Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-16 / 46. szám
1981. XI. 19. A BAM mezőgazdasági üzeme Szibéria területe az líráitól a Csendes-óceánig, a jeges Arktisztól a kazahsztáni sztyeppéig és a szovjet—kínai határig húzódik. Gigantikus „szárazföldi jéghegynek“ nevezik?. Valóban, a szibériai föld 60 százalékán a talajt az örök fagy veri jégbilincsbe, a téli középhőmérséklet mínusz 32 Celsius-fok. Szibéria lakosainak száma ma eléri a 25 milliót. Élelmiszerekből teljesen önellátó. A XXI. század elején azonban Szibéria újonnan meghódított területein — a szociológusok számításai szerint — már mintegy 100 millió lakos él majd. Ahhoz, hogy ennyi embert el lehessen látni élelemmel, 20.-25 év alatt az élelmiszer-termelést legalább a háromszorosára kell növelni. Szenzációs eredmények — A mezőgazdasági termelés hozamának növelése Szibériában közvetlenül összefügg a genetikai kutatásokkal, nevezetesen új növényi és állati hibridek kitenyésztésével — mondja Dmitrij Beljajev akadémikus, a neves szovjet ltudós. — A helyi állat- és növényfajták edzettek, igénytelenek, többségük azonban nem eléggé termékeny. Az „idegenek“ viszont nem képesek elviselni a zord szibériai éghajlati viszonyokat. Am az angol „jersey“ fajta és a helyi jakut szarvasmarha keresztezésével kitenyésztett tehenekre a nagy súlygyarapodás, és magas tejhozam a jellemző és kitűnően alkalmazkodnak a kemény éghajlati viszonyokhoz. Dmitrij Beljajev a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának helyettes elnöke. Ez a tagozat a „kontinentális jéghegy“ mezőgazdaságának fejlesztésére hosszú távú, 1990-ig szóló kutatási programot dolgozott ki. A tudósok már felbecsülték a szibéA sarkvidéki városban, Norilszkban zöldségféléket iivegházakban termesztenek riai föld állapotát, meghatározták hasznosításának közeli perspektíváit, javaslatokat tettek megműve lésére és a talaj termőképességéneik növelésére. Csupán két körzet, Nouoszibirszk és Omszk területén több mint 5 millió hektár a szikes talaj. A tudósok által kidolgozott kémiai talajjavítási módszer lehetővé teszi, hogy ezeken a földeken az évelő füvek terméshozamát megtízszerezzék, és hektáronként 50—60 mázsa szénát takarítsanak be. így a földterület jelentős részét, amelyen ma takarmányt termesztenek, felszabadíthatják a búza vetéséhez. Szenzációs eredménnyel zárult az a kísérlet, amelyet Szibéria északkeleti határterületén, Csukcsföl- dön végeztek. Nyikolaj Silónak, a Szovjet Tudományos Akadémia Távol-Keleti Tudományos Központja elnökének Észak-Szibéria mai természeti viszonyainak kialakulásáról alkotott elméletéből indultak ki, mely elmélet, úgy tűnt, igen messze van a gyakorlati hasznosítástól. Mint ismeretes, az Északi-sark vidékén a lehűlési időszakokat felmelegedési periódusok váltották fel, s ez ugrásszerűen megváltoztatta az euroázsiai kontinens éghajlatát és természeti tájait. Erre alapozza Nyikolaj Silo azt a feltételezését, hogy az örök fagy bilincsébe vert és tundrával borított Északkelet Szibéria valamikor termékeny sztyeppe volt. A pa- lentológusok igazolták ezt a feltevést. A csukotkai Volcsja folyó völgyében, a Szeoernij (Északi) állattenyésztő szovhoz területén, • 1969-ben végzett kísérletek során három, gazdasági szempontból értéktelen, termokarsztos tő vizét csapolták le. Négy év múlva mind a három egykori tófenéken bekövetkezett a fű önregenerálódása. 960 hektárnyi területen, a zuzmós partok között egy méter magas őshonos fű hullámzott, a tízezer évvel ezelőtt kihalt marom utók „kortársa“. Felmerül a kérdés: mekkora összeget emészt fel az ilyen talajjavítás. Egy hektárnyi északi rété 34 rubelbe kerül. Az északi-sarkvidéki rétek már az első évben négyszeresen megtérítették a talajjavítás költségeit. Egy mázsa tej önköltsége 17,5 rubelre csökkent. Azzal, hogy lemondtak a „világ végéről" szállított takarmányról, 5 év alatt 2,5 millió rubelt takarítottak meg. A helyi herefélék terméshozama elérte a hektáronkénti 200 mázsát. Nem kell vetni, nem kell trágyázni, kényelmes és olcsó termesztési mód. A széna a sző szoros értelmében a semmiből terem. Az „idegenből jött vendégek“, a távolabbi területekről ide szállított egynyári és évelő füvek magjai nem bírják elviselni Észak megpróbáltatásait A Szevernij szov-hoz — a terület történetében először — lemondott a széna behozataláról. Hiszen a széna ára Itt, a szállítási költséggel együtt, 100 kilogrammonként 36 (!) rubelt tesz ki. Az újabb szénatermő területek kialakítása folytatódik. — Nem pusztán a kísérlet gazdasági hatását kell figyelembe vennünk — vélekedik Nyikolaj Siló. — A legfontosabbak a kísérletek kapcsán felmerülő távlatok, amelyek bizonyítják az állattenyésztés élet- képességét a Távol-Északon. Ezt évszázadokon ke reáztül elképzelhetetlennek tartották. A Bajkál—Amur vasútvonal fővárosába, Tindába a friss tejet, túrót, tejfelt naponta többször repülőgépen szállítják a várostól 700 kilométerre fekvő szovhozokból. A zöldségfélék és a gyümölcs még messzebbről érkezik ide. Tindában jelenleg 80 ezer ember él, de a város tovább terjeszkedik. Amikor a BAM-rpl szólunk, ma már nemcsak a vasútra gondolunk. A környéken már kialakulóban van néhány területi-termelési komplexum. A terület lakosságának száma a közeljövőben több százezerre gyarapodik. Éppen ezért itt — a szakemberek becslései szerint — 1,6 millió hektárt kell mezőgazdasági termőterületté változtatni. Hogyan hasítják ki ezt a földterületet az örök fagy birodalmából? / A tudósok már kijelöltek néhány, mezőgazdaságilag hasznosítható területet, de az itteni talajok bonyolult meliorációs munkát igényelnek. A talaj- javítás célja nemcsak a szárítás, hanem ami fontosabb: a talaj hőháztartásának a megjavítása. Más szóval: kidolgozták a „szárazföldi jéghegy“ oázisainak programját. Ez rendkívül nehéz és költséges vállalkozás. A talajjavításra fordított összegek például hektáronként három-négyezer rubelt emésztenek fel. A földeket nemcsak trágyázni kell, hanem hektáronként 600 köbméter vályogtalaj bevitelére is szükség van. Az eredmények is reménnyel kecsegtetnek. A Habarovszk! határterületen fekvő Elbani Kísérleti Állomáson a komplex talajjavítási munkák elvégzése után, már néhány éve tartósan gazdag termést takarítanak be: burgonyából hektáronként 166 mázsát, káposztából 233 mázsát, zabból pedig 267 mázsa zöldtömeget. A közeljövőben nagyarányú meliorációs munka bontakozik ki. Egyelőre 150 ezer hektár szántó- és 140 ezer hektár takarmánytermő területeit kapcsolnak be a mezőgazdaság vérkeringésébe: a termékeny folyóvölgyekben, a hegyek viszonylag enyhébb éghajlatú völgyeiben, a ritka erdőségekkel és a cserjékkel, bokrokkal borított területeken. E földek termővé tételével 1985-ig a BAM körzetében a tojás, a tej és a burgonya termelése csaknem megduplázódik, a zöldségfélék termelését 3,8-szeresére, a húsét 3,5-szeresére növelik. Üveg- házkombinátok építését is tervezik Uszty-Kut, Sze- verobajkalszk, Csara, Tinda, Nyerjungra közelében. Az üvegházak az év minden szakában friss zöldséggel látják el a szibériaiakat. Aki ilyen szélsőséges lét- és éghajlati körülmények közé kerül, rendszerint a következő elvhez tartja magát: az első időben kitartani, azután akkli- matizálódni és végül otthont teremteni. Az emberek ma már a letelepedés gondolatával érkeznek Szibériába. A BAM körzetében felépítették Komszomolszk városát. Nemrég egy neves költő látogatott el ide. A Művelődési házban verseiből olvasott fel. Egyik szép versének zárósora így hangzott: „Es lehet, hogy a BAM mentén kertek virulnak“. A költőt megtapsolták. Majd egy idősebb férfi hozzálépett, és mosolyogva mondta: „Egyébként nálunk, Komszo- molszkban, ötezer kertbarát van. Nemcsak álmát, körtét és szilvát termesztünk, hanem kajszibarackot is.“ Ezek után ismét feltesszük a kérdést: önellátóvá válhat-e Szibéria? Dmitrij Baljajev akadémikus erre így válaszol: „Szibériában bőségesen jut mindenkinek gabona, tej és hús is. Véleményem szerint Szibéria a jövőben az egész országot el tudja látni hússal“. (A SZOVJET SAJTÓ CIKKEI NYOMÁN) Az aszályos területeken öntözéses földművelésre térnek át Délen, az Altaj előhegyeiben gyümölcsösöket művelnek
