Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-02 / 44. szám
VASÁRNAP 1980. november 2. A NAP kel Ketet-Szlovákia: 6.22. nyugszik 16.12 Közép-Szlovákia: 6.30, nyugszik 16.20 Nyugat-Szlovákia: 6.38, nyugszik 16.28 órakor A HOLD kel — 0,38, nyugszik 14.35 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ACHILLES nevű kedves olvasóinkat 1950-ben halt meg George Bemard SHAW Nobel-díjas ir származású angol drámaíró, a modern szatirikus vígjáték legnagyobb mestere (szül. 1856|. A leninizmus és a forradalmi világfolyamat J. M. Krivoguz professzor írása A kommunisták példát mutatnak Kardos Márta cikke Az ösztönzés és a minőség Marian Fusek cikke Falvaínk „házigazdái” Flórián Márta riportja Szív nélkül nem lehet operálni Kulik Gél lért riportja Egy csontszilánk Viktor Kin elbeszélése Szombatonként nagy tömeg verődik össze a bratislavai Prímáspalota előtt. Ünneplőbe öltözött emberek várakoznak mosolygósán, virágcsokrokkal, türelmetlenül egy feldíszített autóra, azokra, akik benne ülnek, s akik számára ez a nap rendkívüli — s jobb esetekben — egyetlen az életben, a meny asszonyra és a vőlegényre. Egy napos őszi dél után magam is ott topogtam a türelmetlenül várakozók között. Elő szőr az épület előtt, negyed óra múltán az épület előcsarnokában, röpke fél óra múltán pe dig már a házasságkötő teremhez vezető lépcsőkön. Ez az utóbbi topa- gási szakasz volt szá momra a legkellemesebb, mert kedvemre gyönyörködhettem a palota pa zár architektúrájában, a stukkódíszekben és a szobrokban, melyek a ÍZLÉSFICAM Mindig is bosszantott, ha a leltári számot nagyon feltűnő helyre és kirívó betűkkel írták, s elcsúfították vele a hivatali helyiségek bútorát, berendezését. Olyan benyomást keltenek a számokkal tarkított szekrények, polcok, asztalok, mint a matrózok és a galeritagok tetovált karjai. Olykor a legfényűzőbb berendezések sem mentesek a tetoválástól, s ez különösen megdöbbentő. Valaki azt mondhatná, hogy mindez azért van, mert az üzemek, vállalatok, hivatalok, vagyis az állami tulajdonba tartozó berendezések leltári számainak feltüntetése elkerülhetetlen. Pedig nem ez az igazi ok, hanem a számok pingálóinak ízlésficama, hiszen a bútorok hátuljára is lehetne festeni. A leltározásnál (ami úgysem történik minden nap) nem okozna -megoldhatatlan gondot a számok leolvasása. Hogy mennyire az ízlésficam az oka a leltári számok alkalmatlan helyen történő feltüntető sének, arról egy szlová kiai járási székhely egyik szállodájában bízó nyosodtam meg a legjobban. Amit ott láttam, azt már szinte el sem akartam hinni. A folyosókon függő reprodukciók számait egyenesen a képek re írták. Méghozzá azok méreteihez képest óriási számjegyekkel. Így a keretben nem a képet látja meg a vendég, hanem a leltári számot, mely ott virít, ahol általában a kép festőjének a neve szokott állni — persze a számoknál jóval szerényebb betűkkel. Igaz, ez is aláírás: az ízléstelenség kézjegye. Reméljük, előbb-utóbb az illetékeseknek is szemet szúr. s' ÍMum fhff IDŐSZERŰ GONDOLATOK Abból indulunk ki, hogy a jövő fejlődése csak olyan helyzetben képzelhető el, amelyben a beruházási eszközök magas fokij összpontosítása mellett is csak nagyon korlátozott lehetőségei lesznek saját nyersanyag és energetikai forrásaink bővítésének. A nyersanyag, fűtőanyag és energia behozatala a szocialista országokból hozzávetőleg megmarad az idei szinten. Ezeket az erőforrásokat túlnyomó részt csak a nem szocialista országokból való behozatallal gyarapíthatjuk, aminek feltétele, hogy a kivitel az eddig feltételezettnél nagyobb legyen. Persze az irányelvtervezet nagyon magas szintet állapít meg és további emelése nem tűnik reálisnak. Ez teljes mértékben vonatkozik az élelmiszerre és a mezőgazdasági nyersanyagokra is. A nemzeti jövedelem növekedési ütemének lelassulása az utóbbi években elsősorban azzal magyarázható, hogy — amint azt már említettük — üzemeink, vállalataink és termelési-gazdasági egységeink nem érték cl a nyersanyag, energia, alapanyag és egyéb termelési tényezők lényegesen jobb kiaknázási szintjét. Ezért jobb szervező munkát kell kifejtenünk, maradéktalanul élve a szocialista tervgazdaság eredményeivel, beleértve a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésére hozott komplex intézkedéseket. A tervmutatók rendszere éppen a nyersanyag és az alapanyag nagyobb mérvű hasznosítására, az energia, a közlekedési és a nem produktív költségek megtakarítására ösztönöz. Lehetővé teszi minden vállalat tényleges népgazdasági hozamának jobb felmérését. Ugyanakkor az ilyen költségek megtakarítása hozzájárul a saját teljesítmények vo- lumenjének növeléséhez, ami viszont a vállalatoknak lehetővé teszi, hogy a megszabott normák szerint több eszközt fordítsanak a bérekre, fgy pl. az általános gépipari minisztériumhoz tartozó vállalatokban a meghatározott normák lehetővé teszik, hogy az anyagi költségek minden megtakarított koronája fejében 30—38 fillérrel emeljék az alapbért. Megállapítást nyert azonban, hogy számos termelési-gazdasági egység és vállalat jövő évi tervjavaslataiban ez nem jut megfelelőképpen kifejezésre, nem tartják ezt szem előtt, s ezáltal lemondanak a bérek növelését és a vállalatok fejlesztését szolgáló eszközökről. Az állami és a gazdasági szerveknek, a párt- és a szakszervezeti szervezeteknek arra kell törekedniük, hogy minden munkakollektívával és egyénnel konkrétan ismertessék a tervjavaslatokat, beleértve a komplex intézkedéseket, s fgy tudják, hogy mit jelent majd számukra, ha hozzájárulnak a nyersanyag, az energia és az alapanyagok megtakarításához és jobb kihasználásához. (Lubomír Strougalnak a CSKP KB 18. ülésén mondott beszédéből) Elszakíthatatlan szálak kötik a gyárhoz. Már gyermekkorában reggelenként a sziréna búgására ébredt, később édesapja jóvoltából, aki 49 évet dolgozott a gö- mörhorkai (Gemerská Hör- ka) Cellulóz- és Papírgyárban, a termeléssel is megismerkedett. Amikor Mogyoródi István az iskolából ki került, iő ás ott vállalt először munkát, s innét küldték a ruZomberoki szakközépiskolába. — Az érettségi után visz- szatértem a gyárba, különböző munkahelyeken dolgoztam — mondja. — Minden munkafolyamattal meg ismerkedtem, s ennek a mai napig húsznál veszem. Ha jól emlékszem, 1956-ban a papírgyártó részleg vezetésével bíztak meg, amely abban az időben nem teljesí tette feladatát. Huszonkét évet töltöttem ott. Ez a részleg azóta is élenjár a termelésben, a szocialista munkaversenyben. Feladataik rendszeres teljesítéséért megkapták a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács elismerő oklevelét. Nehéz volt megválnia ettől a kollektívától, de a gyár érdeke azt kívánta, hogy a minőségellenőrző osztály élére álljon. Eleinte sok volt a gond, az idegesség, sok éjszakát töltött álmatlanul, de az eredmények már megmutatkoznak. Az idén például már magasabb áron tudták értékesíteni a fehér cellulózt. — Az ember nem ülhet ölbe tett kézzel. Számomra akkor kezdődik a szabad idő, amikor a kötelességemet már teljesítettem — folytatja. — Nincs ebben semmi különös, hiszen ezrek élnek és cselekednek hasonlóan. A kommunistának mindenben élen kell járnia, példát kell mutatnia. Ezt nemcsak vallja, hanem így is él, eszerint cselekszik. A tényleges katonai szolgálat után a népi milícia tagja lett. Egészségi okokból 1958-ban ugyan felmentették, de 1974-ben már újra magára öltötte az egyenruhát. A tartalékos szakaszvezetőből rajparancsnok, a lövész-verseny- raj tagja lett. Ogy mint a munkahelyén, itt is helytáll. Egyetlen foglalkozásról sem hiányzik. A népi milícia példás tagja és a példás lövész jelvényt is megkapta. Sohasem rejtette véka alá, amit gondolt, amiről tudta, hogy másképp, jobban is lehetne csinálni, még akkor sem, ha ezzel esetenként haragosokat szerzett magának. Talán ezért is választották 1965-ben az üzemi pártbizottság tagjává, amelyben a kritikus években az alelnöki, majd 1974- « ig az elnöki tisztséget töltötte be. Egyéves betegeskedés után újra a pártszervezet bizottságának tagja lett, a mai napig az elnöki tisztséget tölti be. — Az a szerencsém, hogy a gyermekeim már felnőttek i— mondja mosolyogva. — Ha a gyárban elvégzem a munkám, esténként a sport- vagy a tűzoltószervezet vezetőségi gyűlésén veszek részt. Mit mondanának rólam, a pártelnökről, ha nem vennék részt a társadalmi munkában is?! A kollektívában közkedvelt, társai megosztják vele gondjaikat, érzik, közülük került ki és ma is közéjük tartozik. Mogyoródi István a vállalat és a szakágazat legjobb dolgozója kitüntetés mellé a közelmúltban megérdemelten kapta meg a Szocialista Munka Ottörője kitüntetést is. Egész eddigi életét a szorgalom, az elkötelezett helytállás jellemezte, s minden bizonnyal nem lesz ez másképp a jövőben sem. NÉMETH JÄNOS SZORGALOM ES HELYTÁLLÁS A szertartás, melynek csendes szemlélője vol tam, egyszerűségében megkupóan szép volt. Ezt tükrözte a leheletnyi meghatottság, ami a menyasszony szempilláján rezgett, ezt a vő legény torokköszörülő köszönömje a szerencse kívánatok jogadásakor. Hosszan fogadta a fiatal házaspár a gratulációkat, gyűlik a sok virág, s lassan szorul ki a tö meg a teremből. Ugyan arra, amerre jött. De valóban ugyanaz a lépcsőhöz ez? A vörös plüs- szónyegen selyempapír- hálmok, virághulladék. Minden lépésnél félre kell rúgni egy egy papírlabdát. Kutatva nézek dúl meg az ember, ott kívánatos volna egy-két kosár is. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy befektetés lenne, melyet nem lehet megvalósítani. Mert, ugye, nem méltó, hogy az újsütetű házaspár első közös lépéseit papírhalmok között tegye meg. Arra meg, hogy a házasság útja olykor göröngyös, nem ilyen módon kellene figyelmez tetni őket. Ezért magamban egyre ismételgettem: jaj, csak észre ne vegyék! Ok nem is vették észre. Csak egymást látták. Szerencsére ... FÉNY ÉS ÁRNYÉK .lépcsőházat díszítik. Szép környezet, ünnepi, romantikus hangulat leng a levegőben, s szerencsésen elegyedik a francia parfüm illatával. Méltó hely arra, hogy háttere legyen két fiatal felelősségteljes fogadatrrt /ín n L~ körül, de hiába, papírkosár sehol, s a gratulálok seregének — úgy látszik — eszébe sem jut, hogy esetleg összehajtogassa és zsebre- gyűrje a selyempapírt. A szertartás rendezői szín tén nem „kapcsoltak“, hogy ahol virággal for-
