Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-16 / 46. szám
áznép bement a faluba, a misére. istállók Is üresek maradtak, az t két kitárt kar. A hintót befogták iák, a pados kocsit pedig a szólnék. Magukkal vigyék-e Amauryt? i gyászmise nem való egy ilyen és megrendítő. a halottak szólítása? - kérdezte gyermekek előtt beszélni; bizo- incsenek hozzászokva. A halottak óval, a háborús halottakat szólít- nevükön, és akkor kijönnek a föld :k egyenruhában, és a sisakkal, lem illik a csontkoponyájukra. iís Keresztapa is vissza fog jönni? nem „halt meg a hazáért“, csak irt fölvésték a többiekével együtt s a fényképe ott áll a zongorán között. Meghagyták érintetlenül ott volt: a játékok a szekrényben, íatőrvegyész-felszerelés, a szek- löltönye, a bőröndje, a tőrösbotja, •ös és fekete falragaszok. Mert ladó“ gondolkozásé volt. l-ban történt) azt kiáltotta: „Éljen afivérük, Adrien előtt, aki ezredes t remegő szakállal megparancsol- gy azonnal hagyja el az asztalt, ak, amelyet Denis előre is gyűlölt, nemzetiszínű szédülésében alig sorúnak ö lett az egyetlen áldoza- g meg akarta volna büntetni... ti ezt gondolta. Eltűnt, 1917-ben, bácsi csak megsebesült, Ernest ást szenvedett, a papa fogságba sztapa lett a család hőse. Ezen iús volt minden család, amelynek ai. Denis megkapta a posztumusz : porosodtak a fényképe előtt, az és a Poincaré aláírásával ellátott 3 a falon függött a pacifista felőlieket nem merték leszedni. Amaózott a szobába, amelynek a sza- mint a többié. Szorongott a félho- yon szeretett félni, föltéve, hogy lépteit a feje fölött, az emeleten, vásokat, nem értett belőlük sem- ngett, melyik cirkusznak a plakát- Denis keresztapjára, akit nem keresztelték meg, amikor Denis szabadságra). Hosszasan álldo- ijú biciklista fényképe előtt. Azt öltözködik, mosolyog egy hős, ármányt; azután a tükörhöz futott, a, vajon hasonlít-e keresztapjá- -e eltűnni ahhoz, hogy az ember y minden évben a nevén szólisták így miséket mondjanak a fekete zászlókkal díszített templomban, és mindenki lehajtsa a fejét, amikor a kürtök megszólalnak?- De mégsem hagyhatjuk a kisfiút egyedül a házban, mialatt mi valamennyien oda leszünk.- Először is itt van Patou (ez volt Denis keresztapa kutyája), senkit sem enged a ház közelébe. És Picaud-mama (a bérlő anyja), átvisszük a karosszékét a szalonba. Biztosíthatom róla, kedvesem, hogy nincs veszély. Különösen a gyászmise alatt nem: mindenki a templomban van, vagy a temetőben. ★ ★ ★ Amaury kiborította a játékoskosarát Picaud-mama lába elé; az öregasszony szörnyen megilletődve köt a szalonban, ahová csak újév napjának reggeDe hiszen van itt már valaki a friss fűben. Térdére támasztja a könyökét, arcát eltakarja a kezével, sapkája nincs - ez az ember alszik, vagy talán sír. Úgy van öltözve, mint a csavargók a képes történetekben, amelyeket Amaury anyja minden este fölolvas a kisfiának. És ezért nem csodálkozik Amaury a vörös szakállon, amikor a csavargó leteszi a kezét. A kisfiú nem'fél: ez az ember az ő világához tartozik.- Jó napot, uram. Maga sír?- Sírok?' Miért? - válaszol a bácsi sebesen. (A hangja éppen olyan rekedt, amilyennek lennie kell.)- Azt hittem. Fáradt? Az átható szeme, ahogy meredten néz rá... Amaury most már biztos a dolgában. Gilbert Cesbror lén szokott belépni. Patou úgy ásítozik, mint egy medve, a szemét is lecsukja közben. Unatkozik, de ez a kutya legfőbb boldogsága. Olykor-olykor mordul egyet, a kisfiú pedig, ahogy egyedül játszik, beszél is magának. Picaud-mama meg sóhajtozik, mert néha elfelejt lélegzetet venni. Megállt az idő. Amaury különös zajt hall, és fölemeli az orrát: az öreg hölgy horkol. Elfelejtette a kötést, és a gombolyag legurult a térdéről; a szemüvege lecsúszott az orra hegyére. Nyitott szájjal alszik. „Biztosan rossz szaga van" - gondolja Amaury föláll, és szándékosan meglöki a játékait. Félszemmel Picaud-mamát lesi, de az nem hallott semmit. Egy kicsit nagyobbzajt csap... Az öregasszony meg sem rezdül; lemerült az álom mélyére.- Jössz, Patou? Kiszaladnak. ★ ★ ★ Kergetik egymást; hol a kutya fut elöl, hol a kisfiú, ígne, itt vannak a gyümölcsösben, ahol a birtok az országútnál ér véget, i Egészen kifulladtak. Patou liheg, és a kisfiú aggódva szemléli: megfullad? Hogyan fog újból rendesen lélegezni? Gyere, ülj ide mellém a lejtőre.- Maga éhes, uram.- Hát... igen.- Akkor jöjjön be a házba, van ennivaló, elég.- Nem!- De hiszen egészen egyedül vagyok. (Megfeledkezett a horkoló öregasszonyról.) Mindenki elment.- Egészen egyedül?- Egészen egyedül - ismétli a kis meggondolatlan elragadtatva. A mamája sohasem mesél neki tolvajtörténeteket.- Akkor hát megyek - mondja az ember, és fölkel. ★ ★ ★ Nem volt nagyon éhes. Beletette a kenyeret és a sajtot a tarisznyájába, visszautasította a bort, visszautasította a pénzt, amit a kisfiú a perselyéből rázott ki.- Megmutatom magának a szobámat - javasolja a kisfiú. - Akarja? Akarja. Amaury szobáról szobára haladva fölmondja neki az egész családot, és megmutatja az egész házat (a szalont kivéve: az utolsó percben eszébe jutott Picaud-mama). A férfi szó nélkül elidőzik itt meg ott.- Hol vannak a többiek? - kérdezi már a lépcső alján, amely a padlásra vezet.- A misén. Ma van...-Tudom. Hamarosan vége lesz. Mennem kell. Sietve elindul, és a küszöbön így szól:- Nem akarsz megcsókolni, Amaury? A szakálla szúr, és a karja nagyon szorít. Ama- urynak csak most jut eszébe, hogy ez az ember gyermekrabló lehet. Utánanéz, ahogy elmegy. A férfi háromszor is visszafordul.- Patou, gyere ide! Vissza, Patou! - kiáltja a kisfiú. ★ ★ ★- Ha ez még egyszer előfordul - mondja a papa -, szigorúan meg foglak büntetni. Sohasem szabad beengedni idegent a házba.- És főként - suttogja mama -, sohasem szabad egyedül hagyni egy kisfiút.- Jól van. Menjünk végig a házon, és nézzük meg, nem tűnt-e el valami. Gyere velünk, Amaury! Denis keresztapa szobája az utolsó. Nyitva maradt a szekrény ajtaja.- Te mutattad meg neki ezeket a játékokat?- Nem mondja Amaury. - Ö akarta... Megáll: eltűntek a kitüntetések. A papa meg a mama nem vették észre. Amaury hallgat.- Hát, úgy látszik, nem lopott el semmit. Ezt szerencsésen megúsztuk. Soha többé, Amaury, soha többé!-Sírt. Ezért...- Sírt? - kérdezi a mama.- Ivott, kedvesem. A részeg szeme mindig köny- nyezik. Biztosan messziről bűzlött a bortól, ez a derék ember.- Nem, amikor megcsókolt, hószaga volt.- Megcsókolt? Erőszakkal?- Nem, megkért rá. Azt mondta nekem: Nem akarsz megcsókolni, Amaury?- Hát megmondtad neki a neved? Amaury összeráncolja a homlokát, hogy jobban visszaemlékezzen, azután megrázza a fejét.- Nem. Azt is megkérdezte, hogy Ernest bácsi és Adrien bácsi meggyógyult-e.- Lehetetlenek ezek a falusiak - mondja a papa nagyon gyorsan. - Mindent elmondanak az első jöttmentnek. Nem érzed jól magad, kedvesem?- De, nagyon jól - mondja a mama, akit ájulás környékez. - Te... te, biztos vagy benne, hogy igazán sírt, Amaury?- Igen, mert Patou nyalogatta az arcát, ahogy az enyémet szokta, amikor sírok. Ettől a mondattól a többiek viaszfigurákká dermedtek. A mama megkapaszkodik a lépcökorlát- ' ban, hogy el ne zuhanjon. ,,Patou, gondolja papa, hogy lehetséges, hogy Patou? Ez a kutya majd széttépi az idegeneket...“ Csak egyetlen magyarázatot tud elképzelni (amit a mama már régen kitalált), de ezt soha senki sem meri hangosan kimondani. RAYMAN KATALIN FORDÍTÁSA gang Mundt ITE VAN MINDENNEK Rostock, 1978 nyara 3nne a lélek test, régóta tudjuk ezt. isodperc - száguldó kulcs egy szörnyekkel teli tajafelé. jletés órája és az egyesülésé. iu és por - test. Rejtett zugainkba mind behatol, nk jelei a győzelemben. zállnak a fénnyel, mely szintén, mint test, folyó áltozik s tenger csillogásává. >n testi a daruk fémes zúgása ott a kőparton, iel telnek a hajók. tűk test a város sziluettje éppúgy, mint a háborúban ä tört, hetest sugalló otthonok sorai. nők, melyeket bomba talált, mint testek próbálnak létezni lélyén perzselő hőségben zuhanó harangjaikkal. s feletti csendes légben, mely olyan, akár egy itatlan kincset - tejet adó kebel. felben a só, csakúgy, mint az apa felnőtt fia íata és öröme. zé\y is, titkon vagy nyíltan a hízelgés, ág, és az öltözék. melyeket, mint magas partot dönt le a tenger, melyek, mint örömmel üdvözölt gólyák visszatérnek, ; hatalmasak, akár a test. tápok sűrű füstje, a gyorsan elszálló, logság napjai. I egy nagy jó test, melyhez szeretnék betérni, ulok. i nappal, mely kivérzi az éjben a magját, és az alkohol, l-nappal öli a magot. Dsoly a fényképeken, csakúgy, mint a fű, a nád lök. cutya test, melyet a fiatal asszony pórázon vezet, • a romlottság a szív kellős közepén. 1 szeretet hiányával bevont test. indig testi, és szintén megtagadott, mint a test, 'örös méz gyülemlik fel benned. :ben is van vágy és tiltakozás, magát felülmúló göző. ra test egy asszony csípője, hogy szeretném magam gni: érezni anyám nagy örömet jelző pulzusát. ► HAJÓS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA Hrapka Tibor: Fénytörés (Kollázs)
