Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-16 / 46. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA Í pari üzemekben világszerte egyre több robotot helyeznek üzembe a gyártási költségek csökkentése és a veszélyes munkafolyamatok automatizálása céljából. A robotok fejlődésében két szakaszt lehet megkülönböztetni. Az ún. első generációs robotok, amelyek 10—15 éve jelentek meg, viszonylag „ügyetlenek" voltak, a tárgyak elhelyezési pontosságában nem érték el az emberi kézét. Ezeket többnyire piszkos és fárasztó munkák elvégzésére alkalmazták, amelyek nem igényeltek precizitást: ilyen például a fes- íékszőrás, vagy a forró tárgyak kivétele öntvényformákból. Az újabb, második generációs robotok fő jellemzője a nagyfokú programozhatóság, amellyel a legkülönbözőbb feladatok elvégzésére tehetők alkalmassá. így nemcsak tömeggyártásuk, hanem kis darabszámú előállításuk is gazdaságos, hiszen a program módosításával ugyanaz a robot a gyártási folyamat különböző fázisait végezheti el. E robotok már kisebbek, olcsóbbak, pontos manipulációra képesek, így szalagon dolgozó munkásokat is helyettesíthetnek, például alkatrészek összecsavaro- zásáhan. Ilyen második generációs robot az amerikai Puma, amely kb. 40 000 dollárba kerül és 0,1 mrn-es pontossággal helyezhet el tárgyakat. A robotok viszonylag magas ára azonban már egyévi termelés után is kifizetődhet a termelékenység lényeges növekedése folytán. ROBOTÜZEM Robotokat leginkább festék- szórásra és ívhegesztésre használnak, de alkalmazhatók ponthegesztésre, zsákrakodásra és alkatrészek összeszerelésére is. A legtöbb robotot az autóipar hasznosítja. Az emberek robotokkal való helyettesítését nemcsak a technológia fejlődése, hanem gazdaságossági szempont is elősegíti: a robotok ára csökken, miközben a munkabérek emelkednek. Ennek ellenére a robotokra való áttérés folyamatát világszerte nagy óvatosság jellemzi, és a robotokat foglalkoztató vállalatok általában titkolják tapasztalataikat. Ennek az az oka, hogy sokan még ma is a munkanélküliség veszélyét látják a robotokban, bár legtöbbször ennek az ellenkezője az igaz. A robotüzembe való átállás egyébként mindig komoly gondot okoz: a hegesztőrobot beállításakor például gondoskodni kell arról, hogy az összehegesz- tendő darabok megfelelő helyzetben kerüljenek a robot „keze" alá. Minthogy a robot fix programozású, elcsúszott munkadarab esetén selejt keletkezik. INTELLIGENS ROBOTOK A mai robotok még nem érzékelnek, de óvatos becslések szerint rövidesen megjelennek majd a látó robotok. Számos laboratóriumban a fejlesztés utolsó fázisában vannak az olyan robotok, amelyek elég jól „látnak“ ahhoz, hogy ösz- szeszereljenek pl. villamos motorokat. Ezek az intelligens gépezetek alkalmazkodni tudnak környezetükhöz. Ma már kísérleti üzemben van egy olyan műhely, amelyben egy 50 részegységből álló villamos motort emberi kéz nélkül hat robot szerel össze, és ezekből háromnak van látőkészsé- ge. A „látó“ ro botokat tetszőleges sorrendben lehet ellátni alkatrészekkel, a robot maga választja ki az egyes munkafázisokhoz szükséges darabokat. Az intelligens robotoknak egy vagy több érzékelőjük van, amely értesíti a robotot a környezet állapotáról, és az információt központi számítógépbe táplálják. Ez analizálja az információt, és eldönti, hogy annak alapján a robot mit csináljon, például utasítást kaphat, hogy egy bizonyos alakú tárgyat vegyen fel a szállítószalagról és csavarja össze egy másikkal. A tárgyakat egy tévékamera „látja“, ennek adatait a számítógép kép- processzora dolgozza fel, például úgy, hogy a képet pontsorozattá bontja fel, s ezekhez biner számokat rendel, a pont fedettségi árnyától függően. A számsorral jellemzett „képet“ a számítógép összehasonlítja a memóriájában tárolt olyan képekkel, amelyek a különböző alkatrészeknek felelnek meg. Ha fennáll az egyezés, akkor a számítógép felismerte az alkatrészt. A mai látó robotok, bár óriási haladást jelentenek a vak robotokkal szemben, még tökéletesítésre szorulnak. Először is felbontó képességük nem elég nagy, a környezetet csupán sö- tétebb és világosabb foltokban érzékelik, mint a csökkent látóképességű ember. Az ilyen információ nem elég pontos ahhoz, hogy kisebb méretű alkatrészek manipulációjára alkalmas legyen, például tévékészülékek szerelésénél. Az is problémát jelent, hogy olyan képhez, amelyet a számítógép felismerhet, igen fényes megvilágításra van szükség a szállító- szalagon, s a felismeréshez szükséges idő is túl hosszú: ha ez körülbelül fél másodpercnél hosszabb, akkor a manipulátor már nem működhet. A szakemberek szerint nem vagyunk már túl messzire attól, hogy a látó robotok gondolkodó robotokká fejlődnek s Perselyköszörülés PR 1G-P robottal: 1, 2, 3 — köszörűgépek, 4 — Ipari robot, 5 — RS 2-es irányítópult, Ó, 7, 9, 10 — szállítószalagok, B — korlátok Automatizált munkahely a Martini Nehézgépipari Művekben: 1 — Versatran robot, 2 — műveletközi darabtároló, 3, 5 — SPL 25 NC esztergák, 4 — munkadarab-tároló, S — a robot sínpárja, 7 — FKrSRS NC marógép A PR 04-P robottal működő rugalmas gyártóegységet a brnói ROBOT '80 kiállításon is bemutatták Makrai Miklós felvétele még hatékonyabban járuljanak hozzá a gyártási folyamatok automatizálásához. Az ilyen robotok olyan tárgyaka' is felismerhetnek majd, amelyek képe nincs tárolva a memóriájukban. A felismerés ugyanis nem képek összehasonlításán, hanem a tárolt logikai szabályok végiggondolásán alapszik. Például egy csésze felismeréséhez az lenne szükséges, hogy egy félgömb és egy fogantyú képének szimbóluma egyidejűleg jelenjen meg a számítógép központi processzoregységében. Jelenleg 400 logikai szabályt felismerő robotokkal folynak kísérletek. Ez a szám azonban még kicsi, ha meggondoljuk, hogy egy sakkozó nagymester 50 000 szabályt tart fejben. (Műszaki Elet) MTL 06-os manipulátor nyomás alatti öntőgép kiszolgálása közben a Ziar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Művekben Favei Sárossy felvétele A KÖZELJÖVŐ MUNKAHELYEI Az ipari robotok és manipulátorok bevezetése a termelési folyamatokba növeli a gépipari munka termelékenységét, felszabadítja az embert a nehéz, egyhangú és egészségtelen környezetben végzett munkák alól. Ezeket a szempontokat vette figyelembe a Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium is, amikor a CSKP KB 14. ülésén elfogadott határozatokkal összhangban az 1980- as végrehajtási tervben előirányozta a robotok és manipulátorok bevezetését egyes kiemelt munkahelyeken. Az ide vonatkozó feladatok keretében az idén 5 automatizált munkahelyet kellett üzembe helyezni ipari robotokkal és manipulátorokkal, éspedig a Kysucké Nővé Mesto-i Csapágygyárban, a PRAGA vállalat Kutná Hora-i üzemében, a Prágai Szerszámgyár .zbirohi üzemében, a PovaZská Bystrica-i Vág menti Gépgyárban és a Martini Nehézgépipari Művekben. Egy további feladat szerint 1980-ban üzembe kell helyezni egy ipari robotokkal és manipulátorokkal felszerelt automatizált gyártósort is a Martini Nehézgépipari Művekben. a csapägygyÁrban A Kysucké Nővé Mesto-i Csapágygyárban egy PR 16—P jelű ipari robottal folytatnak üzemeltetési kísérleteket. A perselyek köszörülésénél alkalmazott robot munkamenete a következő: a megelőző folyamat gépeit kezelő munkások kézzel helyezik a .perselyeket a modul rendszerű szállítószalagra, amely a munkadarabokat ag ipari robothoz továbbítja. Ennek kettős megfogó szerkezete van, az egyikkel leemeli a szalagról a megmunkálandó darabot és elfordulva a gépbe helyezi, miközben a másik megfogó kiemeli a munkagépből a köszörült perselyt. A robot három köszörőgépet szolgál ki. RUGALMAS GYÁRTÓRÉSZLEGBEN A PRAGA vállalat Kutná Hora-i üzemében a PR 04—P jelzésű robot három félig automatizált SP 12-es esztergát szolgál ki, a gyártórészleghez emellett két SPL 10-os eszterga, egy 1284-es karusszeleszterga és két VS 32-es fúrógép is tartozik. A robot szállítószalagról emeli le a mur. lka da rabokat, adott esetben a hátsó futómű csapágyszekrényének a fedelét, amelyből mintegy 400 000 darab készül évente, s ez a mennyiség indokolttá tette a két műszakban .üzemelő munkahely automatizálását. A robot először a másolóesztergákba rakja a munkadarabokat, majd pedig a méreteket ellenőrző asztalra, s az ellenőrzött darabokat visszahelyezi a szállítószalagra, amely a fúrógépekhez továbbítja azokat. A PR 04—P robot ebben a felállításban három dolgozót helyettesit, s munkájából az egyhangú és ezért megterhelő műveletek végzésén kívül további gazdasági és műszaki előnyök is származnak. KÖVETENDŐ PÉLDA A Prágai Szerszámgyár zbirohi üzemében a kézi szer számok süllyesztékes kovácsolással történő gyártását automatizálták M 4-es manipulátorral, amely egy KJH 4-es kalapácsot szolgál ki. A kovácsdarabot egy szállítóberendezés juttatja a kemencéből az M 4-es manipulátor megfogó szerkezetéhez. A manipulátornak két karja van, az egyikkel a munkadarabot az adagoló berendezésről a kalapács süllyesztékébe helyezi, a másikkal pedig a kész darabot emeli ki, s azt egy csúszdára helyezve továbbítja a szállítószalagra. A QJN 020-AS ROBOT FELADATA A Vág menti Gépgyárban a sebességváltók forgó részeit fogják gyártani egy QJN 020-as robot közreműködésével. A munkahelyet teljesen automatizálják, a hevített munkadarabok egy csúszda segítségével kerülnek az ITO 630-as indukciós kemencéből az adagoló berendezéshez, az LZK 4000-es kovácssajtó kiszolgálását pedig a QJN 020-as robot feladata. MARTINBAN MÄR KÉT HELYEN A Martini Nehézgépipari Művek egyik automatizált munkahelyén a Versatran robot felváltva két SPL 25 NC jelzésű esztergapadot, valamint egy FKrSRS 250 NC jelzésű marógépet szolgál ki különböző szerelvények készítésénél. A munkadarabokat mindkét helyzetben tárolóból emeli ki a robot, s helyezi a munkagépbe, s a megmunkálás után a műveletközi tárolóba helyezi vissza. Egy másik automatizált munkahelyen egy PR 16—P jelzésű robotot üzemeltetnek két SPL 25 NC esztergapad kiszolgálására. Az SPE 50-es munkagépen előkészített darabokat a gép kezelője egy körben forgó asztal ágyaiba helyezi, amelyekből a robot emeli ki azokat, s továbbítja az esztergákba. Megmunkálás után ugyancsak a robot helyezi el a munkadarabokat a szállító berendezésre. ING. ZDENEK PlSARlK 1988. XI. 18.
