Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-20 / 29. szám
VASÁRNAP 1980. július 20. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.52, nyugszik 20.28 Közép-Szlovákia: 5.00, nyugszik 20.36 Nyugat-Szlovákia: 5.08, nyugszik 20.44 órakor. A HOLD kel — 13.20, nyugszik 0,28 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ILLÉS nevű kedves olvasóinkat 1895-ben született MOHOLY- NAGY László festő, fotográfus, művészeti szakíró U- 1946) • 1945-ben halt m<?fe Páni VALERY francia kűltű (szül. 1871). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A szocialista tudat formálása Irta: Dr. Jozef Mátéi A holnap munkásai Makrai Miklós írása faragták? Gály Iván riportja Látni kell a fejlődést Gál László riportja Ót egyszer egy ember Vaszilij Suksin elbeszélése Ogy tapasztalom, hogy újabban préseit lemezlapokkal kerítik körül az építési területeket. Saroknyira tőlünk, a Gagarin út elején, a hónapok kai előbb megkezdett építkezés körüli drótkerítést is kicserélik. Összevissza mindenféléket gondolok ezzel kapcsolatosan. Nemegyszer: kell a bekerítés. Különben a járókelők széthurcolnák a hetekre-hónapokra kirakott építőanyagokat, szerelvényeket. Azután így vélekedem: rosszul gondolom ezt az elhordási dolgot, hiszen a lopkodók ellen megtenné a drótkerítés is, mely egyébként többször is használható, föl-leteker- hetö, és olcsóbb is, mint a préselt lemezlapokból épített. Ám az építők szorgosan kicserélik a kerítést, tehát mégsem jól TITOK LENNE? gondolom. Másként, más szempontból kell megítélni az új kerítés előnyét. Például: az az előnye, hogy bajos mögéje látni. Hogy miért nem szabad mögéje látni? Talány. Lehetséges, hogy újabban csúnya, riasztó látvány, ha épül valami. Vagy zavarja a munkát, amikor valakik nézik, hogy a munkások dolgoznak. Ha meg, nem dolgoznak, a nézés még zavaróbb. A munkáról persze az is eszébe jut a nézelődő nek, hogy korábban szokás volt egy deszkalapra, vagy táblára kiírni; melyik vállalat dolgozóinak munkahelye az építési terület, mikorra fejezik be a munkát. Ilyen tábla azonban nincs az új kerítésen. Szóval, csupa rejtély az egész. Érdekes azonban, hogy nemcsak nálunk, a Gagarin úton szorgoskodnak az építők a kerítések kicserélésével, hanem máshol is. Tapasztalatom szerint újabban még vidéken is. Hasonló módon persze. Ogy tűnik, titok, hogy építkezünk. Ha ez így igaz, akkor kérem, vegyék úgy, mintha semmit se láttam volna, és felejtsék el, hogy szóltam. dtc&ól* KENYELMETLIN BOLDOGSÁG Délutáni pihenő az óvodában. Tudom, nem lenne szabad most itt járnom, igyekszem halkan átmenni a hálótermen, de nem állom meg, hogy ne vessek egy hosz- szú pillantást a seprős pillájú lehunyt szemekre, a hamvas-tiszta arcokra, a még fel-felpil- lantgató elevenebbekre. A hálóterem után a játszóterembe lépek, s amint körülnézek, egy magányos kiságyat fedezek fel a sarokban. Azaz nem is magányos, kisgyerek fekszik abban is. Pontosabban hasal. Két barna keze az álla alatt, parányi tornyot formál az ökléből, s a mélyedésben ott az álla. Fekete szemét rám ra- gyogtatja, elmosolyodik. — Hát ez? — kérdem elcsodálkozva az óvónőtől. — Nem tud aludni, itt pihen minden nap, előbb felkelhet, s nem zavarja a többit — válaszolja. Odamegyek a kicsihez, leguggolok. — Szia. Hogy hívnak?- Kati — mondja. — Mit csinálsz ilyenkor, amikor a többiek alszanak? — Hát fekszem, meg gondolkodom. Az én anyukám jár a legkorábban munkába reggel, mégsem tudok aludni. — Van testvéred? — Az nincs — süti le a szemét. — De nagyon szeretnék. Csakhogy anyu azt mondja, hogy. nem születhet, mert n!ncs ideje. Most nyáron meg Bulgáriába utazunk, hál azért nem születhet... Megsimogatom a buksi fejét, mintegy bocsá- natkérően, hogy öntudatlanul is fájó pontot érintettem a gyermekiélekben. — De ezt a szép göndör fekete hajad, biztos az anyukádtól örökölted, ugye? — próbálom elterelni gondolatait. — A, dehogy! — legyint. — Az anyukám is, az apukám is, de még a nagymamám is szőke. Hiába, gondolom lemondóan, nincs szerencsém. Elbúcsúzom a rejtélyes Katitól, magamban sajnálom a kicsit. Visszagondolok az óvodáskoromra, s emlékszem még az álmokra, a testvérváró évekre. Egyedül nőttem fel, ismerem a testvér után való vágyakozás kínjait. Kati szüleire gondolok, a bulgáriai nyaralásra, s kész bennem az ítélet... Később, amikor az óvónővel beszélgettek, megemlítem Katit. Akkor tudom meg, hogy a kislányt nem az édes szülei nevelik, hanem egy gyermektelen házaspár fogadta örökbe. Elszégyellem magam elhamarkodott ítéletemért, s bensőmben gyorsan bocsánatot kérek Kati anyukájától, apukájától, akik saját kényelmüket feláldozva önként vállalták, hogy a magukénak tekintik és felnevelik más gyermekét, részt vállalva abból a kényelmetlen boldogságból, ami a gyermekneveléssel jár. Kívánom, hogy sok-sok örömük legyen Katiban! lön*/ IDŐSZERŰ GONDOLATOK __Az ülésszakra olyan időszakban került so r, amikor a KGST tagállamai befejezik 1976—1960, évi ötéves népgazdaságfejlesztési terveik teljesítését. Néhány országban már sor került a kommunista- és munkáspártok kongresszusára, amelyek a következő ötéves tervidőszakra és távlatilag is kitűzték a társadalmi és a gazdasági fejlesztés fő irányait, más országokban pedig aktívan készülődnek a pártkongresszusokra, és kitűzik a szocializmus és a kommunizmus építésének további feladatait A KGST XXXIII. ülésszaka óta eltelt időszakban fontos események, évfordulók voltak. A KGST-tagor- szágok és a KGST szervei méltó módon megemlékeztek V. L Leninnek, a nemzetközi proletariátus vezérének, a világ első szocialista állama megalapítójának 116. születési évfordulójáról és megünnepelték a fasizmus fölött aratott nagy győzelem 35. évfordulóját. A KGST-tagországoknak a szocializmus és a kommunizmus építése terén elért sikerei és együttműködésük tapasztalatai alátámasztják a marzizmus—leninizmus eszméinek életképességét és nem szűnő jelentőségét, amely eszméket alkotó módon valósítanak meg minden ország körülményei között és amely eszméknek növekvő befolyások van a nemzetközi helyzet alakulására. Az ülésszak résztvevői megállapították, hogy a Varsói Szerződés aláírása óta eltelt 25 esztendőben e védelmi szervezet tagországai más államokat és az összes békeszerető erőkkel együttműködve biztonságosan és hatékonyan teljesítik azt a létfontosságú feladatot, hogy megakadályozzák az európai háború kirobbantását, előmozdítsák a béke megőrzését és a nemzetközi feszültség enyhítését, továbbá az országok egyenjogú, békés együttműködésének fejlesztését. Az ülésszak kiemelte a jelentőségét az 1980. május 15-én kiadott nyilatkozatnak és felhívásnak, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai hagytak jóvá és amely tartalmazza a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítását, az enyhülési politika folytatását és katonai enyhüléssel való kiegészítését, a lázas fegyverkezési hajsza korlátozását, a leszerelést, mindenekelőtt az atom leszerelést, a vitás kérdések békés rendezését, az erőpolitikának a nemzetközi kapcsolatokból való kiküszöbölését, valamint a népek biztonságának és függetlenségének erősítését célzó akciók nagyszabású programját. (Részlet a KGST XXXIV. ülésszakának közleményéből] Simára fésült, sötétbarna hajában még nem csillantak meg az ősz hajszálak. Arca is fiatalos, csupán homlokát barázdálják redők, jelezve az évek múlását, a gondok sokasodását. — Akárhogy is számolgatom, ez már bizony ötven év, se több, se kevesebb, akárcsak a te esetedben — mondja Koleszár Gábor félig tréfásan, félig komolyan. Gyermekkoromtól ismerem őt. Mind a ketten politizáló családban nőttünk fel. Az ő apja is régi kommunista. Nem véletlen tehát, hogy a közéleti munka mindig komolyan érdekelte. Jelenleg a CSKP KB póttagja. Egy sor egyéb politikai és társadalmi tisztsége mellett ő lakóhelyén, Bácskában (Backa) a pártalapszervezet elnöke is. „Civilben“ mezőgazdász, a leleszi Május 1. földmüvesszövetkezet főag- ronómusa. — Hogyan osztod be a napodat, hogy mindenütt egész emberként helytállhass? — Először is, hogy egész emberként állok-e helyt. r£ 51 Vük / Ti É hatunk üvegtetőt, s fóliát. Az időbeosztásom? Korán- kelő ember vagyok, Így sok mindenre jut időm, igaz, sokszor csak késő este kerülök haza. Évtizedek őta ezt csinálom, megszoktam. — A család? — Van egy megértő, aranyos feleségem, sokat köszönhetek neki. A gyermekA legszebb ajándék nem merném magamról állítani. Nem hiszem, hogy van olyan gazdasági vezető, aki teljes felelősséggel kijelenthetné: Én mindent megtettem, nálunk minden a legnagyobb rendben van. A mezőgazdaság olyan terület, ahol sohasem biztos semmi. Tegyük fel, ha ma jól is megy minden, de nem biztos, mit hoz a holnap. Hiába ígérkezik szépnek a búza, a kukorica, jön egy jégverés és odavan minden fáradozásunk, reményünk. Ez történt sajnos a napokban is. De hát ilyen a mezőgazdaság, a földek fölé. nem húznevelés is jóformán az ó vállára nehezedett. Sok Koleszár Gáborhoz hasonló vezető embert ismerek. Egyben mindannyian hasonlítanak egymásra: őszintén gondolják azt, amit csinálnak, valamennyien tenni, jobbítani akarnak, cselekvő emberek. — A gondok közül a legnagyobb? Töprengő tekintettel néz rám. — Az egyesítés óta a csoportvezetőktől az elnökig egy a közös gondolatunk és törekvésünk: kilábalni a nehéz helyzetből. Megtalálni a legjobb megoldást, hogy újra nyereségessé tegyük az egykor oly hires leleszi Május 1. szövetkezet gazdálkodását. Ehhez idő kell és türelem, de mintha még a természet is ellenünk dolgozna. Mi legjobb tudásunk szerint, ami tőlünk telik, megtesszük, s reméljük, törekvéseinket rövidesen siker koronázza. Ha nem jön ez az újabb rendkívüli hűvös, esős, jégveréssel tarkított június, talán egyenesbe jöttünk volna. — S így? — Nehéz erre válaszolni. Szeretnénk az évet jól zárni. Ez lenne a legszebb ajándék. — És a Kiváló dolgozó állami kitüntetés, amit most kaptál? — Ember vagyok én is, így mi mást mondhatnék: jólesett. Am azt is tudom, hogy ez az eddigieknél még többre kötelez. E kötelezettségnek szeretnék is munkatársaim segítségével eleget tenni. TŰRÖK ELEMÉR
