Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-13 / 28. szám
KAMBODZSA AZ ŐSI VAROS újjászületik Phnom Penhre gyorsan borul rá az alkony. Alighogy a reggeltől estig tűző, narancssárga nap alábukik a Mekong folyó mögé, az enyhe trópusi éjszaka máris ráteríti fátylát a városra. Az utcákon azonban nem áll meg az élet. A központi Monivong sugárút neonfényben úszik, a Bassac folyó túlsó partjára utasokat szállító csónakosok petróleumlápái hunyorognak, a tereken és a parkokban zene csendül. Itt az orvostudományi főiskola évzáró estéjét tartják — amott lakodalmat ülnek. A keleti módra tarka és zajos Phnom Penh-i piacon sem csitul el az élénk forgalom. Mintha nem zavarná, hog> az „áru — pénz — áru“ klasszikus formulából itt hiányzik a középső láncszem. Ugyanis cserekereskedelem folyik: rizs — húsért, hal — gyümölcsért, zöldségféle — dohányért. Egyébként különféle változatok tehetsége sek. A pénzrendszer bevezetése — ezt Pol Pót annak idején megszüntette — a közeljövő feladata, addig azonban megfelelő előkészítő munka végrehajtása szükséges: elegendő pontossággal meg kell állapítani az ország gazda sági potenciálját, ipari, mezőgazdasá gi erőforrásait, munkaerőtartalékait. A Pol Pót—leng Sary-féle Peking-barát klikk megdöntése óta több mint egy év telt el. Ez meglehetősen hosszú és ugyanakkor rövid idő: attól függően, mit tekintünk kiindulópontnak. Kambodzsában mindent nullánál kellett kezdeni. Számomra ez a második találkozás volt a várossáb Mintegy fél évvel ezelőtt jártam itt, és most siettem minél előbb megtudni, mi új történt azóta a város és az ország életében. Az első, ami az ember szemébe öt- ük: a sok ember és az élénk forgalom. Más városokban ez egyáltalán nem ismertetőjel, itt Phnom Penh-ben azonban a legörvendetesebb, legjellegzetesebb részletkörülmény. — Nagy Phnom Penh-ben, vagyis a fővárosban és a legközelebbi elővárosokban jelenleg körülbelül 100 000 lakos él — mondja Ti Jao, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront fővárosi bízott ságának elnökhelyettese. — Fél év alatt a lakosság több mint kétszeresere emelkedett. Sokan azt kérdezik, miért nem telepítiük be Phnom Penh-t egyszerre! Először azért nem, mert meg kell szervezni a főváros zavartalan villanyenergia-, víz- és élelmiszer- ellátását, biztosítani kell a megfelelő közszolgáltatásokat stb. Másodszor, lürzsökös Phnom Penh-i nem túl sok maradt, hiszen Pol Pót emberei elsősorban az értelmiséget és a munkás- osztályt irtották ki. A betelepítés során tekintetbe kell venni, hogy ezek az emberek képesek legyenek a városban lakni és a termelésben vagy az állami hivatalokban, az iskolákban dolgozni... Nem kell elfelejteni, hogy a Népi Forradalmi Tanács nagy jelentőséget tulajdonít a mezőgazdaság fellendítésének és az élelmezési probléma megoldásának. Igen, a tömegek mozgósítása az éh ség elleni harcra — az első számú feladat volt. És a Phnom Penh-iek — az üzemek és a hivatalok dolgozói — tevékenyen részt vettek ebben. A város környékén rizst, zöldségfélét, kukoricát termesztettek. Mindegyik kollektívának megvan a maga parcellája, és a termést a dolgozók családjai kö zött osztják el. Az aszályos nyár ellenére sikerült egészen jó rizstermési elérni: hektáronként másfél-két tonnát. Mint a városi tanács alkalmazottai elmondják, még mindig hiány van technikai felszerelésben: mezőgazdasági gépekben, szivattyúkban, szállító- eszközökben. A városkörnyéki földeken egyelőre csak 5 „Belorusz" traktor, a főváros közvetlen környékén pedig még néhány gép működik abból a hetvenből, amelyet nemrég az „Usz- szurijszk“ motoros hajó szállítóit Kompong Son tengeri kikötőbe. Szovjet építőanyagok és berendezések érkeznek, ezeket a szétrombolt épületek és hidak helyreállításához használják fel. Phonm Penh körzetében sertés- és baromfitenyésztő telepeket létesítettek, 107 víztárolóban haltenyésztés fo.yik. Módom volt ellátogatni a Kompong Speu tartományban, a fővárostól mintegy 50 kilométerre délre levő Tsingk- rokh faluba. A falu nagy halastó mellett van, amelyet a banán- és kenyérfák sűrű zöld lombja takar el szemünk elől. Csak amikor beértünk ebbe a ligetbe, pillantjuk meg a papotokat — a khmerek hagyományos hajlékait, a cölöpökön álló, bársonypálma-ágakkal fedett bambuszházakat. A faluban csak öregek és gyerekek vannak, az egész felnőtt lakosság a rizs betakarításán dolgozik. A mező szélén hosszú barakk megfeketedett váza látszik. Mint elmagyarázták, a Pol Pot-rendszer idején otl laktak a parasztok, a közelben pedig a katonák kaszárnyái és megfigyelő- tornyok emelkedtek. A környékbeli dzsungelekben még ma is itt-ott meggyilkoltak holttestére bukkannak rá. Az ember elnézi ezt a barakkot s rémülten gondol arra a Pol Pot-féle „falura“, amely a kínai doktrína érteimé ben „körülvette a várost“. Haláltáborokkal és szögesdrót-sorokkal, tudatlansággal és kegyetlenséggel vette körül. A nép szabadságakarata azonban erősebbnek bizonyult. Az SPK hírügynökség adatai szerint, a múlt évben az ország valamennyi tartományát teljesen megtiszították a Pol Pot-féle bandáktól, sok tízezer khmert szabadítottak fel, akiket Pol Pót emberei túszokként tartottak fogva a Kardamon-he- gyek dzsungeljeiben, Siem Reap és Battambang tartományban. A banditák egyelőre még túszokat tartanak a thaiföldi határ körzetében, helyenként pedig Thaiföld területén is, — A felszabadulás időpdhtjában az ország egész lakossága, orvosi segítség hiján, különféle gyomorbetegségekben, maláriában és más betegségekben szenvedett — közölte Nu Beng egészségügyi miniszter — Egy év alatt valamennyi tartományban kórházat létesítettünk, 3000 felcsert és ápolónőt képeztünk ki. Gyakorlatilag az egész lakosságot beoltottuk, több mint más fél millió ember teljes gyógykezelés ben részesült. Ebben segítségünkre voltak a nemzetközi szervezetek, a legnagyobb segítség azonban a Szovjetunió, Vietnam és más testvérországok részéről jött. A kambodzsai helyzet körül Nyuga ton szőtt spekulációs intrikák, a kam bodzsai népnek nyújtott élelmiszer- és orvosi segély körül csapott propagandahűhó, a belügyeinkbe való beavatkozásra irányuló kísérletek felháborodást keltenek a khmer nép körében — hangsúlyozta beszélgetésünk során Yos Por, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottságának főtitkára. — A Nyugat álláspontja utólag igazolja, hogy az imperializmus — a nemzeti felszabadító mozgalom ellensége. De megbízható barátaink vannak: a szocialista államok. A Szovjetunió segítsége óriási jelentőségű forradalmunk számára. A szovjet nép támogatása következtében tudtunk helytállni, és eltökélt szándékunk, hogy újabb sikereket érjünk el. . . . Phnom Penh estéli utcáit róttam. Az egyik parkban a -zenekar az „Októberi induló“-t játszotta — ez az új zenemű a szovjetek országáról szól. B. VINOGRADOV Több ezres lelkes tömeg ünnepelte Phnoti Punhben ez év januárjában a kambodzsai hazafias erők győzelmét (CSTK-felvétel) 1180 VII. 13. A Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének és a Szovjetunió—Kambodzsa Társaságának meghívására, tavasszal látogatást tett a' Szovjetunióban a Kambodzsai—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége. A delegáció tagja volt Sisovath Monivong hercegnő, Kambodzsa Megmentése Nemzeti Egységfrontja Központi Bizottságának tagja, aki az alábbi interjút adta a Novoje Vremja tudósítójának. Miként alakult az Ön élete a Pol Pót—leng Sary-rendszer idején? — E rendszer hatalomra jutása után mindjárt az első napokban Phnom Penh valamennyi lakosával együtt engem is vidékre száműztek. Ott valameny- nyien — felnőttek, öregek, gyermekek —^ fegyveresek felügyelete alatt a földeken dolgoztunk. Az én életem ugyanolyan volt, mint az összes többi kambodzsaié. Csak azt akarom elmondani, hogy Pol Pót hatalomra jutása előtt családunknak 24 tagja volt. Most pedig ketten maradtunk: én és a hétéves fiam. Férjemet agyonlőtték, két lányom végkimerültségtől halt meg, a harmadik pedig eltűnt. — Hogyan történt, hogy ön kiáll az új hatalom mellett, és ilyen magas tisztséget tölt be? — Aki nem áll az új hatalom oldalán — ez annyit jelent, hogy Pol Pót, leng Sary és Khieu Samphan bandájának gyilkosait támogatja. Ez pedig számomra elképzelhetetlen. Több idegen nyelven beszélek, és ezt a tudásomat szeretném arra használni, hogy más országokban beszámoljak a khmerek sorsáról. Büszke vagyok arra, hogy az új hatalom a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottsága tagjának magas tisztségét bízta rám. Bízom az új hatalomban, gyakran találkozom az új kormány tagjaival. Ezekben az emberekben bízni lehet. Kambodzsa feltámadását és azt akarják, hogy az ország megőrizze szabadságát és függetlenségét. Látóm, mekkora erőfeszítést tesznek a kormány tagjai, hogy mozgósítsák az ország erőforrásait és teljes mértékben felhasználják azt a segítséget, amelyet a Szovjetuniótól, Vietnamtól és más szocialista országoktól, valamint nemzetközi szervezetektől kapunk. — Mit mondhatna Norodom Szihanuk tevékenysé géről? — Szihanuk herceg az unokafivérem. Tiszteltem őt, mivel mint buddhistának, tisztelnem kell az idős embereket, különösen a rokonaimat. Szihanuk nézeteit azonban nem tudom tisztelni. Teljesen különböző a politikai felfogásunk. Norodom Szihanuk hibát követett el. Ogy vélte, ismeri és szereti a népét, és az is szereti őt. Kiderült azonban, hogy ő csak önmagát szereti. Vajon semmit sem tudott népének szenvedéseiről? Talán nem tudta azt, ki áll Pol Pót, leng Sary, Khieu Samphan és a többi hóhér möSISOUATH MONIVONG KAMBHJZSA1 HERCEGNŐ a ORSZÁG oiumsoiit gött? De Szihanuk- még akkor sem tudott helyesen választani, miután megszabadult az ő ellenőrzésüktől. A kínai vezetőket támogatta, vagyis azokat az embereket, akik Pol Potot és elvbarátait Pekingben fogadták, és sikert kívántak nekik a vietnami nép és a saját népük ellen vívott harcban. Mindazért, amit elszenvedtünk, Peking a felelős. Úgy vélem, Szihanuk ezt éppoly jól tudja, mint jómagam. És mégis segít Pekingnek, akár akarja, akár íiem. Mi — jómagam és rok más kambodzsai — azelőtt körültekintő tapasztalt politikusnak tartottuk Szihanu- kot. Talán ilyen is volt. Ma azonban már nem a népéért aggódó, bölcs államférfi. Jelenleg egyáltalán nincs kifosztott, megkínzott népének hasznára. Ellenkezőleg, nagy kárt okoz neki. Ezért a legtöbb kambodzsai már nem bízik a hercegben. — Szihanuk azonban mindmáig azt mondja,' hogy ő hazafi, és a fő célja Kambodzsa java. — Szihanuk komédiás. Sokáig a világjelentőségű politikust játszotta. Ezt a közönség számára tette, főként a nyugati sajtóorgánumok és politikusok számára. Az elithez tartozott, szellemességével és eredetiségével tündökölt, és sok mindenre hajlandó volt, hogy neve megint a nagyvilági hírek rovatában szerepeljen. Mi a véleménye azokról a változásokról, amelyek 1979. január 7-e után történtek Kambodzsában? — Ezek a változások hatalmasak, néhány szóval aligha lehet bármit is elmondani róluk. Amikor visz- szatértem a felszabadult Phnom Penh-be, az még a hallgatás, az árnyak városa volt. Mindenütt pusztulás és szenny. A halál ólomsúlya még ránehezedett a fővárosra. Ma Phnom Penh él. Ő, ha látta volna Phnom Penh felszabadulási ünnepségét, ez év január 7-én, ha látta volna az emberek arcát! Már nem azok a halotti maszkok voltak, amilyenek között a Pekingtől függő rendszer három éves és nyolc hónapos uralma alatt magam is éltem. A régóta ismert, vidám és kedves khmerek voltak. Katonák, parasztok, munkások és iskolás gyerekek vonultak el az emelvény előtt. Büszke voltam népemre, amely talált magában erőt ahhoz, hogy legyőzze a halált. Tiszta szívből hálás voltam Vietnamnak, amely a válságos órában segítséget nyújtott hazámnak. Kambodzsában jelenleg súlyos hiány van szakképzett munkaerőkben: Pol Pót emberei ugyanis elsősorban az értelmiséget irtották ki. Ugyanakkor a világ különböző országaiban tízezrével élnek főiskolát, illetve szakiskolát végzett kambodzsai emigránsok. Az országnak szüksége van ezekre az emberekre, ők azonban különböző okok miatt nem térnek vissza. Frontunknak ebben a kérdésében követett politikája világos. Bármilyen vallási és politikai nézeteket képviseljen is valaki, minden állampolgári jog megilleti. Csak egyvalamit követelnek tőle: szeresse hazáját és népét, harcoljon az ellenségei ellen. A kormány bizonyára nem bocsát klímaberendezéssel ellátott luxusvillákat vagy luxusautókat a hazatérők rendelkezésére, sofőrrel együtt. De vajon az igazi hazafi erre gondol-e most? SLr \
