Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-02 / 44. szám
L itava alig kilencszáz lakosú kisközség a zvoleni járás délkeleti, legmagasabban fekvő lakott részén, közvetlenül a nagykürtösi (Veíky Krtís) járás határának szomszédságában. Zsúpfödeles, apró házai évszázadokon át úgy /bújtak meg a korponai fennsík hátába ékelődött Litavica-völgy erdőkkel szegélyezett lankáin, mint terebélyes fa lombjának védelmében a madárfészkek. A krónikát lapozgatva az 1135-ös évszámnál Lytua elnevezés alatt találjuk az első említést az akkori bzo- víki uradalom egyik részét képező faluról. Nem egészen kétszáz évvel később, a közeli domaníkyi, krnisovi, ladzamyi, ileszenyei (Lesenice) és 2ib- ritovi jobbágyokkal együtt az itteniek is a Litvay-család iföldesurainak robotoltak. Emberemlékezet óta mezőgazdálkodás, fakitermelés és juhtenyésztés éltette ezt a vidéket. lA későbbi történelmi események viharai kétszer pusztították el az egész falut. Még 1715-ben is csak 24 újra beépített és művelésbe 'vett telket számolhattak össze a dézsmaszedők. Litava az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után sem vesztette el mezőgazdálkodói jellegét. Földművesekként érte lakosait a második világháború kitörése. Nagy részük -harminchat évvel ezelőtt aktívan bekapcsolódott a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiba. A szabadság hajnala 1945 januárjában virradt a Litavica-völgyre. hnb elnöke. Helyi születésű, mindenkit jól ismer a faluban. Mielőtt megválasztották a mostani tisztségébe, évekig a szövetkezet alelnöke volt. Az utca végi szövetkezeti irodában viszont azóta is mindennapos látogatónak, sőt inkább munkatársnak számít. — Sem a község ügyeire, sem pedig a szövetkezet gazdálkodására vonatkozólag nem hozunk végleges döntést, amíg meg nem hallgatjuk egymás véleményét — újságolja később Ján Gazou, az egységes földművesszövetkezet elnöke. — Közösek a céljaink, ezért nélkülözhetetlen a kölcsönös együttműködés a fejlődés minden területén. Amióta a szövetkezetben dolgozik a lakosság túlnyomó többsége, közösek az örömeink és a gondjaink. Nem lehet felezővonalat húzni az efsz és a község érdekei között. Gazdálkodásunk sikerei lépten-nyo- mon megmutatkoznak a litavaiak életszínvonalának lendületes emelkedésében, de az egész község fejlődésében is, ami természetesen megint elősegíti az újabb termelési feladatok teljesítését. Konkrét példát mondok erre. A hetvenes évek elején már nem okozott gondot a munkaerőhiány. Jó keresetet biztosítottunk és a baromfitenyésztő farm megnyitásával nagy részben megoldottuk a nők foglalkoztatottságának problémáját is. Dolgozóink között szép számmal voltak fiafkksätbnal Dióhéjban ennyit árul el a múltról a krónika. A többit Stefan Matejkin, a helyi nemzeti bizottság negyvenéves elnöke mondja el, miközben végigkalauzol a falun. — A felszabadulást követően egykét hektáros kisgazdák és tanyaiak művelték a litavai határt. Nehéz, küzdelmes életet, de -kevés jövedelmet biztosított a kövekkel és szikladarabokkal teli földeken való gazdálkodás. Ezért egyre többen az építőiparban, a zvoleni, vagy a még távolabbi gyárakban néztek biztos kenyérkereset után. A nadrágszíjnyi parcellákhoz csak az öregek ragaszkodtak mindvégig. Jó ideig naponta, vagy hetente ingázott a felnőttkorü lakosság több mint a fele. A helyi egységes földművesszövetkezet 1958-ban alakult meg a kommunisták kezdeményezésére. Akkorra már ugyanis meg-megfogyatkoztak az öregek és félő volt, hogy esetleg nagy területen parlagon maradnak a földek. Lényegében a szövetkezetalakítással indult meg nálunk a nagyléptű szocialista fejlődés. A kezdeti nehézségek leküzdése után gazdaságilag aránylag hamar megerősödött az efsz. A nagyüzemi módszerek alkalmazása óriásit lendített az eddigi eredményeken. Ennek hírére egyre többen maradtak itthon. Most már csak a-lig (húsz embert visz el a kényelmes autóbusz reggelenként a környék gyáraiba, üzemeibe. A többiek megtalálták számításukat az efsz-ben. Magabiztos hangon jelenti ki ezt a talok, akik megtartásához csakhamar kevésnek bizonyult a jó kereset. Főleg a kisgyermekes családok kezdték komolyan fontolgatni a városba költözés lehetőségeit. Úvoda, bölcsőde sohasem volt nálunk, szórakozni pedig szinte csak a kocsmában lehetett. Összefogtunk a helyi nemzeti bizottsággal és közös költséggel egy év alatt tető alá hoztunk egy 35 személyes óvodát, majd ezt követően előregyártott elemekből egy ideiglenes művelődési -házat. Ezt látva mindjárt alábbhagyott a költözködést fontolgatók mehetnékje. Csupa jó szakembert, szorgos kezű dolgozót tarthatott meg a szövetkezet. — Azóta persze ismét megnövekedtek az igények — veszi át a szót Stefan Matejkin. — Községünk már kinőtte az óvodát, és az ideiglenes művelődési ház sem alkalmas minden rendezvényre, de főleg a szakköri, illetve a iklubtevékenység elkezdéséhez hiányzanak a feltételek. A Nemzeti Front legutóbbi választási programjának összeállításakor azonban nem feledkeztünk meg erről. Most már ott tartunk, hogy hamarosan újabb helyiséggel -bővül az óvoda és önsegélyes alapon javában folyik a munka az új művelődési otthon építésén, ami a választási időszak legnagyobb és egyben legfontosabb beruházása. A több mint ötmillió korona költséghez 841 ezer koronával járul hozzá a szövetkezet. Ezenkívül további /komoly támogatás, hogy az építéshez kedvezményesen, vagy téríKurszerű, tágas családi házak sorakoznak a falu minden utcájában Minden fontos döntés előtt meghallgatja egymás véleményét a két elnök, Ján Gazov és Stefan Matejkin tésmentesen járműveket, kőműveseket, ácsokat, asztalosokat, villany- és vízvezeték-szerelőket biztosít a szövetkezet. — -Magunknak építjük! — jegyzi meg Stefan Dvorsky, az efsz főgépe- sitője, a hnb képviselője, aki eddig szótlanul hallgatta a /két elnök válaszait. — Ezért természetes, hogy az építésből minden helybeli mesterember becsülettel kiveszi a maga részét. Legutóbb, amikor társadalmi munkára jött a falu apraja-nagyja, kilenc kőműves rakta a -falakat. Csa-k ez a kilenc ember 12 ezer korona értékű munkát végzett el azon az egyetlen napon. Még néhány ilyen sikeres kommunista szombatot kell — Csak a kilenc kőműves 12 000 korona értékű munkát végzett el azon az egyetlen napon — mondja Stefan Dvor- sky főgépesftő, a hnb képviselője szerveznünk, és az ígért határidőre, a jövő év végére sor kerülhet az ünnepélyes megnyitásra. — Nem túl korai ez a dátum? Az építkezésen ugyanis még csak csupasz falakat láttunk az imént. — Először sajnos rossz tervrajzokat kaptunk. Az alapozáskor derült ki a mérnökök tévedése. Emiatt várnunk kellett az éppenhogy megkezdett munka folytatásával. Csak a tavalyelőtti őszön került végleges helyére az első tégla. Azóta viszont behoztuk a lemaradás legnagyobb részét. A -tömegszervezetek tagsága és a többi polgárunk legutóbb a Szlovák Nemzeti Felkelés 36. évfordulóját köszöntve újabb felajánlást tett a hátralévő munkák mielőbbi elvégzésére. Nálunk már évek óta nincs probléma a vállalások -teljesítésével. Most, amint letesszük az őszi terménybetakarítások gondját, az első szombat- vasárnapon megint társadalmi munkát szervezünk. Akárki megnézheti majd, hogy ismét ott lesz a falu apraja-nagyja! ' Egyszerre bólogatva, aztán egymást kiegészítve bizonygatja ezt a két elnök is. Elmondják, hogy menynyire összetartóak ebben a litavaiak. Ha valaki például egy-két órányi társadalmi munkával megelőzi a szomszédját, rendszerint csak a legközelebbi „brigádnapig“ lehet büszke erre, mert akkor folytatódik a verseny. A hnb képviselői közösen az efsz vezetőségével minden nevezetes alkalommal nyilvánosan kiértékelik d, dolgozók, illetve a választópolgárok termelő- és társadalmi munkáját. Évenként egyszer pedig elismerő oklevéllel jutalmazzák a legjobbak szorgalmát. A faluban sokra tartják az ilyen nyilvános dicséretet. — Mi minden kap majd helyet az új művelődési otthonban? — A színpados nagyterem mellett ifjúsági klubot, többezer kötetes könyvtárat és egy tágasabb tanácstermet rendezünk be, de odaköltöztetjük az efsz, valamint a hnb irodáit is. Régi vágyunk teljesül azzal, hogy korszerű körülmények közé kerül a teljes faluközpont. A helyi nemzeti bizottság képviselőit az elmúlt hónapokban már sokat foglalkoztatták a következő fél évtizedre szóló konkrét tervek is. Aszfaltburkolat, neonlámpa már minden utcában van. Ahol az utcák szélessége megengedte, a betonjárda ugyancsak elkészült a kerítések elé. Kielégítő a /bolthálózat és lassan befejeződik a korszerű telefonközpontban a sokat kérvényezett vonalátkötések körüli munka is. — Mi is kellené még? — kérdez- , gették töprengve egymást az egyik nemrégi tanácsülés résztvevői. — A -következő választási időszakban csak két nagyobb beruházást valósítunk meg — válaszolja most a hnb elnöke. — Előbb tüzoltószertárat építünk, aztán megkezdjük a falut kettészelő Litavica-patak szabályozását. Persze lenne még mit építenünk, hiszen egy új iskolának nagyon megörülnének a pedagógusok és szüleikkel együtt a gyermekek, de erre majd csak a későbbi években jut pénz a jnb költségvetéséből. Érthető ez, hiszen sok község van a zvoleni járásban. Hazafelé indulva a Cerovóba vezető utat választom. Amint az utolsó házakhoz ér az utca túlsó vége, dombtetőre kanyarodik az országút. Fent- ről belátni szinte az egész vidéket. Körbetekintve zsúpfödeles épületeket kutatok az udvarokban. Csak itt-ott, mutatóba maradt néhány. Nem, dehogyis laknak bennük! Kamrának, lomtárnak használják valamennyit. Most már az új Litava terebélyesedik a völgyben. LALO KAROLY Á 1980. XI. 2. Évente egyszer elismerő oklevéllel jutalmazzák a termelő- és a társadalmi munkában élenjárók szorgalmát (A szerző felvételei) ÚJ SZÚ
