Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-13 / 28. szám
TECHNIKA „A világ vizei az óceánban gyűlnek össze, s ott körbejárnak, mint a bpszorkányok üstjében. A víz szintje dagály es apály alkalmával békésen emelkedik és csökken, nem árad ki a medréből, nem hatnak rá sem az esőzések, sem a folyók rendkívüli vízhozamai. Nem szennyeződik a bomló, elhaló növényzettől, az állatok ürülékétől és tetemétől, amelyeket a folyók vizei az élet kezdete óta szállítanak az óceánba. Az óceán tiszta maradt. Az ember számára a tenger és a kék ég a végtelenség és az állandóság szimbóluma.“ Ezeket a szavakat Thor Heyerdahl norvég utazó és kutató néhány évvel a második világháború előtt írta be jegyzetfüzetébe, amikor több mint egy évet töltött a Tahititól mintegy 600 kilométerre fekvő Fatu Hiva szigeten. Akkor a fiatal norvég feleségével együtt arra keresett választ, milyen hatással van az emberre, ha a civilizált életből visszatér az érintetlen természetbe. Akkor úgy tűnt nekik, hogy a végtelenségbe nyúló tenger óriási szűrőként képes felfogni és kitisztítani a világ minden szeny- nyét. A tenger még 1947-ben is teljesen tiszta volt, amikor a közismert „Kon-Tiki“ tutajon Peruból Polinéziába hajózott. Ám 23 ével később, 1970-ben hasonló útra vállalkozott a Ra II papiruszhajón, s az 57 na pig tartó útból 43 napon át olajfoltok között haladtak az Atlanti-óceánban. A kőolaj és a többi szerves vegyi anyag, amely naponta tömegesen jut a folyók és a tengerek vizébe, egyre jobban veszélyezteti a vízi élőlényeket, de az egész emberiséget is, mert a tengerek öntisztító képessége nem képes felemészteni a gyors ütemben kibontakozó civilizáció minden hulladékát. A fő veszélyt a kőolaj jelenti, főleg a hajótörést szenvedett tankhajókból kiömlő kőolaj, hiszen 1962-től 1979-ig több mint 1,5 millió tonna kőolaj került ezekből a tengerbe. Je lenleg egyes becslések szerint ez a szennyeződés eléri az évi félmillió tonnát. Közismert, hogy a néha több tízezer tonna kőolajat szállító tankhajók hajótörését főleg a karbantartás elhanyagolása okozza, mert a szállítással foglalkozó nagyvállalatok maximális nyereségre törekednek. De hogyan lehet védekezni a tengerbe ömlő kőolaj ellen? Az igazság az, hogy nagy mennyiségekkel szemben az ember gyakorlatilag tehetetlen, csupán a tenger képes néhány év alatt öntisztítással helyrehozni az ökológiai kárt. Persze, a felelőtlen szállítók szigorú bírságolásával némileg csökkenthető az ilyen jellegű balesetek száma. Kisebb mennyiségű olajvagy egyéb szennyeződést azonban el lehet távolítani mesterséges úton is. Ezek nem jelentenek ugyan ökológiai veszélyt a tengerekre, de nagyon kellemetlenné tehetik a tengerparti üdülést. Akik a Fekete-tenger bulgáriai vagy romániai partjainál nyaraltak, s a kikötők közelében is jártak, bizonyára felfigyeltek az itteni forgalomra. A kikötőkben olajszállító hajók is megfordulnak, s a legnagyobb figyelmesség mellett is elfolyik egy kis mennyiség a rakodás közben. Miként lehetséges az, hogy a tenger vize a bulgáriai partoknál mégis tiszta, nyoma sincs a szennyeződésnek? A válasz egyszerű: Bulgáriában nagy figyelmet szentelnek a környezet védelmének. Bizonyára az idén is sokan készülnek a szép tengerparti Várnába, ezért a továbbiakban azokat mutatjuk be, akiknek fő érdemük van abban, hogy a nyaralók egészséges, tiszta környezetben tölthetik szabadságukat. A környezetvédelmi főfelügyelő tisztségét Atanasz Nyikolov tölti be, aki Szlovákiát is jól ismeri, hiszen több éven át a Bolgár Népköztársaság konzulja volt Bratislavában. Régi ismerősünk így vázolta a helyzetet: „Az ellenőrzésünk alá tartozó körzetben komoly és bonyolult problémákat kell megoldanunk, hiszen Várnától nem messze üzemel Európa egyik legnagyobb vegyipari komplexuma. Emellett cementgyárak és más ipari üzemek is vannak a közelben, hiszen Várna és környéke az ország iparilag legfejlettebb területei közé tartozik. Az állam azonban bőséges anyagi fedezetet nyújt a legkorszerűbb tisztitóállomások és szűrőberendezések építéséhez, amelyek gátat vetnek a víz és a levegő szennyeződésének. Az építőkre sem panaszkodhatunk, akik határidőben készülnek el a tisztítóberendezések építésével.“ A továbbiakban azt is megtudtuk, hogy a folyók vizét használó üzemek kötelesek az ún. fordított ciklust alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a folyó alsóbb szakaszán merítik a vizet, s a felsőbb szakaszon en gedik vissza. A tökéletes tisztítás tehát a saját érdekük is, mert így abból a vízből merítenek, amelybe saját hulladékvizüket engedték. De térjünk vissza a tengerhez. Itt a szennyeződés megakadályozása Bulgária egyik legfontosabb népgazdasági feladata, hiszen az idegenforgalom az ország jelentős bevételi forrását képezi. A tengeri környezetvédelem feladatait kormányhatározat rögzíti. E határozat alapján egy jól felszerelt vállalat gondoskodik a folyékony és a szilárd halmazállapotú szennyeződések eltávolításáról s az állandó ellenőrzésről. A vállalat igazgatósága Várnában van, s Burgaszban is van egy kirendeltsége. Ha a tengerpart felett egy magányos helikoptert látunk repülni, nagyon valószínű, hogy az a tengervíz tisztaságáról gondoskodó vállalat felderítőgépe. A tisztítást végző hajóraj parancsnokának, Nyikola Kosztov Nyikolovnak egy kisebb méretű felderítőhajó, több olajbegyűjtő és egyéb speciális úszómű, valamint egy központi olajbegyűjtő áll a rendel kezésére. Az utóbbi egy régi tankhajó, amelyet a vállalat feladatainak megfelelően átépítettek. A hajórajhoz körülbelül 15 úszómű tartozik, külön egy ségek építik a szennyezés terjedését akadályozó úszógátakat, más egységek pedig a vegyszeres permetezést, vagy a szilárd halmazállapotú szeny- nyeződés begyűjtését végzik. Ha a helikopter, vagy a Tájfun felderítőhajó legénysége olajfoltot fedez fel valahol a víz felületén, azonnal pontosan tájékoztatják a vállalat diszpécserét a szennyeződés helyéről, mértékéről és jellegéről. A diszpécser kiadja a megfelelő parancsot az úszógátakat építő és az olajbegyűjtő-hajóknak. Az olajfoltot először úszógátak közé szorítják, amelyek mélysége körülbelül 1 méter, s 20—30 centiméterre emelkednek ki a vízből. Ezután a körülhatárolt térségbe úszik az olajbegyűjtő-hajő, amely felszívja a víz és az olaj keverékét, a fajsúly alapján elkülöníti, s az olajat két, egyenként 7,5 tonna kapacitású tartályba szivattyúzza. A szilárd anyagokat mechanikus fésűk különítik el az olajból. Ha az olajbegyüjtők befejezték munkájukat, a vegyszeres permetezők jutnak szóhoz, amelyek vegyi úton távolítják el a felszínen maradt olajfoltokat. Érdemes megemlíteni a tísz- títőhajóraj 7 évi munkájának eredményeit, összesen körülbelül 250 ezer tonna olajkeveréket távolítottak el, s ebből csaknem 8 ezer tonna felhasználható kőolajat nyertek. Az összegyűjtött 800 tonnányi szilárd hulladékot természetesen megsemmisítették. A hajóraj fejlesztésére fordított anyagi eszközök lehetővé teszik, hogy a tisztítóhajók a közeljövőben a parttól távolabb eső beltengeri vizekre is kiterjesszék tevékenységüket. Egyre több új, speciálisan felszerelt hajót helyeznek üzembe, s a komplex környezetvédelem keretében az eddiginél nagyobb figyelmet szentelnek a tengerbe ömlő folyók tisztaságának is. A szennyezőket, a hazaiakat és a külföldieket is, szigorúan bírságolják. Ha idegen hajó szennyezné a tenger vizét, a nemzetközi megállapodások alapján a pénzbírság a százezer dollárt is elérheti, szélsőséges esetben lefoglalható az egész hajó, sőt még a hajóparancsnokot is őrizetbe lehet venni. Habár eddig még egyetlen hajó sem került „bolgár fogságba“ a környezetvédelmi felügyelők már több alkalommal róttak ki 15 ezer dolláros pénzbírságot. Ez elég tekintélyes összeg, s így a bírságolás is jelentős mértékben segíti a víz tisztaságára ügyelő dolgozók munkáját. A luwesergia lusansítasa lliilgilriaiian Európai viszonylatban Bulgáriában különösen kedvező feltételek vannak a napenergia hasznosítására. Az épületek fűtésére és egyéb célokra szolgáló szo- lárís vízmelegítőket az 1977-ben létesített szófiai Napolos laboratóriumban fejlesztették ki. Tavaly az energetikai minisztérium rendeleté alapján létrehozták az Oj Energetikai Források nevet viselő tudományos-műszaki és gazdasági kombinátot. A Napolas laboratóriumon kívül az új kombináthoz csatolták a plovdivl N. Vapcarov Hőtechnikai Gépgyárat, valamint több szerelővállalatot az egész ország területén. A kombinátnak az a feladata, hogy a gyakorlatban érvényesítsék a tervezők és a konst ruktőrök fejlesztési eredményeit. A Napolos laboratórium ban kifejlesztett napkollektorokkal fűtik többek között a szófiai Diákváros 19. blokkját, az Akademik Szófia sportklub öltözőit, a Razgradí Járási Pártbizottság épületét, valamint néhány tengerparti üdülőtelep berendezéseit. A kollektorok hatékonysága 60—85 százalékos. Egy 2—3 m2 felületű kollektor nyáron teljes mértékben fedezi egy négytagú család melegvízszükségletét, télen pedig 30—40 százalékos arányban. Bizonyára népszerűek lesznek a nemrég kifejlesztett zuhanyozófülkék is, amelyeket a helyi vízvezetékhez csatlakoztatva építkezése ken, a mezőgazdaságban és a strandfürdőkön lehet alkalmazni. A kombinát az idén 1500 napkollektort helyez üzembe. Jelenleg olyan típusokkal is kísérleteznek, amelyekben víz helyett levegőt melegítenek. Ez a kollektor főleg takarmányszárításra lesz alkalmas a mezőgazdaságban. Bulgáriában további jelentős másodlagos energia forrást képeznek a hévíz források, amelyekből több mint 500 van az ország területén. A déli tengerparton olyan berendezésekkel is kísérleteznek, amelyekben a tenger vizét használják fel. (TT1 TENGERPARTI KÖRNYEZETVÉDELEM VÁRNÁBAN Az olajfoltok maradványait vegyszeres permetezéssel távolítják el. A felvételen látható permetező hajé keveréket is vontat a víz felszínén (A szerző felvételei) 1980 VII. 13. BOHUS OLACH A* oiajfolt-begyftjtű úszómű munka közben. A hajó körül az úszógát látható A Tajfun-82 „olajfolt-felderítő“ a várnai kikötőben
