Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-16 / 46. szám

A BRATISLAVA! ILLEGÁLIS PÁRTMUNKÁSOK EMLÉKHÁZÁRÓL

Akárcsak az embereknek, az épületeknek, a házaknak is van sorsuk, történetük. Krónikák őrzik, szolgálatkész idegenvezetők ismertetik a nevezetesebb épületek, házak történetét. És mi érdeklődéssel olvassuk, hallgatjuk ezeket a történeteket, mert arról szólnak, hogy 'apáink, nagyszüleink, elődeink korában miként éltek, (mit tettek az emberek ezekben az épületekben, házakban. Minden ilyen történet tanúságtétel a múltról. Még a valamikori féltve őrzött titokra is fény derül, ha figyelünk ezekre a történetekre.

Alig nyolc lépés hosszú, három lépés széles házikó a bratislavai Ru- lová dolina városrészben a Priekopy utoa 73. szám alatti ház. Féltve őrzött titkáról ma már nyíltan, őszintén és szívesen beszél Juraj Oravec elvtárs, a ház megbízott gondnoka:

— A harmincas években építették, -alkalmi munkát kereső munkanélküliek, napszámban. Látszólag a bolsevikok elől menekült Kagraman mérnök kerti házikója volt, melyben kerti szerszámokat, nyulakat tartottak. Ez volt a látszat... Valójában illegális pártmunkások találkozóhelye volt, itt működött a párt egyik: illegális nyomdája is. Ma emlékház.

— Szóval ez a házikó — mondom.

Veterán kommunisták, volt illegális pártmunkások, partizánok elbeszéléseiből tudom, hogy annak idején elég volt, ha ilyen üzenetet kaptak: „Holnap ötkor menj ki a (házikóba!“ — és ők tudták, hogy hova kell menni. Ha az üzenethozó nem is tudta, de akiknek az üzenet szólt, pontosan tudta, mit jelent a házikó szó.

— Igen, ez a házikó — válaszol Oravec elvtárs olyan derűs mosoly- lyal, mintha sosem jelentett volna titkot ez a szó. Érthető azonban mosolya, mert illetéktelenek nem is

tudták meg sohq a titkot. Aki valaha járt is itt, hallgatott. Ha ütötték, verték, kínozták, akkor sem beszélt róla. Nemcsak a falak hallgattak.

Egyébként a házikó nagyobbik helyiségének falán, egy táblán látható a vázlat, melyek szövevényes rendszere eleve biztosíték volt: minél kevesebbet tudjanak mások a központi bizottság, a csoportok és a házikó létezéséről. Utólagosan szerkesztett vázlat ez, annak idején a szervezők. Szabó István, Steiner Gábor, Major István, Pavel Tonhauser elvtársak, meg néhányan mások, vázlat nélkül, fejből tudták, hogy kinek mi a dolga ebben a házikóban.

És hogy dolguk volt, bizonyítja a faiakra elhelyezett sok-sok röpcédula, kiadvány, amelyet itt sokszorosítottak. Köztük látható a Jánosík- csoportok, vagyis a partizánok alakulatainak működési alapszabályzata is. Az egyik sarokban pedig az épségben megmaradt sokszorosítógép.

— Eredetileg nem itt volt — magyarázza Oravec elvtárs —, hanem a másik helyiségben, a nyúlketrecek alatti pincében, melynek létezéséről még az úgynevezett tulajdonos sem tudott.

Ma már nincsenek ott nyúlketrecek, hiányzik az ötletesen szerkesztett csengőberendezés is, amelynek csengője abban a pillanatban megszólalt, ha valaki a házikó előtti, kétszáz méterre álló kertkapun benyitott. Csak a pince sötétjébe nézhetünk be.

— Kik hozták ide a sokszorosítót? Kik dolgoztak vele? Ki szerkesztette meg a csengőberendezést? Kik jártak

itt?

Kíváncsiskodhat az ember, nem tudja meg, mert mindegyik kérdésre ez a válasz: „Annyi bizonyos, hogy kommunisták voltak, akik hűséggel szolgálták a pártot, feleslegesen sohasem fecsegtek, sokan közülük mártírhalált haltak vagy elhunytak azóta .“ A házikó pedig ma is őrzi titkát. Hallgatnak a falak.

— Annak idején a hegyekben par- tizánkodtam, magam sohasem jártam itt — mondja Oravec elvtárs — de, amit tudok, elmondom a látogatóknak, mindent megmutatok.

önkéntelenül villan fel bennem a gondolat: egyszer meg kellene írni a házikó titkozatos, regényes élet- történetét. A látogatók bejegyzéseit tartalmazó emlékkönyvbe pillantva azonban másik gondolat tört elő: mások is kíváncsiak, mások is szeretnék ismerni, hallani a múlt vallomását.

Hazánk fővárosát ismertető, legújabban kiadott Útikalauz című könyvben ugvan hiába keresik a házikó [1971 óta hivatalosan is emlékház) címét, körülményes rátalálni, hiszen mindkét oldaláról sokemeletes lakóházakat építettek, de naponként látogatnak oda az érdeklődők.

Pionírok patronálják az emlékházat. A leggyakrabban tehát ők fordulnak meg ott. Legutóbb a Bajkál utcai alapiskola pionírcsapata a házikó előtti emlékmű mellett rendezte meg 250 pionír és 200 szülő jelenlétében a pionírok fogadalomtételét. Néhány nappal korábban Udvard (Dvory nad Zitavou) községből városnéző kirándulásra jött pionírok jártak a házikóban.

Egy másik bejegyzés arról tanúskodik, hogy a Schiffel utcai szakközépiskola II1/B osztályának tanulói osztályfőnökük vezetésével jöttek el.

és osztályfőnöki órát tartottak. Neve mellé ezt írta az egyik diák: „Többet tanultam, mint máskor.“ Az utána következő „én is“ szavakat írva nevük mellé, jelezték, hogy egyetértenek társuk véleményével.

Az első, ján Osoh elvtárs szervezte illegális Központi Bizottság volt munkatársa, az olasz nemzetiségű Jan Spi- netti bejegyzése a következő: „Remélem, még emlékeznek rám az elvtársak ...“ És látni, hogy a szavak utáni három pontot több kézvonással erősítette, vastagította meg.

Vajon mit jelent ez?

Ügy érzem, hogy nem ismerjük még minden titkát a krónikának. Mondja is Oravec elvtárs:

— Akik jártak itt annak idején, egyre kevesebben vannak, és egyre ritkábban jönnek, pedig hát nem én, ők tudnák elmondani a házikó történetét. ök tudnának hiteles, minden titkot felfedő választ adni a látogatók. kérdéseire.

Mondaná tovább, de nem ér rá, látogatók érkeznek, egy kis csoport pionír. Kezdi az ismertetést: „A harmincas években építették ...“, de hamarosan be is fejezi: „... Ma emlékház.“ Amit tud, elmond, és mindent megmutat. Úgy tűnik, hogy ez is elegendő, mert a fiúk és a lányok az eddig tanultak, meg a képzeletük nyomán értik, érzik: milyen titkokat őrzött és őriz ma is ez a házikó.

Egyszer mégiscsak meg kell írni ennek a házikónak titokzatos, de hiteles történetéti

hajdú andras

A házikó, vagyis az illegális pártmunkások egykori találkozóhelye

[Gyökeres György felvétele)

A tudomány és a termelés

kapcsolata

ELŐKÉSZÜLETEK AZ ÉVZÁRÚ PÁRTGYÜLÉSEKRE

A kis iroda asztalán a CSKP KB 18. ülésének anyagai. Aláhúzva Gustáv Husák zárszavának következő mondatai: „A következő időszakban két, egymással szorosan összefüggő feladat áll előttünk. Elsősorban gazdaságunk további fejlesztése, termelékenységének, hatékonyságának növelése. Másodsorban pedig a rendszeres politikai-nevelő munka...“

Ezt tartjuk szem előtt az 'évzáró taggyűlések előkészítésénél is — mondta jaroslav Linhart, a CKD prágai Kompresszorgyártó üzeme pártbizottságának elnöke. — Az előkészületek során (foglalkozunk a munkahelyek mindennapi feladataival, a következő ötéves terv rajtjával, a műszaki fejlesztéssel.

A gyár hét alapszervezete a vállalat és Prága IX. kerületének legjobb pártkollektívái közé tartozik. Az elmúlt időszakban számos munkást, technikust nyertek meg a fontosabb részlegekről. Jelenleg az üzem minden ötödik dolgozója párttag vagy tagjelölt.

Az évzáró taggyűlések előkészítése egységes terv alapján történik.

— Nem az a fontos, hogy az emberek eljárjanak a gyűlésekre, hanem sokkal inkább, hogy a taggyűléseken komoly, fontos dolgokat vitassanak meg, döntsenek róluk — nyilatkozta Linhart elvtárs. — Egyre több .tagot sikerül (Kivonnunk a beszámoló előkészítésébe, a határozat megfogalmazásába. A következő időszakban arra törekszünk, hogy inkább kevesebb legyein a határozat, de annál következetesebb a teljesítése.

— Az embereknek tudniuk kell, milyen feladatok várnak rájuk — hangsúlyozta a pártelnök. — Nyíltan kell beszélnünk velük a gondokról, a hiányosságokról, a tartalékokról.

A pártszervezet céltudatos tevékenységet fejt ki. Ezt szolgálja a pártszervezet öt évre szóló munka terve, amely a fő tennivalókat jelöli meg, s a párt- bizottság időről időre a legsürgetőbb feladatokkal egészíti ki. Most éppen néhány exportszállítmány határideje csúszásának okait vizsgálja. Hasonló tervet készítenek a következő ötéves tervidőszakra is, amelyben a legfontosabb a vállalat fejlesztése, a gazdasági feladatok teljesítése, a tudományostechnikai fejlesztés támogatása, a városi pártbizottság felhívása alapján a tudomány és a termelés- szorosabb 'kapcsolata.

Kompresszorgyártó üzem — amint azt az elnevezés elárulja, nagy és igényes gépeket gyárt, kompresszorokat a vegyipar és más ágazatok számára, gázvezetékeket. A széles körű termelési prog ram, a termelés műszaki igényessége komoly elméleti és kutatómunkát követel.

A kommunisták kezdeményezték, hogy a tudomány és a termelés kapcsolatát tegyék hatékonyabbá a gyárban, javítsák az együttműködést az egyes kutatóintézetekkel, a Cseh Műszaki Főiskolával. Kifizetődő a pontos megállapodások, egyezmények alapján folytatott együttműködés amelynek során nemcsak az ötletek, a megoldások fontosak, (hanem az is, mennyire gyorsan jutnak el azok a gyakorlatba.

Az együttműködés nagyobb méretekben is folyik — az NDK és a Szovjetunió üzemeivel, intézményeivel. A mi szakembereink a szovjetekkel közösen igyekszenek megoldani néhány kompresszorfajta műszaki színvonalának javítását. A szovjet, valamint a többi megrendelők igényei egyre nagyobbak. Főleg a nagyobb teljesítményű gépek iránt érdeklődnek.

— A hatékonyság mindenütt érvényes — kapcsolódott be a beszélgetésbe .ismét Svoboda mér nők. — Csak tökéletes, megbízható gépeket tudunk eladni 'bárhol a világon. Ezért támogatja a párt- és a szakszervezet a műszaki fejlesztés programját, hívja fel a figyelmet az eddigi gyártmányaink technikai színvonalának növelését lehetővé tevő tartalékokra.

A Tranzit-gázvezeték kompresszorállomásainak berendezéseit a CKD szállítja. A gázvezetékeken földgáz áramlik, ennek az értékes nyersanyagnak az ána pedig állandóan nő, a vegyipar számára sokoldalú felhasználási lehetőséget nyújt. A turbo- kompresszor-meghajtás a mi viszonyaink közt elő nyösen helyettesíthető villamos motorral. A következő években gyártandó negyven gép esetében az évi megtakarítás 700 millió—egymilliárd köbméter gázt tesz ki. A gyártók, valamint a tizennégy kutató-, tudományos intézet és intézmény közös szocialista vállalása számos hasonló jellegű feladat megoldását tartalmazza.

Gőzrendszerünknek nagyobb teljesítményű, megbízhatóbb gépekre van szükségé, viszont kisebb méretűekre, hogy könnyebb legyen az elhelyezésük, kisebb a fogyasztásuk. Az új típusoknak a hetediK ötéves terv végén kell megjelenniük a termelésben.

— A legfontosabbnak azt tekintjük — jelentette ki végezetül Jaroslav Linhart, az üzemi pártbizottság elnöke, a prágai városi pártbizottság tagja —, hogy olyan alkotó légkört teremtsünk, amelyben valamennyi dolgozónk kamatoztatni tudja képességeit, adottságait. A kommunisták mindenkinek kellő támogatást nyújtanak, akik bátran, eltökélten látnak hozzá gazdaságunk fejlesztéséhez, a Komplex intézkedések érvényesítéséhez, azoknak, akik a műszaki haladást szolgálják.

LUMIR HRUDKA-<

19M.

XI. II