Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-30 / 48. szám

A mikor a bratislavai repülőtéren kilépett a re­pülőgépből, az üdvözlő icsoport tagjai kissé zavartan, leplezetlen csodálattal nézték: valóban egyedül érkezett, az ő korában és az ő beosztásá­ban? Igen, teljesen egyedül jött. Itt-tartózkodása alatt ellátogatott az SZSZK Egész­ségügyi Minisztériumába, a Komensky Egyetem Or­vosi karára, majd a tiszteletére rendezett tudomá­nyos összejövetelen vett részt, megtekintett egy kórházat, néhány interjút adott és fogadáson veti részt a román konzulátuson. Az ember azt hinné, hogy ilyen fárasztó nap csak erős embereknek ivaló, ipedig ez az alacsony, hihe tétlenül törékeny idős hölgy, már 84 éves! Dr. Ana Aslanova akadémikusról, a neves román tudósról van szó, aki már több évtizede világszerte elismert szaktekintély a gerontológia és a geriatria terüle­tén (a gerontológia az öregedés problémáival fog­lalkozó tudomány, a geriatria pedig olyan orvosi szakágazat, amely az idős korban előforduló beteg­ségek megelőzését és gyógyítását kutatja). Ez az asszony, aki életerejét és imunkakedvét bátran meg­oszthatná a fiatalabbakkal Is, arról ismert, hogy nem akkor akarja az embereket megfiatalítani, amikor már megöregedtek, ö találta fel azokat a prokain tartalmú készítményeket, amelyek Gerovital H 3 és Aslavital néven váltak közismertté és amelyeket sokan „újkori életelixírnek“ neveznek. — Amikor tizenhárom éves voltam, meghalt a nagyapám. Nagyon szerettem, az egész családból ■őhozzá vonzódtam a legjobban. Hetvenkét éves volt• és én nagyon-nagyon öregnek láttam őt. Ennek el­lenére távozásába nem tudtam belenyugodni, igaz ságtalannak tartottam a sorsot. Akkor gondoltam első ízben arra, hogy valamit tenni kell az embe­rekért. Ez idő tájt jutott először eszembe, hogy az embereknek valamiképpen módosítaniuk kellene a természet azon törvényeit, amelyek tulajdonképpen ellenük vannak. Természetesen, hogy mit és hogyan kellene csinálni, arról sejtelmem sem volt — emlé­kezik Ana Aslanova az első .csehszlovák—román gerontológiai tudományos értekezlet szünetében. Hogy mit lehetne és mit kellene ezen a területen tenni, ezt akkoriban a legjelentősebb orvosok sem tudták. Nagyon-nagyon sokáig senki sem jött rá ... A nagyapa halála csupán az első, nem tudatos ösztönzést adta. A céltudatosabb érdeklődési köre csak az orvostudomány többéves tanulmányozása után alakölt ki. Tanulmányai befejezése után hosszú „ta- noncévek“ következtek Danielopol és Parhon világ­hírű professzoroknál. Az ideg- és érrendszer mű­ködését, az anyagcserét tanulmányozta, kereste az öregedés folyamatának titkait. Aslanova akadémikus figyelmét már ebben az idő­ben felkeltette a prokain, amelyet novokain név alatt is ismerünk. Szintetikus alkaloidról van szó, amelyet abban az időben sebészeti beavatkozások fiái, helyi érzéstelenítésre használtak. Több tízezer fehér patkányon végzett prokain- fclsérleteket a laboratóriumokban. Az idegszálakon, a májban, a csontokban és más szervekben kimuta­tott eredmények az ő feltevéseit igazolták. És ami a legfontosabb — azoknak az állatoknak az élete, amelyek Gerovital H 3-at és más hatékony anya gokat kaptak, 21 százalékkal meghosszabbodott. NEM MINDENNAPI TALÁLKOZÁS Az első páciens egy súlyos reumabeteg diák volt. Gyógymódja eredményeként rövid idő alatt meg­szűntek fájdalmai, visszanyerte mozgékonyságát és frisseségét. Ez 1949-ben történt. Aslanova akadémikus ma az őt jellemző szerény­séggel így beszél erről: — A román tudósok kitar­tottak azon nézetük mellett, hogy a prokainnak más, addig ismeretlen pozitív hatása is van, elsősorban az ember pszichikumát illetően. Állították, hogy tápereje van, bőrbetegségeket is gyógyít. A Gerovital H 3-mal kezelt betegek állapota miben javul elsősorban? Jobb lesz az emlékezetük, kon­centráló képességük, látásuk és hallásuk. A bőrön megszűnnek az öregedés jelei. Ojból kinő a hajuk, esetleg a haj pigmenttartalma is megújul. Növekszik izomerejük és forgóik mozgékonysága. Jobb az ét­Ana Aslanova bratislavai látogatása alatt [Németh Zoltán felvételei vágyuk és ennek megfelelően gyarapodik a súlyuk. A kezelt, idős emberek között 53 százalékról 13-ra csökkent a mozgásképtelenek, tehát mások segítsé­gére szorulók száma. Az Aslanova doktornő cso­portja által megfigyelt, de nem gyógyított idős em­berek 16 százaléka (halálozott el, piíg a Gerovital H 3-mal rendszeresen kezelt személyeknek csupán 4 százaléka. Ugyanilyen ,jó eredményeket hozott a másik prokainos készítmény, az Aslavital, amelyet rendszerint a 80 évesnél idősebbeknek írnak elő. Románia jelenleg ezeket a készítményeket tabletta, injekció, cseppek, vagy krémek formájában 36 or­szágba szállítja. Nálunk sajnos, a Gerovital H 3 már lassan ötödik éve csupán mint regisztrált gyógy­szer szerepel. A bukaresti gerontológiai és geriátriái kutatóin­tézet világszerte ismert. 1952 óta megszakítás nél­kül Aslanova akadémikus az intézet igazgatója, 5 volt az első ilyen jellegű európai intézet meg­alapítója is. Megtudtuk, hogy az intézetben húsz év alatt mint­egy 10 000 személyt gyógyítottak és további 45 000 személyt járóbetegként kezeltek. Az intézetnek jelen­leg már 1400 ágya van. lEzek egy része közvetlenül Bukarestben, további része a Fekete-tenger partján, néhány pedig más fürdővárosban van. Mivel azon­ban a gyógyítás iránti érdeklődés minden előzetes várakozást felülmúlt, a fiatalságuk meghosszabbítá­sára vágyó betegek rendelkezésére áll a 200 ágyas bukaresti Flóra Szálló is. Természetesen Aslanova doktornő nem birkózhat Imeg maga az intézet irá­nyításával járó számtalan teendővel. Több mint 70 általa nevelt orvos és iszámos további szakember segíti munkáját. És a ibetegek? Csaknem a világ összes részéből érkeznek. További tízezrek is szívesen gyógyulnának Aslanova doktornő keze alatt, de az intézet befo­gadóképessége véges. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet megőrizni legnagyobb kincsünket — életünket, - így válaszolt: — Mindenképpen védekeznünk kell a betegsé­gekkel, elsősorban a szív- és érrendszeri megbete­gedésekkel, a daganatos betegségekkel szemben, s nem szabad lebecsülnünk a rendszeres orvosi fe­lülvizsgálatokat. Bármilyen lelet esetében okvetlenül tartsuk meg az orvos utasításait. Fontos, hogy meg­békéljünk az élet törvényszerűségeivel, s ne fogad­juk tragédiaként az öregedés első jeleit. A lehető legjobban kell kihasználnunk szabad időnket, s mel­lőzzük a tétlenséget. Fontos, hogy kerüljük a civi­lizációs ártalmakat — a stressszhelyzeteket, a moz­gáshiányt, s bekapcsolódjunk a társadalmi életbe. Állati fehérjékben, vitaminokban és ásványi anya­gokban gazdag táplálékot kell fogyasztanunk, s ugyanakkor óvakodjunk a kávéban, alkoholban, dohányban található különböző mérgező anyagok­tól, de korlátozzuk a cukor és zsiradékok fogyasz­tását is. Elsősorban azonban — köti lelkünkre Aslanova akadémikus búcsúzáskor — mindenkinek tudatosí­tania kell, hogy a hosszú életet már gyermekko­runkban kell megalapoznunk. Sőt, az első hatékony intézkedéseket már a terhes anyának kell megten­nie, hiszen életmódjával megszületendő gyerekének egészségét befolyásolja. SONA MACAKOVA OTTHON Ereztem MAGAM Hosszain cseng az óra végét jelző csengő. Egymás után nyílnak ki a tantermek ajtajai, s a tanulók vidám csevegéssel elözönlik a folyosót. A megszokott nyüzsgést mosolyogva fi­gyeli Záhradníéekné Hindi Júlia orosz szakos tanár. — Mi volt a mai óra anyaga? — szólítom meg. — Többek között arról beszélget­tünk, ki milyen verssel vesz részt a Puskin-emlékverseny iskolai fordu­lóján. Aztán meg Leningrádról, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom bölcsőjéről tanultunk. — Leningrádról? — Igen, jól ismerem a várost, sze­retem, mert kedves emlékek fűznek hozzá. A sors úgy hozta, hogy a Ko­mensky Egyetemről, ahol szlovák— orosz szakos tanárnak készültem, egy évre a leningrádi Zsdanov Állami Egyetemre küldtek. Elhallgat, emlékeit gondolatait rendezgeti, majd így folytatja: — Amikor oda kerültem, már az első napokban meglepett a szovjet emberek vendégszeretete, a diáktár­sak segítőkészsége. Olyan légkört alakítottak ki, hogy szinte otthon éreztem magamat. Sokat tanultam, de a szabad időmet is jól kihasznál tam. Szerettem sétálgatni a Néva partján, elüldögélni a Kirov parkban. Gyakori vendég voltam a színházak­ban is, megcsodáltam az Ermitázs gazdag kiállítási anyagát, jártam a Petropavlavszki erődben, s nemegy­szer fölkerestem az Auróra cirkálót. Egyszóval a kollégáim segítségével minden nevezetesebb helyre eljutot tam. Az egyetemen bekapcsolódott a szakköri tevékenységbe is. Gyakran lépett fel az intennátusokban, a ba­rátsági házban és estéken. A legszí­vesebben a szovjet zeneszerzők mű­veit adta elő, de énekelt magyar népdalokat is, s ezeknek mindig nagy sikerük volt. Egy év alatt sok isme rősre tett szert, közülük öttel ma is rendszeresen levelezik. A legbenső­ségesebb kapcsolata Ludmila Zelenyi- nával alakult ki, aki fellépésein zon­gorán kísérta — A nyáron itt járt nálunk — mondja. — Elmentünk Prágába, Bra- tislavába, fölkerestük Nyugat-Szlová­kia jelentősebb városait, esténként dalolva elevenítettük fel a régi szép időket, a közös emlékeket. Észre sem vettük a napok múlását, s mond­hatom, nehéz volt a búcsú, de re­mélem, hogy hamarosan én is fel­kereshetem őt. " A legkedvesebb költői közé tarto­zik Iszakovszkij és Jevtusenko. Ver­seikkel középiskolás korában nem­egyszer részt vett a Puskin-emlék- versenyen. Egy alkalommal a szlo­vákiai döntőbe is bejutott. Ma is so­kat olvas, vagy 70 kötet orosz nyel­vű könyve van. — Megkönnyíti az orosz nyelv ok­tatását, hogy az órákat saját élmé­nyeimmel tudom tarkítani, vonzóbbá tenni. Ezzel föl tudom kelteni a ta­nulók érdeklődését a testvéri Szov jetunió iránt. A többi orosz tanár se­gítségével 30—40 tanulót készítünk fel a Puskin-emlékversenyre. Az ér­sekújvári Közgazdasági Középiskola diákjai a járási és a kerületi verse­nyekre is eljutottak. Röviddel azután, hogy ebben az is­kolában kezdett tanítani, megválasz­tották a CSSZBSZ iskolai szerve­zetének elnökévé. Jó munkájukról ta­núskodik, hogy a NOSZF 60. évfor­dulója alkalmából az alapszervezet nevét beírták a szövetség központi bizottságának aranykönyvébe. — Az idei barátsági hónapra is gazdag, változatos műsort készítet­tünk az iskolai SZISZ alapszervezet­tel, a tanári kar segítségével — foly­tatja. — Az egyes osztályokkal sza­movár melletti beszélgetést tartot­tunk. Vetélkedőket rendeztünk és el­látogattunk a brodzanyi Puskin Iro­dalmi Múzeumba. Találkoztunk a szovjet hadsereg képviselőivel, és megszerveztük a szovjet könyvek el­adással egybekötött kiállítást. Be­szélgetéseket tartottunk és tartunk L. I. Brezsnyev a Kis föld és az Oj- jászületés című könyvéről. A CSSZBSZ járási bizottságán fel­figyeltek Záhradnícekné aktív mun­kájára és beválasztották az orosz nyelv szekciójába, amelynek már két éve a vezetője. Szervezik, irányítják a nyelvtanfolyamokat, a Puskin-em- lékversenv járási fordulóját. Szabad ideje jelentős részét áldozza fel az orosz nyelv és irodalom népszerűsí­tésére. A vetélkedőkön csaknem min­dig zsűritag. — Nincs abban semmi különös, hogy a szövetség munkájából aktívan kiveszem részemet. Ezt kötelességem­nek tartom — jelenti ki határozot­tan. — Egy évet a szovjet emberek között töltöttem. Munkájukról, barát­ságukról, békeszeretetükről az mond­hat a legtöbbet, aki, ha rövid ideig is, de köztük élt. S ha elvégzem a ház körüli munkát és nincs társadalmi elfoglaltságom, tusrajzokat készítek. Még ma is sok az egykori leningrádi élményeimet ábrázoló alkotás. Újra felberreg az iskolai csengő. Záhradnícekné Hindi Júlia, amikor belép a tanterembe, félretesz min­den gondot. Az irodalmi jellemzésbe újra „belopja“ személyes élményeit. Ebben a pillanatban nem is gondol arra, hogy délután szekcióülés lesz. Erre majd figyelmezteti az óra végén a tanárában az asztalán a naptári bejegyzés. S mindenki biztos lehet abban, hogy ott lesz, mert azok közé az emberek közé tartozik, akik az önként vállalt kötelességüket min­dig becsülettel teljesítik, akik a két nép 'barátságát szóval és tettekkel igyekeznek elmélyíteni. NÉMETH JÁNOS Záhradníéekné Hindi Júlia a Puskin-emlékverseny részvevőinek emléklapot ad át

Next

/
Thumbnails
Contents