Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-09 / 45. szám

VASÁRNAP 1980. november 9. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.33, nyugszik 16.02 Közép-Szlovákia: 6.41, nyugszik 16.10 Nyugat-Szlovákia: 6.49, nyugszik 16.18 órakor A HOLD kel — 7.51, nyugszik 17.31 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TIVADAR nevű kedves olvasóinkat lBBO-ban született Rudolf KARÉI. zeneszerző ( + 1945) • 1880 ban született Jordan JOVKOV bolgár frú 1+ 1937) — UNESCO évfor­duló • 1980 ban született BÉRÉI Andor, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemel­kedő személyisége. A kádermunka tíz éve Dr. Jón Machynidk írása A hegesztőláng túloldalán Polák László riportja Bulgáriai tapasztalatok Bállá József riportsorozatának harmadik része Vakvágányon Kardos Márta riportja A karnagyunk szive Bodnár Gyula írása Novemberi gyászmise Gilber Cesbron elbeszélése Csehszlovákiá­ban az első ve­seátültetést a Hradec Králo- vé-i kórházban 1961-ben hajtot­ták végre. Az idén a kórház első belgyógyá­szati klinikája műveseközpon- tot nyitott meg, amely a maga nemében nem csupán hazánk­ban, hanem a szocialista or­szágokban is egyedülálló. Eb­ben a központ­ban a kompli­kációmentes pá­ciensek képe­sek ellátni sa­saját magukat. Tulajdonképpen egy bizonyos önkiszolgáló berendezést sze­reltek fel a központban, Így az ápolószemélyzet létszáma rendkívül cse­kély. A központot a kórházon kívül, egy családi villában helyezték el. Az öt művese 20 páciens gyógyítását teszi lebetővé. Felvételünk az új műveseközpont- ban készült (Z. Humpálová — CSTK-felvétele} Összefutunk a kisváro­si utcán egykori kollé­ganőmmel. Elfáradt, nyugdíjba készül. Az unokák is várják már na­gyon, hogy „szabad" le­gyen a nagymama. Jól is fog esni a pihenés, so­kat és keményen dol­gozott egész életében. Tőle jó öt-nyolc évvel fiatalabb férfi siet el mellettünk. Illedelmes jónapottal köszönti, a férfi méltóságteljes bic­centéssel fogadja. — Az igazgatóm — suttogja tisztelettel. Rá- révedek, valamit nem ér­tek. Bár be kell valla­nom, nem volt gyerek­szobám. Süt, voltak idők, mikor tizenegyünknek hónapokig egyetlen pin­ce futott csupán. Boldo­gult tánctanárunk is mel­lőzte annakidején az il­lemtanoktatást a csetne- ki tánciskolában. Etikett dolgában tehát nem tar­tom magam szakértőnek. Annyi azért rémlik, hogy alapvető illemszabály: fiatalabb az idősebbnek, férfi a nőnek köszön előre, ha ismerik egy­mást. Ezen a vezető-be­osztott viszony sem mó­dosít. Vagy tévedett volna a nagy család, a falu év­századok óta homogén közössége, amely emberi tisztességre tanított? Torz elképzelésem len­ne a szocialista együtt­élés alapelveiről is? Míg ezt elősorolom, az én megfáradt kolléganőm csak néz, néz rám ál- mélkodva. — Hol élsz te? Ter­mészetes, hogy az igaz­gatómnak előre köszö­nök. Mégiscsak ő a fe­lettesem — mosolyog jó­ságosán. Most én hallgatok ámulva és ő folytatja: A vezető állásban levő fér­fiak mind ilyenek. A fér­jem barátja jogász a já­rási székhelyen. Nagyon képzett, amellett jópofa férfi. Ha felénk visz az útja, a házunk előtt min­dig megáll a kocsijával. Bejön, udvarias, kedves, barátságos. De ha a já­rási székhelyen összefu­tunk az utcán, akkor nem ismer. Aztán ha az­nap este netán ismét be­nézne hozzánk, kézcsó­kokkal köszöni meg a fi­nom töltöttkáposztát. Sorolja idevonatkozó ta­pasztalatait, de már nem is hallom, s nem is me­rek belegondolni, miféle ósdi, dohos, s örökre le- küzdöttnek vélt elképze­lések munkálnak egy ilyen látszatra jelenték­telen magatartászavar mélyén. Ml ÉS AZ ETIKETT IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ebben az ötéves tervidőszakban több mint tízezer új és inovált gyártmányt ve­zetünk be a termelésbe. Ez azonban még mindig kevés, s ezen túlmenően az ilyen gyártmányok közül nem mindegyik éri el a magas műszaki paramétereket és a kivá­ló használati tulajdonságokat. Becslés sze­rint az új gyártmányok nem egészen egy­ötöde felel meg a világszínvonalnak. Már­pedig ez valóban kevés. Viszont nemcsak erről van szó. Hiszen manapság a külföldi piacokon nemcsak a gyártmány minőségét értékelik, banem előállítója képességét is, a rugalmas szolgáltatásokat, szervizt és pótalkatrészek biztosítását. Tudjak, bogy egyes szakágakban ez a terület is már hosszabb ideje gyönge pontunknak számít. Abba sem törődhetünk bele, hogy míg világviszonylatban a gyártásfejlesztés cik­lusa szüntelenül lerövidül, addig nálunk az egész eltelt öt esztendőben gyakorlati­lag változatlan maradt és hossza, más iparilag fejlett államokhoz viszonyítva át­lag kétszeres. A műszakilag haladó gyárt­mányok erkölcsi kopásának ideje ma vi­lágviszonylatban már csak 3—4 esztendő. Azt is tudjuk, hogy a gépek és berendezé­sek jelenlegi nemzedékéből ezt az évtize­det a gyártmányoknak legfeljebb 10—20 százaléka „éli tú!“ — mégpedig legegy­szerűbbek, amelyek a kutatással szemben nem támasztanak nagy igényeket. Ebből is következnie kell technikai politikánk stra­tégiájának, hogy a termelési potenciált át­csoportosítjuk a gyártmányfejlesztésre, jól megfontolva, hogy hová összpontosítják az erőt és az eszközöket. Hiszen az ádáz nemzetközi konknrrencia harcban, világ­szerte a műszaki fejlődés rendkívül gyors üteme mellett mindenben nem lehetünk sike­resek. A komplez intézkedésekben rögzített vál­tozásokkal azt kívánjak elérni, hogy az irányítás minden szintjén vezető dolgo­zóink gondolkodásmódjában és cselekvé­sében felülkerekedjenek éppen a gyártmá­nyaink nagyobb versenyképességének, a gyártmányfejlesztés meggyorsításának, ter­melési vállalataink konstrukciós és techno­lógiai osztályai jelentősége fokozódásénak szempontjai, a kereskedelmi tevékenység tökéletesítésének alapját képező haladó megoldások érvényesítése érdekében. Ezzel egyidejűleg az eddiginél jobban kell anyagilag, társadalmilag, erkölcsileg és politikailag is értékelni azokat a dolgo­zókat, akiknek érdemük lesz abban, hogy a gyártmányok használati értéke a nálunk eddig szokásosnál gyorsabban fog növe­kedni és jóval nagyobb lesz a világszín­vonalat elérő termékeink hányada. (Lubomír Strougalnak a CSKP KB 18. ülésén mondott beszédéből) iiiiuiáitíR Ezerki len cszáznegyvenki lencben már megnyílt né­hány magyar tanítási nyelvű iskola, de zömmel ezerki- lencszázötvenben indult meg a magyar nyelvű oktatás. Do­bál Lajos is azok közé tarto­zik, akik húszéves fejjel, ta­pasztalatok és képzettség nélkül indultak TANÍTANI. Hivatástudat nélkül nem le­het megmaradni ezen a pá­lyán, az akkoriak közül so­kan otthagyták a tanítósá­got. Nemcsak azért, mert ki­derült, nem is olyan könnyű mesterség ez, hanem mert magu-knaik Is tanulniuk kel­lett, pótolni a háború okozta kiesést. Szímő (Zemné), Tardos- kedd (Tvrdosovce), Szőgyén (Svodín), Kéménd (Kame- nín) majd 1957-ben Köbölkút (Gbelce) következik, s Dohai Lajos azóta is az ottani ma­gyar tanítási nyelvű alapis­kola pedagógusa, ötvennyolc óta a mai napig igazgatóhe­lyettese, de közben nyolc évig igazgatója is. Menet közben szerezte meg a képe­sítést, magyar—orosz sza­kon. Hosszú évek óta orosz nyelvet tanít, s ha valaki, ő igazán tudja, mekkora kü­lönbség az ötvenes évek orosznyelv-oktatása és a mai között. — Elsősorban maga a pe­dagógusképzés lett sokkal magasabb szintű. Akik az utóbbi tíz évben végeztek a főiskolán, sokkal nagyobb fekészúltséggel bírnak, mint annak idején mi. Heves viták tárgya az új koncepció szerint folyó okta­tás. Vannak, akik szidják, vannak, akik síkra szállnak érte. — Ötödik éve folyik az új koncepció szerinti oktatás, amelynek a lényege: keve­sebbet beszéljen a pedagó­gus, lényegesen többet fog­lalkoztassa a tanulót. Csak dicsérni tudom az új koncep­ciót. Az ötödik osztályban — ahol első éven tanulnak oroszt, most már heti négy órában — sokkal felkészül­tebbek a gyerekek. Alig két- hónapi tanulás után szépen elbeszélgetnek oroszul. Tavaly Berlinben az orosz nyelv- és -irodalom-tanárok nemzetközi szövetsége (MARPJAL) IV. kongresszu­sán 64 ország több mint 1800 küldötte vett részt, köztük Dobai Lajos is. A tanácsko­zás a tanárnak az orosz nyelv és irodalom oktatásá­ban betöltött helyéről és sze­repéről folyt. — A varsói, harmadik kongresszuson is részt vet­tem, és ez év márciusától tagja vagyok a szervezet szövetségi központi bizottsá­gának is. A kongresszusok s a kongresszusok közti nem­zetközi konferenciák sokat nyújtanak az orosz nyelvvel foglalkozóknak. Módszertani kérdésekről esik szó, az ok­tatás leghatékonyabb formái­ról; az alapvető követelmény — s ez gyerekre, felnőttre egyaránt vonatkozik — ébe­ren kell tartani az érdeklő­dést, a beszédkészség fejlesz­tését kell szem előtt tartani. Segédanyagokat kapunk, s maga a nyelvgyakorlás is so­kat jelent. Ogy vélem, min­den orosz szakosnak lehető­vé kellene tenni, hogy részt vegyen nyelvtanfolyamon. Évente járásonként egy-két pedagógus ha eljut a Szov­jetunióba, s ez igen kevés. Mert éppen a mi generáci­ónknak volna rá a legna­gyobb szüksége, hiszen első­sorban a pedagógus felké­szültségén múlik az eredmé­nyes oktatás. Akik mostaná­ban végeznek orosz szakon, azok egy szemesztert tölte­nek a Szovjetunióban, Túlterheltek-e a pedagógu­sok? Nem hiszem, hogy akad köztük olyan, aki ne végez­ne iskolán kívüli munkát. — Szervezzük az orosz olimpiászt, a Puskin-emlék- versenyt, iskolánk mindig jól szerepel ezeken a versenye­ken, de nagyszerű eredmé­nyeket ér el a naszvadi és a komáromi iskola is. Sajnos néhány járás, pl. a duna- szerdahelyi, a lévai, a Bra- tislava-vidéki nem kapcsoló­dik be az orosz olimpiászba. Dobai Lajos kompetens en­nek megállapítására, hiszen a Kerületi Pedagógiai Intézet orosz kabinetje magyar szek­ciójának az elnöke, ennél­fogva jól ismeri az eredmé­nyeket, de a hiányosságokat is. Iskolán kívüli munkát em­legettünk? Következzék egy felsorolás: a legnehezebb időszakban a falusi pártszer­vezet elnöke, jelenleg alel- nöke, a hnb-nek huszonkét éve tanácstagja, illetve az is­kolai és kulturális bizottsá­f ának elnöke, a CSEMADOK rsekújvárl (Nővé Zámky) Járási Bizottságának éveken át elnöke, a CSSZBSZ falusi alapszervezetének az elnöke, évekig a járási pártbizottság lektora, járási pedagógiai lektor ... és nem soroltunk fel mindent. Hogy is van ez? Hivatástudat, elkötelezett­ség nélkül ezen a pályán nem lehet megmaradni, szük­séges, hogy az ember szere­tettel végezze a munkáját. KOPASZ CSILLA HARMINC ÉVE A PÁLYÁN

Next

/
Thumbnails
Contents