Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-09 / 45. szám
ÚJ szú IM I. XI. 9. A szocializmusra, a kommunizmusra való áttérés forradalmi világfolyamata a jelenlegi korszak legfőbb tartalma, amelynek alapját 63 évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom rakta le. Ennek első szakaszát az Jellemezte, hogy a szocializmus győzelmet aratott egy országban — a Szovjetunióban, amely döntő szerepet játszott a népeknek a fasizmus alól történő felszabadításában. A kapitalizmus erőfölénye ellenére az imperializmusnak nem sikerült felszámolnia a kapitalizmus akkor keletkezett általános válságát — bomlásának és pusztulásának törvényszerű folyamatát. A forradalmi világfolyamat második szakaszát az jellemzi, hogy számos európai és ázsiai országban győzött a népi forradalom, a szocializmus túllépett egy ország keretein, és létrejött a szocialista világ- rendszer. Ez vált a forradalmi világfolyamat fő mozgatóerejévé, amely mellett más erők is megnövekedtek: a munkásmozgalom a tőkés államokban, és a nemzeti felszabadító mozgalom. A munkásmozgalomnak a tőkés országokban történt fellendülése következtében az állammonopolista tőke kénytelen 1. volt számos engedményt tenni a dolgozóknak. A nemzeti felszabadító forradalmak következtében a korábbi gyarmatok területén már a hatvanas évek elejére mintegy 60 független állam keletkezett, ösz- szeomlott az imperializmus gyarmati rendszere. A forradalmi világfolyamat jelenlegi, harmadik szakasza az ötvenes évek végén kezdődött. Ezt mindenekelőtt a világ erőviszonyaiban a szocializmus javára történt további változás jellemzi. A szocialista világrendszer megerősödött. A Szovjetunióban kialakult a fejlett szocialista társadalom. Az európai szocialista országok többsége megteremtette a szocializmus alapjait és hozzáfogott a fejlett szocializmus építéséhez. Vietnam, Kuba, Laosz és Kambodzsa a szocinlizmus útjára lépett. A szocialista internacionalizmus alapján kialakult a szocialista közösség, amely egyesíti a KGST és a Varsói Szerződés országait. Manapság a világ ipari termelésének mintegy 40 százaléka jut erre a közösségre. Ez katonai-hadászati erőegyensúlyt teremtett az imperialista hatalmakkal. A Kínai Népköztársaság mélyreható válsága ellenére — ennek az országnak a vezetői veszélybe sodorták a kínai nép szocialista vívmányait és támadásokat intéztek a szocialista világrendszer egysége ellen —, egyes más szocialista országokban mutatkozó világjelenségek ellenére a szocialista közösség egyre nagyobb befolyást gyakorol a világ fejlődésére, a népek által az imperializmus ellen, az enyhülésért és a leszerelésért vívott harc kezdeményezőjévé és alapvető erejévé vált, egyre növekvő támogatást nyújt a népeknek a szociális és a nemzeti felszabadulásért folytatott mozgalmukban. A forradalmi világfolyamat jelenlegi szakaszának másik fontos vonása: a munkásmozgatom hatalmas fellendülése a tőkés államokban. Elősegíti ezt a kapitalizmus általános válságának elmélyülése, amely az állammonopolista tőke uralmi rendszerének válságában, a tőkés gazdaság, politika és ideológia ingatagságának fokozódásában fejeződik ki. A munkásosztály döntő szerepet játszott az utolfeó európai fasiszta rendszerek felszámolásában, ellenáll az imperialista integrációnak, számos országban kivívta jogainak némi kibővítését és a szociális-gazdasági helyzet megjavítását, támogatást nyújt a nemzeti felszabadító mozgalomnak, harcol az enyhülésért és a leszerelésért. A forradalmi világfolyamat jelenlegi szakaszának fontos vonása: a gyarmati rendszer maradványainak felszámolása, a neokolonializmus ellen irányuló forradalmak (Nicaragua, Irán), a felszabadult államok függetlenségének megerősítéséért vívott harc, a szocialista orientációjú országok megerősítése és a nemzeti felszabadító mozgalom átnövése a társadalmi felszabadulásért folytatott harcba. Emellett megnövekedett azoknak a felszabadult államoknak a szerepe, amelyek részt vesznek az el nem kötelezettek mozgalmában, és új világgazdasági rend létrehozására törekednek, s harcolnak az enyhülésért és a leszerelésért. Mindez úgyszintén a gazdaság, a politika és a kultúra nemzetközivé válásának a tudományos-technikai forradalom következtében meggyorsult világméretű folyamata a nemzetközi problémák számának és jelentőségének megnövekedését idézte elő. Ilyenek a termonukleáris katasztrófa megelőzése, a természeti környezetvédelem, az éhség, a nyomor és a betegségek leküzdése, amelyeknek az emberiség érdekében történő megoldása valamennyi ország népeinek egyre szorosabb együttműködését igényli. A munkásosztály és forradalmi élcsapata történelmi küldetésének törvényszerű kibővülése és szerepének megnövekedése a munkásosztály tudományos világnézete, forradalmi élmélete — a marxizmus—leni- nizmus jelentősége fokozódásának objektív oka. A marxizmus—leninizmus egységes forradalmi tanítás. Lenin neve — a leninizmus — fémjelzi ennek jelenlegi szakaszát, amelynek alapját Lenin vetette meg Oroszországban a XIX—XX. század fordulóján. Lenin a jelenlegi korszak küszöbén és elején döntő hozzájárulással gazdagította a marxizmus tanainak. elméletének fejlődését. Óriási jelentőségű volt Oroszország, különösen az első győzelmes szocialista forradalom igen gazdag forradalmi tapasztalata. A forradalmi elmélet azonban, mint Lenin hangsúlyozta, „az egész világ forradalmi tapasztalatának és forradalmi gondolatának összeségéből születik“ (V. I. Lenin összes művel 27. köt. 9. old.) A leninizmus ezért kezdettől fogva valamennyi ország forradalmi tapasztalata alapján fejlődött, és az egész világ forradalmi gondolatának eredményeit összpontosította. Széles és mély nemzetközi gyökerei vannak, ez idézte elő elterjedését és fejlődését mindenütt. Különös jelentősége volt annak, hogy a leninizmus a világ forradalmi átalakulásának eszközévé vált, és a forradalmi világfolyamat fejlődése megerősítette ezt az elméletet és gazdagította tartalmát. Ennek következtében a leninizmus egyre fokozódó befolyást fejt ki a társadalmi tudatra, az egész világfejlődésre. „A leninizmus szakadatlan alkotómunka, a társadalmi változások elemzése és általános értékelése, a forradalmi elmélet szüntelen megújulása a forradalmi gyakorlat hatására“ (J. V. Andropov: Válogatott beszédek és cikkek. Moszkva 1979. 5. old., oroszul). A leninizmus éppen ezért áll az egész világra kiterjedő eszmei-politikai harc középpontjában. 3. A kiéleződő eszmei-elméleti harcban ellenfeleink folytatják azokat a próbálkozásaikat, hogy megcáfolják a leninizmust. Különösen az imperializmusról szóló lenini tanítást, amely igen nagy jelentőségű a forradalmi világfolyamat fejlődése szempontjából, a lenini forradalomelméletet, a forradalmi munkáspárt lenini koncepcióját, a szocializmus építésének lenini tervét, a nem tőkés fejlődésnek Lenin által felfedezett útját és az általa kifejlesztett proletár internacionalizmust. Az imperializmus lényege azonban, amelyet Lenin tárt fel, nem változott. Igazolják ezt a nyugat-európai állammonopolista integrációnak, a nemzetközi tőkés monopóliumok megnövekedett szerepének elemzése, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a monopoltőke részéről történő felhasználásának a dolgozók számára súlyos következményei, az imperializmus legagresszívabb s legreakció- sabb köreinek aktivizálódása, a tőkés gazdaság, politika és ideológia labilitása, a szocializmus előfeltételeinek érettsége. A lenini forradalomelméletet igazolták a sok európai, ázsiai és latin-amerikai országban végbement győzelmes forradalmak. Megerősítették a hetvenes évek forradalmainak tanulságai, különösen Chilében, Portugáliában, Nicaraguában, Iránban és Afganisztánban. A nyugat-európai és japán dolgozóknak a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harca során szerzett tapasztalatok szintén igazolják ennek alapvető tételeit: a munkásosztály hegemóniáját, a szövetségeseinek tömörüléséről, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc kölcsönös összefüggéseiről, a különböző harci eszközök és módszerek összekapcsolásáról stb. szóló tételeket. A forradalmi munkáspárt lenini elmélete elsősorban annak következtében fejlődött tovább, hogy megnövekedett a kommunista pártok szerepe a szó cialista és a kommunista építésben. Ezt az elméletet megerősítették azoknak a kommunista pártoknak a tapasztalatai, amelyek a tőkésországok dolgozói által a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harc élcsapatában küzdenek. A jelenlegi viszonyok között különösen nagy jelentőségre tett szert az ilyen párt szerepének, a demokratikus centralizmusnak és a párt forradalmi tulajdonságainak lenini felfogása. A szociatizmus építésének lenini terve lehetőséget nyújtott arra, hogy kapitalista környezetben a szocializmus győzelmet arasson a Szovjetunióban. Ez a szocializmus sok európai, ázsiai országban, Kubában való építésének tapasztalataival gazdagodott. Sikeres megvalósításának eredménye a létező szocializmus, amely óriási vonzerőt fejt ki minden ország dolgozóira. Fejlődése szempontjából különleges jelentőségű a fejlett szocializmus elméletének és a kommunista építés problémáinak kidolgozására. A nem kapitalista fejlődés Lenin által felfedezett útján nemcsak a Mongol Népköztársaság indult el; manapság sok ázsiai és afrikai ország erre az útra lépett — a szocialista orientációt követő országok. Ezeknek tapasztalatai gazdagították a kaptalizmus elkerülésével a szocializmusra való áttérésre vonat kozó lenini elméletet. A proletár internacionalizmus, amelyet Lenin fejlesztett ki, a szocialista internacionalizmusban to vább fejlődött. Gazdagítja a szocialista közösség tapasztalatait, többek között a szocialista gazdasági integráció Komplex Programjának megvalósítása, a szocialista világrendszer és a nem szocialista országok forradalmi mozgalma együttműködésének tapasztalatai. A munkásosztály internacionalizmusa, bár megpróbálják ezt elavultnak tekinteni, szilárd mag minden haladó erő széles körű nemzetközi szolidaritása számára, amely erők egybeforrasztására törekednek a kommunisták. Jelentősége szüntelenül növekszik. A marxista—leninisták határozottan szembe szállnak a leninizmus értelmének és jelentőségének eltorzítására irányuló különböző próbálkozásokkal. Alaptalan egyes „marxológusoknak“ az a törekvése, hogy a leninizmust elszakítsák a marxizmustól, Lenint szembeállítsák Marxszal. Egyes következtetések különbözőségét, amelyet a viszonyok meg változása idézett elő, ők megpróbálják az elvek revíziójának feltüntetni. Lenin a valóságban következe tesen tovább fejlesztette Marx és Engels tanítását a megváltozott történelmi viszonyok között. Teljesen alaptalanok azok a próbálkozások, hogy Lenin eszméit szembeállítsák a kommunista pártok jelenlegi nézeteivel és tevékenységével, a létező szocializmussal. A történelmi viszonyok megváltozása által előidézett különbségek nem bontják meg az elvek szigorú közösségét. A marxista—leninista pár tok nézetei és tevékenysége, a létező szocializmus — a lenini eszmék következetes továbbfejlesztése. Ugyanennyire alaptalanok azok a próbálkozások, hogy a leninizmus tartalmát és jelentőségét leszűkítsék az oroszországi vagy kelet-európai tapasztalatra, a marxizmus oroszországi vagy kelet-európai válfajára csökkentsék, internacionálls gyökereit és nemzetközi jelentőségét korlátozzák, más országok forradalmi mozgalma számára elfogadhatatlannak nyilvánítsák. Az ilyen kísérletek azzal a törekvéssel függnek össze, hogy a leninizmussal szembeállítsák a nyugat-európai országok forradalmi mozgalmának tapasztalatait, „a marxizmus európai hagyományát“. A forradalmi világfolyamat fejlődése meggyőzően bebizonyította a leninizmusnak, mint a marxizmus jelenlegi szakaszának egyetemes, világraszóló jelentőségét. 5. A leninizmusnak mint egységes forradalmi elméletnek, szüksége van arra, hogy mindegyik ország kommunistái önállóan kidolgozzák, mivel „csak általános útmutató tételeket nyújt, amelyeket másképpen alkalmaznak többek közt Angliára, mint Franciaországra, másképpen Franciaországra, mint Oroszországra“ (Leninnek a marxizmusról szóló, idézett szavai teljes mértékben vonatkoznak a le ninizmusra is). (V. I. Lenin: összes Művei 4. köt. 172. old). Lenin hangsúlyozta, hogy „a forradalmi alapelveket hozzá kell idomítani a különböző országok sajátosságaihoz“ (44 köt. 18. old.). Azt követelte, „hogy az erőviszonyokat és minden egyes történelmi helyzetet, konkrét sajátosságait a legpontosabban, objektíve ellenőrizhető módon számba vegyük“ (31. köt. 132. old.) és mint Marx, ő sem kötötte meg a forradalmárok kezét „a fordulat bizonyos formáit, útjait és módját illetően“ (43. köt. 196. old.). Lenin úgy vélte, hogy „a bolsevizmus régi formáit“ „helyesen ki kell egészíteni és módosítani“ (31. köt 145. old.). És ugyanakkor bebizonyította, hogy, egy nemzetközi méretű egységes akció megvalósítása a fő eszmei nézetek terén világosságot és pontosan meghatározott, gyakorlati cselekvési módokat követel“ (27. köt. 30. old.). Ezek a lenini eszmék óriási jelentőségűek a leninizmus közös kidolgozása, a nemzetközi kommunista mozgalom — mint olyan erő — egységének megszilárdítása szempontjából, amely képes arra, hogy koordinálja a forradalmi világfolyamat három fő mozgatóerejének együttműködését, s azokat az imperializmus ellen, a népek közötti békéért, a nemzetek egyenjogúságáért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc közös medrébe irányítsa. J. M. KRIVOGUZ professzor A LENINIZMUS ÉS A FORRADALMI VILÁGFOLYAMAT / (TÉZISEK)
