Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-16 / 46. szám

A BRATISLAVA! ILLEGÁLIS PÁRTMUNKÁSOK EMLÉKHÁZÁRÓL Akárcsak az embereknek, az épü­leteknek, a házaknak is van sorsuk, történetük. Krónikák őrzik, szolgá­latkész idegenvezetők ismertetik a nevezetesebb épületek, házak törté­netét. És mi érdeklődéssel olvassuk, hallgatjuk ezeket a történeteket, mert arról szólnak, hogy 'apáink, nagyszüleink, elődeink korában mi­ként éltek, (mit tettek az emberek ezekben az épületekben, házakban. Minden ilyen történet tanúságtétel a múltról. Még a valamikori féltve őr­zött titokra is fény derül, ha figye­lünk ezekre a történetekre. Alig nyolc lépés hosszú, három lépés széles házikó a bratislavai Ru- lová dolina városrészben a Priekopy utoa 73. szám alatti ház. Féltve őr­zött titkáról ma már nyíltan, őszin­tén és szívesen beszél Juraj Oravec elvtárs, a ház megbízott gondnoka: — A harmincas években építették, -alkalmi munkát kereső munkanélkü­liek, napszámban. Látszólag a bolse­vikok elől menekült Kagraman mér­nök kerti házikója volt, melyben ker­ti szerszámokat, nyulakat tartottak. Ez volt a látszat... Valójában ille­gális pártmunkások találkozóhelye volt, itt működött a párt egyik: ille­gális nyomdája is. Ma emlékház. — Szóval ez a házikó — mondom. Veterán kommunisták, volt illegá­lis pártmunkások, partizánok elbe­széléseiből tudom, hogy annak ide­jén elég volt, ha ilyen üzenetet kap­tak: „Holnap ötkor menj ki a (házi­kóba!“ — és ők tudták, hogy hova kell menni. Ha az üzenethozó nem is tudta, de akiknek az üzenet szólt, pontosan tudta, mit jelent a házikó szó. — Igen, ez a házikó — válaszol Oravec elvtárs olyan derűs mosoly- lyal, mintha sosem jelentett volna titkot ez a szó. Érthető azonban mo­solya, mert illetéktelenek nem is tudták meg sohq a titkot. Aki vala­ha járt is itt, hallgatott. Ha ütötték, verték, kínozták, akkor sem beszélt róla. Nemcsak a falak hallgattak. Egyébként a házikó nagyobbik he­lyiségének falán, egy táblán látható a vázlat, melyek szövevényes rend­szere eleve biztosíték volt: minél ke­vesebbet tudjanak mások a központi bizottság, a csoportok és a házikó létezéséről. Utólagosan szerkesztett vázlat ez, annak idején a szervezők. Szabó István, Steiner Gábor, Major István, Pavel Tonhauser elvtársak, meg néhányan mások, vázlat nélkül, fejből tudták, hogy kinek mi a dolga ebben a házikóban. És hogy dolguk volt, bizonyítja a faiakra elhelyezett sok-sok röpcédu­la, kiadvány, amelyet itt sokszorosí­tottak. Köztük látható a Jánosík- csoportok, vagyis a partizánok ala­kulatainak működési alapszabályzata is. Az egyik sarokban pedig az ép­ségben megmaradt sokszorosítógép. — Eredetileg nem itt volt — ma­gyarázza Oravec elvtárs —, hanem a másik helyiségben, a nyúlketrecek alatti pincében, melynek létezéséről még az úgynevezett tulajdonos sem tudott. Ma már nincsenek ott nyúlketre­cek, hiányzik az ötletesen szerkesz­tett csengőberendezés is, amelynek csengője abban a pillanatban meg­szólalt, ha valaki a házikó előtti, kétszáz méterre álló kertkapun be­nyitott. Csak a pince sötétjébe néz­hetünk be. — Kik hozták ide a sokszorosítót? Kik dolgoztak vele? Ki szerkesztette meg a csengőberendezést? Kik jártak itt? Kíváncsiskodhat az ember, nem tudja meg, mert mindegyik kérdésre ez a válasz: „Annyi bizonyos, hogy kommunisták voltak, akik hűséggel szolgálták a pártot, feleslegesen so­hasem fecsegtek, sokan közülük már­tírhalált haltak vagy elhunytak az­óta .“ A házikó pedig ma is őrzi tit­kát. Hallgatnak a falak. — Annak idején a hegyekben par- tizánkodtam, magam sohasem jártam itt — mondja Oravec elvtárs — de, amit tudok, elmondom a látogatók­nak, mindent megmutatok. önkéntelenül villan fel bennem a gondolat: egyszer meg kellene írni a házikó titkozatos, regényes élet- történetét. A látogatók bejegyzéseit tartalmazó emlékkönyvbe pillantva azonban másik gondolat tört elő: mások is kíváncsiak, mások is sze­retnék ismerni, hallani a múlt vallo­mását. Hazánk fővárosát ismertető, leg­újabban kiadott Útikalauz című könyvben ugvan hiába keresik a há­zikó [1971 óta hivatalosan is emlék­ház) címét, körülményes rátalálni, hiszen mindkét oldaláról sokemeletes lakóházakat építettek, de naponként látogatnak oda az érdeklődők. Pionírok patronálják az emlékhá­zat. A leggyakrabban tehát ők for­dulnak meg ott. Legutóbb a Bajkál utcai alapiskola pionírcsapata a há­zikó előtti emlékmű mellett rendezte meg 250 pionír és 200 szülő jelen­létében a pionírok fogadalomtételét. Néhány nappal korábban Udvard (Dvory nad Zitavou) községből vá­rosnéző kirándulásra jött pionírok jártak a házikóban. Egy másik bejegyzés arról tanús­kodik, hogy a Schiffel utcai szakkö­zépiskola II1/B osztályának tanulói osztályfőnökük vezetésével jöttek el. és osztályfőnöki órát tartottak. Neve mellé ezt írta az egyik diák: „Töb­bet tanultam, mint máskor.“ Az utá­na következő „én is“ szavakat írva nevük mellé, jelezték, hogy egyetér­tenek társuk véleményével. Az első, ján Osoh elvtárs szervezte illegális Központi Bizottság volt mun­katársa, az olasz nemzetiségű Jan Spi- netti bejegyzése a következő: „Re­mélem, még emlékeznek rám az elv­társak ...“ És látni, hogy a szavak utáni három pontot több kézvonással erősítette, vastagította meg. Vajon mit jelent ez? Ügy érzem, hogy nem ismerjük még minden titkát a krónikának. Mondja is Oravec elvtárs: — Akik jártak itt annak idején, egyre kevesebben vannak, és egyre ritkábban jönnek, pedig hát nem én, ők tudnák elmondani a házikó tör­ténetét. ök tudnának hiteles, minden titkot felfedő választ adni a látoga­tók. kérdéseire. Mondaná tovább, de nem ér rá, látogatók érkeznek, egy kis csoport pionír. Kezdi az ismertetést: „A har­mincas években építették ...“, de ha­marosan be is fejezi: „... Ma em­lékház.“ Amit tud, elmond, és min­dent megmutat. Úgy tűnik, hogy ez is elegendő, mert a fiúk és a lányok az eddig tanultak, meg a képzele­tük nyomán értik, érzik: milyen tit­kokat őrzött és őriz ma is ez a há­zikó. Egyszer mégiscsak meg kell írni ennek a házikónak titokzatos, de hi­teles történetéti hajdú andras A házikó, vagyis az illegális pártmunkások egykori találkozóhelye [Gyökeres György felvétele) A tudomány és a termelés kapcsolata ELŐKÉSZÜLETEK AZ ÉVZÁRÚ PÁRTGYÜLÉSEKRE A kis iroda asztalán a CSKP KB 18. ülésének anyagai. Aláhúzva Gustáv Husák zárszavának kö­vetkező mondatai: „A következő időszakban két, egymással szorosan összefüggő feladat áll előttünk. Elsősorban gazdaságunk további fejlesztése, terme­lékenységének, hatékonyságának növelése. Másod­sorban pedig a rendszeres politikai-nevelő mun­ka...“ Ezt tartjuk szem előtt az 'évzáró taggyűlések elő­készítésénél is — mondta jaroslav Linhart, a CKD prágai Kompresszorgyártó üzeme pártbizottságának elnöke. — Az előkészületek során (foglalkozunk a munkahelyek mindennapi feladataival, a következő ötéves terv rajtjával, a műszaki fejlesztéssel. A gyár hét alapszervezete a vállalat és Prága IX. kerületének legjobb pártkollektívái közé tar­tozik. Az elmúlt időszakban számos munkást, tech­nikust nyertek meg a fontosabb részlegekről. Jelen­leg az üzem minden ötödik dolgozója párttag vagy tagjelölt. Az évzáró taggyűlések előkészítése egységes terv alapján történik. — Nem az a fontos, hogy az emberek eljárja­nak a gyűlésekre, hanem sokkal inkább, hogy a taggyűléseken komoly, fontos dolgokat vitassanak meg, döntsenek róluk — nyilatkozta Linhart elv­társ. — Egyre több .tagot sikerül (Kivonnunk a be­számoló előkészítésébe, a határozat megfogalma­zásába. A következő időszakban arra törekszünk, hogy inkább kevesebb legyein a határozat, de annál következetesebb a teljesítése. — Az embereknek tudniuk kell, milyen feladatok várnak rájuk — hangsúlyozta a pártelnök. — Nyíl­tan kell beszélnünk velük a gondokról, a hiányos­ságokról, a tartalékokról. A pártszervezet céltudatos tevékenységet fejt ki. Ezt szolgálja a pártszervezet öt évre szóló munka terve, amely a fő tennivalókat jelöli meg, s a párt- bizottság időről időre a legsürgetőbb feladatokkal egészíti ki. Most éppen néhány exportszállítmány határideje csúszásának okait vizsgálja. Hasonló tervet készítenek a következő ötéves tervidőszakra is, amelyben a legfontosabb a vállalat fejlesztése, a gazdasági feladatok teljesítése, a tudományos­technikai fejlesztés támogatása, a városi pártbi­zottság felhívása alapján a tudomány és a termelés- szorosabb 'kapcsolata. Kompresszorgyártó üzem — amint azt az elne­vezés elárulja, nagy és igényes gépeket gyárt, kompresszorokat a vegyipar és más ágazatok szá­mára, gázvezetékeket. A széles körű termelési prog ram, a termelés műszaki igényessége komoly el­méleti és kutatómunkát követel. A kommunisták kezdeményezték, hogy a tudo­mány és a termelés kapcsolatát tegyék hatéko­nyabbá a gyárban, javítsák az együttműködést az egyes kutatóintézetekkel, a Cseh Műszaki Fő­iskolával. Kifizetődő a pontos megállapodások, egyezmények alapján folytatott együttműködés amelynek során nemcsak az ötletek, a megoldá­sok fontosak, (hanem az is, mennyire gyorsan jut­nak el azok a gyakorlatba. Az együttműködés nagyobb méretekben is folyik — az NDK és a Szovjetunió üzemeivel, intézmé­nyeivel. A mi szakembereink a szovjetekkel kö­zösen igyekszenek megoldani néhány kompresszor­fajta műszaki színvonalának javítását. A szovjet, valamint a többi megrendelők igényei egyre na­gyobbak. Főleg a nagyobb teljesítményű gépek iránt érdeklődnek. — A hatékonyság mindenütt érvényes — kap­csolódott be a beszélgetésbe .ismét Svoboda mér nők. — Csak tökéletes, megbízható gépeket tudunk eladni 'bárhol a világon. Ezért támogatja a párt- és a szakszervezet a műszaki fejlesztés program­ját, hívja fel a figyelmet az eddigi gyártmányaink technikai színvonalának növelését lehetővé tevő tartalékokra. A Tranzit-gázvezeték kompresszorállomásainak berendezéseit a CKD szállítja. A gázvezetékeken földgáz áramlik, ennek az értékes nyersanyagnak az ána pedig állandóan nő, a vegyipar számára sokoldalú felhasználási lehetőséget nyújt. A turbo- kompresszor-meghajtás a mi viszonyaink közt elő nyösen helyettesíthető villamos motorral. A követ­kező években gyártandó negyven gép esetében az évi megtakarítás 700 millió—egymilliárd köbmé­ter gázt tesz ki. A gyártók, valamint a tizennégy kutató-, tudományos intézet és intézmény közös szocialista vállalása számos hasonló jellegű feladat megoldását tartalmazza. Gőzrendszerünknek nagyobb teljesítményű, meg­bízhatóbb gépekre van szükségé, viszont kisebb méretűekre, hogy könnyebb legyen az elhelyezésük, kisebb a fogyasztásuk. Az új típusoknak a hetediK ötéves terv végén kell megjelenniük a termelésben. — A legfontosabbnak azt tekintjük — jelentette ki végezetül Jaroslav Linhart, az üzemi pártbizott­ság elnöke, a prágai városi pártbizottság tagja —, hogy olyan alkotó légkört teremtsünk, amelyben valamennyi dolgozónk kamatoztatni tudja képes­ségeit, adottságait. A kommunisták mindenkinek kellő támogatást nyújtanak, akik bátran, eltökélten látnak hozzá gazdaságunk fejlesztéséhez, a Komp­lex intézkedések érvényesítéséhez, azoknak, akik a műszaki haladást szolgálják. LUMIR HRUDKA-< 19M. XI. II

Next

/
Thumbnails
Contents