Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-02 / 44. szám
TUDOMÁNYI TECHNIKA E lőször «I harmincas éveklren, a színes filmgyártás elterjedést! idején merült fel a kutatók fejéhen a színes televízió gondolata. Meglehetős bátorság kellett akkor egy ilyen cél kitűzéséhez, hiszen a tévétechnika még gyermekcipőben járt, a fekete-fehér képtovábbítás sem volt zavarmentes, arról pedig sokan álmodni sem mertek, hogy egyhamar ikivilelez- hetővé válik tíz elektronikus úton előállított szfcnes kép. A szakma megszállottáit azonban nem lehetett ettől a céltól eltéríteni. Közéjük tartozott Gold- mark C. Péter magyar származású tudós is, aki a harmincas évek derekától kezdve az egyik legnagyobb New York-i társaság, a CBS (Columbia Broadcasting System) tervező főmérnöke volt. A monda szerint 1939-ben látta az „Elfújta a szél“ című színes amerikai filmet, amely oly nagy hatással volt rá, hogy élete fő céljául tűzte ki a színes televíziós rendszer kidolgozását, és alig egy évvel később 1940-ben a CBS által rendezett bemutatóin már színes adásban gyönyörködhettek a nézők. Goldmarkék abból a felismerésből kiindulva jutottak el a színes televízió megalkotásához, hogy az emberi szem a három alapszín, a piros, a kék és a zöld keverékéi mindig egy bizonyos színnek látja. Ibi egyenlő arányban keverednek, feltér fényt látunk, a keveredési arány megváltozásával viszont meg lehel jeleníteni az egész színskálát. Erinek megfelelően rendszerük három részkápből állt: egy piros, egy kék és egy zöld komponensből, ezek egymásra vetítése adta a színes képet. Mind az eljárás is bizonyítja, a találmány a színes film elvét valósította meg elektronikus eszközökkel. Azonban a kép technikai fogyatékosságaitól eltekintve a fő hiba abban állt, hogy a színes adást csak színes készüléken lehetett fogni, a fekete-fehér készülék erre nem volt alkalmas. Az 1940-es év magával hozta ugyan a színes televízió megszületését, a rendszer azonban további tökéletesítésre szorult. A CBS mérnökei nem ültek tétlenül Irattér ja ikon, hamarosan sikerült is megtalálniuk a megoldás kulcsát. Ez pedig azon a felfedezésen alapult, hogy az emberi szem sokkal érzékenyebb a fényesség változásaira, mint a tónusra és a színerősségre. Ez nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy a három alapszínnel teljesen felesleges lefoglalni az 5 megahertzes sávszélességet. Ehelyett a teljes sávban fekete-fehér képet kell elhelyezni, és a színinformációt elég egy aránylag kicsi (miint -később kiderült, alig több mint egy megahertzes) sávba sűríteni. Így a fő jel ezután fekete-fehér lesz, míg az elnyomott oldalsáv hordozza a színtartalmat. Ezzel sikerült elérni a fő célt, hogy bármilyen vevőkészüléken követni lehessem az adást. A háború alatt a radartechnika is mérföldes léptekkel fejlődött, ami nagymértékben hozzájárult a színes televíziózás tökéletesítéséhez. Olyannyira, hogy a háború után évekig három egymástól eltérő rendszerben is sugároztak színes képet. A kenyértörésre 1950-ben került sor, amikor a módosított Goldmark-rendszert fogadták el amerikai szabványnak NTSC (National Television System Comittee) néven. Természetesen még évekig sugároztak eltérő rendszerű adók is, míg végül 1954-től kezdve csupán ezt a normát használják. Mivel a színes képkomponens négyzetes modulációval kerül kisugárzásra, a jel könnyen fázistorzulást szertvedhet, ami a vételnél színárnyalat-eltolódást okozhat. A rosszmájú ellenfelek ezért azt terjesztették, hogy az NTSC a Never The Same Color (soha ugyanaz a szín) rövidítése. Hogy mennyire elfogultság szüleménye ez a vélemény, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az első európai telvíziós rendszer, az 1956-ban kidolgozott SECAM (Se- quentille a memoire — egymás utáni emlékezéssel) rendszer is az NTSC alapelvét továbbfejlesztett eljárás. Fő előnye, hogy frekvencia- modulációt használ, ezzel kiküszöböl! a fázistorzulásokat, a kék színjelet egymás utáni sorokban közvetíti, ezért a vevőben a színvisszaadás a két egymást követő színjei egyidejüsí- tése után válik lehetővé. A hatvanas évek fo- lyatíiáin ezt a rendszert vették át a Szovjetunióban és a többi szocialista országban. Rajtuk és Franciaországon kívül jelenleg Görögország, Luxembur és Monaco sugároz SECAM műsort. Bár a SECAM egy sor eddigi hibát kiküszöbölt, meglehetősen nehézkesnek bizonyult, mivel a színes jelfeldolgozás aránylag bonyolult, a trükkhatások is csak nagy költségnövekedéssel valósíthatók meg. Ezért a Telefunken gyár mérnökei a hatvanas évek elején célul tűzték ki egy újabb, a színeket megközelítő hűséggel visszaadó televíziós rendszer kidolgozását. Francia kollégáikhoz hasonlóan ők is az NTSC műszaki tökéletesítését tűzték célul. Meghagyták az eredeti négyzetes modulációt, csupán az egyik színösszetevő polaritását sorról sorra változtatják. Késleltetővonal segítségével két egymást követő színjeiből alakítják ki az egy sornak megfelelő színjelet. Mivel az eredeti két sor ellentétes polaritású jelét összegzik, ezzel elérték a fázistorzulás kiegyenlítését, ennek következeiében inem kerül sor a képernyőn fázishiba miatti színelváltozásra. Az 1962-ben szabadalmaztatott rendszer a PÁL nevet kapta (Phase Alternation Line — fázisváltós vonal), ami a soronként változó fázist hivatott kifejezni. Az már az ötvenes évek folyamán kiderült, hogy nincs szükség a fekete-fehér (Y) és a három színcsatorna együttes átvitelére, mivel az Y jelből és a 'két színkomponensből (általában a pirosból és a kékből) előállítható a harmadik (zöld), így mindhárom színes norma háromcsatornás. A hatvanas évek folyamán időszerűvé vált az NTSC tökéletesítése. Erre a legfőbb okot a japánok szolgáltatták, mivel a távol-keleti sziget- országnak szándékában állt átvenni ezt a normát, természetesen annak hátrányai nélkül. A közös munka eredményeként megszületett a műszakilag jóval tökéletesebb, a színvisszaadásban a PÁL rendszerrel vetekedő „új“ NTSC. A szocialista országok a hatvanas-hetvenes évek folyamán szintén elkezdték a színes műsorok sugárzását. Természetesen elsőként a Szovjetunió, mivel eléggé költséges vállalkozásról van szó. A csehszlovák televíziózás számára a jelenlegi év „kis jubileum“, ugyanis kerek egy évtizeddel ezelőtt, 1970-ben sugárzott először a televízió színes műsort. A Magas- Tátrában megrendezett sí-világbajnokságra vásárolt a tévé színes közvetítő kocsikat, stúdiő- és lebonyolító berendezéseket. A színes adás időtartama az eltelt tíz év alatt nálunk is rohamosan növekedett. A műsorok fele már 1975-ben színes volt, jelenleg ez az arány eléri a nyolcvan százalékot. A közelmúltban még úgy tűnt, hogy a száz százalékos arányt sohasem sikerül elérni, mivel a fekete-fehér archív filmek nem sugározhatók színesben. Az utóbbi időben azonban olyan hírek érkeznek Angliából, hogy eredményesen folyik a „színesítési eljárás“ kifejlesztése. Egy számítógéppel összekapcsolt elektronikus másolórendszerröl van szó. A szürke Skálán minden színnek a szürke valamelyik árnyalata felel meg. Így az egyes árnyalatokhoz hozzárendelhetők a megfelelő színek. Ezután betáplálják a számítógépbe, hogy az emberi bőr rózsaszín, az ég világoskék, a tenger sötétkék, a fák koronája zöld legyen. Erre azért van szükség, mivel egyes esetekben két, vagy néha több színnek is ugyanaz az árnyalat felel meg. Így olyan hatás érhető el, mint a fekete-fehér fényképek immár évtizedek óta ismert kolorizá- ciöjával. A módszer további töikéletesítésével elérhető, hogy talán már hamarosan színes változatban láthatjuk a képernyőn a filmművészet klasszikus fekete-fehér alkotásait. A színes televíziózás első negyven évének mérlege kedvező: ma már a mozifilméhez hasonló minőségű televíziós képet sugároznak, szerte a világom egyre növekszik a színes adás aránya. A következő évek feladata a természetes színek tökéletes visszaadása és a stúdióképet megközelítő minőségű — és olcsó — vevőkészülékeik gyártása lesz. OZOGANY ERNŐ A prágai Orvos és Gyógyszerész Továbbképző Intézet didaktikai tanszékén doc. Or. Alei Salánek, a tudományok doktora vezetésével 1974 óta színes oktatási tévéprogramokat is készítenek. A tanszéken korszerű videotechnikával ellátott tévéstudió működik. A videokazettára rögzített színes oktatómüsorok az orvostovább- képzés korszerű és hatékony aszközévé váltak. A felvételen Dr. Éva Rychlikuvá, a tudományok kandidátusa „A hátgerinc működésének vizsgálata“ című oktatóműsort készíti. A felvételek kísérőszövegét több nyelvre is lefordítják, így a felvett műsorok külföldön is felhasználhatók az orvosok továbbképzéséhez |A CSTK felvételeJ Elektronika az istállóban A Miele cég 1978-ban mutatta be a párizsi Agrosalon kiállításon a tehenek tranzisztoros jeladóját, amely nylonnyakörvön van elhelyezve, s „takarmányutalványként“ “szolgál. A jeladó állandóan ismétli viselőjének a kódjelét, amit a vevőrendszer 999 tehén közül is azonnal felismer és azonosít. A kódrendszerhez tartozó számítástechnikai berendezés az egyes tehenek takarmányadagjára és a takarmányozási időközökre vonatkozó adatokat tartalmazza. Bármelyik etetővályúhoz mehet a tehén, az ott elhelyezett vevőrendszer a kódjel alapján azonosítja a tehenet, s a memóriaegységben azt is megállapítja, hogy van-e jogosultsága a takarmányadagra az érdeklődőnek. Ha van, utasítást ad az automatának, amely az adott tehénnek járó részt kiszórja a vályúba. Másnap a zootechnikus egy nyomtatott kimutatásból megállapítja, hogy az egyes tehenek mennyi tejet adtak, és mennyi takarmányt fogyasztottak. Az így nyert adatok alapján megállapítja az egyes tehenek másnítpi fejadagját és azt betáplálja a számítógépbe. Ezzel az eljárással a tehenek tejhozama állítólag 10 százalékkal növelhető, az abraktakarmány-fogyasztás pedig 20 százalékkal csökkenthető. T/78 Az NDK-ban magas színvonalon gyártják a szórakoztató elektronikai készülékeket. Az RFT kombinát egyik újdonsága a CHROMAT 2367-es színes vevőkészülék, amely teljesen tranzisztoros felépítésű és kicserélhető moduljai vannak integrált áramkörökből. Az ilyen készülékek javítása gyors, és a használó lakásán meg- várásra is elvégezhető (I. NepraS) Az EKRAIM és a RADUGA a Szovjetunió távközlési rendszerében Az első Sliieionar-sorozalú távközlési műholdat a Szovjetunió 1976. október 26 án állította 35 HOU kői magas keringési pályára. A kizárólag tv-mósorok sugárzására szolgáló Ekruo műhold továbbfejlesztett relé berendezései lehetővé teszik a központi szovjet tv program fekete-fehér és színes átvitelei Moszkvából Szibériába és a távoli északi vidékekre. A műhold adás vétele nemcsak az e célra telepített földi állomásokkal, hanem a tv-vevok közös antennáival is lehetséges. Ez volt az első lépés a jövőben várható, a világűrből jövő közvetlen, házi antennával történt direkt tv-vé- tel kifejlesztésének az útján. A rendszer segítségével 8000 km távolságból nézhették végig a vlagyivosztoki lakosuk az 1976. november 7-i Vörös léri díszszemlét színes adásban. A napelemmel és időközönként pályakorrekciók végrehajtására szükséges hajtóművel ellátott Ekran elindítása az első lépést jelentette a 3—5 KW teljesítményű műholdakból álló világméretű távközlési rendszer megvalósításához. A RADUGA—1 és —2 táv közlési műholdakat csaknem négy éve állították 35 800 km magas közel egyenlítői kvázistacionárius pályára. Ezáltal lehetővé vált a szovjet területeken telefon és telex összeköttetések létesítése, újságniatri- cák, rádió, valamint feketefehér és színes tv-progra- mok átvitele az Orbita rendszer mintegy 70 földi állomásának segítségével. A RADUGA műholdakkal a nap huszonnégy órájában folyamatosan létrehozható az összeköttetés, azonban hatósugarukból hiányzanak a sarkvidéki területek. Ezért működésüket az 1965 Föld körüli pályára állított számos Mnlnyija távközlési műhold egészíti ki. (TECHNIKA) 1981. XI. 2. N S/2 A SZÍNES televízió JELENE ÉS JÖVŐJE
