megszűntek fájdalmai, visszanyerte mozgékonyságát és frisseségét. Ez 1949-ben történt. Aslanova akadémikus ma az őt jellemző szerénységgel így beszél erről: — A román tudósok kitartottak azon nézetük mellett, hogy a prokainnak más, addig ismeretlen pozitív hatása is van, elsősorban az ember pszichikumát illetően. Állították, hogy tápereje van, bőrbetegségeket is gyógyít. A Gerovital H 3-mal kezelt betegek állapota miben javul elsősorban? Jobb lesz az emlékezetük, koncentráló képességük, látásuk és hallásuk. A bőrön megszűnnek az öregedés jelei. Ojból kinő a hajuk, esetleg a haj pigmenttartalma is megújul. Növekszik izomerejük és forgóik mozgékonysága. Jobb az étAna Aslanova bratislavai látogatása alatt [Németh Zoltán felvételei vágyuk és ennek megfelelően gyarapodik a súlyuk. A kezelt, idős emberek között 53 százalékról 13-ra csökkent a mozgásképtelenek, tehát mások segítségére szorulók száma. Az Aslanova doktornő csoportja által megfigyelt, de nem gyógyított idős emberek 16 százaléka (halálozott el, piíg a Gerovital H 3-mal rendszeresen kezelt személyeknek csupán 4 százaléka. Ugyanilyen ,jó eredményeket hozott a másik prokainos készítmény, az Aslavital, amelyet rendszerint a 80 évesnél idősebbeknek írnak elő. Románia jelenleg ezeket a készítményeket tabletta, injekció, cseppek, vagy krémek formájában 36 országba szállítja. Nálunk sajnos, a Gerovital H 3 már lassan ötödik éve csupán mint regisztrált gyógyszer szerepel. A bukaresti gerontológiai és geriátriái kutatóintézet világszerte ismert. 1952 óta megszakítás nélkül Aslanova akadémikus az intézet igazgatója, 5 volt az első ilyen jellegű európai intézet megalapítója is. Megtudtuk, hogy az intézetben húsz év alatt mintegy 10 000 személyt gyógyítottak és további 45 000 személyt járóbetegként kezeltek. Az intézetnek jelenleg már 1400 ágya van. lEzek egy része közvetlenül Bukarestben, további része a Fekete-tenger partján, néhány pedig más fürdővárosban van. Mivel azonban a gyógyítás iránti érdeklődés minden előzetes várakozást felülmúlt, a fiatalságuk meghosszabbítására vágyó betegek rendelkezésére áll a 200 ágyas bukaresti Flóra Szálló is. Természetesen Aslanova doktornő nem birkózhat Imeg maga az intézet irányításával járó számtalan teendővel. Több mint 70 általa nevelt orvos és iszámos további szakember segíti munkáját. És a ibetegek? Csaknem a világ összes részéből érkeznek. További tízezrek is szívesen gyógyulnának Aslanova doktornő keze alatt, de az intézet befogadóképessége véges. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet megőrizni legnagyobb kincsünket — életünket, - így válaszolt: — Mindenképpen védekeznünk kell a betegségekkel, elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, a daganatos betegségekkel szemben, s nem szabad lebecsülnünk a rendszeres orvosi felülvizsgálatokat. Bármilyen lelet esetében okvetlenül tartsuk meg az orvos utasításait. Fontos, hogy megbékéljünk az élet törvényszerűségeivel, s ne fogadjuk tragédiaként az öregedés első jeleit. A lehető legjobban kell kihasználnunk szabad időnket, s mellőzzük a tétlenséget. Fontos, hogy kerüljük a civilizációs ártalmakat — a stressszhelyzeteket, a mozgáshiányt, s bekapcsolódjunk a társadalmi életbe. Állati fehérjékben, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag táplálékot kell fogyasztanunk, s ugyanakkor óvakodjunk a kávéban, alkoholban, dohányban található különböző mérgező anyagoktól, de korlátozzuk a cukor és zsiradékok fogyasztását is. Elsősorban azonban — köti lelkünkre Aslanova akadémikus búcsúzáskor — mindenkinek tudatosítania kell, hogy a hosszú életet már gyermekkorunkban kell megalapoznunk. Sőt, az első hatékony intézkedéseket már a terhes anyának kell megtennie, hiszen életmódjával megszületendő gyerekének egészségét befolyásolja. SONA MACAKOVA OTTHON Ereztem MAGAM Hosszain cseng az óra végét jelző csengő. Egymás után nyílnak ki a tantermek ajtajai, s a tanulók vidám csevegéssel elözönlik a folyosót. A megszokott nyüzsgést mosolyogva figyeli Záhradníéekné Hindi Júlia orosz szakos tanár. — Mi volt a mai óra anyaga? — szólítom meg. — Többek között arról beszélgettünk, ki milyen verssel vesz részt a Puskin-emlékverseny iskolai fordulóján. Aztán meg Leningrádról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsőjéről tanultunk. — Leningrádról? — Igen, jól ismerem a várost, szeretem, mert kedves emlékek fűznek hozzá. A sors úgy hozta, hogy a Komensky Egyetemről, ahol szlovák— orosz szakos tanárnak készültem, egy évre a leningrádi Zsdanov Állami Egyetemre küldtek. Elhallgat, emlékeit gondolatait rendezgeti, majd így folytatja: — Amikor oda kerültem, már az első napokban meglepett a szovjet emberek vendégszeretete, a diáktársak segítőkészsége. Olyan légkört alakítottak ki, hogy szinte otthon éreztem magamat. Sokat tanultam, de a szabad időmet is jól kihasznál tam. Szerettem sétálgatni a Néva partján, elüldögélni a Kirov parkban. Gyakori vendég voltam a színházakban is, megcsodáltam az Ermitázs gazdag kiállítási anyagát, jártam a Petropavlavszki erődben, s nemegyszer fölkerestem az Auróra cirkálót. Egyszóval a kollégáim segítségével minden nevezetesebb helyre eljutot tam. Az egyetemen bekapcsolódott a szakköri tevékenységbe is. Gyakran lépett fel az intennátusokban, a barátsági házban és estéken. A legszívesebben a szovjet zeneszerzők műveit adta elő, de énekelt magyar népdalokat is, s ezeknek mindig nagy sikerük volt. Egy év alatt sok isme rősre tett szert, közülük öttel ma is rendszeresen levelezik. A legbensőségesebb kapcsolata Ludmila Zelenyi- nával alakult ki, aki fellépésein zongorán kísérta — A nyáron itt járt nálunk — mondja. — Elmentünk Prágába, Bra- tislavába, fölkerestük Nyugat-Szlovákia jelentősebb városait, esténként dalolva elevenítettük fel a régi szép időket, a közös emlékeket. Észre sem vettük a napok múlását, s mondhatom, nehéz volt a búcsú, de remélem, hogy hamarosan én is felkereshetem őt. " A legkedvesebb költői közé tartozik Iszakovszkij és Jevtusenko. Verseikkel középiskolás korában nemegyszer részt vett a Puskin-emlék- versenyen. Egy alkalommal a szlovákiai döntőbe is bejutott. Ma is sokat olvas, vagy 70 kötet orosz nyelvű könyve van. — Megkönnyíti az orosz nyelv oktatását, hogy az órákat saját élményeimmel tudom tarkítani, vonzóbbá tenni. Ezzel föl tudom kelteni a tanulók érdeklődését a testvéri Szov jetunió iránt. A többi orosz tanár segítségével 30—40 tanulót készítünk fel a Puskin-emlékversenyre. Az érsekújvári Közgazdasági Középiskola diákjai a járási és a kerületi versenyekre is eljutottak. Röviddel azután, hogy ebben az iskolában kezdett tanítani, megválasztották a CSSZBSZ iskolai szervezetének elnökévé. Jó munkájukról tanúskodik, hogy a NOSZF 60. évfordulója alkalmából az alapszervezet nevét beírták a szövetség központi bizottságának aranykönyvébe. — Az idei barátsági hónapra is gazdag, változatos műsort készítettünk az iskolai SZISZ alapszervezettel, a tanári kar segítségével — folytatja. — Az egyes osztályokkal szamovár melletti beszélgetést tartottunk. Vetélkedőket rendeztünk és ellátogattunk a brodzanyi Puskin Irodalmi Múzeumba. Találkoztunk a szovjet hadsereg képviselőivel, és megszerveztük a szovjet könyvek eladással egybekötött kiállítást. Beszélgetéseket tartottunk és tartunk L. I. Brezsnyev a Kis föld és az Oj- jászületés című könyvéről. A CSSZBSZ járási bizottságán felfigyeltek Záhradnícekné aktív munkájára és beválasztották az orosz nyelv szekciójába, amelynek már két éve a vezetője. Szervezik, irányítják a nyelvtanfolyamokat, a Puskin-em- lékversenv járási fordulóját. Szabad ideje jelentős részét áldozza fel az orosz nyelv és irodalom népszerűsítésére. A vetélkedőkön csaknem mindig zsűritag. — Nincs abban semmi különös, hogy a szövetség munkájából aktívan kiveszem részemet. Ezt kötelességemnek tartom — jelenti ki határozottan. — Egy évet a szovjet emberek között töltöttem. Munkájukról, barátságukról, békeszeretetükről az mondhat a legtöbbet, aki, ha rövid ideig is, de köztük élt. S ha elvégzem a ház körüli munkát és nincs társadalmi elfoglaltságom, tusrajzokat készítek. Még ma is sok az egykori leningrádi élményeimet ábrázoló alkotás. Újra felberreg az iskolai csengő. Záhradnícekné Hindi Júlia, amikor belép a tanterembe, félretesz minden gondot. Az irodalmi jellemzésbe újra „belopja“ személyes élményeit. Ebben a pillanatban nem is gondol arra, hogy délután szekcióülés lesz. Erre majd figyelmezteti az óra végén a tanárában az asztalán a naptári bejegyzés. S mindenki biztos lehet abban, hogy ott lesz, mert azok közé az emberek közé tartozik, akik az önként vállalt kötelességüket mindig becsülettel teljesítik, akik a két nép 'barátságát szóval és tettekkel igyekeznek elmélyíteni. NÉMETH JÁNOS Záhradníéekné Hindi Júlia a Puskin-emlékverseny részvevőinek emléklapot ad át
