Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-20 / 29. szám

VASÁRNAP 1980. július 20. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.52, nyugszik 20.28 Közép-Szlovákia: 5.00, nyugszik 20.36 Nyugat-Szlovákia: 5.08, nyugszik 20.44 órakor. A HOLD kel — 13.20, nyugszik 0,28 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ILLÉS nevű kedves olvasóinkat 1895-ben született MOHOLY- NAGY László festő, fotográ­fus, művészeti szakíró U- 1946) • 1945-ben halt m<?fe Páni VALERY francia kűltű (szül. 1871). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A szocialista tudat formálása Irta: Dr. Jozef Mátéi A holnap munkásai Makrai Miklós írása faragták? Gály Iván riportja Látni kell a fejlődést Gál László riportja Ót egyszer egy ember Vaszilij Suksin elbeszélése Ogy tapasztalom, hogy újabban préseit lemezla­pokkal kerítik körül az építési területeket. Sa­roknyira tőlünk, a Gaga­rin út elején, a hónapok kai előbb megkezdett építkezés körüli drótke­rítést is kicserélik. Összevissza mindenfé­léket gondolok ezzel kap­csolatosan. Nemegy­szer: kell a bekerítés. Különben a járókelők széthurcolnák a hetek­re-hónapokra kirakott építőanyagokat, szerelvé­nyeket. Azután így vélekedem: rosszul gondolom ezt az elhordási dolgot, hiszen a lopkodók ellen megten­né a drótkerítés is, mely egyébként többször is használható, föl-leteker- hetö, és olcsóbb is, mint a préselt lemezlapokból épített. Ám az építők szorgo­san kicserélik a kerí­tést, tehát mégsem jól TITOK LENNE? gondolom. Másként, más szempontból kell meg­ítélni az új kerítés elő­nyét. Például: az az elő­nye, hogy bajos mögéje látni. Hogy miért nem szabad mögéje látni? Ta­lány. Lehetséges, hogy újabban csúnya, riasztó látvány, ha épül valami. Vagy zavarja a munkát, amikor valakik nézik, hogy a munkások dolgoz­nak. Ha meg, nem dol­goznak, a nézés még za­varóbb. A munkáról persze az is eszébe jut a nézelődő nek, hogy korábban szo­kás volt egy deszkalapra, vagy táblára kiírni; me­lyik vállalat dolgozóinak munkahelye az építési terület, mikorra fejezik be a munkát. Ilyen tábla azonban nincs az új ke­rítésen. Szóval, csupa rej­tély az egész. Érdekes azonban, hogy nemcsak nálunk, a Gaga­rin úton szorgoskodnak az építők a kerítések ki­cserélésével, hanem más­hol is. Tapasztalatom szerint újabban még vi­déken is. Hasonló mó­don persze. Ogy tűnik, titok, hogy építkezünk. Ha ez így igaz, akkor kérem, vegyék úgy, mint­ha semmit se láttam vol­na, és felejtsék el, hogy szóltam. dtc&ól* KENYELMETLIN BOLDOGSÁG Délutáni pihenő az óvodában. Tudom, nem lenne szabad most itt járnom, igyekszem hal­kan átmenni a hálóter­men, de nem állom meg, hogy ne vessek egy hosz- szú pillantást a seprős pillájú lehunyt szemek­re, a hamvas-tiszta ar­cokra, a még fel-felpil- lantgató elevenebbekre. A hálóterem után a játszóterembe lépek, s amint körülnézek, egy magányos kiságyat fe­dezek fel a sarokban. Azaz nem is magányos, kisgyerek fekszik abban is. Pontosabban hasal. Két barna keze az álla alatt, parányi tornyot formál az ökléből, s a mélyedésben ott az álla. Fekete szemét rám ra- gyogtatja, elmosolyodik. — Hát ez? — kérdem el­csodálkozva az óvónőtől. — Nem tud aludni, itt pihen minden nap, előbb felkelhet, s nem zavarja a többit — vála­szolja. Odamegyek a kicsihez, leguggolok. — Szia. Hogy hívnak?- Kati — mondja. — Mit csinálsz ilyen­kor, amikor a többiek al­szanak? — Hát fekszem, meg gondolkodom. Az én anyukám jár a legkoráb­ban munkába reggel, mégsem tudok aludni. — Van testvéred? — Az nincs — süti le a szemét. — De nagyon szeretnék. Csakhogy anyu azt mondja, hogy. nem születhet, mert n!ncs ideje. Most nyáron meg Bul­gáriába utazunk, hál azért nem születhet... Megsimogatom a buksi fejét, mintegy bocsá- natkérően, hogy öntudat­lanul is fájó pontot érin­tettem a gyermekiélek­ben. — De ezt a szép gön­dör fekete hajad, biztos az anyukádtól örökölted, ugye? — próbálom elte­relni gondolatait. — A, dehogy! — le­gyint. — Az anyukám is, az apukám is, de még a nagymamám is szőke. Hiába, gondolom le­mondóan, nincs szeren­csém. Elbúcsúzom a rej­télyes Katitól, magamban sajnálom a kicsit. Vissza­gondolok az óvodásko­romra, s emlékszem még az álmokra, a testvérvá­ró évekre. Egyedül nőt­tem fel, ismerem a test­vér után való vágyako­zás kínjait. Kati szüleire gondolok, a bulgáriai nyaralásra, s kész ben­nem az ítélet... Később, amikor az óvó­nővel beszélgettek, meg­említem Katit. Akkor tu­dom meg, hogy a kis­lányt nem az édes szülei nevelik, hanem egy gyer­mektelen házaspár fo­gadta örökbe. Elszégyel­lem magam elhamarko­dott ítéletemért, s ben­sőmben gyorsan bocsána­tot kérek Kati anyuká­jától, apukájától, akik saját kényelmüket felál­dozva önként vállalták, hogy a magukénak te­kintik és felnevelik más gyermekét, részt vállal­va abból a kényelmetlen boldogságból, ami a gyer­mekneveléssel jár. Kívá­nom, hogy sok-sok örö­mük legyen Katiban! lön*/ IDŐSZERŰ GONDOLATOK __Az ülésszakra olyan időszakban került so r, amikor a KGST tagállamai befejezik 1976—1960, évi ötéves népgazdaságfejlesztési terveik teljesítését. Néhány országban már sor került a kommunista- és munkáspártok kongresszusára, amelyek a következő öt­éves tervidőszakra és távlatilag is kitűzték a társadalmi és a gazdasági fejlesztés fő irányait, más országokban pedig aktívan ké­szülődnek a pártkongresszusokra, és kitű­zik a szocializmus és a kommunizmus épí­tésének további feladatait A KGST XXXIII. ülésszaka óta eltelt időszakban fontos ese­mények, évfordulók voltak. A KGST-tagor- szágok és a KGST szervei méltó módon megemlékeztek V. L Leninnek, a nemzetközi proletariátus vezérének, a világ első szocia­lista állama megalapítójának 116. születési évfordulójáról és megünnepelték a fasiz­mus fölött aratott nagy győzelem 35. évfor­dulóját. A KGST-tagországoknak a szocializmus és a kommunizmus építése terén elért sikerei és együttműködésük tapasztalatai alátá­masztják a marzizmus—leninizmus eszméi­nek életképességét és nem szűnő jelentősé­gét, amely eszméket alkotó módon valósí­tanak meg minden ország körülményei kö­zött és amely eszméknek növekvő befolyá­sok van a nemzetközi helyzet alakulására. Az ülésszak résztvevői megállapították, hogy a Varsói Szerződés aláírása óta eltelt 25 esztendőben e védelmi szervezet tagor­szágai más államokat és az összes békesze­rető erőkkel együttműködve biztonságosan és hatékonyan teljesítik azt a létfontosságú feladatot, hogy megakadályozzák az európai háború kirobbantását, előmozdítsák a béke megőrzését és a nemzetközi feszültség eny­hítését, továbbá az országok egyenjogú, bé­kés együttműködésének fejlesztését. Az ülésszak kiemelte a jelentőségét az 1980. május 15-én kiadott nyilatkozatnak és felhívásnak, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai hagytak jóvá és amely tartal­mazza a béke és a nemzetközi együttműkö­dés megszilárdítását, az enyhülési politika folytatását és katonai enyhüléssel való ki­egészítését, a lázas fegyverkezési hajsza korlátozását, a leszerelést, mindenekelőtt az atom leszerelést, a vitás kérdések békés ren­dezését, az erőpolitikának a nemzetközi kap­csolatokból való kiküszöbölését, valamint a népek biztonságának és függetlenségének erősítését célzó akciók nagyszabású prog­ramját. (Részlet a KGST XXXIV. ülésszaká­nak közleményéből] Simára fésült, sötétbarna hajában még nem csillantak meg az ősz hajszálak. Arca is fiatalos, csupán homlokát barázdálják redők, jelezve az évek múlását, a gondok sokasodását. — Akárhogy is számolga­tom, ez már bizony ötven év, se több, se kevesebb, akárcsak a te esetedben — mondja Koleszár Gábor félig tréfásan, félig komolyan. Gyermekkoromtól isme­rem őt. Mind a ketten poli­tizáló családban nőttünk fel. Az ő apja is régi kommunis­ta. Nem véletlen tehát, hogy a közéleti munka mindig komolyan érdekelte. Jelen­leg a CSKP KB póttagja. Egy sor egyéb politikai és társadalmi tisztsége mellett ő lakóhelyén, Bácskában (Backa) a pártalapszervezet elnöke is. „Civilben“ mező­gazdász, a leleszi Május 1. földmüvesszövetkezet főag- ronómusa. — Hogyan osztod be a na­podat, hogy mindenütt egész emberként helytáll­hass? — Először is, hogy egész emberként állok-e helyt. r£ 51 Vük / Ti É hatunk üvegtetőt, s fóliát. Az időbeosztásom? Korán- kelő ember vagyok, Így sok mindenre jut időm, igaz, sokszor csak késő este ke­rülök haza. Évtizedek őta ezt csinálom, megszoktam. — A család? — Van egy megértő, ara­nyos feleségem, sokat kö­szönhetek neki. A gyermek­A legszebb ajándék nem merném magamról ál­lítani. Nem hiszem, hogy van olyan gazdasági vezető, aki teljes felelősséggel kije­lenthetné: Én mindent meg­tettem, nálunk minden a legnagyobb rendben van. A mezőgazdaság olyan terület, ahol sohasem biztos semmi. Tegyük fel, ha ma jól is megy minden, de nem biz­tos, mit hoz a holnap. Hiába ígérkezik szépnek a búza, a kukorica, jön egy jégverés és odavan minden fáradozá­sunk, reményünk. Ez tör­tént sajnos a napokban is. De hát ilyen a mezőgazda­ság, a földek fölé. nem húz­nevelés is jóformán az ó vállára nehezedett. Sok Koleszár Gáborhoz hasonló vezető embert is­merek. Egyben mindannyian hasonlítanak egymásra: őszintén gondolják azt, amit csinálnak, valamennyien tenni, jobbítani akarnak, cselekvő emberek. — A gondok közül a leg­nagyobb? Töprengő tekintettel néz rám. — Az egyesítés óta a cso­portvezetőktől az elnökig egy a közös gondolatunk és törekvésünk: kilábalni a ne­héz helyzetből. Megtalálni a legjobb megoldást, hogy új­ra nyereségessé tegyük az egykor oly hires leleszi Május 1. szövetkezet gazdál­kodását. Ehhez idő kell és türelem, de mintha még a természet is ellenünk dol­gozna. Mi legjobb tudásunk szerint, ami tőlünk telik, megtesszük, s reméljük, tö­rekvéseinket rövidesen si­ker koronázza. Ha nem jön ez az újabb rendkívüli hű­vös, esős, jégveréssel tarkí­tott június, talán egyenesbe jöttünk volna. — S így? — Nehéz erre válaszolni. Szeretnénk az évet jól zár­ni. Ez lenne a legszebb aján­dék. — És a Kiváló dolgozó állami kitüntetés, amit most kaptál? — Ember vagyok én is, így mi mást mondhatnék: jólesett. Am azt is tudom, hogy ez az eddigieknél még többre kötelez. E kötelezett­ségnek szeretnék is munka­társaim segítségével eleget tenni. TŰRÖK ELEMÉR

Next

/
Thumbnails
Contents