Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-26 / 43. szám

VASÁRNAP 1980. október 26. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.11, nyugszik 16.24 Közép-Szlovákia: 6.19, nyugszik 16.32 Nyugat-Szlovákia: 6.27, nyugszik 16.40 órakor A HOLD kel - 18.48, nyugszik 9.11 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük DÖMÖTÖR nevű kedves olvasóinkat 1880-ban született Andrej BELI) szovjet-orosz író, az orosz szimbolizmus egyik tó képviselője és teoretiku­sa (+ 1934) • 1930-ban született john ARDEN an­gol drámairó. Azöntudatosság— az ember szabad tevékenységének alapja Irta: Josef Muzík Ismerd meg és védd Gály Iván riportja Kérdőjeles póthatáridő avagy költséges „játék” a türelemmel Polák Lásziő riportja Felezővonal nélkül Lalo Károly cikke Megküzdött a sorssal Németh János írása Részlet Stanislav Biman ■— Roman Cílek: Barna gyalogosok játszmája című könyvéből a bban a fülkében jTm. ülök, mely a vécé­vel szomszédos. Olvasni nincs kedvem, a tájat nem élvezhetem, mert mint valami sűrűn pety- tyezett barnásfekete füg­göny, eltakarja előlem az ablaküvegre rakódott koszréteg. Tűnődöm hát csapódik a vécéajtó, fia­talasszony vonul el a fo­lyosón, csöpp lánykát lökdösve maga előtt. Még nem érhettek fülkéjükbe, mert újra hallom az iménti hangot: „Ha ezt fogod egész úton csinál­ni, olyan pofont kapsz, hogy lerepül a fejed.“ Már nem a vasútra gondolok. Hanem a gye­rekre. Mit érezhet most, mi jár fejecskéjében, ho­gyan érte lelkét ez a "zívremegtető kitörés, mely bizonyára nem az BTAZAS - IDEGPÁLYÁN erről, arról, a vasútról, a vasutasok nehéz munka- fáról, felötlik bennem az is, ■ hogy miért olyan hi­deg, lehangoló színeket javasolnak a tervezők, il­letve használnak a kivi­telezők, amikor a vona­tok belsejét alakítják ki. Próbálnék választ találni a kérdésre, de a vécéből hirtelen éles hang érke­zik a réseken fülkém csendjébe: „Nem tudtad ezt otthon elintézni?! Eb­ben a mocsokban kell bajlódnom veled?!“ Né­hány másodperc múlva első és nem az utolsó. Vajon milyen nyomot hagy benne? Es a fia­talasszonyra gondolok, az anyára. Vajon miért ide­ges ennyire? Milyen gon­dokkal küszködhet na­ponta, mennyit cipeked- het, moshat, vasalhat, ta­karíthat — mint sok-sok nő manapság — szomba­tokon és vasárnapokon, hogy így beszél gyerme­kével, aki nem tehet ar­ról, hogy épp a vonatban kény szerit ette öt vécére a szükség, meg hogy olyan a vécé? Talán a kislány ruhácskája ért bele a mocsokba, a kis szoknya, melyet két órá­ja tisztán adott rá, és már megint dobhatja a szennyes közé? Egy pil­lanatra még eszembe jut a vasút. Ha nem olyan a vécé valóban, hogy abban még a kevésbé finnyás embernek is hányingere van, nincs ez a meggon­dolatlan és tulajdonkép­pen veszélyes viselkedés az anya részéről. Nincs rá ok, alkalom. Illetve eggyel kevesebb van azok közül, amelyek­kel a mindennapokban — gyakran a felelőtlen magatartásnak, hanyag munkavégzésnek „köszön­hetőn“ — bosszantjuk, idegesítjük egymást mi felnőttek. Es aztán, ahogy mondani szokás, a gyermek issza meg a le­vét, a gyermek, akihez olyan szépen tudjuk hoz­zákapcsolni a jövőt. Csak nehogy ideges legyen ez a jövő. Ahogy a minap hallot­tam, rohamosan növek­szik a neurózisban szen­vedő gyermekek száma. Dl CSODASZER A1ATHATAR0N? Az alattomos kór min­denkit megtámadhat. Senki sem lehet biztos benne, nem lappang-e máris a testében a rette­gett kór, a rák. Enni-in- ni is alig merünk, hiszen egyre-másra érkeznek a hírek, hogy ez is, meg az is rákot okoz. A ciga­retta bizonyítottan a tü­dőrák kiváltója, ezért hát egészségem érdekében sosem dohányoztam. De lehet, hogy mégis megtá­mad a tüdőrák, mert do­hányoznak helyettem a kollégáim, s füstjüket — ■füstölögve bár, de kény­telen vagyok szívni. Az­tán meglepő hír követke­zett: a kacsazsír is rákot okoz! Legfeljebb nem eszem kacsazsírt, döntöt­tem el, s e fogadalmam könnyűszerrel megtartha­tom, mivel nem tartok kacsát. Ojabb vészjelzés a múlt héten: a zöld pa­radicsom tele van rák­keltő anyaggall Kidobtam •hát egy egész kosárral, amit már éppen savanyú­ságnak akartam eltenni télire. Veszélyesek a kü­lönböző tisztítószerek Imajd kevesebbet mo­sok), a kozmetikai sze­rek közül a sprayk (vi­szont milyen illatosak], a műtrágyák (követke­zésképp mindaz, amit a föld megterem) ... Időnként csodaszerek­ről szóló hírek is világgá röppennek, föl emlék­szem, amikor egy kak­tuszféléről állították, hogy gyógyítja a rákot. Mostanában ugyanezt hallottam a hagymáról. (fogyasztom is azóta szorgalmasan)... meg a vörös borról. Állítólag rákgyógyító, egyetlen fajta kivételével: a ked­velt gyertyás vörös bor — úgy hírlik — előidézi a rákot, a többi gyógyít­ja. Nem akarok rákot kap­ni, azonkívül a naponta elnyelt 40—50 cigaretta füstjét is ellensúlyoznom kell, ezért az új csoda­szer fogyasztása mellett döntöttem. Csak... nem tudják véletlenül, hol kapható rák elleni gyógyszer? IDŐSZERŰ GONDOLATOK A következő ötéves terv kidolgozása nem lehet csak a vállalatok, a termelési-gazda­sági egységek és a minisztériumok vezető stábjainak ügye. Ez annál is inkább nem lehet így, mivel a jövő esztendő elejétől érvénybe lépnek a tervszerű irányítást tö­kéletesítő komplex intézkedések. Ezeknek része és kifejezetten tengelye a párt sze­repének elmélyítése az irányítás minden szintjén. A terv kidolgozásának színvona­lától, belső összefüggéseitől függ majd a vállalatok, szakágak és az ágazatok tevé­kenységének üteme, rendszeressége és köl­csönös kapcsolataikban a biztonság tudata. A tervezési folyamat tökéletesítése nélkü­lözhetetlen feltételének tekintjük a dolgo­zók aktív részvételét a terv kimunkálásá­ban. Ezért vezetjük be az előzetes tervezést is, hogy a dolgozók minél szélesebb köre, főleg a versengő kollektívák, szocialista munkabrigádok, komplex racionalizációs brigádok, az ésszerűsítők és az űjítók se­gítséget nyújtsanak a tartalékok feltárásá­ban, a nagyobb gazdaságossághoz, haté­konysághoz és teljesítőképességhez vezető utak keresésében. A 7. ötéves terv előkészítésében ezért is törekednünk kell a dolgozók részvételére, mivel az fij helyzet, az igényesebb felté­telek ma és a következő években is na­gyobb igyekezetét, több és jobb munkát, nagyobb áldozatkészséget és felelősségér­zetet, követelnek meg. Kiindulópontunk az, hogy mindennemű te­vékenységünknek és törekvésünknek fő tartalma és célja hazánk lakosai munkája és élete feltételeinek szüntelen tökéletesí­tése, szociális és létbiztonságuk további megszilárdítása. Ennek során szilárd tala­jon állunk s józanul törekszünk meghatá­rozni a következő időszak céljait és fel­adatait. Egyidejűleg abbéi indulunk ki, hogy a 7. ötéves tervidőszakban céljaink elérése meg­kívánja az anyagi-műszaki alap elért szín­vonalából adódó lehetőségeknek, a terme­lési folyamatban, az emberek szakkép­zettségében, tudásában és kezdeményezésé­ben, a nemzetközi szocialista munkameg­osztásban, a tudományos-műszaki fejlesz­tés eredményei alkalmazásában s főként a népgazdaság irányításában rejlő minden mozgósítható tartalék felhasználását. Közben támaszkodni fogunk a dolgozók pártunk politikája iránti öntudatos maga­tartására ás kezdeményezésére, amely a XVI. kongresszus és a CSKP megalapítása 60. évfordulója tiszteletére bontakozódik ki. Egyszóval élni akarunk minden lehetőség­gel, hogy a kongresszus elé a következő öt évre vonatkozóan társadalmunk gazda­sági és szociális fejlesztése igényes, reális irányelvjavaslatát terjesszük. (Lubomír Strougalnak, a CSKP KB 18. ülésén mondott beszédéből) ilSiÄÄ Ha valaki valamikor ta­nulmányt írna az elismerés természetrajzáról, akkor mindenképpen ki kellene térnie e fogalmat meghatá­rozó „együtthatásra“, a szaktudásra és az életkorra is. Ez utóbbira azért, mert az elismerést mindenképpen ki kell érdemelni, tehát idő­igényes. Ami pedig magát a fogalmat illeti, megbújhat .mögötte például egy cso­portvezetői munkakör kiér- demlése is ... Ez a bevezető elmélkedés, .persze, már csak utólag ju­tott az eszembe, akkor, ami­kor e rövid portrévázlat ala­nyát, Lakatos Pétert megis­mertem. Ebben pedig, több .tényező mellett, leginkább a véletlen a ludas. Ügy tör­tént, hogy Bősön (Gabőíko- vo) a dunai vízlépcsőrend­szer építői között járva ebédidőben Detévedtem a vízműépítők éttermébe is, és ,az előcsarnokban egy táblán akadt meg a szemem, ame­lyen a Hydrostav nemzeti vállalat elmúlt évi legjobb dolgozóinak arcképei voltak láthatók. .Közülük néhány nevet felírtam a jegyzetfü­zetembe, és hogy éppen La­katos Péterrel beszélgettem, az a véletlennek köszönhe­tő. Pontosabban annak a zodni nem könnyű. A kazán Jiáz viszont már az előreha­ladottabb épületek közül va­ló, hiszen belülről már va­kolták, amikor ott jártunk. — No, jöjjenek! — szólt le ránk valaki a bejárat mel­letti tolóállás tetejéről, s közben megvárta, amíg bel­jebb kerültünk. Nem örült túlságosan, amikor megtud­ta, hogy félbe kell hagynia munkáját, és helyette be­VfZMÜÉPÍTŐ ténynek, hogy Kovács Ferdi nánd építőmestert azzal bíz­ták meg felettesei, vezessen ß legjobb kőműves brigádhoz, finnek vezetője volt véletle­nül Lakatos Péter. Ha valaki ,azt állítaná: iaz nem lehet véletlen, hogy egy brigád a legjobb, akkor azzal aligha tudnék vitába szállni! Elindultunk tehát azon a szeptemberi délelőttön Ko­vács Ferdinánd építőmester- fel a brigád megkeresésére. Ez a hősi határban nem is olyan egyszerű dolog, hiszen a töhb tucatnyi épülőfélben levő létesítmény között eliga­szélgetnie kell, amit nem túlságosan szeret. Azt tartja, hogy egy kőműves helyett beszéljen inkább a munká­ja... Annyit azonban mégiscsak sikerült belőle kiszedni, hogy a Hydrostav 08-as üze­mének már tíz éve a dolgo­zója, s lassan másfél éve, hogy ő is vízműépltő lett. Első hallásra talán azt hinné az ember, hogy egy vízi erőművön — legalábbis az építkezés kezdeti stádiu­mában — hagyományos kő­művesmunkára nincs is szükség. Aki azonban a helyszínen körülnéz, az azonnal az ellenkezőjéről győződhet meg. Lakatos Pé­ter a rövid idő alatt már dolgozott a transzformátor­állomás, a klórozó, a tele­fonközpont, a fűtőház építé­sén. Nemcsak falaznak, va­kolnak, hanem — ha kell — csempéznek, betonoznak. Attól mindenesetre nem kell tartaniuk, hogy munkájuk egyhangú lenne. A vakolás sem az, hiszen ■itt alaposan felbomlott a ko­rábban évtizedek óta kiala­kult .képlet“, amely szerint egy kőműveshez legalább két segédmunkás dukált. Itt ötödmagával vakolta a fütő- ház belsejét, s mindössze két segédmunkás dolgozott, munkájuk mégis zökkenő­mentes volt. Igaz, a habar­csot tömlőn, szivattyúval nyomják föl az állványra. Beszélgetésünk befejezté­vel, mielőtt még újra kezé­be vette volna a malteros- ■kanalat, odament a keverő- höz. — Dobjál még bele két la­pát cementet! — adta ki az utasítást, majd csak úgy lét­ra nélkül fölmászott az áll­ványra. Elvégre a brigádban 6 a legfiatalabb ... mészáros iános

Next

/
Thumbnails
Contents