Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-02 / 44. szám

BULGÁRIAI TAPASZTALATOK tűk, hogy néhány .agráripari komplexum ráfizetéssel dolgozik, mert a nagy gazdaságban nem tudták meg­oldani az irányítási, szervezési problémákat. A veze­tőség messze került a termelőmunkát végző tagság­tól. Az elnök figyelmesen hallgatja észrevételeinket, hosszan elgondolkodik, visszateknitve az eltelt küz­delmes időszakra mondja: — Mi jó feltételeket teremtettünk az induláshoz. Régi munkahelyünkön sok tapasztalatot szereztünk a munka szervezéséhez. A vezető beosztású káderek­nek megvolt a főiskolai végzettségük. Fiatal szakem­bereket is felelős helyre állítottunk. Az akarás, a szaktudás párosult a vállalkozó szellemmel. Mindig előre „kalkuláltunk“, hogy a befektetés mit hoz a közös kasszálja. Alaposan meghánytuk-vetettük, mit termeljünk a Marica mentén. Fokozatosan javult a munka szervezése és a gazdálkodás is. Konkrét számadatokat kérünk, hogy az egyes ága­zatok mennyi hasznot hoznak, és arra vonatkozólag is, hogy általában kifizetődő-e a termelés. Belelapoz az előtte lévő kimutatásokba és felvidultan közli: — A 7. ötéves tervidőszakban évente tizennyolc— húsz százalékos nyereséggel dolgoztunk. Üzemgaz­dásszal végzett számítások szerint a 8. ötéves terv­időszakban — amely 1981-ben kezdődik — a nyere­ség előreláthatólag harminc-negyven százalékos lesz. Persze, vezetőnek és beosztottnak egyaránt meg kell fogni a dolog végét. Kihasználni minden lehetőséget a termelés növelésére. Hirtelen szinte meg sem tu­dom mondani, hány kutatóintézettel, intézménnyel, üzemmel működünk együtt. Szakembereik szívesen segítenek a termelési programok meghatározásában. A határból jön meg Encso Eneu főagronómus. Ar­cán látszik a Trákiai-síkság pora. Nem sok ideje jut a beszélgetésre, mégis elbeszélget velünk a növényter­Bállá József riportsorozata Szófiából egy ideig autósztrádán haladtunk, ké­sőbb rátértünk a Pazardzsik felé vezető első osztá­lyú útra. Szemünk-szánk elállt, mert itt kezdődik az a végtelen síkság, ahol szinte minden megterem, tele lehet rakni azt a sokat emlegetett „bőség ko­sarát.“ Száz meg száz hektárnyi területen kínálják gyümölcsüket az almafák. A kertészetekben dolgos asszonyok, lányok rakják ládákba a vérpiros para­dicsomot és paprikát. Tonnaszámra szállítják el az ananászízű sárgadinnyét. Konténerekkel, ládákkal, palettákkal teli teherautók kanyarodnak ki a főútra. Kísérőnk, Ruman Popov, az Ikonomicka Miszl szer­kesztője hosszú magyarázatba kezd. Elmondja, hogy a Marica folyó völgyéből, főleg Plovdiv környékéről látják el friss zöldséggel és gyümölccsel a piacot. Innen exportálják á paradicsomot a külföldi orszá­gokba is. Bulgária éléskamrájában járunk. Emlékez tetve szófiai találkozásainkra még 'hozzáfűzi, hogy több zöldség és gyümölcs termelésére még mindig nincsenek kihasználva a lehetőségek. Kevés a mun­kaerő, és a beruházási eszközök is korlátozottak A ragyo'gó napsütésben most is bel- és külföldi főis­kolások segítenek a bő termés betakarításában. Ha nem .jönnének ide dolgozni és egy kicsit nyaralni is, akkor bizony sok „vitamin“ maradna a határban. Pár perc múlva megállunk a plovdivi Trákia Ag­ráripari Komplexum irodája előtt, ahol Georgi Dasz- kalov elnök szívélyesen fogad. Egy kicsit elbeszél­getünk az itteni szokásokról, a vidék jellegzetessé­géről, aztán rövid tájékoztatást kapunk a komple­xum fejlődéséről. Tíz évvel ezelőtt alakult a huszon­hatezer hektáros nagy, gazdasági egység. Úgy gon­dolták, hogy közös összefogással könnyebben valósít­ják meg nagy feladataikat. Kedvezőbbek lesznek a lehetőségek az emberek és gépek teljesítményének k. íaio. XI. 2. kihasználására. Bevezették a szakágazati irányítást: A szakosításnak megfelelő speciális munkacsoporto­kat létesítettek. így alakult meg a meliorációs üzem­egység is, amely a gazdaságban elvégzi az összes talajjavítási munkát, újabb öntözőberendezéseket he­lyez üzembe. A legnagyobb segítséget a munkákhoz az agrokémiai központ nyújtja. Korszerű betonozott repülőteréről öt-hat repülőgép és egy helikopter száll fel. Munkájuk szinte megfizethetetlen. A két­ezerötszáz hektáros gyümölcsöst, a zöldségkertésze­tet, a gabonát ezekkel a könnyen mozgó gépekkel kell rendszeresen permetezni. A jól képzett pilóták már ismerik á határt, és .nagy teljesítményt nyújta­nak gépeikkel. Vajon miből származik a bevételük? Az elnök nem sokáig gondolkozik, máris vála szol: — Az összbevétel húsz százaléka az állattenyész­tésből, hetven százaléka a növénytermesztésből és tíz százaléka a melléküzemi termelésből származik. A felsőbb szervek is egyetértenek az ilyen összetéte­lű gazdálkodással, mert az éghajlati viszonyoknak ez felei meg a legjobban. Aggályainkat sera titkoljuk. A bolgár kollégákkal folytatott beszélgetések alkalmával ugyanis hallót­— Aratásra érett a rizs kalásza — állapítja meg Encso Enev főagronómus mesztés összetételéről, eredményeiről, távlati tervei­ről. Elmondja, hogy ezen a vidéken a Bezosztaja és a SzuQova 1 búza bő termést ad. Hektáronként öt­ven halvan mázsát. Nagy területen termesztik az Al- pak árpát, amely sör gyártására alkalmas. Még kül­földre is szállítanak belőle. Értékes devizát kanak érte. Cjabb fajtákkal is kísérleteznek. Amint a Szadovo felé vezető úton haladunk, az egyik lucernatáblán hosszú oszlopsorokat látunk. Az agronómus elmagyarázza, hogy két és fél három méter magasak és a tetejükre szerelt szórófejekkel juttatják a vizet a növényekre. Ily módon a kukori­cát vagy más magas növésű növényt is öntözhetnek. Ezen a parcellán főleg olyan növényeket termesz­tenek, amelyek ugyanarra a területre vetve több éven át bő termést adnak. Monokulturális módon termeszthetők. Megtekintjük az agrokémiai központ repülőterét, ahová már hordják az érett kukoricát. Kicsi a ned vességtartalma, ezért csak a beton kifutón szárítják a napon. Az agronómus mosolyogva mondja, hogy kihasználják a napenergiát a szárításra. Poros határúton haladunk az egyik kukoricatábla felé. A betakarítógépek lassan haladnak előre, a pót­kocsik gyorsan felnek érett csövekkel. Az agronómus szakavatottan beszél a termesztési módszerekről és az egyes fajták, hibridek termőképességéről. A H-622-es hibrid idén májusi morzsolt állapotban het­ven—száz mázsát terem hektáronként. Aridon A.ndo- nov, a csoport vezetője örül is meg nem is a bő tér mésnek: — Olyan nagyra nőttek a csövek, hogy gyakran a gépek meghibásodását idézik elő. Gépgyárainknak nagyobb teljesítményű, erősebb gépeket kellene gyár­taniuk, illetve külkereskedelmi szerveinknek behoz­niuk. Ideje lenne felfigyelniük arra, hogy minden évben újabb és nagyobb termőképességű hibrideket termesztünk. Változik a cső nagysága js. A tábla végén az egyik gép javításával bajlódnak. A másik is leáll, ezért a helyszínre hívják a mozgó- javítót. A szerelők ügyesek, aránylag rövid idő alatt üzemképessé teszik mind a két gépet. Újra gyorsan telnek a (pótkocsik, a járművek szállítják a termést a tároióhelyre. Örömmel járjuk a határt, mert mindenütt a jó munka eredményeit látjuk. Küldöttségünk néhány tagja a kíváncsiságtól hajtva biztatja az agronőmust: — Nézzük meg a rizsbetakarító kombájnokat is, még sosem láttam lábon álló rizst. Az agronómus még utasításokat ad a gépesített brigád vezetőinek, megígéri, hogy újabb alkatrésze­ket küld a gépek javításához, és kisvártatva elindu­lunk a poros határúton a kombájnok felé. Elénk tá­rul a viaszossárga rizstábla. Az agronómus simogatja az érett szemekkel teli kalászokat: — Negyven-ötven mázsát takarítunk be hektáron­ként. Idén kedvezett az időjárás. Az érési időszak­ban sok volt a napsütés. Ezen a területen egyébként 1. Encsev Alekszandar a tárulócsopurt vezetője még nem emlékszik ilyen hő kukoricatermésre. A kezében lévő Anjou hibrid átlagos hektárhozama kilencven- száztíz mázsa is kedvezőek a feltételek az árasztásos rizsterinesz­tésre. Emlegeti, hogy még a mezőgazdaság átszervezése előtt is foglalkoztak a kis- és középparasztok rizs­termesztéssel. Akkoriban még kézzel nyütték, most már korszerű gépekkel takarítjuk be. — Más haszon is származik erről a területről — egészíti ki .áz agronómus szavait az időközben oda­érkező elnök. A betakarítás előtti időszakban hala­kat és békákat is tenyésztünk. Megvásárolják tő­lünk, kínálnunk sem kell. A kombájnok már a tábla közepe felé haladnak, mi pedig tovább indulunk. Elhaladva a gyümölcsös mellett, az agronómus újra magyarázatba kezd: — A most termesztett fajták bő termést adnak. De a Jonathá.n és más almafajta ezen a meleg vidéken könnyen romlik. Tárolása sok energiát vesz igénybe. Ezért a kutatóintézetekkel együttműködve elhatároz­tuk, hogy visszatérünk egyes régebbi (fajták termesz­téséhez. Nézetünk szerint a Karasztojanka, és a jaivanija almafajta bőven terem, minősége kiváló és kevésbé igényes a tárolásra. Értékesítésével nincse­nek különösebb problémáink. Amikor újra az irodába érünk, a vezetőség éppen gyűlésre készül, a másnapi munkabeosztást akarják megbeszélni. A határszemle után újra szóba hozzuk, hogy milyen nyereséggel gazdálkodnak. r— Országszerte ismerik gazdaságunkat — mondja az elnök —, úgy gondolják, nekünk ezen a meleg vidéken könnyű gazdálkodni. iNem egészen ez a helyzet. Minden nap meg kell küzdenünk az eredmé­nyekért. Igaz, a hektárhozamok évről évre nagyob­bak, az állattenyésztésben is növekedik a termelé­kenység, azonban a termeléshez szükséges eszközök is eléggé gyors ütemben drágulnak. A belüzemi szál­lítás is sok üzemanyagot igényel. Ugyancsak meg kell gondolnunk, milyen gépet veszünk, melyik sza­kaszba ruházunk be nagyobb összegeket. Takarékos­kodunk ahol lehet. Szerencsére az egyik faluban meghagytuk a lóállományt. Máris tervbe vettük, hogy a jövőben több igavonó lovat tartunk. A ki­sebb szállításokat lovasfogatokkal bonyolítjuk le. A vezetőségi ülésen csupa jó ötletek, javaslatok hangzanak el a gazdálkodás további javításához, a termelés szerkezetének a helyi feltételekhez való alakításához. Nem csoda, hogy ilyen emberek veze­tésével évről évre több termést ad a Trákiai-síkság. Nagy csöveket termett a H-822-es kukoricahibrid (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents