Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-09 / 45. szám
RENDSZERES ELLENŐRZÉSSEL A FOGYATÉKOSSÁGOK ELLEN Annak a beszélgetésnek a során, amelyet a CKD féloezetőket gyárló üzeme pártbizottságának tisztségviselőivel nem régiben folytattunk, sok mindent megtudtunk az üzem dolgozóinak, elsősorban kommunistáinak életéről. Beszélgetőpartnereink Ludmila Kofínková, az üzemi pártbizottság elnöke, Vladimír Novolny technikus, az ideológiai bizottság elnö ke, Svatopluk Sebek tudományos dolgo zó, az ideológiai bizottság tagja és ja- roslav Lajka, a termelésirányítási osztály vezetője, az 5. pártalapszervezet elnöke voltak, akik egyben évek óta párt- oktatási előadók is. Párttisztségükből eredő feladataikat munkabeosztásuk mellett látják el, tehát egyetlen probléma sem kerülheti el figyelmüket. — Igaz, gondunk van elég, ha minden kötelességünknek eleget akarunk tenni — mondják —, de nem ismerünk lehetetlent, mert tudjuk, hogy a pártnak és a társadalomnak szüksége van a munkánkra. Vladimír Novotny huszonöt éves élőn dói tapasztalataira hivatkozva hozzáfűzi: — Minden megvalósítható, csak akarni kell. Erre neveljük a dolgozókat, és mert megköveteljük tőlük a jó minőségű munkát, a gazdasági feladatok hiánytalan teljesítését — aminek legfőbb feltétele tájékozottságuk —, rendszeresen ellenőrizzük ideológiai és politikai nevelésüket. Ezért nem sajnáljuk a fáradságot. Az új pártoktatási évben A tavalyi pártoktatási év az üzemben különösebb problémák nélkül, tervszerűen folyt le. A párttagokat és a tagjelölteket az alapszervezetek az idén is a termelés igényeinek és a hallgatók képességeinek szem előtt tartásával, differen ciáltan osztották be az egyes tanulócsoportokba. Megismertették őket beosztásukkal és az előírt anyaggal, s írásban közölték mindenkivel az előadások és az azokat követő viták színhelyét, pontos időpontját, valamint az előadók nevét." Aki beosztásával valamilyen oknál fogva nem értett egyet, mert pl. más tanuló- csoport anyaga iránt tanúsított érdeklő dést, kívánságának lehetőleg eleget tettek. — A kényszernek vagy parancsnak nem sok értelme lenne. Azt akarjuk, hogy mindnyájan kedvvel, érdeklődéssel tanuljanak — mondja Jaroslav Lajka. — Ez az érdeklődés a fokmérője szorgalmunknak, amiről a tanév végén, a záróbeszélgetések során is meggyőződhetünk. Akkor derül ki, hogy ki hogyan fogta fel és milyen mértékben sajátította el a tudnivalókat. Az ez alkalommal szerzett észrevételek alapján javasolja az alapszervezet a hallgatók további tanfolyamokba való beosztását. — A múlt évben és az idén is mintegy kétszázan vesznek részt az alap- és középfokú pártoktatásban — veszi át a szót Svatopluk Sebek. — Bevált gyakorlat, hogy nyolc tanulmányi csoportban együtt tanulva, a munkások öntudatos példamutatással, az értelmiségiek a nehezebben tanulók megsegítésével kölcsönösen kiegészítik egymást. — A fegyelmezetlenséget azonban nem nézzük el senkinek — utal Jaroslav Lajka egyesek hanyagságára. — Az előadásokról igazolatlanul hiányzókat felelősségre vonjuk, és nevüket a taggyűlésen is nyilvánosságra hozzuk. Ez azonban csak ritkán fordul elő. A többség ugyanis megszokta és megszerette — ez főleg a szakképzett előadók érdeme — a gondosan előkészített, időszerűsített, s ezért általános érdeklődésnek örvendő előadásokat. Sok függ az előadóktól és propagandistáktól — Különösen a fiatalok nevelését tartjuk fontosnak. Ezért osztottuk be hozzájuk a legjobb előadókat és propagandis tákat — folytatja Novotny elvtárs, és elmondja, hogy a negyven előadót — ismereteinek gyarapítására ösztönözve — a pártbizottság minden tekintetben támogatja. ,Ma már ugyanis nem elegendő a hallgatók formális tájékoztatása. Olyan színvonalas előadásokra van szükség, amelyekből levonva a következtetéseket, a dolgozók a marxizmus—leninizmus eszméit elsajátítják, hogy azokat munkájuk ban is érvényesíthessék. A tanok ismerete nélkül az ifjúság sem értheti meg a hazai és a világeseményeket, a haladó erőkkel való szolidaritás, a proletár és a szocialialista internacionalizmus elveit, nemzetközi kapcso lataink lényegét, a párt politikáját, amelyeket majdan magyarázniuk és terjeszteniük kell. Az ideológiai bizottság az üzem gazda sági dolgozóiból kiválasztott előadók továbbképzéséről is körültekintően gondoskodik. A három fokozatra képzett és szakosított előadók az idén a XVI. párt- kongresszus előkészületeivel és a CSKP megalakulásának 60. évfordulójával kapcsolatos előadási témákon kívül a gazdaságpolitikával, a marxizmus—leninizmus alapjaival, a tagjelöltek számára pedig a politikai alapismeretekkel kapcsolatos tananyagot adják elő. Az időszerű nemzetközi kérdésekről, illetve a külpolitikai helyzetről a Szocialista Akadémia kiválóan képzett szakemberei tartanak előadásokat. — Mondottuk már, hogy a tavalyi pártoktatási évben nem voltak különö sebb nehézségeink, s ezért az idén ,is a megkezdett úton kívánunk haladni — tereli a szót a jelenlegi feladatokra a pártelnök. — A változás csupán annyi, hogy a CSKP története helyett az idén az újonnan felvett fiatal párttagok és tagjelöltek tanulócsoportjaiban a marxizmus—leninizmus alapjaival foglalkozó tananyaggal cseréltük fel. A komplex intézkedések tanulmónyozása Tény, hogy a dolgozók megértették, mit vár tőlük a párt és a társadalom. Ezt többek között a munkahelyükön és lakhelyükön kifejtett aktivitásuk, a tömegpolitikai munkában való részvételük is tükrözi. Ezért nem okoz gondot a pártbizottságnak a komplex intézkedésekkel kapcsolatos feladatok teljesítése sem. A pártelnök szavai szerint elsősorban az előadók ismerkedtek ezzel a dokumentummal. Ezt követően műszakigazdasági aktívaértekezleten pedig — a városkerületi pártbizottság képviselőinek és az üzem gazdasági vezetőinek a részvételével — már a saját feltételeikre alkalmazott konkrét feladatokról tárgyaltak. A minőség és az irányítás javításá val, a kivitelezői-szállítói kapcsolatok színvonalának emelésével, az újfajta termékek gyártásával stb. összefüggő problémák iránti általános érdeklődésről tanúskodott, hogy az élénk vita keretében számos ötlet és javaslat hangzott el, mindmegannyi bizonyítéka a dolgozók megértésének és segíteni akarásának. Konzultációs központ — Tisztában vagyunk azzal, hogy a komplex intézkedések bevezetése során nem egy nehézséggel kell majd megküz- denünk — mondja Novotny elvtárs. — Ez az aktíván felszólalók megjegyzéseiből is kitűnt, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy a gazdasági igazgatóhelyettessel az élen, az üzemi pártbizottság két tagjának részvételével, hattagú konzultációs központot létesítsünk, amelyhez bizalommal fordulhatnak kérdéseikkel és problémáikkal a dolgozók, tehát a pártonkívüliek is, akik ugyancsak szívükön viselik az üzem sorsát. Ezért ellenőrzi behatóan a pártbizottság a szakszervezeti tagok nevelését is. A szocialista munkabrigádok tagjai és a tapasztalt párttagok közül is sokan járnak a szocialista munkaiskolába, hogy példamutatással befolyásolják a pártonkívüliek gondolkodásmódját. KARDOS MARTA A nyolcvanöt éves Ambrus László kőművesmester foglalkozása szimbólum is lehet, hiszen egész életét az építésnek szentelte, s nemcsak házakat épített, hanem szívvel, lélekkel, teljes meg győződéssel igyekezett építeni egy szebb és igazságosabb társadalmi rendszert is. Rozsnyón (Roznava), a Csucsomi utcában, meredek domboldalon építette föl véres verítékkel, összekuporgatott fillérekből saját keze munkájával bogárhátú kis házát. Ma csendes a ház. Felesége halála óta egyedül él Ambrus elvtárs, de látogatók gyakran felkeresik. Az egyre ritkuló barátok, harcostársak, ismerősök, tisztelők s gyakran a pártbizottság vezetői is meglátogatják. A harcokkal, küzdelemekkel, szenvedéssel teli évtizedek nem törték meg. Alakja, izmai még sejtetik a régi erőt, kék szeméből rendíthetetlen akarat, az élet iránti érdeklődés és szeretet sugárzik. Gyermek- és ifjúkora a rozsnyói munkásnegyedben telt el. Élte a munkásfiatalok nehéz életét. Mire kitanulta a szakmát, kitört az első világháború, az elsők között került a frontra. — A fronton is ugyanazt tapasztaltam, mint itthon — emlékszik vissza Laci bácsi — az áthidalhatatlan társadalmi különbségeket. 1915 ben fogságba estem. Végighurcoltak a hatalmas cári birodalmon, dolgoztunk mezőgazdaságban, útépítésen, vasútépítésen, majd Asha- badba kerültem a hajógyárba. Itt fordult meg a sorsom. Sors? Igen, egész életemre szóló, meghatározó meggyőződés. Egy kis pihenő, emlékek és dokumentumok rendezése után folytatja: — Tehát a mai Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában, Ashabadban dolgoztam, a hajógyárban, sok budapesti vasmunkás között. Ezek az elvtársak már világosan láttak. Sokkal többet tudtak az Osztrák-Magyar Monarchiáról, omladozó állapotáról, mint mi. Volt köztünk egy orosz munkás, egy a sok közűi, akiről kiderült, hogy a halál elől menekült. Részt vett az 1905-ös farradalomban, az ítélet kihirdetése után sikerült megszöknie, s álnéven ott dolgozott velünk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmesen terjedt, de nálunk még csend volt. Csupán az „Ötös“ (sajnos, a nevét elfelejtettem, de így neveztük egymás közt) volt köztünk a legtájé- kozottabb, s mi sokat tanultunk tőle. Ennek az időszaknak s a tapasztalt forradalmárnak köszönhetem, hogy 1920-ban már nem cári, hanem szovjet fogságból, mint bolsevik tértem haza. Beilleszkedéssel, munkakereséssel telt az idő, ezért csak 1922-ben lettem Csehszlovákia Kommunista Pártja tagja. Érdekes, hogy éppen május elsején. Ez volt az egyik legszebb, legemlékezetesebb május elsejém. A pártmunkából kezdettől fogva kivettem a részemet, pártvezetőségi tag voltam egészen 1936-ig, letartóztatásomig. Pelsőcön és Rozsnyón szerveztünk népgyűlést. Itt én is beszédet mondtam, s bizony, nem válogattam meg a szavaimat, amikor a kapitalizmussal szemben kellett kiállni. Ekért letartóztattak és nyolc hónapra Ítéltek, amit a rimaszombati járási börtönben töltöttem. Ezen kívül több mint tízszer tartóztattak le hosszabb-rövidebb időre. A Horthy-féle megszállás ideje alatt szorosra szorult a hurok. Az az érdekes, hogy a magyar és a szlovák kizsákmányoló osztályok megfojtották volna egymást egy kanál vízben, de az utóbbiak nem feledkeztek meg arról, hogy az irattári anyagokból a kommunisták névsorát itt hagyták. így az egyesek tiszavirág-életű örömmámora közepette megkezdődött a kommunisták intézményes üldözése. Magyarország hadba lépésekor azonnal bevonultattak. Természetesen mint megbízhatatlant, nem fegyveres szolgálatra. Később mint hadköteles koron túlit, leszereltettek. Itthon aztán rögtön letartóztattak és Ríccsére internáltak. Ez 1944- ben volt. — Amikor szabadlábra kerültem, naponta jelentkeznem kellett a csendőrségen. Csak a város meghatározott utcáin járkálhattam, fordulhattam meg. Nyilvános helyre nem mehettem, az utcán senkivel szóba nem állhattam, közveszélyes voltam. Elképzelhető, hogy mit jelentett számomra és hasonló sorsú társaim számára a felszabadulás. — A felszabadulás első napján Fábry Ferenc és Molnár Béla barátaimmal és elvtársaimmal felkerestük a város szovjet katonai parancsnokságát és fegyveres szolgálatra jelentkeztünk. Tudtuk, ha a fasiszták csak egy órára is visszaveszik a várost, minket azonnal agyonlőnek. A parancsnok azonban azt mondta, hogy katona van elég. Biztosítsuk a rendet, indítsuk meg az életet, világosítsuk fel az embereket, hogy ők nem megszállók — rendet, békét, munkát akarnak, így szerveztük újjá a régi megbízható elvtársakból a kommunista párt városi szervezetét. A városi nemzeti bizottság megalakulásakor engem választottak meg elnökévé. — Tehát Ambrus elvtárs volt a felszabadult Rozsnyó első polgár- mestere? — így is mondhatjuk — mondja mosolyogva —, de elnök voltam. Ez nem tartott sokáig. Ismerjük az akkori viszonyokat. Még nem érvényesült kellően a párt internacionalizmusa. Nemzetiségi hovatartozásom miatt leváltottak, a párttagsági könyvemet is elvették. A Februári Győzelem után aztán ismét párttag és vezetőségi tag lettem. Hiszen Gottwald elvtárs jól ismert. A párt nagy jelentőségű V. kongresszusán a rozsnyói pártterület küldötte voltam. — 1949-ben aztán újra megválasztottak a városi nemzeti bizottság elnökévé. Négy évig töltöttem be ezt a tisztséget, majd új feladatot kaptam. Megbíztak, hogy szervezzem meg a Járási Építőipari Vállalatot, ennek lettem az igazgatója. Újabb pártfeladatot kaptam: a közszolgáltató üzem létrehozását. Itt Is az igazgatói tisztséget töltöttem be, innen mentem nyugdíjba, egy baleset után, 61 éves koromban. Ambrus elvtárs nyolcvanéves koráig aktív pártmunkás volt, a betegség most már meggátolja a munkában, de ahogy ő mondja, mindent figyel, minden érdekli, ami körülötte s a világban történik. FECSÚ PÁL EGY IDŐS KOMMUNISTA KÜZDELMES ÉLETÚTJA lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll-'s UH. n. a. ÚJ SZÚ MI MI ß iffllMÍ példát mam
