Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-16 / 46. szám
198«. n. iá. A kölcsönös segítségnyújtás A Kölcsönös Goidosóg. S^J^/aiag lakossógóvevő tíz ország Wtuletén I 1 1 9 léka é|: innen kerül- hmmadQ ■ zögazdaságt termelés egvotode. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a KGST 1980-ban fennállásának negyedik évtizedébe lépett. Ez idő alatt állandóan bővültek és tökéletesedtek a szocialista testvéri ‘közösségbe tartozó országok egyeztetett és tervszerű fejlődésének módszerei. A szocialista világgazdaság tervszerű fejlesztése korántsem jelenti azt, mintha egy-egy ország valamely központi szervtől kapna utasítást a gazdasági feladatok elvégzésére. Ha így lenne, az elkerülhetetlenül a szuverén államok jogainak csorbításához vezetne. A szocialista közösségben minden ország maga határozza meg fejlesztési terveit, és a KGST feladata az, hogy ezeket a terveket minden egyes ország és az egész közösség fejlődése érdekében koordinálja. A tervezés módszere lehetővé teszi, hogy a közösségen belül, a gazdasági viszonyok spontán alakulásának elkerülésével, az egyes termelési ágak között megteremtsék a legkedvezőbb arányokat. A tervezés révén elkerülhetők olyan helyzetek, amikor egyik ~ vagy másik országnak gazdasága átmeneti fellendüléséért utóbb nagy árat kell fizetnie, s ez visszaveti a ■fejlődést. A tervek egyeztetése a felek teljes önkéntessége alapján történik: ■ám miután az egyeztetett ajánlásokat elfogadták, valamennyi országnak ■bizonyosnak kell lennie, hogy ezek a kölcsönös kötelezettségek meg is valósulnak. A KGST ajánlásai és az egyes országok kétoldalú konzultáció alapján a távlati tervek időszakára a tagországok kereskedelmi egyezményeket kötnek egymással. A tervek koordinálása lehetőséget nyújt az egyes országok gazdaságában objektív okokból kialakuló aránytalanságok kiküszöbölésére. Például az NDK népgazdasága a köztársaság fennállásának első éveiben komoly aránytalanságokkal küszködött, Németország kettéosztása és a ■Nyugat ellenséges tevékenysége kö-" vetkeztében. A hagyományos mező- gazdasági jellegű Kelet-Németország öt elavult kohóval kezdett hozzá kohóiparának fejlesztéséhez (ugyanakkor, amikor Nyugat-Németországnak 120 kohója volt). Az össznémet kő- széntermelésből mindössze 3 százalék, a koksztermelésből nem egész 1 százalék, az acéltermelésből pedig 6,5 százalék esett Kelet-Németország ra. Az NDK ipara csakis úgy indul ■hatott gyors fejlődésnek, hogy terveit a KGST keretében koordinálták. •A 60-as években az NDK már egyiite volt a világ (tíz legfejlettebb ipari állatnának. A koordináció egyik legfontosabb ■formája a KGST-országok kölcsönös segítsége egyes termelési ágak fejlesztéséhez. Az NDK és Csehszlovákia már ■1957-ben segítséget nyújtott a lengyel szénipar fejlesztéséhez és ezt több szerződésben is rögzítették. Az ■NDK 400 millió, Csehszlovákia 250 millió devizarubel hosszú lejáratú hitelt nyújtott Lengyelországnak. Ebben az időben kezdte meg Románia és Magyarország a romániai gazdag 'földgáztartalékok közös hasznosítását. ■ A háború befejezését követő első években főképpen a Szovjetunió ■nyújtott műszaki segítséget a testvér- országoknak. Később egyre változatosabbak és többoldalúak lettek a KGST-n belül a kölcsönösen előnyös együttműködés formái. A KGST 1971-ben elfogadta a szocialista gazdasági integráció hosszú lejáratú Komplex Programját. „Ez a program — mondotta az SZKP XXV. kongresszusán (1976) tartott beszámolójában Leonyid Brezs- nyev — a szocialista országok együttműködését a kereskedelem egyszerű fejlesztésénél sokkal magasabb fokra emeli. Felöleli például a természeti kincsek együttes kiaknázását, ipari nagyvállalatok együttes megépítését, hosszú évekre előre megtervezett kooperációt országaink üzemei és iparágai között.“ Közös erőfeszítések eredménye például az immár évek óta működő Barátság kőolajvezeték. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az NDK és Magyarország építette a világ leghosszabb vezetőikét. A Szovjetunió 1979 elejéig 500 millió tonna kőolajat szállított a partnereknek a Barátság kőolajvezetéken és ennek révén a baráti országok jelentékeny kőolajfeldolgozó és vegyipart fejlesztettek ki határaikon belül. A Béke egyesített energiarendszere egységes gyűrűbe köti össze az NDK, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, Románia és a Szovjetunió villa- mosenergia-hálózatát. A Béke energiarendszer biztosítja az egyes országok energiakapacitásainak leggazdaságosabb felhasználását, és csökkenti a villamosenergiaellátás önköltségét. Azok a KGST-országok, amelyek valamely nyersanyag importálásában érdekeltek, közös kitermeléséről és feldolgozásáról hosszú lejáratú szerződéseket kötnek e nyersanyagban gazdag baráti országokkal. Így Csehszlovákia megállapodott a Szovjetunióval, hogy anyagilag hozzájárul a szovjet vasérc- és színesfémbányászat fejlesztéséhez, és részesül e termékekből. A Szovjetunió és Lengyelország közösen kálisóbányákat tár fel Belorussziában. Csehszlovákia hi-i telt nyújt Lengyelországnak a szénás kén-, Bulgáriának és Lengyelországnak ipedig a rézbányászat fejlesztéséhez. A KGST-tagországoik nagy súlyt helyeznek saját kőolaj- és gázfeldolgozó iparuk erősítésére. Ezért érdekük fűződik ahhoz, hogy a szocialista tábor országai közül a legnagyobb tartalékkal rendelkező Szovjetunió területén növeljék e nyersanyagok kitermelését. Mindezek az államok közös erőfeszítéssel építenek kőolaj- és gázvezetéket. A kőolaj csővezetékes szállítása átlagban csupán 20—35 százaléka a vasúti költségeknek. A számítások bebizonyították, hogy a már említett Barátság kőolajvezeték évente 250—300 millió rubellel csökkenti a szocialista közösség fuvarköltségeit; emellett más célra több mint 60 ezer vasúti tartálykocsi és 1500 mozdony szabadul fel. A Barátság kőolaj- vezeték megépítésének beruházási költségei már sokszorosan megtérültek. A KGST keretében kifejtett tudományos-műszaki együttműködés révén könnyebben megoldhatók éppen azok a problémák, amelyek (egyetlen ország erejét meghaladó) igen nagy anyagi ráfordításokat, a szakértők és más munkaerők nagy összpontosítását, berendezések és felszerelések nagymérvű koncentrálását igénylik. A Szovjetunió és a testvér- országok 1948—1960 között 10,5 milliárd rubel értékű műszaki dokumentációt adtak át egymásnak. Azóta ez az összeg jelentősen megnőtt. A szocialista országok iparosítása külkereskedelmünk szerkezetének gyökeres megváltozásához vezetett. Bulgária áruexportja például a második világháború előtt lényegében mezőgazdasági termékekből tevődött össze, míg a mai szocialista Bulgária kivitelének több mint fele ipari termék. Lengyelországban a háború előtt az export 95 százaléka nyers- és fűtőanyag, valamint mezőgazda- sági termék volt — de már 1961-ben a lengyel export 28 százaléka gépekből és berendezésekből állt. Magyar- országon, az NDK-ban és Csehszlovákiában a gépipari termelésnek mintegy egyharmada exportra megy. A KGST-országok 1964-ben bevezették a kollektív valutában, transzferábilis rubelben történő több oldalú elszámolás rendszerét. Ez a valuta az általános csereeszköz a szocialista világpiacon, ezzel fizetnek minden áruért és szolgáltatásért. A transzferábilis rubelnek reális árufedezete is van. A szocialista piacon az árucsere egyeztetett szerződéses árakon történik; ezeket a világpiaci árak alapján állapítják meg, ám a spekulációt és az éles konjunkturális ingadozásokat szigorúan figyelmein kívül hagyják. Ezek az árak rendszerint a hosszú lejáratú szerződés egész időtartamára érvényesek, és függetlenek a tőkéspiacra jellemző áremelkedésektől. A Komplex Program lehetővé teszi, hogy megvalósításában a KGCT bármely tagországa részt vegyen. Részvétele lehet teljes vagy részleges. Például: Kuba és a Vietnami Szocialista Köztársaság megfigyelőként vett részt a KGST munkájában, majd kifejezték azt az óhajukat, hogy teljes jogú tagok kívánnak lenni. Jelenleg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság és az Angolai Népköz- társaság megfigyelői minőségben vesznek részt a KGST-ben. Jugoszlávia tevékenyen együttműködik a KGST-val a vas- és fémkohászat, a gépgyártás, a vegyipar, a rádiótechnika, az elektrotechnika, a gáz- és kőolajipar, az élelmiszeripar számos ágazatában, továbbá az elektro-ener- getika, a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás, a tudományos-műszaki tevékenység területén stb. A KGST és Finnország együttműködéséről 1973-ban egyeztek meg. Finnország számos szocialista országgal szerződésben szabályozza a legnagyobb kereskedelmi kedvezmények kérdését, a gazdasági és tudományos együttműködést. A KGST 1975-ben együttműködési szerződést kötött Irakkal és Mexikóval. Az utóbbi években a KGST és a Közös Piac között is bizonyos kap- 'csolatok jöttök létre. A KGST-tag- országok több semleges országgal fejlesztik kereskedelmi-gazdasági kapcsolataikat: Ausztriával, Svájccal és Svédországgal, amelyek Izlanddal, Norvégiával és Portugáliával együtt az Európai Szabadkereskedelmi Egyesülés tagjai. A KGST jelentős nemzetközi szervezet. Ajánlásainak elfogadása céljából természetesen figyelembe kell venni az összes tagországok érdekeit, hiszen erősen eltérnek egymástól a gazdaság fejlettségi színvonala és népgazdaságuk építési feladatainak tekintetében. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem minden szocialista ország kész egyenlő mértékben részt venni a gazdasági együttműködésben, a közös tervezési és koordinációs tevékenységben. A KGST ereje és tekintélye azonban abban a 'képességben jut kifejezésre, hogy valamennyi ország érdekeit és szükségleteit harmonikusan összehangolja. (A szovjet sajtó anyagai alapján)
