Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-26 / 43. szám

%

I A marxizmus—leninizmus tudományosan bizonyítja, hogy a társadalmi fejlődés szempontjából meghatározó tényezők az anyagi létfeltételek, különösen a termelési mód. A történelem materialista értelmezésével Marx és Engels a történelem folyamán először bizonyította tudományosan, hogy a társadalmi fejlődés szempontjából nem az egyes személyiségek azon törekvése a lényeges, hogy zsenikké váljanak, hanem a nép, az emberiség tevékenysége a meghatározó tényező.

A nép, a párt, a vezetők a maguk dialektikus egységében, a történelmi materializmus értelmezéséből kiinduló, helyes kölcsönös viszony érvényesítésével hatalmas társadalmi erőt képeznek, amely meggyorsíthatja az emberi társadalom progresszív fejlődését. A nép nem lehet meg vezetők nélkül, s ugyanúgy a nagy személyiségek, politikusok, filozófusok, hadvezérek és tudósok jelentősége a néppel való mély kapcsolatukban rejlik.

A nép és történelmi szerepe

A nép történelmi szerepe változó. Vannak korszakok, amikor — amint Lenin írta — a tömegek mintha aludnának, s ellenkezőleg, a forradalmi örvény- lésben előtérbe kerül a tömegek szerepe, jelentősége. A nép viszont mindig dialektikus egységben

és csupán „tömeget“ látott volna benne — jutott el a nép marxista-leninista értelméhez. A nép mag- vát mindig a proletariátus képezte, de a hazánkban folyó osztályharc kezdetétől vele együtt a többi kizsákmányolt osztály is, elsősorban a parasztság és a kisiparosok. A munkásosztály nem egy sztrájkját támogatta a kisparasztság — ez ismeretes.

A fasiszta megszállók ellen folytatott harcban a nép fogalma tovább szélesedett, a néphez tartoztak mindazok a rétegek, osztályok és szociális csoportok, amelyek ellenálltak a megszállóknak, nem értettek egyet a hitleri fasizmussal. Csak az árulók, a fasiszták, a kollaboránsok, a nagyburzsoázia képviselői és néhány deklasszált elem nem tartozott a “ néphez, a nép ellenségei voltak. A CSKP marxista- leninista politikája lehetővé tette, hogy a megszállók ellen folytatott harcba az egész nép bekapcsolódjék. 1945-ben a Nemzeti Frontba tömörült a nép, amely nem a politikai pártok koalíciója, hanem a nép szervezete volt. 1945. március 8-án Kassán (Koéice) Klement Gottwald Így jellemezte a Nemzeti Frontot: „Szociális szempontból a Nemzeti Front a munkás- osztály, a parasztság, a városi kispolgárság, értelmiség és a burzsoázia azon demokratikus részének tömbjét jelenti, amely a Nemzeti Front programjának megvalósításában velünk együtt akar részt venni“.

1946-ban a Nemzeti Front által a népről alkotott fogalom megváltozott. A nép a munkások, a parasztok, a dolgozó értelmiség szövetsége lett — a burzsoázia ellenforradalmi pozícióba ment át, megpróbálta szétzúzni a Nemzeti Frontot, egymás ellen uszítani a népet. Hála a CSKP helyes marxistaszerepei eszmei vezetőivel. Az emberi társadalom történelme meggyőzően bizonyítja, hogy a nép szerepe az egyik társadalmi rendből a másikba való átmenettel egyre növekszik. iA nép szerepe a társadalmi fejlődésben annál jelentősebb, minél haladóbb szellemű az a társadalmi rendszer, amelyben az ember él, minél jobbak a lehetőségek az öntudat, az alkotó tevékenység, a kezdeményezés fejlesztésére. A társadalmi fejlődés általános érvényű törvénye, hogy minél szélesebb körű és mélyebb a társadalmi átalakulás, annál több ember szükséges annak megvalósításához.

A jelenben minél több ember vesz részt aktívan az értékek megalkotásában a társadalom minden területén, annál inkább szükség van a marxista- leninista pártra, tapasztalt, széles látókörű, a nép pel egybeforrt forradalmárokra, politikusokra, akik képesek a nép vezetésére. Ugyan az egyes társadalmi rendszerekben a nép szerepe egyre nőtt, ennek ellenére a kizsákmányoló, antagonisztikus társadalomban mindig kizsákmányolt tömeg volt. Csupán és először a szocializmus tette lehetővé, hogy a népek nemcsak a forradalomban, gazdasági téren, az élethez szükséges javak létrehozásában váljék öntudatos résztvevővé, hanem a politikában, a kultúrában és a művészetben is. A nép, a párt és a vezetők kapcsolata nem egyszer s mindenkorra adott, annak mindig konkrét történelmi tartalma van, elsősorban azért, mert maga a nép fogalma is változó, fejlődő.

A nép fogalma

A nép, a tömegek — ez nem valami osztály fölötti kategória, amely egyszer s mindenkorra létezik. A társadalmi fejlődés különböző szakaszaiban az emberek más-más társadalmi osztályokba, szociális csoportokba tömörültek, néha — mint Lenin is figyelmeztetett — a nép antagonisztikus társadalmi osztályokat alkotott, s ezek között osztólyharc folyt. A nép nem csupán az anyagi értékek közvetlen megteremtője, létrehozója, amint azt néhány korábbi mű magyarázza. Igaz, akik az anyagi értékeket közvetlenül létrehozzák, a nép magvát képezik, viszont a népet csupán a magvára redukálni, azt jelenti, nem értik meg, hogy bizonyos konkrét történelmi korszakban a többi osztályok, társadalmi csoportok is játszhatnak haladó szerepet.

Munkásmozgalmunk története kellő bizonyítékokkal szolgál arra» nézve, hogy például a szociáldemokrata párt nem mindig értette meg a nép fogalmának marxista jelentőségét, és a II. Internacionálé opportunista vezetőinek hatására gyakran elvetette a dolgozó parasztságot s azt az egyedüli reakciós tömegnek tekintette. Csupán d kommunista párt — anélkül, hogy glorifikálta volna a népet, vagy a nép mögé rejtőzött volna, vagy lebecsülte volna a népet

leninista politikájának, a marxizmus—leniijizmus alkotó érvényesítése tapasztalatainak, ez a törekvés meghiúsult.

A CSKP nemcsak arra törekedett, hogy megnyerje a dolgozók nagy többségét, hanem arra is, hogy politikájának megszerezze a nemzet nagy részét, az egész népet. Ez sikerült is, és a marxista—leninista párt — élén ‘Klement Gottwalddal — vezette munkásosztály 1948 februárjában győzedelmeskedett. Megvalósította a forradalmat — amint Gottwald mondta — egyidejűleg felülről és alulról. Serkentette a nép kezdeményezését és ezzel együtt kihasz nálta a kormányban és a parlamentben a harc valamennyi formáját és lehetőségét. A nép tömeges fellépésével eltökélten támogatta a Nemzeti Front gottwaldi kormányát, s így a burzsoázia vereséget szenvedett, győzött a nép. S egyben a nép saját tapasztalataiból okult, meggyőződött arról, hogy csak a kommunista párt vezette munkásosztály képes arra, hogy a népi élére álljon, biztosítsa aktív, öntudatos részvételét az új, szocialista társadalom létrehozásában. Így győzött nálunk a szocializmus a nép műveként, a nép öntudatos törekvésének eredményeként, s lett a történelem igazi formálójává. Munkásmozgalmunk tapasztalatai igazolják, hogy a szocializmus ereje főként akkor nyilvánult meg igazán, amikor jók, helyesek voltak a nép, a párt és annak vezető egyéniségei közötti kapcsolatok.

A nép, a párt, a vezető személyiségek

Ha a nép, az osztály és a párt teljesíteni akarja haladó történelmi küldetését, ki kell jelölnie soraiból forradalmi vezetőit. A történelem folyamán — írta Lenin — semmilyen osztály nem szerzi meg a hatalmat, ha nem képes politika vezetőket szülni soraiból, ügyük olyan érett képviselőit, akik képesek a mozgalom szervezésére és irányítására. A vezető személyiségek és a vezető politikai párt nagysága abban rejlik, hogy mennyire képes képviselni, aktívan egyesíteni és vezetni a népet a társadalmi fejlődés objektív tényezőivel, alapvető érdekeivel összhangban. A nép nem érvényesítheti — főleg nem a szocialista társadalomban — társadalmi szerepét élősködő módon; szervezettségre, tudományos ideológiára, hatalmi fölényre van szüksége.

A nép vezetői a munkásosztály, amely a dolgozók alapvető érdekeit képviseli. S erre csak akkor képes, ha élén tudományos ideológiával felvértezett politikai párt áll, olyan párt, amely politikailag, szervezetileg akcióképes, ideológiailag egységes. S ilyen párt a marxista—leninista párt a maga politikai képviselőivel. A marxista—leninista párt a tudományos ideológiai tanítása, a társadalom- és más tudományok eredményei révén feltárja a társadalmi fejlődés tendenciáit, rámutat, milyen formák, módszerek és eszközök segítségével érhetők, el a konkrét, kitűzött célok.

Ebben rejlik a marxista-leninista párt és vezetőinek nagy jelentősége.

A társadalmi fejlődés tudományos elemzése így nem csupán a tudósok és szakemberek dolga, hanem az egész párt és annak vezetősége aktív irányító és megismerő tevékenysége révén is biztosított.

A párt vezető szerepének érvényesítése alapfeltétele a nép cselekedetei sikeres irányításának, a hibák és veszteségek lehető legkisebb előfordulásával. A nép vezetése a munkásosztály és élcsapata, a marxista—leninista párt által elsősorban azt jelenti, hogy megteremtsük a feltételeket a nép tevékenységének fejlesztéséhez, s hogy a nép, az osztály, a párt helyes kapcsolatáért folyó küzdelemben szüntelenül felújítsuk a dialektikus egységet. Harcoljunk minden és mindenki ellen, ami és aki ezt az egységet veszélyezteti, gyengíti.

A nép, a párt és vezetői kapcsolatának dialektikája egyes korszakokban megbomlott, például a személyi kultusz idején, vagy a bürokratizmus, a párt tömegektől való elszigetelődése idején, amikor parancsolgattak, rendeletekkel irányították a tömegeket, felfuvalkodottan bántak a néppel. Ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen törekvések mindig vereséghez vezettek, egy időre meggátolták az előrehaladást, lehetővé tették a hurzsoá erők, a revizionisták és az opportunisták fellépését. Viszont a nép előtti hajbókolást, az uszálypolitikát, az élvonalbeli vezetés képtelenségét mindig kihasználta az osztályellenség saját érdekeinek megvalósítása céljából. Épp ezért minden marxista-leninista párt feladata, főleg a hatalmon levőké, hogy állandóan ápolják a nép, a /párt és annak vezetői helyes, jó kapcsolatait.

E kapcsolatok helyes, alkotó gyakorlati érvényesítése a szocialista eszmék megvalósításának, a szocialista társadalom építése sikereinek a fő forrása. Ezt tanúsítja Csehszlovákia Kommunista Pártjának hatvanéves története, ezt tanúsítják a Tanulságok is. E dokumentum különböző szempontokból elemzi a párt és a nép kapcsolatát, bírálóan rámutat az ellenség azon törekvéseire, hogy megbontsa a párt és a nép egységét, s a munkásosztályt az „emberarcú“ szocializmus jelszava alatt saját érdekei ellen uszítsa, a párt ellen, s mindezt azzal a céllal, hogy visszaállítsa a burzsoá viszonyokat.

A párt alkotó és szervező ereje

A Tanulságok így értékeli a szocialista építés tapasztalatait: „A feladatok bonyolultságából és új mivoltából származó nehézségek mellett a szocialista építés során néhány szubjektív hibát is elkö vettünk. Ezek az önelégültségben, a párt életében és tevékenysége során a lenini alapelvek követ- kezetlen érvényesítésében, a gyakorlat és a tömegek tapasztalatainak elégtelen általánosításában, a társadalmi problémák iránt tanúsított osztályszempontú hozzáállás elhanyagolásában, a fejlődés megelőzésében, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokratikus elvek megszegésében nyilvánultak meg. A politikai és ideológiai munka gyengülése okozta a burzsoá ideológia, a kispolgári irányzatok és az ideológiai elferdülések elleni harc elfásultságát. Ez törvényszerűen kihatott arra, hogy a párt és a dolgozó tömegek kapcsolata meggyengült“.

Vezetni, irányítani nem jelent parancsolgatást, sem engedelmességet, hanem azt, hogy gondosan odafigyeljünk a nép hangjára, tanítsuk a népet, s egyben tanuljunk a néptől, szigorúan megtartsuk a demokratikus centralizmus elveit, időben fellépjünk a helytelen irányzatok ellen, érkezzenek azok bármelyik oldalról. Nem lehet büntetlenül megengedni, hogy a párt elszakadjon a néptől, ugyanúgy, mint azt sem, hogy ne értékeljük a párt vezető szerepének, vezető egyéniségeinek fontosságát.

Épp a jelen időszakban, amikor nagymértékben nő a szubjektív tényező szerepe, ügyel pártunk arra, hogy helyesen érvényesítse a nép, a párt vezető egyéniségeinek kapcsolatát. A CSKP XV. kongresz- szusa rámutatott, hogy társadalmunk legértékesebb kincse a nép odaadása, aktivitása és öntudata, eszessége, dolgossága. S ha helyesen szabjuk meg a feladatokat — s ez a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepe —, ha jó a szervező munka, ez pedig mindenekelőtt a kommunisták feladata, ha az emberek látják munkájuk eredményét, ha helyes irányba terelik a nép kezdeményezését, odaadását, akkor az emberei^ nagy teljesítményekre képesek.

A fejlett szocialista társadalom építése nemcsak a párttagok, a munkásosztály aktív részvételét követeli meg, hanem az egész nép aktív és alkotó részvételét. S ennek tudatában van pártunk is. A CSKP XV. kongresszusán Gustáv Husák elmondta, hogy a XV. kongresszus programja pártunk tapasztalataira, alkotó és szervező erejére épít, ideológiai fejlettségére, belső egységére. Ez a program a párt és a nép szilárd, egyre jobban elmélyülő egységén alapul, s a népünk alkotó képességébe, szorgalmába, áldozatkészségébe vetett bizalom kifejezője. Osztályellenségeink tudatában vannak, hogy a párt ereje belső egységében rejlik. Ezért megtesznek mindent azért, hogy ezt az egységet megbontsák. 1968 keserű tapasztalatai, s a Tanulságokban összefoglalt elemzésük kitételei további munkánkban állandóan érvényesek.

A párt és a nép egysége a CSKP hatvanéves tevékenységének eredménye, ez a legértékesebb politikai tőke, szocialista rendszerünk szilárdságának fő erőforrása, a ma és a jövő feladatai sikeres megvalósításának egyik fő feltétele. Gazdagítani, bővíteni és védeni e tőkét csupán az elvhű marxista-leninista politika alapján lehet, a szavak és tettek egységének alapján, széles körű tömegpolitikai és nevelő munka révén.

LADISLAV HRZAL

PART NIP EGYSEGE